Theuerdank lovag kalandjai, avagy az első „médiacsászár” önreprezentációja. 3.

2025. május 15. 06:00 - nemzetikonyvtar

Új régi könyveink. Első rész

Most induló sorozatunkkal azt a hagyományt kívánjuk feleleveníteni, aminek keretében a Régi Nyomtatványok Tárában dolgozó elődeink rendszeresen beszámoltak egy-egy kiemelkedően értékes és érdekes új szerzeményről. Az Új régi könyveink tehát az elmúlt pár év régikönyves gyarapodásának javát mutatja be, bepillantást engedve tárunk munkájába, az évszázados könyvritkaságok színes és izgalmas világába.
Sorozatunk első részének befejezése következik.

Lapozzunk bele!

Ahhoz, hogy igazán megérezzük a mű hangulatát, nézzünk meg egy metszetet és egy-egy szövegrészletet részletesebben.

Hans Schäufelein Theuerdank ágyúlövés közben című fametszete

Hans Schäufelein fametszete Theuerdank ötvenedik kalandját meséli el. Ez a fejezet versben írja le, hogy Unfalo meghívja Theuerdankot a fegyvertárába, hogy a lovag kipróbálhassa az ágyúit, amelyeket Unfalo előzőleg túlterhelt, hogy tüzeléskor darabokra robbanjanak. Theuerdankkal végül csodálatos módon nem történik semmi végzetes, és amikor megkérdezi Unfalót, hogy miért tette ezt, az meggyőzi a lovagot ártatlanságáról.

Theuerdank lovag 50. kalandjának illusztrációja. In: Theuredank lovag hősi kalandjai, Frankfurt am Main, Egenolff, 1553. Jelzet: Ant. 9376 (1) – Régi Nyomtatványok Tára

A táj a kép felső felét foglalja el, a fő cselekmény a fametszet alsó felében játszódik. Theuerdank lovagi páncélban látható, és épp az ágyút készül elsütni. A lékből láng csap ki, figyelmeztetve a nézőt a lovagot fenyegető veszélyre. A fametszet jobb szélén álló Unfalo köpenyt visel, fején sapka fölött cilinder van, a vele szemben álló Ehrenhold pedig úgy áll a meghibásodott ágyú előtt, mintha küldetése részeként megpróbálná megakadályozni, hogy Unfalo kárt tegyen Theuerdankban. Unfalo és Ehrenhold kompozíciós párhuzamba állítása hangsúlyozza az utóbbi szerepét, mint a gonosz ellenpontját. A kerék kompozíciós ismétlődése (Ehrenhold ruháján a szerencsekerék és az ágyúkerekek) egy további értelmezési megközelítést is kínál: a hős újra és újra veszélynek van kitéve, mintha egy kerék fogságában lenne.
Theuerdank ötvenedik kalandjának mintájául egy igaz történet szolgálhatott I. Miksa életéből, ugyanis a császárnak gyermekkorában volt egy játékágyúja, amelyet titokban szerzett puskaporral töltött meg és el is sütött. Szerencséjének köszönhetően nem lett baja, de emlékezetes leckét kapott elővigyázatosságból. Mint a középkor és a kora újkor határán álló uralkodó, Miksa császár egyébként később egyszerre vett részt lovagi tornákon és képviselte a lovagi eszményeket, ugyanakkor a haditechnika terén is naprakész volt – innen ered, hogy az utolsó lovag mellett az első tüzérként is gyakran hivatkoznak rá.

A szerelem ábrázolása az eposzban

A Theuerdank nem csupán lovagi kalandok és tornák krónikája, hanem a hős szerelmi történetét is elbeszéli. Az érzelmek kibontakozásának első állomása, hogy a hőst örömmel fogadják a királynő udvarában:

Ich hab von der Künigin wegen
Vil herter Sachen gepflegen
Und groß Geferlicheit bestanden,
Auch als lang gwest in den Landen,
Und die hochgeboren Künigin
Nie gesehen. Das betrûbt mein Sinn!
Ich bin je gewest ein schlechter schlechter: einfältiger. Mann,
Daß ich mich hab auf halten lan
Die drei mit irem List so lang.
Die Künigin zů sehen ist mir bang;
Darumb will ich mich nichts irren lassen,
Sonder machen auf die Straßen,
Zůnechst an iren Hof reiten,
Dann ich kann lenger nit beiten.
Ich hab vil ir zulieb geduldt,
Villeicht gibt si mir darumb ir Huld.
Wer mich daran weiter hindern wollt,
Dem es sein Leben gelten sollt.

