„Saul, Saul, mit kergetsz engem?”

2025. január 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

Szent Pál apostol megtérése, a „pálforduló” napja

Caravaggio: Szent Pál megtérése. A kép forrása: Wikipédia

Pál fordulásának napján Bálint Sándor gyűjtése alapján a népi hiedelem szerint, az időjárásából a termésre, a gazdasági élet kilátásaira következtethetünk, hiszen az idő is lassanként a tavaszba fordul. A jó idő jó termést jelent, a köd a jószág pusztulását, a szeles idő pedig háborút hoz. Ahogy az Ünnepi kalendárium által idézett versből is olvashatjuk:

„Pál napja ha tiszta, jelent nagy bővséget.
Ha szeles, hoz földre rabló ellenséget.
Ha ködös pediglen, halált veszettséget.
Ha havas és essős, kenyérben szükséget.”

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium 1. Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból. December 1 – június 30., Budapest, Szent István Társulat, 1977. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A gazdag és színes magyar folklór természetesen ehhez a naphoz további hiedelmeket is társít. Például Kiskanizsán úgy tartották: „pálfordulás: fele kenyér”. Vagyis, ha a télre félretett élelem és takarmány fele még megvan, akkor kitelelhet vele a család. Persze ezt a hitet egyébként a logikus gondolkodás, az ún. „józan paraszti ész” is alátámasztja, nem úgy, mint az öcsödi lucapogácsához hasonló pálpogácsa köré kitalált morbid elképzelését. Eszerint még sütés előtt a családból mindenki beletűzi a maga által kiválasztott libatollat a nyers tésztába és akinek a tolla megperzselődik a sütés során, az esztendő folyamán meghal. Szintén a jámbor néplélek morbid hiedelme, hogy e napon a határban minden esztendőben megfagy valaki, mert a tél megköveteli a maga áldozatát. De általában a halál helyett inkább az élet menetét szabályozó tényezőkről „jósol” Pál fordulásának napja, például a csanádapácaiak szerint, ha szép, derült az idő, akkor még annyi hideg napra lehet számítani, amennyi az esztendőből már eltelt.
De nézzük mi is a történelmi és – nem utolsósorban – teológiai háttere ennek a gazdag népi hagyományokkal átszőtt napnak. Maga a pálfordulás kifejezés ismerős lehet bárki számára a hétköznapi életből.
Ha valakiről azt halljuk, hogy pálforduláson ment keresztül, akkor rögtön arra asszociálunk, hogy az illető életének medre egy korábbi, nem éppen „egyenes úton haladó” vonalvezetésből visszatért egy „normális” mederbe. Például egy masszív alkoholista leszokott az ital kínálta részeges-mámoros életmódról, egy nőcsábász férfi vagy férfifaló nő hűséges házastárssá vált, egy notórius hazudozó szavahihetősége úgy megjavult, hogy a Mátyás király aranyszőrű bárányát őrző juhászával vetekedhet, vagy egy kleptomániás olyan megbízhatóvá válik, hogy akár rá lehetne bízni egy államkincstár őrzését is. Ilyenkor kijelenthetjük a summás megállapítást, ezeknek pálfordulás történt az életükben. Két magyar mondásunk is létezik, mely ezt a jelenséget veszi alapul. Az egyiket egy nem igazán szép – de amúgy a szépirodalomban, például a Károli Bibliában is használt – melléknév miatt inkább nem idézném szó szerint. Értelmét tekintve arról szól, hogy egy prostituáltból nagyon jó feleség vállhat. A másik közmondás ekképp hangzik: „Rablóból lesz a legjobb pandúr”. Ezt az állítást Krúdy Gyula is alátámasztja Rózsa Sándor. A betyárok csillaga Magyarország történetében című regényes életrajzában, hiszen amint írja a címszereplő „betyárok csillaga” egész életében áhítozott arra, hogy csendbiztos lehessen és még első miniszterelnökünket, Andrássy Gyulát is felkereste pesti rezidenciáján személyesen ez ügyben. Bár ez esetben a mondás igazságtartalmát sajnos nem tudhattuk meg, ugyanis a nemzetközi hírnévre szert tett betyárvezért soha nem nevezték ki csendbiztossá, viszont suszterként kiválóan megállta a helyét a börtönben.

