Szenvedélyes sétáló lévén gyakran „jártamban-keltemben”, amikor csak tehetem „keresztül-kasul” rovom fővárosunk, Budapest utcáit. Vadromantikát előnyben részesítő ízlésem miatt a sűrűn látogatott, nagy köztereknél és épületeknél jobban szeretem a zajongó kirándulók által kevésbé látogatott, szelfimániában szenvedő „egyéniségek” szeme elől eldugott helyeket. Tekintettel rá, hogy munkahelyem, a gróf Széchényi Ferenc által alapított Bibliotéka az egy korábbi blogbejegyzésemben leírt szörnyű nagy ostromot kiállt budai várban található, és sétáim elkerülhetetlenül a Tabánon keresztül vezetnek, ezért mindkét közterülettípusból bőven akad választék munkámba való jövet-menet. A mintegy évtizede – szó szerint – romjaiból felélesztett Várkert bazártól nem messze van a Duna-partnak egy olyan része, ahol nem nagyon látni az idegenvezetőjük magasra nyújtott tábláját követő, a világ minden tájáról idesereglett, vakációzó turistacsoportokat. Ez bizonyos szempontból talán nem előnyös, azonban én – önző módon – ennek mégis örülök. Talán, mert így megmaradt valami a hely varázsából. Ott van például a Várkert rakpart 16. szám alatt található, tíz lakást magába foglaló bérház, amely az amszterdami csatornapartok világát idézi. Ez Budapest legkeskenyebb háza. Az 1898-ban épült, kéthomlokzatos furcsa ház 6,2 méter széles a Duna felől, a másik oldalt pedig még ennél is keskenyebb, mindössze 5,5 méter. Mellette, a 17. szám alatt, egy a fővárosi díszes homlokzatú házakra jellemzően szép, de – a századforduló Budapestjének építészetéhez mérve – kevésbé egyedi épület áll. Azonban a bejárata melletti márványtábla mégis a ház valamiféle egyediségéről tanúskodik. Ugyanis azt adja tudtul az arra járónak, hogy:

A Várkert Bazár felé bandukolva a Döbrentei és a Fátyol utcától határolva, egy elbűvölő kis játszótér akad utunkba, a Mesemúzeummal átellenben. A játszótér közepén egy Hargitai kőből faragott, sziklatömböt formázó (általam még működni nem látott) kút áll, „ELEK APÓ KÚTJA” felirattal. „Elek apó” pedig nem más, mint az erdélyi Kisbaconban 1859. szeptember 30-án született és ugyanott 1929. augusztus 17-én elhunyt publicista, szerkesztő, regényíró, novellista, népmesegyűjtő, a magyar gyermekirodalom úttörő szerzője és szervezője. Elek apó születési és halálozási helyének azonossága miatt senki ne gondolja, hogy egy egész életében a „lábát legfeljebb a faluját környező erdőkig kitevő” székely góbéról lenne szó. Ez az ember ugyanis nagyon sok helyütt járt, de igazán nagy útjait az „Óperenciás-tengeren és az Üveghegyen túli, ezüst-, arany- és gyémánterdőkkel tarkított” mesék és mondák világában tette. Elek apó nem más, mint Benedek János és Marcella fiaként született „mesemondó bácsi”, Benedek Elek.
Bölcsésztanulmányait Székelyudvarhelyen, majd Budapesten végezte. Már diákkorában tett néprajzi gyűjtőutat Sebesi Jóbbal. Miután az alma mater padjait kellő ideig koptatta, újságíróként kezdte el megkeresni a „hamuban sült pogácsásra” valót. A Budapesti Hírlap és más lapok munkatársaként dolgozott. Újságíróként később napilapokat is szerkesztett: 1897 és 1899 között a Magyar Kritika, 1891 és 1905 között a Nemzeti Iskola, 1901 és 1902 között a Magyarság, 1902-től 1903-ig a Magyar Világ, 1907 és 1909 között a Néptanítók Lapja köthető a nevéhez.

