Kampányidőszakban a pártok aktivistái úton-útfélen kínálgatnak minket szórólapokkal; hirdetőoszlopokról, falakról köszönnek ránk az aktuális jelmondatok. Ám a plakátok fölé egy másikat, újabbat ragasztanak vagy letépik. A „fecnik” legtöbbször rövid úton a kukákban landolnak. A választók egy része őrizgeti még egy ideig a nyomtatványokat, aztán az újabb papírjövevények kiszorítják a régieket. Fennmaradhatnak persze gyűjtőknél is, akik viszont legtöbbször csak egy-egy szempont – például pártpreferencia, a dokumentumtípus vagy a lokálpatriotizmus – jegyében szelektálva döntenek a megőrzés mellett. Az idő múlásával azonban egyre nő az igény az egykori „értéktelen” utcadísz, a kezekbe adott üzenetek: a korábbi idők tanúinak megidézésére. Az egyén személyes érdeklődésén túlmutató szerepük is jelentős, hiszen a muzeológusok kiállítások kiegészítéseként alkalmazhatják ezeket a dokumentumokat, a kutatók új információkhoz juthatnak belőlük vagy adatpontosítást végeznek a segítségükkel, a kiadók, újságírók használhatják ezeket a különféle könyvek, sajtótermékek, televíziós műsorok színesítésére. Ezért nagy jelentőségűek azok a közgyűjtemények, amelyek a nyomtatványok méretének sokféleségéből és a nagy mennyiségből adódó tárolási, raktározási gondok ellenére is feladatuknak tekintik a plakátok, apró- és kisnyomtatványok megőrzését, és hozzáférhetővé teszik azokat a kutatók és a nagyközönség számára is. Az Országos Széchényi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára mintegy négymillió nem hagyományos típusú dokumentumot őriz, különféle elrendezés, tárolási és feldolgozási mód szerint. A kötelespéldányok mellett az ajándékozással beérkezett dokumentumok száma a legjelentősebb. A nyomtatványfélék elkülönítésén túl a könyvtáros elődök néhány tematikus különgyűjteményt is kialakítottak itt az évek során. Történelmi vonatkozásúak például az 1848–49-es szabadságharc, az I. világháború, az 1956-os forradalom nyomtatványait tartalmazó gyűjtemények. 1990-ben, a rendszerváltás utáni első választások kapcsán természetes igényként merült fel egy választási különgyűjtemény kialakítása. Így a jelen felől utólag terelődött a figyelem a korábbi választások dokumentumaira.

Választási különgyűjtemény a Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárban

„Nincs új a nap alatt” – derül ki gyorsan, ha egybevetjük a korábbi és a közelmúlt időszakának választási anyagát, hiszen már az 1930-as évektől alkalmazták azokat a módszereket, amelyek „jótékonyan segítették” az eligazodást, kire is szavazzanak a tanácstalan választók az adott körzetben. Az ilyen „álszavazólapok” feltűnően kiemelték és – a biztonság kedvéért – a voksot jelentő ikszet is feltüntették a párt jelöltjének neve mellett.

3 színű a nemzeti lobogó... választási aprónyomtatvány, Kommunista Párt, [1947] – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár

A mai választási témájú matricák elődjei a viccesen csak „nyalókának” becézett enyvezett hátoldalú nyomtatványok (praktikusan) tetszőleges helyre ragaszthatók voltak, mintegy miniatűr grafikai vagy szöveges plakátként, egy-egy karikatúraszerű képpel vagy jelmondattal igyekeztek meggyőzni a választókat.

• 
• 

A képviselőjelöltek kampányidőszakban sok kis ötlettel, ajándékkal próbálnak szavazatokat nyerni: az egyszerű szórólapoknál nagyobb valószínűséggel tart meg a választópolgár egy-egy hasznos tárgyat: kártyanaptárt, noteszt, könyvjelzőt, hűtőmágnest, tollat, szatyrot. A gyűjtemény színesítése érdekében – és gondolva a későbbi kiállításokra – érdemes ezeket is megőrzi az utókornak. Ilyen praktikus nyomtatott ajándékra találunk példát már az 1945-ös választások idejéből is: borítója a Polgári Demokrata Párt színes grafikus reklámja, hátoldalán a választási aprónyomtatványok hagyományait követve egy oldalon át azt olvashatjuk, miért szavazzunk a pártra, ha pedig szétnyitjuk a dokumentumot, falinaptárt kapunk. Így, ha a korabeli választópolgár áttanulmányozta a kapott nyomtatványt, és végül a falra erősítette a naptárt, az aktuális névnapokon túl egy évig láthatta a címet is: „Az egyenes út: Polgári Demokrata Párt”

• 
• 
• 

A legjellegzetesebb választási nyomtatvány a párt teljes választási programja vagy annak rövid kivonata. Ezekből derülnek ki az általános célok, ígéretek. A kampányrendezvények meghívói tanúskodnak róla, melyik párt hol és hány esetben próbált nyilvános kapcsolatba kerülni a potenciális szavazókkal. Az egységes, jól kitalált arculat ugyanolyan fontossággal bír a politikai pártok sikerességében, mint egy kereskedelmi áru vagy szolgáltatás reklámkampányában. A hiteles, könnyen befogadható arculat növeli az ismertséget és népszerűséget, és egy idő után „önmagáért beszél”, védjegyként is szolgál. Éppen ezért a képviselőjelöltek ígéreteit manapság legtöbbször már egységes szín- és jelképrendszerrel, tipográfiai megoldásokkal látják el: nem ritkán a közös szövegrészek mellett található csak rövidebb-hosszabb egyéni bemutatkozás. A központi ellenőrzésű kampány kevesebb esélyt ad bakikra is.
Korai példát az egységesen megkomponált megjelenésre már az 1920-as években találunk: az Országos Kisgazda és Földmíves Párt választási plakátja a jelölt nevének behelyettesítésével hirdette az adott körzetben induló képviselőjelöltjeit.

• 
• 

Nagyon tanulságos a szelíden csak „vitá”-nak elnevezett választási nyomtatványfajta, amely egyszerre két vagy több pártot is érint: a vádló és a vádlott fél oldalát. Kialakulhatnak olyan oda-vissza üzengetések is, amelyek több szakaszban, folytatólagosan hivatkoznak a másik párt korábbi állításaira. Előfordult már, hogy a rendőrség becsületsértési per kapcsán kereste a választási gyűjteményben ezt a típusú dokumentumot. A műfajnak leginkább grafikus formában voltak előzményei. Az ellenfél jelképrendszerét felhasználva könnyen ellenkező előjelűvé lehet formálni az eredeti üzenetet: gondoljunk csak a szociáldemokrata „kalapácsos ember” figurájának átértelmezésére.

• 
• 

A vitákból és ígérgetésekből kimaradni vágyó, gyakorlatias megoldásokat kínáló, szakértő kormányzást hirdető választási program sem újkeletű: már az 1920-as 30-as évek választási plakátjain is találunk erre példákat.

• 
• 

Régóta tudjuk: „A szó elszáll, az írás megmarad”. A dokumentumok tanúskodnak egy-egy időszak eszméiről. Illyés Gyula szavaival:

Választani nem mindig egyszerű, de az utókornak már könnyebb dolga van: a későbbi események ismeretében vizsgálhatja meg a múltból fennmaradt ígéreteket hirdető dokumentumokat.

Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárunk örömmel fogadja be a gyűjtőkörébe tartozó nyomtatványokat, köztük a választásokkal kapcsolatos kiadványokat is!

Elbéné Mester Magdolna (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)