A magyar irodalom első ránk maradt nyomtatott terméke, Komjáti Benedek Az Zenth Paal leueley magyar nyeluen című munkája. In: Magyar művelődéstörténet, szerk. Domanovszky Sándor [et al.], Szekszárd, Babits, 1993. Hasonmás kiadás: Budapest, Magyar Történelmi Társulat, 1939–1942. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A „pálfordulás” szinonimájaként előfordul a „damaszkuszi út”, vagy „damaszkuszi pálfordulás” kifejezés is. „Csúcsforgalom van a damaszkuszi úton” írta Esterházy Péter egy esszéjében, mellyel a rendszerváltás körüli idők azon sajátos jellemzőjére utalt, amikor a szocialista államrend lelkes híveiből irreálisan sokan váltak a demokrácia még lelkesebb híveivé, ami elég komoly kételyeket ébresztett minden gondolkodó emberben. Mármint ezen emberek pálfordulásának hitelességét illetően. De térjünk vissza a tárgyra, „pálfordulás”, „damaszkuszi út”, „damaszkuszi pálfordulás”. Vajon mire utalhatnak ezek a szavak? A választ a Biblia Újszövetségének ötödik könyvében, az Apostolok cselekedeteiben adja meg az egy korábbi blogbejegyzésben bemutatott bemutatott orvos-polihisztor, Szent Lukács evangélista. Ő ilyenformán számol be a két évezrede Damaszkusz környékén lezajlott eseményről:

„Saulus pedig még fenyegetéstől és öldökléstől lihegve az Úrnak tanítványai ellen, elmenvén a főpaphoz, Kére ő tőle leveleket Damaskusba a zsinagógákhoz, hogy ha talál némelyeket, kik ez útnak követői, akár férfiakat, akár asszonyokat, fogva vigye Jeruzsálembe. És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva. Felkele azonban Saulus a földről; de mikor felnyitá szemeit, senkit sem láta, azért kézenfogva vezeték be őt Damaskusba. És három napig nem látott, és nem evett és nem ivott.
Vala pedig egy tanítvány Damaskusban, névszerint Ananiás, és monda annak az Úr látásban: Ananiás! Az pedig monda: Ímhol vagyok Uram! Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj el az úgynevezett Egyenes utczába, és keress föl a Júdás házában egy Saulus nevű tárzusi embert, mert ímé imádkozik.
És látá Saulus látásban, hogy egy Ananiás nevű férfiú beméne hozzá és kezét reá veté, hogy lásson. Felele pedig Ananiás: Uram, sok embertől hallottam e férfiú felől, mily sok bosszúsággal illeté a te szenteidet Jeruzsálemben: És itt is hatalma van a főpapoktól, hogy mindazokat megkötözze, kik a te nevedet segítségül hívják.
Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt.
Mert én megmutatom néki, mennyit kell néki az én nevemért szenvedni.
Elméne azért Ananiás és beméne a házba, és kezeit reá vetvén, monda: Saul atyámfia, az Úr küldött engem, Jézus, a ki megjelent néked az úton, melyen jöttél, hogy szemeid megnyiljanak és beteljesedjél Szent Lélekkel. És azonnal mintegy pikkelyek estek le szemeiről, és mindjárt visszanyeré látását; és felkelvén, megkeresztelkedék; És miután evett, megerősödék. Vala pedig Saulus a damaskusi tanítványokkal néhány napig.
És azonnal prédikálá a zsinagógákban a Krisztust, hogy ő az Isten Fia. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan, a kik hallák, és mondának: Nem ez-é az, a ki pusztította Jeruzsálemben azokat, a kik ezt a nevet hívják segítségül, és ide is azért jött, hogy őket fogva vigye a főpapokhoz?”

