Diskay Lenke (Kiskundorozsma, 1924. augusztus 22. – Budapest, 1980. december 13.) grafikusművész az ex libris műfajának egyik kiváló hazai művelője volt.
A festegető édesanya, Péter Szabó Anna művészi érzékét három lánya közül az elsőszülött „Lencike” örökölte. Már kisdiákként cseréptányérokat festett szomszédok, rokonok kérésére és a maga örömére. Elemi iskoláit Kiskundorozsmán végezte, a középiskolát az akkori szegedi leánygimnáziumban. 1942-ben került a Magyar Képzőművészeti Főiskolára a fővárosba, de diplomát – a háborús helyzet miatt – csak 1949-ben szerzett grafika szakon, mesterei Varga Nándor Lajos és Koffán Károly voltak. Évekig rajztanárként tevékenykedett Budapesten, akárcsak férje, a festőművész Varga Hajdú István. Leányuk, a festményrestaurátor-művészként dolgozó Varga Hajdú Eszter is örökölte szülei tehetségét.
Tüskés Tibor irodalomtörténész, kritikus 1970-ben így jellemezte a művésznő munkásságát a Jelenkor hasábjain:
„A kiskundorozsmai születésű Diskay Lenke mintha az Alföld teltebb, nyugodtabb, tisztább színeit és formáit őrizné. Képeinek gazdagságában, dús ornamentikájában szinte van valami »barokkos«. Nagy foltokból építkező, kiegyensúlyozott, ugyanakkor dinamikus alkotásai az oszlopos-tornácos parasztházak nyugodt ritmusával, a falusi vásárok mézeskalács figuráival, a népi faragások díszeivel tartanak rokonságot. Diskay Lenke páratlan technikai tudással alkot mind a textilfestészet, mind a nagyméretű színes festészet, mind az ex libris műfajában. E műfajok legjobb hazai képviselői között van a helye.”
Tüskés Tibor: Képzőművészeti krónika. Diskay Lenke és Varga Hajdú István képei, Jelenkor, 1970. 12. sz., 1116. – Törzsgyűjtemény
Diskay Lenke művészetének valóban egyre meghatározóbb műfajává vált az ex libris, melyben sajátos, egyedi stílust hozott létre. Érdeklődésének, szellemi, személyes barátságainak, tájékozódási pontjainak megismeréséhez nagy segítséget jelentenek az általa készített könyvjegyek és alkalmi grafikák. Azt vallotta, a jó ex libris készítésének egyik feltétele, hogy ismerni kell annak az egyéniségét (érdeklődését, foglalkozását, hajlamát), akinek a grafika készül, azaz jelképet kell alkotni. Főként fa- és linómetszet-technikát alkalmazott, a kép- és kisgrafika mellett kárpittervezőként is tevékenykedett. Az ex libris műfajában ötletessége, formakincse nagy változatosságot mutat. Lapjainak témája az ember és az őt körülvevő világ. Gazdag grafikai hagyatékát az újszerű és hagyományos megoldások, a nonfiguratív és népi fogantatású stílus ötvözése, kényes, megtalált egyensúlya jellemzi. A magyar vidékről származva ihletet merített a népművészetből, a természeti formákból, felhasználta a pásztorfaragások, a népi szőttesek világát, a madarak, a kerti virágok formáit, kedvelte a középkori kódexek rajzait, a keleti, főként perzsa miniatúrákat. Mindezek ötletül szolgáltak tömören‑gazdagon megformált, színes képi világához. Ha többszínű metszetet akart készíteni, akkor minden színnek külön dúcot kellett vésnie. Az egymást fedő színek újabb színváltozatot hoztak létre. Így két dúccal már négyféle színt is tudott alkotni. A túlzottan tarka metszeteket nem kedvelte, egy képhez háromnál több dúcot nem szokott használni.
Diskay Lenke fametszete (1970). Jelzet: Diskay/174 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Műveivel először 1954-ben lépett közönség elé, első önálló bemutatójára 1959-ben került sor a Május 1. mozi előcsarnokában Budapesten. 1959-től a Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállításának és 1960-tól valamennyi neves kollektív tárlatnak állandó résztvevője volt, például szerepelt 1960-ban a Képzőművészek Nemzetközi Kiállításán, 1961-ben az I. Miskolci Grafikai Biennálén. 1967-ben a Fényes Adolf Teremben kisgrafikai lapjaiból rendezett tárlatot. Ezt követően férjével is többször kiállított, emellett mindketten gyakran szerepeltek irodalmi folyóiratokban.