[…]

Als si nun bed kamen dahin,
Und ir die Künigin wurd gewar,
Von Herzen ward si erfreut gar,
Schicket von Stund an ire Ret
Zů dem Helden: Der Künigin Bett Bett: Bitte.
Wer, daß er zů ir kommen sollt,
Dann si in geren sehen wollt.
Die Ret kamen zum Held gangen,
Sprachen: »Herr, es hat Verlangen
Unser Künigin, Euch zů sehen.
Darumb hat si zů uns jehen,
Ir sollt mit uns kommen zů ir.”

Részlet a Theuerdank 1517-es kiadásának 99. fejezetéből, In: Projekt Gutenberg-DE

A királynő kedvéért
sok kemény próbát kiálltam,
nagy veszélyt viseltem el,
és sokáig időztem e földeken,
de a nemes születésű királynőt
még soha nem láttam. Ez szomorít!
Mindig is egy egyszerű férfi voltam,
aki hagyta magát feltartóztatni
e három álnok ember által ilyen sokáig.
Félek a királynővel való találkozástól;
mégsem hagyom, hogy bármi is elbizonytalanítson,
hanem elindulok az úton,
egyenesen az udvarához lovagolok,
mert már nem bírok tovább várni.
Oly sokat tűrtem érte,
talán épp ezért megjutalmaz kegyével.
Ha valaki most még akadályozni próbálna,
annak az életével kellene fizetnie.

[…]
Amikor megérkeztek,
és a királynő meglátta őket,
szíve mélyéből megörült,
és azonnal szolgákat küldött
a hős elé e kéréssel:
A királynő üzeni,
hogy jöjjön el hozzá,
mert nagyon szeretné látni őt.

A követek a hőshöz mentek,
és így szóltak: „Uram,
a mi királynőnk nagyon vágyik rá,
hogy Önt láthassa.
Ezért küldött bennünket,
hogy hívjuk meg Önt hozzá.”

Nyersfordítás

Mielőtt azonban Theuredank elnyerhetné Ernreich királynő kezét, több lovaggal is meg kell küzdenie, ahogy az illem kívánja. Ezeket a viadalokat a hölgy is megtekinti, s – ahogy az alábbi részből kiderül – kezd aggódni hősünkért, azaz érzelmileg kötődni kezd Teuerdankhoz.

„Als entpfangen ward das Nachtmal,
Gieng Teurdank in der Künigin Sal.
Die Künigin in freundlich empfieng,
Sprach:

»Warlich, gelaubet, es gieng
Mir an heut ein Stich an mein Herz
Am Rennen; dann warlich kein Scherz
Bedunkt mich das Ritterspil sein.
Herr Teurdank, glaubt den Worten mein:
Wert Ir mir ein klein baß verwandt,
Ir müeßte mir jetz an mein Hand
Geloben, daß Ir das Ritterspil
Hinfür nit wollt mer treiben vil.«

Teurdank, der hochgeboren Held,
Sprach:

»Frau Künigin, was Euch gefellt,
Dasselb soll ich billich lassen;
Aber mit welicher Maßen
Der Ritter ist auf mich geritten,
Also hab ich nach Spils Sitten
Im wider begegen müessen
Und helfen seinen Stolz büeßen.«”

Részlet a Theuerdank 1517-es kiadásának 102. fejezetéből. In: Projekt Gutenberg-DE

Miután az esti lakomát elfogyasztották,
Teuerdank a királynő termébe ment.
A királynő barátsággal fogadta,
és így szólt hozzá:

„Valóban, hidd el,
ma egy döfés ért a szívemen,
amikor a lovagi viadal zajlott;
mert bizony, ez nekem
egyáltalán nem volt tréfa vagy játék.
Úgy éreztem, a tornajáték
igazán komoly veszélyt jelent.
Uram, Teuerdank, higgy nekem:
ha egy kicsit is közelebb állnál hozzám,
meg kellene esküdnöd most itt, kezemre,
hogy ezentúl nem veszel részt több ilyen viadalban.”