Az apostolok cselekedetei. In: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, Budapest, Arcanum, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A történet főszereplője, a „pálfordulás” névadója, a „tizenharmadik apostolként” is emlegetett zsidó származású Saulusból lett Szent Pál a kilikiai Tarzuszban született Kr. u. 4 és 10 között. Családja Benjámin törzséből származott, de leigázott néphez való tartozásuk ellenére római polgárjoggal rendelkeztek. Polgárjoguk talán összefüggésben lehetett Saul – valószínűleg örökölt – sátorkészítő mesterségével, ugyanis a Római Birodalom hadserege számára készíthetett efféle lakóalkalmatosságokat. Ezen mesterségéről az egyetlen forrás Lukács evangélistától származik, tollával a következőkről számol be Az aposotolok cselekedeteiben:

„Ezekután Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba. És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Prisczillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék. És mivelhogy azonféle míves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségökre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.”

Az apostolok cselekedetei. In: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás. Budapest, Arcanum, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Albrecht Dürer: A négy apostol, János evangélistát, Pétert, Pált és Márkot ábrázolja. A kép forrása: Wikipédia

De kétkezi munkásember létére Saul szigorú rabbinus nevelésben részesült, ugyanis szülei gazdag emberek voltak. Jól beszélt a korszak műveltségének nyelvén, vagyis görögül, de megtanult héberül és Jeruzsálembe ment, ahol egy elismert zsidó tanító Gamáliel rabbi tanítványává vált. Ennek hatására (is) lelkes farizeussá vált, ahogy fogalmaz a Galátiabeli gyülekezetnek: „vakbuzgó követője voltam atyáim hagyományainak”. De lelkes farizeus múltjáról az Apostolok cselekedeteiben is beszámol. Miután Tarzusz Palesztina határain kívül esett, ezért – hogy identitásuk megőrizzék – az ott élő diaszpóra zsidóság az „otthoniaknál” szigorúbban ragaszkodott a hagyományaihoz. Ez a szigorú ragaszkodás Saulra is hatással lehetett. Találkozása a kereszténységgel az első keresztény vértanú – a magyar államalapító királyunknak is nevét adó – Szent István megkövezéséhez kapcsolódik. Vakbuzgó farizeusként természetesen helyesli a brutális kivégzést, közvetett módon részt is vállal benne. Hiszen a hóhérrá vált tömeg tagjai „felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.” Számtalan templomi prédikáció említette meg, hogy Pál esetleg azért nem vett részt tevőlegesen a kövezésben, mert gyenge fizikumú volt. Erre azonban nincs semmi bizonyíték, ráadásul kétkezi munkás mivolta inkább cáfolja ezt az elképzelést. Annyi bizonyos, hogy valamiféle tartós és komoly betegsége lehetett, hiszen a Korinthusbeliekhez írt második levélben említi:

„És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.”

Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt második levele. In: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, Budapest, Arcanum, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

István vértanú megkövezését követően Saul „csak úgy tajtékzott az egyház ellen, sorra járta a házakat, elhurcolta a férfiakat és nőket, és börtönbe vetette őket” (ApCsel 8,3). De meg sem elégedett a fővárosra terjedő tisztogatással, hanem elment a jeruzsálemi főpaphoz, hogy ajánlólevelet kérve tőle Damaszkuszba mehessen és a helyi zsinagógából Jeruzsálembe hurcolhassa a keresztényeket. Ez volt a kiindulópontja a világ első „pálfordulásának”, melyről az Apostolok cselekedeteiben az általam idézett részben olvashatunk. A Szent Lukács evangélista által írt Apostolok cselekedetei az egyháztörténészek és teológusok szerint két nagy fő részből áll. Az első 12 fejezet a kereszténység kialakulástá mutatja be, leginkább a jeruzsálemi ősgyülekezet szemszögéből. A 13. fejezettől a záró 28. fejezetig pedig a Saulból lett Pál apostol életéről és missziójáról tájékoztat. Ahogy Szent Lukács második művének keletkezési körülményeiről korábban írtam:

„Szent Lukács – ahogy az idézetből is kiderült – Pál apostol révén kerül kapcsolatba a kereszténységgel. Eredetileg történeti művet szándékozott készíteni a világtörténelem „legnagyobb” eseményéről. Így került kapcsolatba a „véreskezű”, fanatikus keresztényüldöző, héber farizeus hittudós Saulból lett „13-ik apostollal”, Szent Pállal. Pál térítette meg őt, aki ezek után apostoli útjában nemcsak mint krónikás követte őt. Az Apostolok cselekedeteinek jó része is tulajdonképpen Pál missziós útjairól számol be.”

Hamvai-Kovács Gábor: „Sorjában megírom neked derék Theofilus a kétségtelen valóságot…” A bibliai Újszövetség harmadik evangéliumának, valamint az Apostolok cselekedeteinek szerzőjére, Szent Lukácsra emlékezünk. In: Az Országos Széchenyi Könyvtár blogja

Szent Pál szónoklata. A vatikáni Corvinum-Breviáriumban, Mátyás király és Beatrix arcképével). Márki Sándor: Az ó- és középkor története, Budapest, Athenaeum, [1910]. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Lukács Pálnak összesen négy hittérítő útjáról számol be. Gyakorlatilag ezek az utak lettek azon misszió alapjai, amelyet a kereszténység európai területen történő kialakulásaként tart számon az egyháztörténet. Ezekről röviden a többször említett, Szent Lukácsról szóló blogbejegyzésemben beszámoltam. Adalékként annyit tennék hozzá, hogy első útjához köthető új nevének, a Pálnak a felvétele, annak hatására történt, hogy Páfuszban vita támadt néhány Jeruzsálemből jött zsidó kereskedő és az antiochiai egyház tagjai között arról, hogy a kereszténység felvételének feltétele-e a körülmetélkedés, vagyis a zsidó hitre térés.
Útjai során Pál eljutott több görög nagyvárosba: Antiochiába, Lisztrába, Theszalonikába, Athénbe; Korintusba, Efézusba. A Korintusban, Galátiában, Efézusban, Filippiben, Kolosszében, Tesszalonikában alapított gyülekezeteknek írott levelei a Biblia szerves részét képezik. Ezen levelekben Pál a címzett gyülekezeteket tanítja hitélet, a vallás gyakorlati megélése, az embertársakhoz való viszony terén. Összesen 13 egyértelműen Pálhoz köthető levél szerepel az Újszövetségben, valamint egyes vélemények szerint a szerző nélküli Zsidókhoz írt levél is az ő műve. Herczeg Pál Szent Pál leveleit a következőképpen csoportosítja:

„… a levelek egy része kifejezetten a gyülekezetekkel való kapcsolatból, konkrét kérdésekre és helyzetekkel adott válaszokból érthető a leginkább, míg a második csoportban kissé más a helyzet: a háttér a hellénista világ fogalmai, gondolatai – és ezekkel s ezekre tekintettel fogalmazza meg az apostoli levél a kereszténység tanítását. Az ún. Pásztori levelekben ráadásul olyan egyházszervezeti, tanbeli, fejlődésbeli sajátosságokat találunk, hogy szintén nem lenne jó az első csoporttal együtt tárgyalni őket. Így tehát két nagy és két kisebb csoportot különböztetünk meg a páli levelekben (nagyjából annak megfelelően, ahogy a tudomány a szerzőség kérdését vizsgálja). Feltételezhető ugyanis némelyik levelét az apostol titkára, másokat esetleg valamelyik tanítványa fogalmazta”