Klösz György karikatúrája Benedek Elekről. In: Borsszem Jankó, 21. évf. 1049. (8.) sz. (1888. február 19.) – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Kálvinista hitű lévén élete párjával, Fischer Máriával a (Ferencváros szélén található, egyik „kálvinista központnak” számító) Kálvin téri református templomban kötötte össze „Isten színe előtt” az életét. 1887-től politikai pályára lépett, s a nagyajtai választókerület képviselőjeként került be a parlamentbe, ahol 1892-ig töltötte be tisztségét. Egy ideig a korszak „favoritja”, a 30 évig kormányzó Szabadelvű Párt sorait gazdagította, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Politikusként sem tért le arról „az üveghegyekkel, setét erdőkkel, selyemrétekkel és kakassarkon forgó palotáktól határolt, tündérektől, sárkányoktól és óriásoktól hemzsegő útról”, melyet gazdagon termő élete során járt. Képviselőházi beszédeiben sokat foglalkozott az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás ügyeivel. 1921 után hazatért – a háború után Romániához fércelt – Kisbaconba, ahol haláláig élte gyümölcsöző életét. Az idegenbe szakadt magyarság példaképévé vált, a Cimbora című lapot szerkesztette.
Az eddig leírtak alapján bizton állítható, bárkinek becsületére válna egy ilyen sokrétű tevékenységgel megáldott életút. Azonban mégsem ezek miatt vált fogalommá a Benedek Elek név a magyarság számára. Elek apó kortársa, Szinnyei József jól ismert művében a következőket sorolja fel irodalmi terméseként:

Benedek Elek fő műve, a „Nagy Könyv”, vagyis az ötkötetes Magyar Mese- és Mondavilág lett az alapja a később megjelent, nevéhez kötött válogatásoknak is.

Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése, Budapest, Athenaeum, 1894–1896. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Ha valaki hiányolna ebből a listából egy jelentős művet, akkor egyrészt örömmel meg kell állapítsam, hogy kedves olvasóink között vannak Benedek Elek-rajongók. Másrészt ne gondolja senki, hogy Szinnyei József szörnyű tudatlanságának köszönhető, hogy a magyar mese- és népmeseirodalom „Alfájának és Omegájának” tekinthető Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése című monumentális, eredetileg ötkötetes munka nincs a felsorolásban. Nincsen, hiszen a Magyar írók élete és munkái 14 kötete 1891 és 1914 között jelent meg. Miután a „B”-betűs nevek az első kötetben találhatók, így tulajdonosaik már 1891-ben „sajtó alá” (illetve, hogy szakszerűek legyünk, a korban már létező, rotációs nyomdagépbe) kerültek. Ezért nem véletlen, hogy Benedek Elek 1894 és 1896 között megjelent, alapvető gyűjtőmunkája nem szerepel a listán. Ennek a könyvnek „nem Kismiska” mivoltáról a szerző már a bevezetőben tájékoztatja olvasótáborát:

Az idők tengerének tajtékos hullámai sok mindennel ostromolták Magyarország, a magyar nemzet és a magyar kultúra partjait. Egy vesztes világháború, egy kommunista rémuralom és egy brutális – Benedek Elek otthonát személyesen is érintő – országcsonkolás után, ez a könyv még mindig él. Az ötödik kiadás előszavában erről így ír a „mesemondó bácsi”:

A „NAGY KÖNYV” első hét kiadásának képeit Széchy Gyula ceruzája közvetítette az olvasóközönség számára. In: Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése, Budapest, Athenaeum, 1894–1896. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Hogy valóban nem élt hiába? Ha Benedek Eleknek csak ezt a művét beírjuk az OSZK Központi Katalógusának keresőmezőjébe, akkor 19 találatot kapunk. Ebből 7 kiadás az „eredeti”, Széchy Gyula rajzaival ellátott változat:

Ebből a formátumból elkezdték az 1950-es években, New York-ban egy újabb sorozat kiadását, emellett több reprint kiadás is napvilágot látott a rendszerváltás után. Bár a Móra Könyvkiadó nagy „favoritja” kétségtelenül a későbbiekben tárgyalt, hétkötetes, „feketeborítós” (újra) válogatás volt, de azért ők is belekezdtek a Magyar mese- és mondavilág felújított változatába. Ehhez Reich Károly álmodta és rajzolta újra a mesejelenetek képeit.
Ahogy ennek a monumentális munkának a címe is utal rá, belelapozgatva nemcsak a népmeséink – szépirodalmi átdolgozásának – gazdag választékát találjuk meg benne. Így a sorozat köteteit felcsapva feltárulnak az olvasó előtt olyan, napjainkban már szinte mindenki előtt nagyon jól ismert történetek, mint az első kötet címadója, A csodaszarvas, melyet mondabéli őseink, Hunor és Magyar kergettek. Az Isten kardja története és a Hadak útja szintén az első kötetben olvasható, ahogy a Bálványosvár legendája is. Olyan (napjainkban) jól ismert mesékkel együtt debütáltak ebben a monumentális munkában, mint Az égig érő fa, Az aranyszőrű bárány vagy mint a kortárs vicclapnak is címet adó Bolond Istók. A második kötetben a Beckó vára vagy Az ördögbarázdák; mondája mellett ismertebb mesék A mindent járó malmocska vagy A só. Attila felesége, Réka királynő sírjáról a harmadik könyvben olvashatunk, ebben a könyvben található a Móra Könyvkiadónál megjelent, majdani „feketeborítós” válogatás első kötetének címadó meséje, a Világszép Nádszál kisasszony. „Igazságos királyunkkal”, ,kapcsolatos meséket a negyedik könyvben találunk, az Orbán Balázs Székelyföld leírása című művéből „kiollózott”, Zeta vára; Csala tornya vagy Tatár hidja mondákkal. A Millennium „kiéhezett” olvasótábora az ötödik könyvben, a később bemutatott Móra-sorozat három részének címét is adó, Többsincs királyfi, A vitéz szabólegény és a Kék liliom, valamint – az egyik személyes kedvencem – a Mészáros Gyuri című mesék között élvezhette az olyan történelmi mondákat, mint az Attila földje, a Lehel kürtje vagy a Botond. De ebben a kötetben találhatták meg a magyar középkor legendás vitézének, Toldi Miklósnak a történetét, vagy középkori királykultuszunk központi nagy alakjának, Szent Lászlónak a legendáit is.

Ahogy Széchy Gyula elképzelte a Halhatatlanság országa című mese jeleneteit. In: Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése, Budapest, Athenaeum, 1894–1896. – Magyar Elektronikus Könyvtár

A már Benedek Elek életében is brutális történelmi viharokat átélt hazánk és – immár szétszabdalt – nemzetünk számára a „mesemondó bácsi” halála utáni korszak sem hozott túl sok jót. A „földi poklot” és népirtásokat hozó második világháborút követően bekövetkező „kettészakított” világ „innenső oldalán”, ezen belül a „csúnyán megcsonkított” Magyarországon, valamint a már idegen államokhoz tartozó országrészekben sok minden elpusztult. Azonban csodálatos módon az a világ mégis tovább élt, melynek partjain az Óperenciás-tenger morajlása hangzott, óriások és sárkányok lakta üveghegyein kakassarkon álló paloták tornyosultak az ég felé, melyekben szépséges királykisasszonyok türelmesen várták rabságukból megszabadító hős lovagjukat. Ennek a világnak az elpusztíthatatlan léte igazolta csak igazán azt a tényt, hogy a „fehérhajú mesemondó mosolyogva szállhatott a koporsójába: már bizonyos, hogy nem élt hiába.”
Nem élt hiába hiszen „örökéletű” meséi és azok üzenete a későbbi korok gyermekeinek (legyenek akárhány évesek) lelki világában is fészket vertek. A háború után, az 1950-ben létrejött, az 1990-es rendszerváltásig a gyermek- és ifjúsági könyvek egyedüli magyarországi közvetítőjeként működő Móra Könyvkiadó a vasfüggönyön belüli világban oázisaként valósította meg azt, amit a honlapjukon olvashatunk:

A Móra Könyvkiadónál jelent meg az a Kormos István által újraválogatott sorozat, melynek kötetei generációk számára jelentették a mesekönyv fogalmát. A könyvek képvilágát meghatározóvá tevő, a kor gyereklexikonját, a fogalommá vált Ablak-zsiráf különböző variánsait is illusztráló K. Lukács Kató és Szecskó Tamás rajzolták meg a mesék izgalmasnál izgalmasabb jeleneteit. A Móra ezen sorozatának kötetei napjainkban is megvásárolhatók. De ne gondolja senki, hogy antikváriumok eldugott szegletében akadhat rá egy-egy szétrongyolódott példányra! Mármint, ha szerencséje van. Nem. Sőt! E sorozat kötetei a kurrens mesekönyvek között, az X.-ik, változatlan megjelenésű formájukban ontják magukból a frissen nyomtatott papír – sokak számára kedves – illatát. A sorozatból az idők során összesen hét rész készült, fekete színű háttérre nyomtatott keményfedeles borítójukkal már messze feltűntek a könyvesboltok polcain, a kirakatokba kitett példányokat pedig már az utca másik oldaláról láthatták a mesékre éhes gyerekek.
A hét rész a következő címmel jelent meg:

A Móra Kiadó „feketeborítós” válogatásai generációk számára jelentették a mesekönyv fogalmát. A szerző felvétele

Az első „Móra-válogatás” címadó meséje a Magyar Mese- és Mondavilág III. kötetében található 24. mese, a Világszép nádszál kisasszony. Benedek Elek a mese forrásaként Merényi László Eredeti népmesék. II. kötetét jelöli meg, ahol az eredeti mese A nádszál kisasszony címmel található. Az újraválogatott sorozat első kötete eredetileg Bukarestben jelent meg, és majd csak az ötödik kiadásnál alakul ki a jellegzetes, „fizimiskája”, a fekete hátterű borítójával, K. Lukács Kató rajzaival. A „Nagy könyvből”, a Magyar Mese- és mondavilágból olyan mesék szerepelnek ebben a kiadványban, mint a – későbbiekben tárgyalandó – Magyar népmesék animációs sorozat által is feldolgozott A mindent járó malmocska, vagy a Prücsök. Az ötödik kiadásnál ölti fel jól ismert formáját a sorozat második része is, Többsincs királyfi címmel. A „Nagy könyv” ötödik kötetének első meséje ez a Hollywood-i filmvászonra illő, fordulatokban bővelkedő, bibliai neveket is tartalmazó mese. Ennek forrásaként Gaál György magyar népmesegyűjteményének. I. kötetét jelöli meg Benedek. A második „feketeborítósban” található a szintén megfilmesített Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack, vagy a Só. A „feketeborítósok” első két kötetének legújabb változatára (a világszép Nádszál kisasszony 14. és a Többsincs királyfi 11. kiadására?) már nem igaz a „feketeborítós” megnevezés, ugyanis új „köntöst” kaptak, de a tördelés a bennük lévő ábrákkal maradt a „régi”.
A „Nagy könyv” ötödik kötetében található 21. meseként A vitéz szabólegény. Ez a mese lett a címadója a Móra-sorozat harmadik részének. Ennél a kötetnél nincsenek előzmények, már az első kiadás „feketeborítós” és Szecskó Tamás által illusztrált. A címadó mese főszereplője, ellentétben a jó kardforgató vitéz Többsincs királyfival, már az eszével győzi le a nálánál sokkal erősebb ellenfeleit, az óriásokat és a vérszomjas medvéket. Vicces fordulatként a végén a király még a pokolból is visszahozza csellel anyósát. A már említett Bolond Istók, a Mészáros Gyuri, és a szintén „eszét használó” karaktert előtérbe állító, ugyancsak filmvászonra került Péter és Pál meséje is ebbe a kötetbe került. A Magyar Nyelvőr XXII-ik kötete lett forrásként feltűntetve a „Nagy köny” ötödik kötetében, az újabb, negyedik „feketeborítós” résznek címet adó 53. mesének. A Kék liliom eredetileg A kit az ördög szeretett címen került nyomdába. Ez a mese nagyon szép példája a keresztény hit „jámbor néplélekkel” való fúziójának. Ezzel a jelenséggel egyébként több egyéb, Benedek Elek által feldolgozott mesében is találkozhatunk. A címadó mese hősnője csak úgy tud megmenekülni az őt feleségül kívánó ördögtől, hogy az őt halálból megmentő királyfi a templom oltáráig viszi. Ebben a válogatásban található az animált változatból is jól ismert Aranyszőrű bárány, a Kacor király vagy a „nagykönyvbeli” második mese, a filmvásznon észrevehetően átdolgozott Égig érő fa  is.

