Zelesny Károly élete – A fényképészet úttörői. 17. rész

2021. szeptember 28. 06:00 - nemzetikonyvtar

Munkák és napok – és kincsek. 64. rész

Sorozatunk címe Hésziodosz Munkák és napok című művére utal. Az ókori szerző a földműves kitartó, gondos munkáját jelenítette meg. Könyvtárunk kutató munkatársai ehhez hasonló szorgalommal tárják fel a gyűjtemények mélyén rejlő kincseket. Ezekből a folyamatos feldolgozó munka nyomán felbukkanó kincsekből, témákból, érdekességekből adunk közre egyet-egyet blogunkban. A sorozat hatvannegyedik részében Szemerédi Ágnes „A fényképészet úttörői” című alsorozatában Zelesny Károly munkásságának bemutatását folytatja.

A könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtára több fényképet is őriz, amelyeket fotósunk a 19. század végén készített operaénekesekről, írókról, színészekről. A gyűjteményben található egy fénykép a pécsi színkörről is, 1887-ből.

Babits Mihály és családja többször járt a fényképészeti műteremben. A nemzeti könyvtár Kézirattára két képet őriz erről. Az egyiken Babits Mihály édesanyja, Kelemen Auróra látható lányával, a másikon pedig Babits Mihály szerepel édesapjával, id. Babits Mihállyal.

„A szekszárdi születésű kis Babits Mihályt először 1886-ban hozták szülei Pécsre, hogy Zelesny Károly „udvari fényképész” Széchenyi téri fotografáló műtermében fényképet készítsen róla.”

Dunántúli Napló, 14. évf., 1957. október 13., 3. – Törzsgyűjtemény

A könyvtár Kézirattárában őrzik Babits a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetemen szerzett leckekönyvét is, amelyhez a fényképet szintén Zelesny készítette Babitsról. A leckekönyvet 1901. szeptember 6-án állították ki.

Zelesny Károly által készített fénykép Babits Leckekönyvében – Kézirattár. Jelzet: Fond III/1505.

1887-ben egy hónapos tanulmányútra indult, mely során több várost útba ejtett:

„Zelesny Károly fényképészünk ma nagy tanulmányútra indul külföldre, hogy eddigi tapasztalatait még szélesebb körre terjessze ki. Bejárja Budapest, Bécs, Prága, Drezda, Berlin, Lipcse, Nürnberg, München, Gmunden, Grác városokat, mindenütt hosszabb ideig tartózkodva teszi meg kutatásait a fényképészet újabb haladása terén.”

Pécsi Hírlap, 2. évf., 1887. február 17. – Törzsgyűjtemény

Utazásai során szerezte be fényképezőgépeit is, illetve tapasztalatait művészi érzékének köszönhetően kitűnően hasznosította a legkülönbözőbb feladatok (portrék, épületfotók, néprajzi felvételek, színezett fotók stb.) megoldása során. A 19. század második felében népszerűek voltak az „életnagyságú”, kb. 35x47 cm-es képek, így ebben is igyekezett kipróbálni magát és fejleszteni tudását. A város gazdag polgárai sokat rendeltek ezekből a felvételekből. A finoman kidolgozott képeknél az a kiemelkedő, hogy ezek nem kisebb képek nagyobbításából eredtek, hanem külön e célra rendelt gép eredeti fölvétele után kerültek akkora üveglapra, amilyen nagy maga a kép. A Zsolnay-gyár tulajdonosai is rendszeresen rendeltek tőle képeket a gyárról, a műhelyekről, termékeikről, a gyár személyzetéről. Megrendelői között volt a főispán, az alispán, újságírók, főorvosok, a legjobb kereskedőcsaládok, de helyi egyesületek, önkéntes tűzoltók, dalárdák is vele készíttették el csoportképeiket. 1880-ben Troll Ferenc kanonokról, s a város művészeiről készített képet, amelyen írók, festők, újságírók mellett a fényképész is látható. 1890-ben egy második műtermet nyitott a Király utcában, az ún. Schwarcz-féle házban. Az új műtermet inkább a felvételezésre használta, a korábban megnyílt helyszínen főleg laboratóriumi munkát végeztek. A Pécsi Hírlap így számolt be erről:

„… ezentúl a közönség nem lesz kénytelen a Lőwy ház harmadik emeletére kapaszkodni, hanem a helyett ebben a kényelemmel berendezett, vonzó kedvességgel fölcicomázott műteremben vetetheti le magát.”