Herczeg Pál: „Érted is amit olvasol?”. Bibliaismereti hittankönyv a konfirmáció utáni korosztálynak. 2. kiad. Budapest, Kálvin, 2000. – Törzsgyűjtemény

Pál apostol képe a legrégibb magyar nyomtatott könyvben, a „Szent Pál levelei”-ben. A kép forrása: Digitális Képarchívum

A Szent Lukácsról szól blogbejegyzésben idéztem a Korinthusbeliekhez írt első levelében található Szeretet himnuszát, melyben Pál oly módon fogalmazza meg a „krisztusi legfőbb parancsot”, mint előtte és utána senki. Ez a levél kétségtelen, hogy igen komoly hatással volt és van napjainkban is a legfőbb krisztusi parancs gyakorlati értelmezésére a keresztény/tyén egyházfelekezetek tagjai számára.
Most nézzünk egy másik, a későbbi egyháztörténetre, különösen a protestáns egyháztörténetre igen nagy hatást gyakorolt levelet. A reformáció teológusai – különösen Kálvin János – Szent Ágoston tanaihoz visszanyúlva dolgozták ki „eleve elrendelés” tanát (predestináció). Kálvin tanai szerint az Isten eleve elrendelte, hogy mi történjék minden egyes emberrel. Ebbe beleértendő az is, hogy Isten nem egyforma állapotra teremtett mindenkit, hanem némelyeket örök üdvösségre, másokat pedig örök kárhozatra. A tridenti zsinat által eretneknek bélyegzett tan gyökereit a Rómabeliekhez írt levélben kell keresnünk:

„Annakokáért a kin akar könyörül, a kit pedig akar, megkeményít. Mondod azért nékem: Miért fedd hát engem? Hiszen az ő akaratának kicsoda áll ellene? Sőt inkább kicsoda vagy te óh ember, hogy versengsz az Istennel? Avagy mondja-é a készítmény a készítőnek: Miért csináltál engem így? Avagy nincsen-é a fazekasnak hatalma az agyagon, hogy ugyanazon gyuradékból némely edényt tisztességre, némelyt pedig becstelenségre csináljon? Ha pedig az Isten az ő haragját megmutatni és hatalmát megismertetni kívánván, nagy békességes tűréssel elszenvedte a harag edényeit, melyek veszedelemre készíttettek, És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is”

Pál apostolnak a Rómabeliekhez írt levele. In: Szent Biblia azaz Istennek Ó és Új Testamentomában foglaltatott egész Szent Írás, Budapest, Arcanum, 1995. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az „öröktől fogva” létező kiválasztás tana ritkán és leginkább Pál apostol leveleiben fordul elő a Bibliában. Ezen tan alapját a farizeusból lett „tizenharmadik apostol” ott látja, hogy az Isten üdvözítő kegyelmét senki sem tudja érdemei által elérni. A Teremtő Isten a „világ ura” aki a történelem során embereket választott ki tervének végrehajtására. Őket különleges szereppel ruházta fel. A Mindenható Istennek jogában áll egy efféle kiválasztás, az ember feladata, hogy alázattal elfogadja azt. Így jogában áll az üdvösségre kiválasztani egyeseket és vele szemben is Ő „keményíti meg” azok szívét, akik már előzőleg tudatosan vagy visszavonhatatlanul visszautasították szeretetét és az iránta való engedelmességet.
Tehát Szent Pál tanításaiból arra következtethetünk, hogy a mai napon ünnepelt eseményt, vagyis a történelem első pálfordulását is Isten kiválasztó kegyelmének tulajdonította.

Az apostolok cselekedeteinek 9. fejezetében található a „pálfordulás” története. Szent Biblia azaz az Istennec O es Wy Testamentumanac prophétác és apostoloc által meg iratott szent könyvei / Magyar nyelwre fordittatott ... [Károli Gáspár és mások által], Visolban [Vizsoly], Mantskovit Bálint által, MDXC [1590]. – Régi Nyomtatványok Tára. A kép forrása: OSZK Digitális Könyvtár