Vas István születésnapja
Vas István (1910-1991) költő, író, műfordító. Ősei között zsidó rabbik voltak. 1928-ban a bécsi kereskedelmi főiskolán tanult, s ebben az időszakban ismerkedett meg a marxizmussal és Freud gondolataival is. Előbb a magyarországi avantgárd körébe tartozott, később a Nyugathoz csatlakozott. 1935-ben házasodott össze Kassák Lajos nevelt lányával, Nagy Etel mozdulatművésszel, akinek 1939-ben bekövetkezett halála mélyen megrendítette. A második világháború utolsó szakaszában 1944-45-ben bujkálnia kellett. Ottlik Géza és későbbi második felesége, Szántó Piroska bújtatta. (1951-ben kötöttek házasságot.) Mivel 1945 után ideológiai vitába szállt Lukács Györggyel, a fordulat évétől (1948) sokáig csak műfordításokból élhetett. 1956 után nyugdíjazásáig az Európa Könyvkiadóban dolgozott.
Vas István – In: A Dunánál: magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001; (hálózati változat: Magyar Elektronikus Könyvtár)
„Amit örökbe kapott, az legkevésbé a költészetre volt alkalmas. Apja becsvágyó és sikeres zsidó üzletember, textilkereskedő, aki hallani sem akar fia irodalmi ambícióiról. A nyelv, amit környezete beszél, minden, csak nem irodalmi nyelv, tele némettel kevert, hibás, kitekert fordulatokkal, rossz hangsúlyokkal. A városnak az a része, ahol gyerekkorát tölti, egy cseppet sem poétikus: sötét bérházak, nehéz szagú mellékutcák, a Nagykörúton »reklámok, mulatók, híg slágerek és mozik«, ahogy a Teréz körúti elégiá-ban írja később, amikor már megtanulta »a rossz anyagot megnemesíteni«. Egyelőre azonban csak a megváltásra sóvárgó magány az osztályrésze. A megváltás végül is megérkezik ugyan, már tizennyolc éves korában, amikor Kassák Lajos, a magyar avantgardizmus vezére elolvassa verseit, és így szól: »Uram, maga költő« […]
Miközben továbbra is kommunistának tudja magát (bár alkatánál, független szelleménél fogva a párttól, a mozgalmi munkától távol marad), egyre erősebben hat rá az evangélium, s végül 1938-ban áttér a katolikus hitre. Ebben az évben bocsátják el állásából, és a következő évben meghal első felesége, Kassák nevelt lánya, Eti, akinek alakjához egész költészetének és magánmitológiájának egyik alapmotívuma fűződik.”
Várady Szabolcs: Vas István, részletek – In: Uő.: A rejtett kijárat. Versek, fordítások, próza, egyebek, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003, 265.o. (Törzsgyűjtemény – szabadpolcos állomány)
–––
„Ifjú nő a sirban, ifjú rügy az ágon,
Tavaszi szél fújja, virágom, virágom.
Tavaszi szél messze földek illatával
Csábított hajdan, most fiatal halállal.
Jobb volna sötétbe elomolni, mint te,
Hullani a mélybe, teveled egy szintre,
De az a forma, mely odalenn enyész el,
Ragyog idefönt is örök epedéssel,
Fű, fa, virág, tavasz színe tőle tüzel,
Az tudja, mi a test, aki árnyat ölel.
Az tudja, mi a test, aki szenved vele,
Te tudod, Istenem, szenvedés istene, […]
Vas István: Húsvéti ének a testről, részlet – Uő: Kis mást se tud, Versek 1930–1945, 138. o. (Törzsgyűjtemény – szabadpolcos állomány)
Vas István – In. Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka, Budapest, Trezor, 1995 (Az internetes változat képei az Irodalmi arcképcsarnok című CD-ROM kiadványból származnak. Arcanum, 2000)
„Vas István az avantgárdból induló s vele klasszicizáló szellemben szembeforduló harmadik nyugatos költőnemzedék tagja, Radnóti barátja volt. Példaképül Kosztolányit és Szabó Lőrincet választotta, Illyés példája is vonzotta. Az önéletrajzi személyességű lírát képviselte.”
Vas István alkotói oldala; szerzői és a róla szóló irodalom bibliográfiája a Nyugat-honlapon.
Az 1956-ban átélt élményeihez kapcsolódik egyik legismertebb verse, Az új Tamás, amely egyrészt a Bibliából ismert Tamás apostol, „a hitetetlen” történetének parafrázisa, másrészt a lírai én öndefiníciója, aki boldog, mert láthatta feltámadt nemzetét 1956 októberében, így ambivalens kötődése ekkor egyértelművé válik.
„Mert én voltam az a Kettős, hitetlen:
Azt hittem, nem vagy, csak a képzeletben,
S hitetlen ujjamat sebedbe mártva
Tudom csak, mi a test feltámadása,
És szólni nem tudok, csak dadogok:
Magyar vagyok.”
Vas István: Az új Tamás, részlet – In. Uő.: Válogatott versei, Budapest, Unikornis Kiadó, 1997, 128. o. (Törzsgyűjtemény – szabadpolcos állomány)
Vas István: Kánikula, vihar, ősz, autográf verskézirat részlete, Kézirattár, Analekta 12.318
„Az íves boltozat alatt,
A legyező-gótika alatt,
Eszembe jutott Sárospatak,
Nem is tudom, miért.
Talán az együgyű kis boltozat
Jutott eszembe,
Ahol a faragott rózsa alatt
Négy tehetetlen magyar nagyúr
Vergődve, megromolva és bizalmatlanul
Egymással sub rosa beszélt,
Hogy mi lenne, ha... mi lenne...
[…]
De megmaradt
Sárospatak
És megmaradtak ablakdíszei,
A röneszánsz domborművek,
A bajszos és kerek,
Víg magyar koponyák
Onnan néznek le rád,
És él magyar, áll Buda,
És ez is épp elég csoda,
A századokon át
Élnek a magyar koponyák […],
Vas István: Cambridge-i elégia, részletek – In: Uő.: Válogatott versei, Budapest, Unikornis Kiadó, 1997, 147. o. (Törzsgyűjtemény – szabadpolcos állomány)
1961-ben mutatta be a budapesti Petőfi Színház az Egy szerelem három éjszakája című új magyar zenés játékot, musicalt. Az író Hubay Miklós, a zeneszerző Ránki György, a verseket pedig Vas István írta. A nagy sikerű műből 1967-ben film is készült.
Hubay Miklós – Ránki György –Vas István: Egy szerelem három éjszakája, filmhíradó az 1961-es bemutatóról
Vas István igen jelentős műfordító tevékenysége a 1930-as évek második felétől bontakozott ki. Többek között lefordította Villon Nagy testamentumát (1940) Apollinaire válogatott verseit (1940). Jelentős fordításkötete a Hét tenger éneke című (1955). Fordított klasszikus prózairodalmat, valamint drámát és lírát Shakespeare-től Whitmanig.
Vas István 100. születésnapja: 2010 – A Petőfi Irodalmi Múzeum hang- és képösszeállítása Vas István születésének 100. évfordulója alkalmából, amelyben kortársak, barátok emlékeznek a költőre.
–s–