Külföldön is hamar felfigyeltek Diskay Lenke tehetségére. A dán Klaus Rödel már 1967-ben megjelentetett egy alkotásjegyzéket a művésznő addig készített ex libriseiből Lenke Diskay ex libris, en ungarsk exlibris-kunstner, 1967 címmel. 1968-ban a XII. Nemzetközi Ex libris Kongresszus ex libris pályázatán harmadik helyezést ért el az olaszországi Comóban. Rendszeresen meghívták a lengyelországi Malborkban kétévente rendezett nemzetközi ex libris kiállításokra, és a besztercebányai (Banská Bystrica, ma Szlovákiában) fametsző biennálék állandó résztvevője is volt.
1970-ben hazánkban elnyerte a Bartók Béla-emlékpályázat első díját, melyet a Budapesten rendezett XIII. Nemzetközi Ex libris Kongresszus alkalmából a zeneszerző halálának 25. évfordulója alkalmából írtak ki. A Bartók-pályázat helyezettjei, a díjak sorrendjében: Diskay Lenke, Grazina Didelyté és Anatolij Kalasnyikov voltak, utóbbi kettő az akkori Szovjetunióból. Diskay díjnyertes lapja Bartók Béla egyik legismertebb műve, a Cantata Profana (A kilenc csodaszarvas) nyomán készült többszínnyomatos fametszetű grafika volt.
Diskay Lenke fametszete (1970). Jelzet: Diskay/170 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Gondolatainak teljesebb kifejtésére 1970-től gyakran készített sorozatokat (Balaton-sorozat, Kaleidoszkóp I–III.). Honnan-Miért-Hová? című sorozata a születés-élet-halál gondolatkörét idézi. Utóbbi munkájával a Szegedi Nyári Tárlaton (1971) díjat nyert. 1971-ben a Keszthelyi Kisgrafikai Biennálén kitüntetésben részesült, Jászberényben elnyerte a Székely Mihály-emlékpályázat első díját (1972).
Diskay Lenke fametszete (1972). Jelzet: Diskay/198 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A balatoni kisgrafikai biennálék rendszeres résztvevőjeként egyre többen megismerték a munkásságát. Az 1970-es évek folyamán egyéni kiállítása volt Szegeden, Veszprémben, Budapesten és Érden. Elnyerte „A balatoni táj híres emberei” pályázat díját is. 1972-ben Dániában, Helsingørben kapott díjat a XIV. Nemzetközi Ex libris Kongresszushoz kapcsolódó pályázaton. Külföldön ex librisei szerepeltek még Párizsban, Hamburgban, Krakkóban, Luganóban, Bledben, Milánóban stb.
Diskay Lenke színes fametszetei a hagyományos, feszes ritmusú, zömében a fekete-fehér ellentétére épülő kompozíciókkal szemben szinte festőinek nevezhetők. Új tónust hoztak az 1960–70-es évek kisgrafikai életébe, hazánkban és külföldön is nagy sikert aratva. Improvizatív ábrázolásvilágát az érzelmi gazdagság, a népművészetet forrásul használva az átérzés és a tudatos újrateremtés jellemzi. A motívumok gazdag hálója gyakran a lapok egész felületét betölti. A vonalak játékával, az ihletett vonalvezetéssel varázslatot teremt, alkotásaira alapvetően a harmónia, kiegyensúlyozottság jellemző. A kolorisztikus hajlamú művésznő színharmóniája mértéktartó; szívesen használ aranyat is, mert ezzel derűt és ünnepélyességet, meleget és fényjátékot egyformán ki tud fejezni. Jó példája ennek a Semsey Andor nevére szóló ex libris könyvön ülő, zenélő nőalakkal.
Diskay Lenke fametszete (1966). Jelzet: Diskay/68 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A motívumok hangulati sűrítésének, a méretek tartalmi kiteljesítésének szép példái a költők és írók részére készült ex librisek, melyek a tulajdonosra, illetve annak valamely alkotására utaló motívumokat tartalmaznak.
Diskay Lenke fametszete (1967). Jelzet: Diskay/72 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Egész kis magyar irodalomtörténet áll össze a Csoóri Sándor, Illyés Gyula, Jékely Zoltán, Juhász Ferenc, Kormos István, Rab Zsuzsa, Sánta Ferenc, Simon István, Vas István, Weöres Sándor stb. nevére szóló ex librisekből.
