Slachta Margit 1884. szeptember 18-án született Kassán. Tanítóként dolgozott Győrben és Budapesten, majd 1908-ban belépett a Farkas Edit alapította Szociális Missziótársulatba. A szerzeteskongregáció az Országos Katolikus Nővédő Egyesület működése nyomán alakult Prohászka Ottokár támogatásával. Beltagjai szerzetesi magánfogadalmat téve végeztek szociális tevékenységet, különös tekintettel a nők segítésére. Bár az alapító szándékától távol állt a szervezet és tagjai politikai témákban is megnyilvánultak, elsősorban a nők választójogáért szólaltak fel, előadásokat tartottak, lapot adtak ki Keresztény Nő (1918-tól Magyar Nő) címmel. A Missziótársulat politikai szerepvállalása az első világháború eseményeivel párhuzamosan, illetve az őszirózsás forradalom eseményeinek hatására egyre növekedett. Slachta Margit belépett a Keresztényszociális Néppártba, amelyből később kiválva alapította meg a Keresztény Női Tábort.
1924-ben így nyilatkozott a mozgalom céljairól:
„A nőmozgalom alapgondolata annak biztosítása, hogy a nő elhelyezkedése úgy a családban, mint a gazdasági és államéletben megfelelő legyen, mert ha természetadta tehetségeinek kifejlesztésében megakadályozzuk, megrövidítjük, erejét kizsákmányoljuk, azt nem csak ő sínyli meg, hanem az egész társadalom. A nőmozgalom ezen célt részben érdekképviseleten alapuló szervezkedése, részben állampolgári jogok megszerzése és gyakorlása által akarja elérni.”
Schlachta [sic!] Margit a Keresztény Női Táborról. In: Magyarság, 5. évf. 223. sz. (1924. október 22.), 3. – Törzsgyűjtemény
A Károlyi-kormány 1918-ban, az elő néptörvényben megadta a nők számára is a választójogot, a törvény értelmében minden 24 éves, írni-olvasni tudó és legalább 6 éve magyar állampolgár nő is szavazhatott. Ennek a rendeletnek az értelmében, azonban soha nem tartottak választásokat. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején ugyan kihirdették az egyenlő és titkos választójogot, de a pártok működését betiltották és a Szociális Missziótársulat munkája is ellehetetlenült, a nővérek kénytelenek voltak mezőgazdasági munkát végezni. A Tanácsköztársaság bukása után 1920 januárjában írtak ki először nemzetgyűlési választásokat, ami kiemelt jelentőségű volt abból a szempontból, hogy ezen a választáson már a nők is szavazhattak. Slachta Margit maga is minél nagyobb részvételre buzdította nőtársait, majd a márciusra kiírt pótválasztásokon Budapest I. kerületében maga is elindult a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártja színeiben, mivel a kerületben korábban megválasztott képviselőt, Haller Istvánt további két körzetben is megválasztották és ő ceglédi mandátuma mellett döntött.
Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárunk 1918–20-as kortörténeti különgyűjteményében több, a választáshoz kapcsolódó röplap is fellelhető, amelyek arról tanúskodnak, hogy sok férfi nem nézte jó szemmel Slachta Margit indulását.
Slachta Margitot végül 1920. március 25-én országgyűlési képviselőnek választották. A Nemzeti Ujság így számolt be a győzelemről:
„Ünneplés a pártkörben
Az első keresztény nőképviselőnek a megválasztása érthető örömet és érdeklődést keltett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt körében is. Slachta Margit hívei tömegesen jöttek össze ma este üdvözölni az egynapos képviselőt, akit elsőnek Haller István miniszter üdvözölt. Európai jelentőségűnek minősítette azt a választást, amely a külföld elött is lemossa rólunk a reakció bélyegét. A keresztény kurzus, amely győzelmét nagyrészben köszönheti a keresztény nők szavazatainak és törhetetlen agilitásának, becsületbeli tartozást teljesített. A miniszter szerint nem kell félteni a kereszténységet azoktól a nőktől, akik a múltban jóformán egyedüli támaszai voltak minden keresztény »munkálkodó« akciónak. Bernárd Ágoston népjóléti miniszter több békét, szeretetet vár a parlamentben is, ha a keresztény nők képviselője ott megjelenik. Ezután Slachta Margit képviselő köszönte meg az ünnepeltetést és kérte azokat is, akik a pártban esetleg ellenszenvvel viseltettek eddig iránta, ismerjék meg az ő munkáját és programmját és bizonyára ki fognak vele békülni. Végül Székely János államtitkár a keresztényszocialista munkásság üdvözletét tolmácsolta a képviselőnek, akit az üdvözlések és virágok özöne vett körül.”
Slachta Margit győzelme. In: Nemzeti Ujság, 2. évf. 76. sz. (1920. március 28.), 5. – Törzsgyűjtemény
A képviselőnő munkája során keresztény feministaként azokat a témákat tartotta a legfontosabbnak, amelynek középpontjában a gyermekek, a család és a nő állt, folyamatosan reflektált saját korának társadalmi problémáira, mint a munkások körülményeinek javítása, a fizetések rendezése vagy éppen a lakhatási problémák. Többször felszólalt a parlamentben a cenzus nélküli egyenlő és titkos választójogot támogatva. Először 1920 áprilisában szólalt fel a nemzetgyűlésben. A 8 Órai Újság így tudósított róla:
„A női hang szokatlanul és furcsán hangzott a régi tradíciójú teremben, kiderült azonban, hogy Schlachta [sic!] bizonyos nehéz és kényes kérdésekről sokkal bátrabban és szabadabban mer beszélni, mint a férfiak.”
Az első női beszéd a Házban. In: 8 Órai Újság, 6. évf. 99. sz. (1920. április 24.), 2. – Törzsgyűjtemény
Slachta az 1922-es választásokon már nem indulhatott, Farkas Edittel való ellentéte miatt több társával együtt kivált a Szociális Misszótársulatból és megalapította a Szociális Testvérek Társaságát. A második világháború idején rendtársaival együtt embermentő tevékenységet folytatott, rendházaikban bújtatva rengeteg ember életét mentették meg.
A második világháborút követően Slachta Margit 1945-ben újra indult a választásokon, de mivel a Keresztény Női Tábor nem kapott működési engedélyt, ezért párton kívüli jelöltként került be a parlamentbe. Az 1947-es, ún. kékcédulás választásokon pártjával négy mandátumot szerzett, viszont a kommunisták térnyerése miatt ekkor már nem sok lehetősége maradt tényleges munkavégzésre, utolsó felszólalásában felemelte szavát az iskolák államosítása ellen. Elmondott beszéde miatt egy évre eltiltották a felszólalás lehetőségétől.
Mindszenty József 1948. decemberi letartóztatása után sejtette, hogy rá is hasonló sors vár, ezért 1949 júniusában elhagyta Magyarországot. Előbb Ausztriában, majd az Egyesült Államokban élt. Egy ideig még hitt abban, hogy visszatérhet Magyarországra, de végül eltávolodott a politikától, 1974-ben, 90 éves korában a Szociális Testvérek Társasága buffaló-i rendházában hunyt el.
Sulics Fruzsina (Térkép-, Plakát és Kisnyomtatványtár)
