Arany János A fülemüle című versének idézett híres sorai két ókeresztény szent, Péter apostol és Pál apostol közös ünnepnapjára utalnak.
Simon Péter testvérével, Andrással az elsők között kapott meghívást Jézus tanítványai közé. Őt nevezi Jézus kősziklának (Kéfás), ő az apostolok feje, Antióchia, majd Róma püspöke, az első pápa. Pál, eredeti nevén Saul, a keresztények elszánt üldözője volt. A damaszkuszi úton találkozott Jézussal („pálfordulat”), és ezt követően minden erejével Jézus örömhírét hirdette; ő lett a népek apostola. Mindketten a Néró-féle keresztényüldözés során, a hagyomány szerint 67-ben szenvedtek vértanúhalált Rómában.
Péter-Pál napjához kapcsolódik hagyományosan az aratás kezdete is, amelynek gazdag hagyományanyagáról július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepe kapcsán emlékezünk meg.

„Valóban méltó és igazságos, hogy Péter, az apostolfejedelem és Pál, a népek térítő apostola egyaránt olyan kiemelt helyen szerepeljenek a naptárban, amilyen a nyári napfordulóval kezdődő csillagászati hónap első dekádja. Június 29-e kettejük igazi névünnepe, nem a januári Pál- és a februári Péter-nap. Már csak azért is, mert a legendai hagyomány szerint mindkettőjüket ezen a napon végezték ki i.sz. 67-ben Rómában. Pétert keresztre feszítették – saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta illendőnek, hogy úgy haljon meg, mint mestere –, Pált lefejezték; mint római polgárt e tisztes halálmód megillette.”

Jankovics Marcell: [Péter és Pál], részlet – In. Uő: Jelkép-kalendárium – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Péter és Szent Pál közös szobra a Gombás-patak barokk hídján Vácott. Digitális Képarchívum – Ez híd az egyetlen, szobrokkal díszített barokk kőhíd hazánkban. A mellvéden látható további szobrok: Szent Kamillus, Szent Venantius és Júdás Thaddeus.

„Péter apostol az apostolok közt mindnél lángolóbb volt: meg akarta tudni, hogy ki az Úr árulója, mert ahogy Ágoston írja, ha ezt megtudta volna, fogával tépte volna szét. Az Úr ezért nem akarta árulóját megnevezni, mert ahogy az Aranyszájú állítja, ha megnevezi, Péter tüstént felugrott volna, hogy azon nyomban megölje. Ő ment az Úrhoz a tengeren; az Úr színeváltozásakor és a leány feltámasztásakor őt választotta ki az Úr, pénzt talált a hal szájában, s a mennyország kulcsait bízta rá az Úr, bárányokat kapott Krisztustól, hogy legeltesse őket, Pünkösdkor háromezer embert térített meg beszédével, […] Heródes tömlöcbe záratta, de egy angyal kiszabadította.”

Szent Péter apostol, részlet, fordította: Grüll Tibor  – In. Jacobus de Voragine: Legenda Aurea – Magyar Elektronikus Könyvtár

Pál apostol egyik legrégebbi magyar ábrázolása – In. Epistolae Pauli lingua Hungarica donatae / A Szent Pál levelei magyar nyelven, fordította: Komjáthi Benedek [Kraków], [1532] A fametszet a kötet 42. oldalán található. Komjáthi műve egyike a kor legszebb nyomtatványainak, amely Hieronymus Vietor műhelyében készült.

„Apostoli küldetését [Pál apostol] a pogányok között teljesítette; Listrában egy bénát felegyenesített, egy ifjút, aki kiesett az ablakból és meghalt, feltámasztott, és sok más csodát is művelt. Málta szigetén vipera marta meg a kezét, de nem ártott neki, sőt mi több, lerázta magáról a kígyót a tűzbe. Azt is mesélik, hogy mindazok leszármazottai, akik szállást adtak Pálnak, védve voltak a mérges kígyóktól, ezért amikor fiaik születnek, az apák kígyókat tesznek bölcsőjükbe, hogy kipróbálják, valóban az ő fiaik-e.
Néhol azt találjuk, hogy Pál kisebb Péternél, néhol pedig, hogy nagyobb, vagy egyenlő. Valójában kisebb a méltóságban, nagyobb a prédikálásban, és egyenlő a szentségben.”

Szent Pál apostol, részlet, fordította: Szente Katalin – In. Jacobus de Voragine: Legenda Aurea – Magyar Elektronikus Könyvtár

–––

„Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt épen oly rég) -
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja;
Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyü nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen;
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körűl mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart;
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.”

Arany János: A fülemüle, részlet – Arany János összes versei – Magyar Elektronikus Könyvtár

Az „ünnepeltekhez” kapcsolódik a magyar irodalom egy 19. századi és egy 20. századi jelentős epikus alkotása is.

„Ezt a zsidóforma alakot mások is látták. Öreg volt, hosszú, ősz hajú, meghajlott hátú, a fogantyújánál malacfark módjára kunkorodó bot volt a kezében. A Pribilék kútjánál a szél lekapta a kalapját a fejéről, s egy akkora fehér kopaszságot lehetett a fejebúbján látni, mint egy kantár-karika.
– Akármi legyek – mondotta az egyházfi (ő látta így, kalap nélkül) –, ha nem úgy nézett ki, mint a templomi képek között a Szent Péter. Szakasztott olyan volt, csak éppen a kulcsok hiányoztak a kezéből.”

Az esernyő és Szent Péter, részlet – Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szent Péter esernyője, grafikai plakát. 1917 – Mikszáth Kálmán regénye filmen, Corvin film, rendezte: Korda Sándor – Plakát- és Kisnyomtatványtár

„A vibráló levegőben Rabbi Abjatár arca kísér, a szája körül gúnyos mosoly. Órákon keresztül csak az ő arca, ahogy rágcsál, de nem köp ki semmit. Csak kérdez.
»Azt állítod tehát, hogy amit Ő tud rólunk, kezdettől fogva belénk van írva? Mint fába az évgyűrű.«
»Ez csak hasonlat« – mondom.
»A szabadságunk tehát csak annyi, hogy nem tudjuk pontosan, mi fog következni? Reménykedünk?«
»Hiszünk.«
»Az Úr meg bennünk hisz és reménykedik?«
»Az Úr nem korlátozhatja magát azzal, hogy hisz és reménykedik.«
»És te reménykedsz vagy tudod, hogy a Törvénynek igaza van?« – kérdezi.
»Ha csak reménykednék, akkor a Törvényt kisebbíteném.«
»És ha biztosan tudni vélsz valamit…«
»Én csak Őt tudhatom biztosan!«
»És Őbenne a Törvényt?«
»És Őbenne a Törvényt.«”

Mészöly Miklós: Saulus, részlet, Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1975. – Törzsgyűjtemény

–s–