Teuerdank, a nemes származású hős, így válaszolt:

„Királynőm, amit Ön kíván,
azt illő, hogy megfontoljam.
De ahogyan az a lovag
ellenem indult ma,
úgy kellett nekem is,
a játék szabályai szerint,
szembeszállnom vele,
és segítenem megtörni
az ő kevélységét.”

Nyersfordítás

Megfigyelhető, hogy a hölgy szinte féltékeny és aggódó kedvesként kéri, hogy a hős lovag hagyja abba az életveszélyes tornákat. A férfi válasza tiszteletteljes, de kitart a lovagi becsület mellett. A jelenet az udvarlás, a szerelem és a hősiesség finom egyensúlyát ragadja meg.

„Die Künigin begund zů lachen;
Der Held nam si bei irer Hand,
Die Trumetter bliesen allsambt,
Tanzten mit einander ein Reien;
Groß Freud was under den zweien.
Derselb Tanz weret eben lang,
Teurdank darunder hoflich sprang,
Als auch die anderen teten,
Die ir Bůlen am Tanz hetten.
Da nun die Zeit zů schlafen kam,
Teurdank von der Künigin Laub Laub: Urlaub, Abschied. nam
Und füegt sich wider in sein Gemach,
Damit er an dem andern Tag
Mocht im welschen Gestech bestan,
Dann er hett einen starken Mann,
Der wider in dann stechen sollt,
Darumb er ein wenig ruen wollt.”

Részlet a Theuerdank 1517-es kiadásának 103. fejezetéből. In: Projekt Gutenberg-DE

A királynő nevetni kezdett;
a hős megfogta a kezét,
a trombitások egyszerre fújtak,
és együtt táncoltak egy körtáncot.
Nagy öröm uralkodott a kettő között.
A tánc tartott egy ideig,
Teuerdank udvariasan és könnyeden mozgott,
ahogyan a többi udvarló is,
ki a párjával táncolt.
Amikor eljött az éjszaka ideje,
Teuerdank búcsút vett a királynőtől,
és visszatért a szobájába,
hogy másnapra kipihenje magát.
Ugyanis a következő napon
olasz lovagi kopjatörésen kellett részt vennie,
ahol erős ellenfél várt rá.
Ezért szüksége volt egy kis pihenésre.

Nyersfordítás

Ez a jelenet nemcsak romantikus fordulatot hoz a történetben, hanem a királynő és Teuerdank kapcsolatának kiteljesedését is előrevetíti — a tánc itt a közeledés, a királyi kegy és az érzelmek szimbolikus megnyilvánulása.

Ernreich úrnő megkoszorúzza a lovagi torna győztesét, Theuerdankot. In: Theuredank lovag hősi kalandjai, Frankfurt am Main, Egenolff, 1553. Jelzet: Ant. 9376 (1) – Régi Nyomtatványok Tára

„Als nun der Tanz was angefangen,
Kam die Künigin Ernreich gangen
Und trůg in ir schneweißen Hand
Einen Kranz, von dem Kraut, genannt
Laurus, setzt im den auf sein Haubt,
Sprach zum Held:

»Damit seid begabt,
Dann dasselb Kraut die Tugend hat,
Daß es keim wol auf dem Haubt stat,
Er hab dann mit Ritters Eren
Sein Leben vilfeltig tun mern
Und an im aller Tugend Schein,
Darumb wird es genannt Laurein.

Unser Vorfarn haben die Kron
Gar vil für kostlicher gehon gehon: gehalten.
Dann Silber oder das Gold rot.
Wer ein erlich Sach getan hot
Und hie auf der Erden sein Zeit
Verschliessen mit Krieg und in Streit,
Erlich aus ritterlichem Můt
Vor allen Schanden hat behůt,
Den haben si begabt damit,
Mit Eren nach der Romer Sitt.

