A századfordulón élt zeneszerzőnek 1912-ben a bírálóbizottság egyhangúlag ítélte oda a „Ferenc József Koronázási Jubileum-díj” alapítványból a zenei szakot két esztendőre megillető díjat. Az erről szóló hír ma 101 évvel ezelőtt jelent meg a Fővárosi Közlönyben. 

2013. május 31-ig még nyitva tart Zágon Géza Vilmos Párizsban 1912–1914 című kamarakiállításunk  a Zeneműtárban.

Fővárosi Közlöny, 23. évf. 33. sz. – Törzsgyűjtemény

41.042/1912-XIV.szám. A „Ferenc József koronázási jubileum díj” zenei díjakra hirdetett pályázat alkalmával a kitűzött határnapig, 1911. június 26-ig, kilenc szabályszerűen felszerelt pályázati kérvény érkezett be. A tanács a kérvényeket beható áttanulmányozás és véleményes jelentéstétel végett kiadta a tanácsi XIV. (szociálpol-i és közművelődési) ügyosztályba beosztott zenei szakelőadónak. Az előadói jelentés beterjesztése után 1912. febr. 24-én egybegyűlt a bíráló bizottság, az alapító okirat rendelkezéseinek betartásával a jelentés alapján elbírálta a kérvényeket és az 1911-1912 évekre szóló kétszer 1600, össz. 3200 koronás díjat szavazás alapján egyhangúlag a legméltóbbnak talált zeneszerzőnek, Zágon Géza Vilmosnak ítélte oda.
A díj első részlete azonnal, második részlete pedig egy újabb komoly irányú zeneszerzemény bemutatása után fog kiadatni Zágon Géza Vilmosnak.
A tanács a bíráló bizottság döntését tudomásul vette és azt tudomásulvétel céljából bejelenti a törvényhatósági bizottság közgyűlésének.

Tanácsi előterjesztés a Ferenc József koronázási jubileumi díj alapítványból a zenei szakot megillető díj odaítélése ügyében. (Előadó: dr. Wildner tanácsnok).

Zágon Géza Vilmos (1889-1918) zeneszerző, zongoraművész, zeneíró – Zeneműtár

De mi is volt ez a díj és ki volt ez a mára elfeledett ifjú tehetség?

A Fővárosi Tanács által az uralkodó koronázásának negyedszázados évfordulója alkalmából, 1892-ben alapított díj a tehetséges fiatal művészek – festők, szobrászok, építészek, muzsikusok –, valamint gyáriparos vagy kereskedő ifjak külföldi tanulmányait kívánta elősegíteni a francia Római díjhoz hasonlóan. A századelőn nem minden évben írtak ki pályázatot a zenészeti szakon, és a jelentős pénzösszeggel járó, két évre szóló díjat (illetve eleinte díjakat) elsősorban zeneszerzők nyerhették el. Az első díjazottak között volt Dohnányi Ernő (1897), Bartók Béla (1906), Weiner Leó és Kálmán Imre (1907), hogy csak az ismert neveket említsük. Általában véve elmondható, hogy a századelő polgári elitjének életérzését kifejező művészek részesültek a támogatásban.

Mivel az 1909-ben meghozott döntés nyomán sok kritika érte a közgyűlési képviselőkből alakult bírálóbizottságot, hogy nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel, illetve elegendő információval a jelöltek működéséről, a zenei pályázat 1911. május 13-i meghirdetésekor már belevették a pályázati szövegbe azt a kikötést, hogy a zeneszerzők mutassák be szerzeményeiket, az előadóművészek pedig kötelesek képességeiket a bizottság előtt való játékkal bizonyítani. Újdonság volt az is, hogy a tanács a pályázati kérelmeket előzetes véleményezésre kiadta az újonnan felállított XIV. ügyosztály zenei szakelőadó-igazgatójának, Kacsóh Pongrácnak.

A díjazott, Zágon Géza Vilmos 1889. október 3-án, Budapesten született egy német anyanyelvű zsidó bornagykereskedő család legkisebb gyermekeként. Az ekkor még Zerkovitz Vilmosnak nevezett fiú – Zerkovitz Béla zeneszerző első unokatestvére – 1907 és 1909 közt a Zeneakadémián végzett zeneszerzés-tanulmányokat. Tehetségét – a Zeneakadémia titkára, Moravcsik Géza ajánlására elnyert díjon kívül – mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a modern francia zene nagy tekintélyű mestere, Debussy is tanítványul, sőt barátjának fogadta. A kiváló zongoraművészként is számon tartott Zágon, aki hangszeres tanulmányait Gobbi Henriknél, a Zeneakadémia nyugalmazott tanáránál folytatta, 1910–1912 között több budapesti hangversenyen szerepelt saját és mások műveinek előadójaként. Kompozíciói közül különösen az 1911-ben nyomtatásban is megjelent Poèmes, az UMZE koncertjein bemutatott Desz-dúr szonáta és egyik Ady-dala aratott sikert, de bemutatásra került az Albert Giraud verseire komponált és Debussy által főként prozódiailag javítgatott dalciklusa, az 1908–1909 közt komponált Pierrot lunaire is. A fiatal muzsikus végül zenei írásaival is felhívta magára a figyelmet, értékes szakcikkeket írt a Zeneközlöny, A Zene és az Auróra című lapokba.

A Pierrot lunaire szerzői kézirata – Zeneműtár

A jelentős pénzösszeggel járó művészeti elismerés révén Zágon két évet töltött Párizsban, melynek pezsgő kulturális élete mágnesként vonzotta a korszak fiatal művészeit. Itt alkalma nyílt arra, hogy közvetlen közelről tanulmányozza és ismertesse az avantgárd művészet legújabb fejleményeit – jelen volt például Stravinsky Sacre du printemps-jának száz évvel ezelőtti botrányos bemutatóján –, miközben zeneszerzőként, illetve Bartók, Kodály és saját művei előadójaként is sikerrel mutatkozott be. Jeux de vagues című művét 1913-ban a párizsi Mathot kiadó jelentette meg. A zenei élet vele kapcsolatban álló nagyjai egyenrangúként és az új magyar zene követeként tekintettek rá, többek közt Bartók is hosszan levelezett vele.

Bartók levele Zágonhoz, 1913. április - Kézirattár

Zágon felívelő karrierjének az első világháború, illetve a follinai katonai kórházban 1918. október 21-én bekövetkezett korai halála vetett véget.

A Zeneműtár folyosóján május 31-ig látogatható, Zágon Géza Vilmos Párizsban 1912–1914 című kamarakiállítás a párizsi évekre koncentrálva mutatja be a kiváló tehetségű muzsikus szellemi és tárgyi hagyatékát, kulturális közegét, valamint mindazt, ami személyéről tudható.

Illyés Boglárka – Zeneműtár