100, 101, 102… majdnem csupa 1, s nem perces (bocs, ’Pista’ a rosszul sikerült szójátékért…) Az újabb év emlékére sorozatot indítunk, ahol elmesélheted mindazt, amikre ritkán kérdeznek rá, vagy nem igen hozzák szóba. Elsőként: Örkény István (1912. április 5– 1979. június 24.) az egypercesekről…
Örkény István írógépe előtt, fotó: Szilvásy Z. Kálmán, é. n., magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével
Maga Örkény az Egyperces novellák kötetről így nyilatkozott már egy 67-es interjúban: „Talán ez lesz az első könyvem, amiről merem mondani, hogy megalkuvás nélkül került ki a kezemből, magaménak vallom minden sorát.” (Örkény István: Párbeszéd a groteszkről. 1986. 379.) De a „feltaláló” titulus ellen mindig is tiltakozott, inkább névadónak tüntette fel magát:
Örkény István: Egyperces novellák. Az első kiadás címlapja, Budapest, Magvető, 1968 – Törzsgyűjtemény
„Ezt a műfajt nem én találtam föl, hiszen az irodalomban semmit sem lehet föltalálni. Hamarjában mondok két példát, Kosztolányinak számos ilyen írása van, például A bölcsőtől a koporsóig című riportsorozata (riport helyett bátran remekműveket mondhatunk). S megemlítem Jules Renard Napló-ját, amely végre magyarul is megjelent, legalábbis a kisebb, lefordítható része. Renard Napló-jában nem »egyperces« novellák vannak, hanem egysoros, sőt öt-hat szóból álló csodálatos novellák. Ezt tehát nem én találtam föl, csak újra föltaláltam a magam hasznára.”
Örkény István: Párbeszéd a groteszkről. [összegyűjt. és sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa], Budapest, Szépirodalmi, 1986. 385. – Törzsgyűjtemény
Ezt a választ arra a kérdésre adta, hogy milyen irodalmi előképei/előzményei vannak az egyperceseknek. A kötet megjelenése után egy másik interjúban hasonlóképpen fogalmazott, mikor műfajteremtő voltát firtatták:
„Ezt a túlzott megtiszteltetést azért szeretném nagyon udvariasan visszautasítani. Mármint azt, hogy ez egy új műfaj lenne. Én azt hiszem, hogy az irodalomban formailag nézve csak nagyon-nagyon ritkán születik valami új. Ha szerény, vagy inkább úgy mondanám, őszinte akarok lenni, most a sokból csak éppen Kosztolányi jut eszembe, és ha valamit tettem, csak annyit, hogy nevet adtam a gyereknek. (…) Én már nagyon sok ilyen rövid írást adtam ki a kezemből, amikor egyszer az Élet és Irodalom-ban odaírtam föléjük, hogy Egyperces novellák.”
Örkény István: Párbeszéd a groteszkről. [összegyűjt. és sajtó alá rend. Radnóti Zsuzsa], Budapest, Szépirodalmi, 1986. 393. – Törzsgyűjtemény
„Unom az írást” – Örkény István írógépe előtt, fotó, é. n., magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével
Egy 1968-as rádióinterjúban hasonló történetet mesélt el: Egy fiatal író elküldte neki néhány írását Egyperces novellák címmel. Örkény arra kérte, hogy „ne használja ezt az elnevezést, mert nekem néhány hét múlva kötetem jelenik meg ezen a címen. Mire nagyon csodálkozott, hogy bocsánat, én azt hittem, hogy ennek a műfajnak ez a neve. Mások viszont abban a tévhitben élnek, hogy ennek a műfajnak én vagyok a föltalálója. Valójában azonban csak a névadó vagyok.” (i.m. 394/395.)
Az említett Jules Renard-nak nemcsak a Napló-ja van tele „egyperces” novellákkal, hanem más művei is. Így például a Histoires naturelles című kis könyvecskéje szinte kizárólag „egypercesekből” áll, s némelyikük – formai szempontból – kísérteties hasonlóságot mutat Örkény műveivel. Csak két példát idézek:
„Le lézard: Fils spontané de la pierre fendue ou je m’appuie, il me grimpe sur l’épaule. Il a cru que je continuais le mur parce que je reste immobile et que j’ai un paletot couleur de muraille. ça flatte tout de même. Le Mur. – Je ne sais quel frisson me passe sur le dos. Le Lézard. – C’est moi.
Gyík: Spontán fia a hasadt kőnek, amelyre támaszkodom, felmászik vállamra. Azt hitte, hogy folytatom a falat, mert mozdulatlan maradtam és mert falszínű ruha van rajtam. Mégis hízelgő. Fal: Micsoda borzongás fut végig a hátamon. Gyík: Az én vagyok.
Le lézard vert: Prenez garde à la peinture! /A zöld gyík: Vigyázzanak a festésre! – In: Jules Renard: Histoires naturelles. Paris: Bookking International, 1994. .77., 79.) A szerző saját fordítása. Köszönet a fordításban nyújtott segítségért Toókos Péternek.
Örkény István újságolvasás közben, fotó, 1967, magántulajdon – Örkény István-tartalomszolgáltatásunk Galériájában a család engedélyével
A szintén többször megemlített Kosztolányi-remekművek tulajdonképpen tárcasorozatnak indultak 1926. április 11-én a Pesti Hírlapban. Különböző foglalkozásokat mutatnak be párbeszédes formában, keretként rövid bevezetővel és utószóval ellátva azokat. 1929-ben átdolgozott formában, kötetben is megjelentek az írások Alakok címmel. Néhány cím: Bába, Katona, Primadonna, Szemetes, Grófnő, Cigány. (Kosztolányi Dezső: A bölcsőtől a koporsóig. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó 1987. http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/628158 103., 108., 131., 154., 172., 230.) A hírlapban megjelent szövegekhez képest az átdolgozás minden esetben rövidítést, tömörítést jelent. Csakúgy, mint a sorozat folytatásának többi darabjában is. A foglalkozásportrék mellett új, ciklusokba szervezett tematikák is megjelentek: az emberi élet (test és lélek) alakulása tíz évenként, az egyéves csecsemőtől a száz éves matuzsálemig (Palika-tól Pál-ig) (Kosztolányi i.m. 7., 53.); arcképek nemzetiség szerint (Francia, Japán) (i.m. 61., 80.); végül a családjához kapcsolódó novellák (Édesapám, Ezüsthajú, szikár nagyanyám) (i.m. 385., 403.)
Következik: Egypercesek idegen nyelven
Kötél Emőke