Nun bin ich warlichen bericht
Vom Ernhold, daß Ir habt gericht
Eur Leben nach allen Eren
Und bisher nie tun begeren,
Das Euch nit wol wer gestanden an;
Darzů manichen kecken Mann
Mit Euer Mannheit ganz verjagt,
Vil geferlicher Sach gewagt,
Mein Land und Leut beschützet wol.
Darumb ich billich Euch geben soll
Disen Kranz zů eim rechten Lan,
Dieweil Ir vor andern die Kron
Ritterlicher Zucht tragen seit.«

Neidelhart was von Herzen leid,
Auch Unfallo und Fürwittig.
Alle drei waren si traurig,
Dachten: Nun ist unser Gwalt aus!
In dem die Trumetter mit Saus
Bliesen all in ir Trumetten.
Teurdank der tet herumb treten
Mit der Küngin, bis der Tanz sich endt.

Die sechs, mit den er hett gerennt
Und ander Ritterspil triben,
Die waren daheim beliben
Und nit her zů dem Tanz kommen,
Dann si all ganz kleinen Frommen
Hetten erlanget an dem Held.
Ein jeder sich fast traurig stellt
Und schembten sich der Sachen hart,
Daß si sich durch den Neidelhart
Hetten in das obgemelt Spil
Bereden lassen zů dem Zil.

Indem hett das Tanzen ein End;
Der Held nam die Künigin bei der Hend,
Fûrt si wider in ir Zimmer,
Sprach:

»Edle Frau Künigin, nimmer
Mag ich Euch der Ern vergessen,
So Ir mir heut habt zůgemessen.
Gott soll Euer Beloner sein.«

Damit nam er von der Künigein
Ein gůte Nacht und ging darvon.
Die Künigin die danket im schon
Mit süeßen Worten ganz freundlich.
Darnach legt der Held schlafen sich
In seim Zimmer nider ins Bett,
Bis auf den Morgen die Sonn tet
Wider über das Erdrich gan,
Allererst stund auf der teur Man.”

Részlet a Theuerdank 1517-es kiadásának 108. fejezetéből. In: Projekt Gutenberg-DE

„Amint megkezdődött a tánc,
a királynő odalépett Teuerdankhoz
és hófehér kezében
egy koszorút vitt — babérból fonták azt,
s a hős fejére tette,
majd így szólt hozzá:

„Ezzel ajándékozlak meg,
mert e növénynek az a sajátossága,
hogy csak annak a fején áll jól,
aki lovagi becsülettel
sokféleképp nemes tettekkel élte életét,
és akiben minden erény ragyog.
Ezért nevezik babérkoszorúnak.

Őseink ezt a koronát
értékesebbnek tartották
még az aranynál vagy az ezüstnél is.
Aki nemes dolgot vitt véghez,
ki életét háborúban és küzdelemben
lovagi bátorsággal töltötte,
s minden gyalázattól távol maradt,
azt e koszorúval tüntették ki
a rómaiak ősi szokása szerint.

Ernhold igaz hírt hozott nékem rólad:
hogy egész életed a becsület szolgálatában állt,
sosem kívántál olyasmit,
ami ne lett volna méltó hozzád.
Sok vakmerő vitézt legyőztél,
nagy veszélyeket vállaltál,
országomat és népemet védelmezted.
Ezért méltán illeti meg fejeden
ez a koszorú, e lovagi jel,
mert te hordozod leghívebben
a lovagi erény koronáját.”

Neidelhart szívét fájdalom szorította,
akárcsak Unfallóét és Fürwittigét.
Mindhárman bánatosak lettek,
és így gondolták: „Most véget ért hatalmunk.”

Közben harsogni kezdtek a trombiták,
a hős Teuerdank körbetáncolt
a királynővel, míg a tánc véget ért.

Az a hat lovag, kikkel küzdött
és más lovagi próbákban versenyzett,
távol maradt a tánctól,
mivel kevés dicsőséget
aratott közülük bárki is a hőssel szemben.
Mind szomorúnak mutatkozott,
és szégyellték is magukat,
hogy Neidelhart tanácsára
belefogtak e próbába,
amely végül őket alázta meg.

