• 540 éves a Budai Krónika
• Tíz példány maradt fenn az első Magyarországon nyomtatott könyvből
• Három Budai Krónika nagyon jó minőségben olvasható az Interneten
• Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tára vezetőjének friss kutatásai

A Budai Krónika ma ismert tíz példányából három került aukción keresztül a mostani őrzőhelyére: az Országos Széchényi Könyvtáré (Hildebrand-példány), a princetoni Scheide Könyvtáré (Henrici-példány), s a párizsi Nemzeti Könyvtáré (Biccius-példány). További kutatásokat igényel, hogy a ma Szentpétervárott őrzött kötet (Lemberg-példány) valóban egy 19. századi aukció során került-e Lvivből a cári bibliotékába.

A mostantól mindenki számára virtuálisan lapozgatható Párizsban őrzött példány teljes történetét még nem sikerült rekonstruálni, de néhány nyom azért előkerült a kötet – pontosabban a párizsi kollégáktól kapott digitális másolati példány – alaposabb vizsgálatakor. A Chronica korábbi kutatói, Fraknói Vilmos, Soltész Erzsébet és Borsa Gedeon már korábban felhívták a figyelmet a 18. századi bőrkötést viselő példány első ismert tulajdonosára: Gregorius Biccius (1603–1657) strassburgi jogászra, aki – mint nemrég kiderült – magyar kapcsolatokkal is rendelkezett. A Széchényi Könyvtár Kézirattára őriz egy emlékkönyvet (album amicorum – Stammbuch), mely Gottfried Graff (†1661) wittenbergi egyetemista, soproni polgár tulajdona volt, s benne számtalan bejegyzés olvasható mentoraitól, tanáraitól az 1645 és 1657 közötti időszakból. Szerepel közöttük a strassburgi jogász jelmondata is a 78. levél rektóján: „Qui tulit auxilium, fertque, feretque Deus”, természetesen a nevével és a titulusaival együtt.

„Qui tulit auxilium, fertque, feretque Deus” OSZK Kézirattár Oct. Lat. 132.

Ugyanez olvasható – s erről bárki meggyőződhet, ha a csodálatos felbontásban közzétett párizsi példány legelejére (Hess András ajánlására) kattint: „Qui tulit auxilium, fertque, feretque Deus. Gregorius Biccius Budissinus U(triusque) J(uris) D(octor) et Argent(orato) Pand(ectarum) Pr(ofessor) Pub(licus) A(nn)o 1639. m(ense) Octobr(is).” Vagyis a bautzeni születésű tanár 1639 októberében szerezte meg a kötetet. Az Istenhez szóló szép fohász egyébként megtalálható más 16–17. századi emlékkönyvben is. Mindenesetre csábító az a feltételezés, hogy ez a példány valamelyik – közelebbről még nem ismert – magyar tanítványától került Bicciushoz. Sajnos Graff nem gyanúsítható meg ezzel, ugyanis a Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratban a datálás 1657. május 11. (a jogász professzor halálának az éve), vagyis a peregrinus diák akkor járhatott Strassburgban, mikor a Chronicát már majdnem két évtizede ott őrizték.

Gregorius Biccius tulajdonosi bejegyzése a párizsi Budai Krónikában - BNF - RES M-M-20

Mozgatható betűk - Budai Krónika 1. rész
Havonta hét-nyolc oldal - Budai Krónika 2. rész
Az első könyvkiadási harc - Budai Krónika 3. rész
Kimaradt Mátyás cseh királlyá koronázása? - Budai Krónika 4. rész
Széchényi Ferenc: Bármi áron megszerezni - Budai Krónika 5. rész

Nem tudni, hogy mi történhetett a jogász professzor gazdag könyvtárával, alig néhány könyvét sikerült megtalálni az európai gyűjteményekben (pl. egy régi orvosi kéziratot Strasbourgban illetve egy Boccaccio-ősnyomtatványt Göttingenben). Van olyan feltételezés, hogy a könyvtár nagy része a strassburgi jezsuitákhoz került, de erre semmiféle forrás sincsen. A makacs legenda jó száz éve, 1889 óta tartja magát, mikor egy skót bibliofil, Charles Hope, 1st Earl of Hopetoun (1681–1742) különleges ritkaságokkal bővelkedő bibliotékáját a londoni Sotheby’s elárverezte. A párizsi példány belső tábláján meg is találhatjuk a Hopetoun-család rézmetszetes exlibrisét. Ekkor furakodott be a köztudatba – Bernard Quatrich (1819–1899) angol antikvárius megjegyzése után –, hogy a lord még a 18. század első felében felvásárolta a strasbourgi jezsuita könyvtár értékes gyűjteményét, s így kerülhetett a mi Chronicánk (a 42-soros mainzi Gutenberg Biblia egy példányával együtt) az Edinburgh-tól nyugatra fekvő hopetouni kastély könyvtárába. Ám, ha nem is a jezsuitáktól szerezte meg a 18. századi könyvgyűjtő, az szinte biztosnak látszik, hogy a szóban forgó példány a Rajna bal partján fekvő városból kerülhetett Skóciába. Tény, hogy a kötetben semmi jel nem utal arra, hogy valamelyik jezsuita kollégium könyvtárában őrizték volna, mivel a rend szabályzata szigorúan előírta a tulajdoni bejegyzést a megfelelő formulával a címlapon (vagy ennek hiányában az első meglévő oldalon). Minthogy a párizsi példány teljes, így a Kárai Lászlónak szóló dedikáció felett kellene keresnünk a latin nyelvű tulajdonosi bejegyzést (hasonlóképpen a prágai példányban olvasható possessorhoz). De Biccius possessorán kívül csak a párizsi Nemzeti Könyvtár tulajdon-bélyegzői láthatók ezen az oldalon.

A Hopetoun-család rézmetszetes exlibrise - BNF - RES M-M-20

Borsa Gedeon számításai szerint a franciák viszonylag olcsón jutottak a Chronicához – pl. a már említett mainzi Biblia árából 25 példányt is vehettek volna az első magyar nyomtatott könyvből – a londoni Quartich cégen keresztül: 87 fontért üthették rá a Biccius-bejegyzést közrefogó tulajdoni bélyegzőiket. A vásárlást nyilvánvalóan a presztízs is befolyásolta, a majdnem két évtizede, 1871-ben „elveszett” Strasbourg emlékét a francia kultúrában ilyen formában is megkívánták őrizni. 

Farkas Gábor Farkas

A Budai Krónika párizsi példányának történetét holnap folytatjuk.