Pécsi Hírlap, 5. évf., 1890. február 13. – Törzsgyűjtemény

1891 júniusában Ferenc József a rekonstruált Pécsi Bazilika felszentelésére érkezett két napra a városba, a fogadtatásáról Zelesny több képet is készített, melyek a Vasárnapi Ujságban jelentek meg.

1893-ban ismét műteremváltozásra kényszerült Zelesny, ezúttal a Pécsi Nemzeti Színház építése miatt. Hoffmann Ferenc pécsi építőmester készítette el a száztíz m² nagyságú új műtermét az Anna utcában levő saját házában, amely 1894 márciusában nyílt meg. Mivel ez a műterem már nem a főutcában volt, hanem a belvárosnak egy csendesebb utcájában, ezért a megnyitás után a német és magyar nyelvű sajtóban több hónapon keresztül rendszeresen hirdetett.

Több 19–20. századi fotós mellett a Vasárnapi Ujság rendszeresen felhasználta Zelesny fényképeit is illusztrációként. Felvételei mára az egykori események felidézésén túl az azóta megváltozott vagy teljesen eltűnt természeti és épített környezet, a korabeli viseletek, munkaeszközök tanulmányozását teszik lehetővé. A Vasárnapi Ujság 1894. október 25-i számában hosszabb képes összefoglalót közölt Vilmos német császár Baranya megyei látogatásáról Zelesny fényképeivel illusztrálva.

A 44-es Albrecht-ezred 150 éves jubileuma alkalmával is dokumentálta az eseményeket, a képek 1894 októberében jelentek meg az újságban.

1896-ban a nagy millenniumi kiállításon Zelesny is részt vett huszonhat darab 50x60-as fényképpel. A képek témája arckép, csoportkép, tájkép. A tájképek a Várady Ferenc Baranya múltja és jelene című monográfiájába készített képek másolatai. Ezekkel a képekkel a kiállításon ezüstérmet nyert.

Életműve 1900-ban ért fel a csúcsra, amikor is beküldött fényképeivel a Párizsi Világkiállításon Nagydíjat nyert. Műterme 1902-ben újabb nagyobb korszerűsítésen esett át, ekkor vezették be a villanyvilágítást. Zelesny rendszeresen dokumentált politikai és társadalmi eseményeken is, 1903-ban egy interparlamentáris konferencia résztvevőinek budapesti látogatásán vett részt fényképészként.

1905-ben Forster Gyula szerkesztésében megjelent a Magyarország műemlékei című könyv, melyben megyénként részletes leírás olvasható a műemlékekről. Az első kötetben a pécsi székesegyházat bemutató felvételeket Zelesny készítette. A székesegyház felújítása 1882 májusától 1891 nyaráig zajlott Schmidt Frigyes bécsi építészeti főtanácsos vezetése alatt.

A Pécsi Székesegyház a helyreállítás után. In. Forster Gyula (szerk.): Magyarország műemlékei. I. kötet, Budapest, Hornyánszky Ny., 1905. – Törzsgyűjtemény

A 20. század elején egészsége megrendült, egyre többet betegeskedett, így csak a megrendelők megtartására futotta erejéből, fizikai megerőltetést igénylő munkákat nem vállalt már el. Két gyermeke 1911–12-től tevékenykedett a műteremben. Lánya, Emília – aki apjánál tanulta ki a mesterséget – egyre többet segített a képek kidolgozásában. Fia, Zelesny Ottó az évtized vége felé Nyugat-Európában tanulta a fényképészetet, 1911–12-től ő is tevékenykedett a műteremben. Sajnos nem tudjuk biztosra, hogy ebből az időből valójában kinek a felvételeit rejti a Zelesny szignó, a műterem ugyanis 1951-ig Zelesny Károly neve alatt működött. Halála előtt gyermekei vették át a műterem vezetését és készítették a képeket.
Zelesny Károly 1913. december 22-én hunyt el. Halálával a pécsi fényképezés első korszaka lezárult. A Dunántúl című újságban Pécs városának egyik legtekintélyesebb iparosaként és az egész vármegye által ismert udvari fényképészként emlékeztek meg róla. Halálának évében ünnepelte pécsi működésének negyvenedik évfordulóját. Jóbarátai és szakmabeli társai a következő évben tervezték e jeles évfordulót megünnepelni, ám erre sajnos nem került sor. 1914-ből fennmaradt a könyvtár Fotótárában egy esküvői fénykép, amely bizonyítottan már a gyerekeinek a munkája. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum őriz Köves Gusztáv Fűszer és Csemegekereskedéséről is egy fényképet, amelynek szerzőségét Zelesny Károlyhoz kötik, de mivel az az 1920-as évekre tehető, így valószínűleg már ezt is a gyerekei készítették.

A századfordulós fényképezés nehézsége, szépsége, újításai, tévútjai mind kitapinthatók képein. Negyven évig készítette felvételeit a dinamikusan fejlődő Pécsről, a város életéről, a városi polgárokról, Baranyához kötődő arisztokratákról, a falvak lakóiról, valamint megörökítette a soknemzetiségű megye népviseletét is. Izgalmas korban alkotott, mert ő még látta a soknemzetiségű várost, ahol sokácok, németek, zsidók és magyarok éltek egymás mellett. Megrendelésre készült fényképei mára fontos kordokumentumokká váltak és nyomon követhető rajtuk a fotográfia technikai fejlődése is. Felesége, Zelesny Károlyné Patz Lujza 1929-ben hunyt el. Az 1943-as Baranyai megyei cégjegyzékben lánya, Zelesny Emília van Anna u. 4 szám alatti műteremhez bejegyezve.

Gyászjelentés – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár, Gyászjelentés-gyűjtemény

Források:

Horváth Csilla: Adatok a pécsi fényképezés kezdeteihez. In. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 22. (1977), Pécs, 1978.
Horváth Csilla: Egy vidéki fényképész: Zelesny Károly. In. Fotóművészet, 40. évf., 1977. 1–2. szám
Horváth Csilla: A Baranya megyei hivatásos fényképészek a helyi sajtóban az 1870-es évektől az I. világháború végéig. In. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 39. (1994), Pécs, 1995.
Várkonyi György (szerk.): Uralkodók, szentek és amatőrök. 18. századi portré-miniatűrök a Habsburg-Lotharingiai házból. In. A Janus Pannonius Múzeum művészeti kiadványai, Pécs, 1999.
Bartók Ibolya: Forster-emléknap a Postamúzeumban. In. Hírközlési Múzeumi Alapítvány, Évkönyv, 2003–2004, Budapest, Hírközlési Múzeumi Alapítvány, 2005.
Sonkoly Károly: A pécsi székesegyház Bartalis Mihály készítette első apostolszobrai. In. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 29 (1984), Pécs,1985.
Tarcai Béla (szerk.): Vizuális Kultúrakutató Osztály kiadványai 6. A fénykép mint történeti forrás, Miskolc, 1988.
Várady Ferenc (szerk.): Baranya múltja és jelene, Pécs, Telegdi Á. Ny., 1896–1897.
Császár Géza (szerk.): Pécs-Baranyai címtár 1942, Pécs, 1942.
Forster Gyula (szerk.): Magyarország műemlékei, Budapest, Hornyánszky Ny., 1905–1915.
Dunántúl, 3. évf., 1913. december 23., december 24.
Dunántúli Napló, 13. évf., 1957. október 13.
Mohács és Vidéke, 5. évf., 1886. március 6., április 4., április 25., 6. évf., 1887. április 24.
Pécs, 3. évf., 1884. április 12., október 1., december 10., október 25.; 4. évf., 1885. október 25., március 28.
Pécsi Figyelő, 13. évf., 1885. március 28., 24. évf., 1896. április 5.
Pécsi Hírlap, 2. évf., 1887. február 17., 5. évf.,1890. február 13.
Vasárnapi Ujság, 38. évf., 1891. július 5.; 41. évf., 1894. október 25., 28.; 50. évf., 1903. szeptember 20.