Végül a táncnak vége lett,
a hős a királynő kezét fogva
visszakísérte őt szobájába,
és így szólt:

„Nemes úrnőm, soha
nem feledem e megtisztelést,
melyet ma tőled kaptam.
Adja Isten, hogy Ő
legyen érte a jutalmad!”

E szavakkal búcsút vett tőle,
a királynő kedves, meleg szavakkal
köszönte meg neki mindezt.
Azután a hős nyugovóra tért,
ágyába feküdt szobájában,
míg másnap reggel újra
föl nem kelt a nap az égre —
s csak akkor kelt fel a nemes férfi.”

Nyersfordítás

Ezzel a koszorúzással a Theuerdank-eposz szinte a csúcspontra ér: a királynő nemcsak nyíltan elismeri a hős erényeit, hanem egy antik, szimbolikus gesztussal — a babérkoszorúval — meg is koronázza őt, ami a legmagasabb elismerést fejezi ki a lovagi kultúrában. A rivális lovagok csöndes visszavonulása kontrasztot képez Teuerdank dicsőségével, és megerősíti a hős méltóságát és kiválóságát. Az igazi csúcspont, az egyik legjelentősebb és legemelkedettebb jelenet azonban még csak most következik: a hős Theurdank és a királynő végre megtartják a kézfogót, de csak egy újabb nagy vállalás feltételével.

A kézfogó. In: Theuredank lovag hősi kalandjai, Frankfurt am Main, Egenolff, 1553. Jelzet: Ant. 9376 (1) – Régi Nyomtatványok Tára

„Teurdank hin zů der Künigin gieng,
Gar freundlichen si in empfieng,
Füert in in ir kostlich Gemach,
Darin si stetz zů wonen pflag;
[…]

Teurdank der sprach:

[…].

Bitt darauf Eur jungfreulich Zucht,
Zů der ich hab all mein Zůflucht,
Ir wellt solche Sach bedenken
Und mich darumb an alles Wenken
Vor andern erweln für Eurn Mann.
Mocht ich aber solchs an Euch nicht han,
Sonder hett ein bessern Willen
Zů eim andern, sagt mirs in stillen,
Daß ich umbsonst nit Hoffnung hab.
Doch trau ich, Ir werds nit schlagen ab,
Dann Euch, der allerschönsten Maid,
Bin ich zů dienen allzeit breit.
Wann ich darauf hab Eurn Verstand Verstand:

Die Künigin antwort mit Zichten:

»Hochgeborner Fûrst, Herr Teurdank,
Warlichen, es ist nit gar lang,
Daß vil großer Künig und Herren,
Kinder von nahend und ferren,
Haben umb mich werben lassen,
Doch hab ichs mit gůten Maßen
Allzeit in Rů und Anstand gestellt,
Dann ich weiß, daß Ir, edler Held,
Seid vor andern weis und klůg
Und habt bisher mit Eurm Unfůg Unfůg: hier positiv, etwa: Treiben.
Beschirmet wol mein Land und Leut.
Darumb wer es mir ein Schand heut,
Wo ich Euch des nit genießen ließ.
Mein Vater mich auch dasselb hieß,
Daß ich keinen nem zů eim Mann
Dann Euch, edler Held wolgetan.
Darzů hab ich Euch auserwelt,
Als Eur Wesen mir wolgefellt,
Will Euch drauf nemen zů der Ee,

Doch daß Ir mich einer Bett ee
Gweren wollt, die ich will sagen.
Ganz vor kurz verschinen Tagen
Haben die Feind aus Übermůet
Vergossen vil christenlich Blůt
Und mir verhert mein Leut und Land
Mit Hinfüeren, Raub, Mord und Brand;
Dann mein Erbland an einem Ort
Grenz mit den Ungelaubigen dort.
Solch Not und Widerwertigkeit
Ist ein Abbruch der Christenheit.
Das alls leit mir jetz heftig an.
Wo Ir Euch dann wollt understan,
Zů vertilgen derselben Gwalt,
So will ich Euch on Ufenthalt
Die Ee geloben an Eur Hand,
Darzů geben reich Leut und Land,
Doch also und mit dermaßen,
Daß Ir den Beischlaf wöllt lassen
Ansteen, bis Euch der ewig Gott
Wider heim hilft aus diser Not.
Dise Reis laßt Euch nit sein schwer,
Dann Ir dardurch erlangt vil Eer.
Gelaubt, wo ich ein andern mocht
Finden, der zů solcher Reis docht,
Ich wollt Euch nit lassen von mir.«