Diskay Lenke fa- és linómetszete (1969). Jelzet: Diskay/144/v1 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Tüskés Tibor író, kritikus, irodalomtörténész ún. beszélő ex librise a nevére utalóan tüskéket ábrázol.
Diskay Lenke fametszete (1966). Jelzet: Diskay/60 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Diskay Lenke ex librisei széles társadalmi réteget átfogva korának képzőművészei, emellett szakírók, természettudósok, zenészek, tanárok, könyvtárosok, orvosok, jogászok, mérnökök stb. részére is szólnak, a művésznő sokukkal személyes ismeretségben állt. Tág körű hazai és nemzetközi ismeretségét mutatja, hogy a neves gyűjtők közt magyar és külföldi megrendelők nevére egyaránt metszett ex librist. Soó Rezső, Lippóczy Norbert, Ebergényi Tibor, Reisinger Jenő színes könyvjegyei részben szakmájukra utalók – Soó Rezső botanikaprofesszor ex librisén például búzakalász szerepel, melyet a növény érését követve többféle (zöld, aranysárga, barna) színváltozatban is elkészített a művésznő.
Diskay Lenke fa- és linómetszete (1966). Jelzet: Diskay/53 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
A külföldi gyűjtők, szakírók közül Gianni Mantero, Leo Arras, Helmer Fogedgaard és Klaus Rödel nevét emelem ki. Leo Arras belga művészettörténész egyik lapján Sárkányölő Szent György látható a népmesék motívumkincsét idéző ábrázolással. A dán Klaus Rödelén – aki 1962-től 2001-ig a frederikshavni Alpha Diesel hajózási gépipari vállalat (MAN B&W), majd a Frederikshavn Kunstmuseum og Exlibrissamling igazgatója volt – sellő alakja rajzolódik ki lanttal, utalva a megrendelő lakhelyére, Frederikshavn kikötővárosra. A grafikára határozott vonalvezetés, esztétikus kidolgozottság jellemző, a víz alatti világot idéző színvilággal. A színek varázsában élő művésznő ezt a grafikát is elkészítette többféle színváltozatban.
Diskay Lenke fa- és linómetszete (1968). Jelzet: Diskay/118/v4 – Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár
Más intézmények mellett az Országos Széchényi Könyvtár többször is rendezett kiállítást Diskay Lenke grafikáiból. Elsőként 1966 decemberében hetven legszebb ex librisét tekinthették meg az érdeklődők. Az OSZK Plakát- és Aprónyomtatványtára 1997-ben kapta ajándékba a grafikusművész hagyatékát, amely 17 361 db ex librist tartalmazott, illetve ezek dúcait, grafikákat, a művésznő díjait, kiállításainak katalógusait. Megjegyzendő, hogy a hagyatékban a kisgrafikák magas darabszáma a variánsokkal, duplumokkal, vázlatokkal együtt értendő – a grafikusművész Semsey Andor által 1981-ben összeállított kisgrafikai alkotásjegyzéke mintegy 294 opusszámú kisgrafikát ír le.
A nemzeti könyvár a beérkezett anyagból 1999 elején újabb kiállítást rendezett, és ugyanezen évben a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár is. Az Országos Széchényi Könyvtárban 2008 szeptemberétől kezdődött meg a Diskay-hagyaték részletes online katalogizálása, melynek nyomán Ex librisek a Nemzeti Könyvtárban: Diskay Lenke hagyatéka címmel újabb kiállítás nyílt 2009-ben, ennek kurátora Vasné dr. Tóth Kornélia volt. A tárlat – mely újszerű módon a megrendelők szerint csoportosítva mutatta be az ex libriseket – virtuális formában napjainkban is megtekinthető e linken, bemutatva Diskay Lenke sokszínű grafikai világát.
Stettner Béla, a Kisgrafika Barátok Köre művészeti vezetője e szavakkal búcsúztatta a művésznőt 1980-ban:
„Egy emberöltő óta, több mint harminc éve ismertem és szerettem Őt, aki kollégánál több volt, a kisgrafika által harcostársam […] mindenben szíves, részt kérő, igazi Ember volt. […] Lenkére sem várhat feledés, körünk mint egyik legnagyobb alkotóját és tagját tiszteli továbbra is.”
† Diskay Lenke, Kisgrafika, 1980. 3. sz., 4. – REAL-J - az MTA Könyvtárának Repozitóriuma
Az utókor azóta is méltán őrzi a kisgrafika nemzetközi hírű alkotójának emlékezetét.
Vasné dr. Tóth Kornélia (Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtár)