K. Lukács Kató és Szecskó Tamás képei kalauzolták a mesevilágba a „feketeborítós” könyvek olvasóit. A Móra Kiadó könyveiből a szerző által készített montázs

Vége jó, vége van, de nem a sorozatnak, hanem csak az ötödik mesekönyvnek és az abban lévő utolsó mesének, a fordulatokban bővelkedő Mirko királyfi és a bűbájos történetének. Az ebben a kötetben található A kolozsvári bíró és Toldi Miklós története jól ismert lehet mindenki előtt, ám a János vitéz mesében senki ne keresse Petőfi Sándor verses költeményének prózai változatát. A negyedik, az ötödik és a hatodik rész közel sem létezett olyan sok kiadásban, mint a többi „feketeborítós”. Az előbbi kettő három, az utóbbi négy kiadást élt meg. A hatodik, címadó Rókáné mézes-mákos kalácsa a többi címadónál egy jóval rövidebb és bonyodalmakban egyáltalán nem bővelkedő állatmese. Ennek a válogatásnak az első története a Selyemrét, inkább a Vitéz szabólegény utolsó meséjének, a Mirkó királyfinak egy egyszerűbb változatára, mint az ilyen című animációs filmre hasonlít.  Ebben a kötetben egyébként elég sok állatmesét találunk. A Mese a három kismalacról ezen könyvbeli változatában a szalmából, fából, kőből házat építő malacok és a farkas kalandja eltér attól a változattól, melyet a legtöbben ismernek. Benedek Eleknél az „oktalan” két malackát felfalja a farkas, akit végül a megmaradt „okos” kismalac pusztít el és eszik meg(!). A „jól ismert” változatban viszont mindhárom malac életben marad. Ezt a – más népek által is ismert – verziót dolgozta fel szinte karikatúraszerűen Walt Disney is első alkotásai egyikében, és ezt láthatjuk sajátságosan átdolgozott és modernizált formában a ’90-es évek híres Heavy Metal bandája, a Green Jelly videóklipjében.
Az aranyalmafa valójában kilóg a sorból, ugyanis egy olyan, Lengyel Dénes által készített válogatás, mely nem magyar, hanem a négy égtáj minden irányából válogatott népek és országok meséit tartalmazza. A címadó mese újgörög eredetű, de szerepelnek benne a skót, az orosz, a szicíliai, a finn, a tatár, a török és még sok más nép és ország kulturális örökségéből való mesék is.

Örömteli megállapítani, hogy napjainkban is „ontják magukból” a nyomdagépek a Benedek Elek-meséket. A Graph-Art kiadó könyveit felhasználva a szerző felvétele

Ha az OSZK online katalóguskeresőfelületének névmezőjébe beírjuk a „Benedek Elek” keresőszót és a dokumentumtípusokat leszűkítjük a „könyv” adathordozóra, akkor pontosan 1165 találatot kapunk. Örömteli megállapítani, hogy napjainkban is ontják magukból a nyomdagépek a Benedek Elek meséket. Ezek a kiadványok igényesebbnél igényesebb megjelenésűek és egyáltalán nem árasztják magukból a „na még húzzunk le róla jónéhány bőrt” hangulatot. A sok igényes kurrens kiadvány közül én most egyet emelnék ki személyes kedvenceim közül. Ifjúkorom nagy könyvfavoritjai voltak annak idején a fantasy műfaj képviselői. A rendszerváltás körüli időkben nemcsak a kálvinista hitnek, de a műfaj hazai „fellegvárárának” számító Debrecenben működött a sci-fi és fantasykönyvek tucatjait megjelenítő Cherubion Kiadó (ma Delta Vision néven működik). Ezen könyvek színes, kavalkádos, a fantázia világát jól „megfogó” borítóinak és illusztrációinak jelentős részét Szendrei Tibor festő- és grafikusművész készítette. Később, a történelemkönyveket is megszeretve, örömmel fedeztem fel a művész alkotásai között a magyar történelem nagy alakjairól, jelentős eseményeiről készített műveit, valamint a történelmi témákkal együtt, azoknak a természet- és egyéb ismeretterjesztő képeknek a tucatjait, melyek befurakodtak még az iskolai tankönyvek lapjaira is. De nem kerülte el az eredetileg „felnőtteknek szóló meséket” illusztráló művész ecsetjét a (kortalan) gyerekeknek szóló mesék, vagyis a népmesék világa sem. Így örömmel fedeztem fel azt is, hogy A csillagszemű juhász. Válogatott mesék című kiadványban csak tovább fokozza az élvezeteket, hogy a sci-fi és fantasy műfajban fogalommá vált, emellett történelmi és egyéb ismeretterjesztő képeiről ismert festő- és grafikusművész ízlésesen és szépen megrajzolt, „jópofa” színes rajzain keresztül is nyomon követhetjük a furfangos meseszereplők kalandjait.
Csak tovább fokozza Benedek Elek meséinek élvezetét, hogy a sci-fi és fantasy műfajban fogalommá vált Szendrei Tibor színes rajzain keresztül is nyomon követhetjük a furfangos meseszereplők kalandjait.

