"A sors által megjelölt csoport kapitánya választhat"

2011. szeptember 17. 09:01 - nemzetikonyvtar

A labdarúgás hazánk egyik legnépszerűbb sportja. Szabályait, alapkifejezéseit szinte mindenki ismeri. Utóbbiak azonban jelentős változáson mentek át az évtizedek folyamán. Vasárnapig bemutatunk egy XX. század eleji (egész pontosan 1905-ben kiadott) ismertető füzetet könyvtárunk állományából, melynek címe "A labdarugás (foot-ball) tankönyvecskéje és játékszabályai." A bejegyzéseket a Magyar Digitális Képkönyvtárból illusztráltuk.
(A szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk.)

Szerző: Szőts Zoltán Oszkár (http://szzo.blog.hu)

Tegnap ismertettük a pályához szükséges terep kialakítását.
Második rész:

A játékeszközök

Igen fontos, hogy a labda (the ball) jó minőségű, kitartó és légzárója megbízható legyen, mert a folyton puhuló labdával egyöntetűen játszani nem lehet. A labda 25 cm átmérőjű gumilabda legyen, erős, de puha bőrhuzattal. A labdát rövid szellentyűn, úgy mint a kerékpár pneumatikgumiját, egy légszivattyúval fel lehessen fújni. Súlyra csak díjmérkőzéseknél vannak tekintettel, de a labda súlya máskor is ne legyen több 355-365 grammnál és ne legyen kevesebb 420-425 grammnál. (sic!) A labdát tisztán kell tartani, játék után a levegőt belőle kiengedni, a gumit és a takaróbőrt leszárítani, azután bőrkenőccsel (vagy olajjal) be kell kenni és hűvös helyre tenni. A játszótérről sohase hiányozzék az ú. n. mentőládika. Bár aránylag kevés baleset történik, mégis ezekre el kell készülve lenni. Ebben a kézigyógytárban a rendes kötszereken kívül karbololdatot vagy subermatoldatot, ragtapaszt (legjobb amerikai sparadrapot dobozban), vazelint és vaschlorod gyapotot tartsunk.

Ruházat

A futball-játékos ruházata a rendes torna-öltöny: magas harisnya (esetleg rövid harisnya és térdig meztelen láb), fehérvászon térdnadrág, tornaing (az egy csoportban játszóké egyszínű legyen), színes csípőszalag, a fejen vászonsipka, a lábakon erős fűzős cipők, melyeknek talpára külön gumi vagy puha talpbőrt erősített a cipész. Mindegyik játékos vigye magával felsőkabátját is, melyet még forró nyári napokon is, játék után magára vesz és le nem ölt, amíg teljesen le nem hűlt, a kapus pedig, aki gyakran mozdulatlanul marad helyén, vegyen magára hűvös időben egy meleg gyapjú ujjast (sweater)


A Városligeti sporttelepen a Tatabányai Sport-Club és a Szombathelyi Sport-Egylet csapati között football mérkőzés (1912) (forrás: www.kepkonyvtar.hu)

A játék kezdődik

A labdarúgó játékot, mint már említettük, huszonkét ember játssza, mégpedig tizenegy és tizenegy egy-egy táborban. A játék lényege pedig az, hogy a két táborbeliek egymás ellen küzdve, azon buzgólkodnak, hogy a labdát kizárólag lábrúgásokkal az ellenfél kapuján által (sem fölötte, sem mellette!), az ellenséges kapuvonalon túlrúgja, ellenben megakadályozza, hogy az ellenséges tábor az ő kapuján áthajtsa a labdát. A 22 ember, mielőtt a játékhoz hozzálát, bíróságot választ, de rendszerint ez egy állandó játékbíróság, amelynek ítélete előtt a játszók feltétlenül meghajolnak. A bíróság áll a játékbíróból (the umpére) és ennek két szavazóbírójából (vonalbírák = linenmarker). A játékbíró feladata a játékot ellenőrizni, minden szabálytalanságot megróni, megbüntetni, a játékidőt (fél és egész idő) meghatározni, játékot beszűntetni, vitás kérdésekben dönteni. Mindebben a két vonalbíró támogatja. Ha nézeteltérés lenne közöttük, a szavazattöbbség (kettő egy ellen) dönt. Az ilyen vitás kérdések eldöntésével a bíróság a játék folytatását ne akadályozza, hanem azalatt döntsön, míg a játékosok tovább kergetik a labdát. A bíróság döntése ellen fellebbezés nincsen, és ha a bíróság egy játékost szabálytalanság vagy durvaság miatt (lökdösés, az ellenfél megragadása, lábvetés stb.) ideiglenesen (egyes játékra) vagy véglegesen kizár a játékból, a kizártnak ezt véleménynyilvánítás nélkül kell tudomásul venni és ezzel vezekelni az elkövetett hibáért. Úriember feltétlenül így cselekszik.