Der Held merkt der Künigin Begir,
Daß si die Sachen meinte gůt.
Indem kam im auch in sein Můt,
Was im vor der englische Geist
Hett gestern darin underweist,
Gewann darin einen Můt fest,
Gedacht: Es mag mir sein das best,
Daß ich mich der Sach underfach.
Kert sich gen der Künigin und sprach:

»Eur Lieb hat mich so fast umbgebn,
Daß ich Euch in meinem Leben
Billichen nichts versagen soll,
Dann ich bin aller Freuden voll,
Daß ich Euch allein tu gefallen
Vor den andern Fürsten allen,
So umb Euch auch geworben han.
Die Reis will ich gern nemen an,
Gott well mir darzů Glück geben
Und mir darin fristen mein Leben,
Daß ich dieselb müg mit Eren
Vollbringen und mein Lob meren
Und Euch wider finden gesund.«

Die Küngin kußt in an den Mund,
Mit Freuden si den Held umbfieng.
Damit ein Priester herzů gieng,
Gab si bede elich zůsammen.
Darnach die andern Ret kamen,
Wunschten inen Gelückes vil.

[…]
Die göttlich Ee was zů der Zeit
Beschlossen und der eerlich Streit.
Darin welle behüeten Gott
Si bedesambt vor aller Not.”

Részlet a Theuerdank 1517-es kiadásának 117. fejezetéből. In: Projekt Gutenberg-DE

„Teuerdank a királynőhöz ment,
Ki őt örömmel fogadta bent,
Bevezette díszes szobájába.
[…]

Teuerdank szólt:

[…]

Most kérlek, tiszta női szemérem,
Kinek kegyében én menedékem leltem,
Fontold meg szavaimat és szándékom,
S ha úgy ítéled, méltón vagyok rá,
Válassz engem férjedül.
Ám ha mást szeretsz, szólj nyíltan,
Hogy ne ringassak hiú reményeket.
De bízom: nem taszítasz el,
Mert kész vagyok szolgálni téged
Egész szívemmel és minden időben.
Add hát tudtul akaratodat,
És akkor teljes feleletem adom meg.”

A királynő válaszolt halk szavakkal:

»Nem oly régen még sok nagy úr
És herceg jött közelről s távolról,
Kezemet kérték szép szavakkal,
De én mindet udvariasan elhárítottam.
Tudtam ugyanis, hogy te, nemes hős,
Kiemelkedsz bölcsességben s vitézségben,
És mindeddig népemet s földem
Védelmezted hősiesen, híven.
Szégyen volna részemről most,
Ha ezt meg nem jutalmaznám.
Atyám is megparancsolta hajdan,
Hogy mást férjemül ne válasszak,
Csak téged, nemes szívű Teuerdank.
Ezért választottalak ki én is,
Mert jellemed kedvemre való,
És így férjül elfogadlak.

Ám egy feltételem lenne még —
És ebben kérlek, hallgass meg:
Rövid napja múlt csak, hogy
Ellenségeink gőgösen
Sok keresztényt lemészároltak,
Raboltak, gyújtottak, pusztítottak.
Országom határán állanak,
A hitetlenek, s ez nagy csapás
A keresztény világ számára.
Ezért kérlek: vállald magadra,
Hogy e veszélyes hadat megfékezed.
Ha ezt vállalod hősi erőddel,
Megesküszöm neked e helyben,
Hogy kezemet s országomat adom,
De csak úgy, ha egyet megfogadsz:
Nem hálsz velem addig ágyban,
Míg Isten meg nem segít téged
S haza nem térsz győztesen.
Ez az út ne tűnjék nehéznek,
Hisz nagy dicsőséget nyersz általa.
Ha más is akadna e célra méltó,
Talán téged el kellene bocsátanom.«

A hős látta a királynő szándékát,
Hogy az komoly, igaz és tiszta.
Eszébe jutott, mit az égi szó
Súgott neki az előző napon,
S erőt vett rajta új elhatározás:

»Szerelmed úgy körülfont már,
Hogy semmit meg nem tagadhatok,
És örömmel szolgállak,
Mert örömet találok benned
Több úrnőnél s fejedelemnél.
Szívesen vállalom az utat,
Bízom Isten áldásában,
Hogy életben maradok és
Tetteimmel dicsőséget aratok
És visszatérek hozzád egészségben.«

A királynő megcsókolta őt,
Örömmel ölelte át a hőst.
Egy pap is jött ez időben,
S összeadta őket szent hitben.
Majd tanácsosaik mind megjelentek,
S sok boldogságot kívántak nekik.

[…]
Így jött létre ez isteni frigy,
És elnyerték egymást, s a békét is.
Isten őrizze meg őket együtt,
Minden bajtól és minden gonosztól!”

Irodalom:

Gäbisch, Daniela: Theuerdank beim Zünden einer Kanone. (Praxisbezogene Studienprojekte. Wilde Männer und Weibermacht. Der Herrscher). In: Friedrich-Alexander-Universität Philosophische Fakultät und Fachbereich Theologie Department Medienwissenschaften und Kunstgeschichte
Bürger, Otto: Beiträge zur Kenntnis des Theuerdank, Straßburg (Quellen und Forschung zur Sprach- und Culturgeschichte der Germanischen Völker 92), 1902.
Hollegger, Manfred: Maximilian I. (1459–1519): Herrscher und Mensch einer Zeitwende, Stuttgart, 2005.
Krieg, Heinz: Kaiser Maximilian I. und das Rittertum. In: Oliver Auge, Ralf-Gunnar Werflich und Gabriel Zeilinger (Hrsgg.): Fürsten an der Zeitwende zwischen Gruppenbild und Individualität. Formen fürstlicher Selbstdarstellung und ihre Rezeption (1450–1550). Wissenschaftliche Tagung. Landeskulturzentrum Schloss Salzau. 27.–29. März 2008, Jan Thorbecke Verlag, 2009, 221–238.
Schmale, Wolfgang: Geschichte der Männlichkeit in Europa. 1450–2000, Wien, Böhlau Verlag, 2003.
Unger, Helga (Hrsg.): Maximilian I. Theuerdank. Die Geferlicheiten und eins Teils der Geschichten des loblichen streitbaren und hochberümbten Helds und Ritters Teuerdanks, München, Winkler-Verlag, 1968.
Füssel, Stephan: Kaiser Maximilian und die Medien seiner Zeit. Der Theuerdank von 1517. Eine kulturhistorische Einführung, Köln, Taschen, 2003.
Strohschneider, Peter: Ritterromantische Versepik im ausgehenden Mittelalter: Studien zu einer funktionsgeschichtlichen Textinterpretation der „Mörin” Hermanns von Sachsenheim sowie zu Ulrich Fuetrers „Persibein” und Maximilians I. „Teuerdank”, Frankfurt am Main, Lang, 1986.
Ziegeler, Joachim: Der betrachtende Leser. Zum Verhältnis von Text und Illustration in Kaiser Maximilians I. „Theuerdank”. In: Literatur und bildende Kunst im Tiroler Mittelalter v. Egon Kühebacher, Innsbruck (Innsbrucker Beiträge zur Kulturwissenschaft. Germanistische Reihe. Bd. 15), 1982, 67–121.
Farkas Gábor Farkas: A Keszthelyi és a Festetics-kódex 1947-es megvásárlásának története. In: Forráskiadás, forráskutatás, tudománytörténet III., szerk. Haader Lea et al., Budapest, Magyar Nyelvtudományi Társaság – ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, 2019, 135−151.
Verzeichnis der im deutschen Sprachbereich erschienenen Drucke des 16. Jahrhunderts (VD16). In: Bayerische Staatsbibliothek