Benedek Elek: A csillagszemű juhász. Válogatott mesék, Debrecen, Graph-Art, 2023. – Törzsgyűjtemény 

Ahogy az jól sikerült könyveknél „szokás”, nem kerülték el a filmvászon világát „Elek apó” meséi sem. A Hungarikummá nyilvánított, 1982-től 2011-ig készült, összesen kilenc évadott kitevő, a Mikulás Ferenc stúdióvezető fejében megfogant, és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező, grafikus, könyvillusztrátor, kultúrtörténész, író, politikus Jankovics Marcell által rendezett és szakértett Magyar Népmesék sorozat számos epizódjában megtaláljuk a Magyar Mese- és Mondavilág valamely történetének adoptációját. Így a főcímben megjelenő jellegzetes magyar népművészeti virág- és indamotívumokat fújó két madár után a harmadik madár a már korábban említett mesék közül jó néhányat „felkonferált”. Ezek között akadnak olyanok, melyeknél a mesemondó (általában Szabó Gyula színművész) igyekezett szóról-szóra elmondani a mesekönyv lapjain található szöveget. Ilyen epizódok például a Prücsök; Szóló szőlő…; A Kacor király. De a szöveghű adoptációk közül számomra kiemelkedik egy olyan történet, melynek akár még egy afféle igényesebb, folklorisztikus elemekkel átszőtt dark fantasy, vagy okkult horror változatát is „simán” el tudnám képzelni a filmvásznon. Ez a mese pedig nem más, mint az utolsó, kilencedik sorozatban szereplő Mészáros Gyuri. Cikkem zárásaként – Elek apó meséihez afféle kedvcsinálójaként – álljon itt e mese egy elérhetősége.

Jó szórakozást kívánok hozzá!

„A fehérhajú mesemondó mosolyogva száll a koporsójába: már bizonyos abban, hogy nem élt hiába.” Benedek Elek. A kép forrása: Wikipédia

Köszönjük a Móra Kiadónak; a Graph-Art kiadónak és Szendrei Tibor művész úrnak a képek közlési engedélyét!

Felhasznált irodalom:

• Barkó László (főszerk.): Új magyar életrajzi lexikon. I. A–Cs, Budapest, Magyar Könyvklub, 2001.
• Benedek Elek. In: Nemzeti Névtér
• Benedek Elek. In: Petőfi Irodalmi Múzeum. Névtér
• Benedek Elek. Wikipedia–szócikk
• Benedek Elek: A csillagszemű juhász. Válogatott mesék, Debrecen, Graph-Art, 2023.
• Benedek Elek: A kék liliom és más mesék. 4. kiad., Budapest, Móra, 2012.
• Benedek Elek: A vitéz szabólegény. 9. kiad., Budapest, Móra, 2011.
• Benedek Elek: A világszép Nádszál kisasszony. 13. kiad., Budapest, Móra, 2017.
• Benedek Elek: Az aranyalmafa. Külföldi mesék, Budapest, Móra, 2013.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése. I–V. Budapest, Athenaeum, 1894–1896.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése. I–V. 2. kiad., Budapest, Athenaeum, 1901–1904.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése. 3, kiad., Budapest, Athenaeum, 1909–1913.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése. 4. kiad., Budapest, Athenaeum, 1914–1927.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése. 5. kiad., Budapest, Athenaeum, 1924.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése. I. 6. kiad., Budapest, Athenaeum, 1929.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése. 7. kiad., Budapest, Athenaeum, 1943.
• Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág. Ezer év meseköltése, Budapest, Athenaeum, 1894–1896.
• Benedek Elek: Rókáné mézes-mákos kalácsa és más mesék. 4. kiad., Budapest, Móra, 2013.
• Benedek Elek: Többsincs királyfi és más mesék. 10. kiad., Budapest, Móra, 2011.
• Benedek Elek: Vége jó, minden jó és más mesék. 3. kiad., Budapest, Móra, 2012. 
• Kenyeres Ágnes: Magyar életrajzi lexikon. Javított, átdolgozott kiadás, Budapest, Arcanum, 2003.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, Budapest, Hornyánszky, 1891–1914.

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)