A Hunyadi János, Kapisztrán János (Giovanni da Capistrano) és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” (a mai Belgrád) alatt. A diadalnak óriási szerepe volt abban, hogy a török hetven évig nem vezetett nagyobb hadjáratot Magyarország ellen. Hunyadi János néhány héttel a győzelem után a táborban kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanebben az évben szintén a pestis áldozata lett az idős Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.
III. Calixtus pápa még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a győzelem híre is megérkezett az európai városokba. „A déli harangszó összekapcsolása a nándorfehérvári győzelem emlékével végeredményben a történelem nem gyakori önkorrekciói közé tartozik. A hagyomány a történelmi tévedést – egy általános európai keresztes hadjárat illúzióját – korrigálta azzal, hogy a déli harangszót a győzelemhez kapcsolta.” – fogalmazta meg Szűcs Jenő történész. (Magyarok a Kárpát-medencében, összeállította és szerkesztette: Glatz Ferenc, [Bp.], Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1988, História könyvek)
Hunyadi János ábrázolása – In. Thuróczi János: Chronica Hungarorum [A magyarok krónikája], 1488, Theobald Feger, Erhard Ratdolt. Augsburg, Pergamen. Inc. 1143 (Kézirattár)
Pannonföld bástyája, török had mennyköve, János
álmodik itt, ha ugyan fedheti sír röge őt.
Mert ahogyan Belgrádnál győzött volt a pogányon:
lett a halálon is úr, s látta meg élve a mennyt.
Ős Capitóliumot koszorús diadalmenet élén
sok hős járta be, - ám égbe csak ez maga szállt.
Janus Pannonius: Epitaphium Ioannis Hunyadi, Matthiae regis patris – Hunyadi Jánosnak, Mátyás király atyjának sírfelirata, fordította: Csorba Győző, – Janus Pannonius összes munkái (Magyar Elektronikus Könyvtár)
A hadjáratot, amelynek célja az 1429 óta magyar kézen lévő Nándorfehérvár bevétele volt, II. Mehmed szultán (1451–1481) vezette. (Három évvel korábban, 1453-ban az ő vezetésével vették be az oszmán csapatok Bizáncot.)
A kb. 60–70 ezer fős oszmán sereg 1456. május elején indult el és július 3-án érkezett a vár alá. A nándorfehérvári vár kapitánya kb. 5 ezer fő védő élén Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora volt. Az ostrom július 4-én kezdődött. Július 14-én a felmentésre érkező keresztes sereg hajói áttörték a török folyami zárat, a parton vonulók pedig részben a várat töltötték fel, részben pedig a Száva túlpartján táboroztak. Július 21-én a törökök elfoglalták a várost, s behatoltak a várba; 22-én a keresztesek azonban Kapisztrán János vezetésével átkeltek a Száván, Hunyadi pedig a várból kitörve az ágyúállásokat foglalta el. A szultáni sereg ekkor a szpáhik fedezete alatt visszavonult; a keresztény erők nem vették üldözőbe őket.
HUNYADI JÁNOS PECSÉTJE 1450-BŐL. (Magyar Elektronikus Könyvtár)
Hunyadi János 1456. augusztus 11-én halt meg Zimonyban. Gyulafehérváron, a Székesegyházban temették el.
Sírja üres akár a
megváltóé
de késik a húsvét
hiába esdi minden
áldott délben
a harangszó
Kányádi Sándor: Hunyadi, Balla Bálintéknak In. Uő: Valaki jár a fák hegyén (Magyar Elektronikus Könyvtár)
A nándorfehérvári diadal emlékezetéhez tartozik Dugovics Titusz önfeláldozó hősiességének legendája is, amely szerint a hadiszerencsét az ő áldozathozatala fordította meg: mélybe rántotta magával együtt a lófarkas zászlót kitűzni akaró török katonát. Máig nem tudjuk egyértelműen, hogy Dugovics létező személy volt-e. Feltehetően egy 19. századi nemes kreált őséről van szó.
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása, 1859 – Bodnár Éva: Kard és ecset. Történelmi képek a Magyar Nemzeti Galériában. Budapest, Corvina, 1987, 27. kép. (Törzsgyűjtemény, szabadpolcos állomány)
„Hol az a kéz? Porlad? Nem. Dolgozik egyre. Delente
húzza hiven ma is ő mind a harangot, amely
bimbamozva kiált nagy örömhírt (mit ki sem ért már)
Róma, Rouen – Tahiti tornyaiban (magyarul!)
s mintha jelezne tüzet vagy hirtelen árvizet, úgy kong
néha az értőknek (úgy szaporáz riadót)
majd (– mert hajh, ki neszelt magyar is százéveken át rá? –)
csöndít a csöndbe komor gyászdalokat, temetést.”
Illyés Gyula: Hunyadi keze, részlet – In. Uő: Összegyűjtött versei, II. kötet 440. o. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993 (Törzsgyűjtemény)
A nándorfehérvári győzelem híre augusztus 6-án érkezett meg III. Calixtus pápa udvarába. A pápa ezért ezt a napot (Urunk színeváltozásának ünnepét) a diadal hálaemlékezetére az egész római rítusú kereszténység számára kötelező, egyetemes ünneppé tette.
–s–