Bécs-Budapest 1914 előtt (forrás: www.kepkonyvtar.hu)

Bíróságot azonban rendszerint csak versenyeken alkalmaznak. Mindegyik csoportnak megvan a maga vezetője (kapitánya = the captain), melyet vagy bizonyos időközre, vagy egyes mérkőzésekre választott meg szótöbbséggel, vagy pedig sorshúzással jelöl ki minden játék előtt. Egyáltalán szükséges, hogy a csoportok játékosai a maguk szerepével tisztában, tehát begyakorolva legyenek. Játék előtt a két csoport sorsot húz (pénzt dob fel: fej vagy írás). A sors által megjelölt csoport kapitánya választhat hely vagy első rúgás, tehát indítás között. Ha a játéktér egyforma, ha nem süt a nap (szembe nem süt), ha nincsen szél, mely szemben fúj, akkor a kapitány a maga csoportja részére az indítást választja, de napban háttal a napnak, szélben háttal a szélnek áll és így a játékot a maga csoportjának biztosítja a játék első felében (half time). Ha ez megtörtént, a kapitány szétosztja, felállítja a legénységet, megvizsgálja, vajon minden rendben van-e (kapu, kimérés, labda, póznák stb.), aztán maga is helyre áll és int (ha a kezdés az ő csoportjáé) a középső ostromlónak. Ez most készül a labda kirúgására, de előbb megkérdezi az ellenpárt kapitányától: „készen vannak?” (röviden: „lehet?” angolul: „Are you ready?”) és a kapott igenlő válaszra kirúgja a labdát. A kezdő csoport ostromlói (öten) teljesen egyenlő közökben, arccal a támadandó kapu felé, a játéktér közepébe állnak (az S-T vonalra, melyet, illetve a határvonal közepét két oldalt egy-egy, a földbe szúrt zászló jelez). A kezdő a kör közepét foglalja el, előtte a labda, tőle jobbra és balra, két-két ostromló (forwards) áll, egymástól egyenlő távolságban. Mögöttük, a kapu előtt, úgy, hogy az E-F póznák közé pontosan középre került, áll a kapus (goalkeeper). Közötte és az ostromlók között levő teret három egyenlő részre kell felosztva képzelni, a 90 méteres területet tehát háromszor harminc méteres távokra. Az ostromlók mögött 30 méterre felállnak a határvédők (halfbacks), ezek hárman vannak, mégpedig úgy állnak fel, hogy a középső határvédő egyenesen a középső ostromló mögé kerül, két társa pedig jobbról-balról vele egy irányban a határvonal és közte levő térség közepét foglalják el. Harminc méterrel hátrább, egy irányban a két jobbra-balra álló határvédővel, ezek háta mögött két kapuvédő (backs). A kapus ugyanúgy áll a védekező csoportnál, mint a támadó csoportnál. Az ostromlók szemtől-szembe állnak a támadó ostromlókkal, mégpedig ezektől 10 méter távolságban. Mögöttük felállnak a határvédők és kapuvédők ugyanazon beosztással, mint a másik csoportnál, csakhogy 3,5 méterrel kisebb távközökben (egymás mögött 26-66 m távolságra). Így most csatára készen vannak. Mindenik csoportban van: 1 kapus (goalkeeper), 2 kapuvédő (backs), 3 határvédő (halfbacks), 5 ostromló (forwards).

A mérkőzés részletes menetével holnapi, záróbejegyzésünkben ismerkedhetnek meg az érdeklődők.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr103229190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása