Száz éve ezen a napon avatták fel Kolozsvár főterén a Magyar Áldozatkészség szobrát, a Kárpátok Őrét.

A Nagy Háború második évében már a hátország északkeleti részének lakossága is átesett a „tűzkeresztségen”; az oroszok átlépve a Kárpátok vonalát kétszer is betörtek Magyarországra. A sebesülteket szállító tömött katonavonatok láttán a villámháború illúziója szertefoszlott. A háborús propaganda is hangnemváltásra kényszerült, a „mire a levelek lehullnak” biztató szlogen helyére a hátország lakosságának együttérzésére apelláló áldozatvállalás fontossága került.

Ebből a megfontolásból emelték Magyarország-szerte a Magyar Áldozatkészség fából készült szobrait. Az adakozók a faszobrokba szögeket verhettek, így fejezve ki látványosan is áldozatkészségüket.

A monarchia területén felállított szobrok közül, a mai napig egyik legismertebb a Kárpátok Őre.

A szobor emlékét egy napló és két visszaemlékezés segítségével idézzük fel. Száz évvel ezelőtti felavatásáról Gyalui Farkas, a kolozsvári Egyetemi Könyvtár igazgatója írt. Gyalui a tragikusan fiatalon elhunyt szobrásszal, Szeszák Ferenccel személyes kapcsolatban állt, tőle rendelte meg ugyanis felesége síremlékének elkészítését is.

A szobor pusztulásáról Wass Albert fogalmazta meg emlékeit, aki 10 éves gyerekként 1918 karácsonyán Kolozsvár főterére néző házuk ablakából látta a szomorú eseményt. Végül, a városba a magyar honvédekkel 1940-ben visszatérő Cs. Szabó László sommás emlékezését olvashatjuk arról a jelképről, amelyet a szobor képviselt.

„[1915.] Augusztus 18. Nálunk ma nevezetes nap volt, Szeszák Ferenc, aki anyu [Gy. F. felesége] síremlékét faragja, egy nagy faszobrot faragott – keze és arca ércből -, egy honvéd népfölkelő, rajta téli bunda, fülén hósapka, két kezét szuronyos puskáján tartja, erre támaszkodva mereven előrenéz, körülötte négy székely oszlop, felül tetőt összetartva. Nekem nagyon tetszik, kivált a vitéz komoly, vigyázó arca. A pesti lapoknak én küldtem tudósítást róla [ld. Új Idők, 1915. aug. 29. p. 238.] Az összes felekezetek képviselői megáldották a szobrot (dr. Hirschler plébános, Kenessey ref. püspök, Ferencz József unitárius püspök, dr. Eisler főrabbi).”

Gyalui Farkas: Emlékirataim, 1914–1921, sajtó alá rend: Sas Péter Kolozsvár, Művelődés Egyesület, 2013. – Törzsgyűjtemény 

„Kolozsvárt a Deák Ferenc utca 5. volt a mi házunk. […] A főtérre néző sarkon ott láttuk a Kárpátok őrének pompás szobrát, s a főtéren mindég történt valami: felvonulások nemzeti színű zászlók alatt, hangos beszédek a városháza erkélyéről, néha verekedés is, nem nagyon értettük, hogy mi miért történik, de az izgalom megragadott, bármi is történt. Aztán néhány nappal érkezésünk után Apám is megérkezett, de egyenesen a kórházba vitték. Megsebesült újra. Meglátogattuk. A kórház ijesztő hatással volt reám, erre emlékszem. Szerencsére pár nap múlva Apámat hazaengedték onnan. S néhány napra rá bevonultak a románok. Az ablakból figyeltük őket. […] Talán egy óra sem telt bele s néhány egyenruhás ember megjelent a szobornál, matattak rajta valamit, aztán félrehúzódtak. Valami nagyot dördült a szobornál, a falak is megremegtek, pár ablak nagy zajjal betört s mire a füst szétoszlott, a szobor darabokra törve hevert szerte az utcán s a díszesen faragott építmény romokban heverve füstölgött.”

Wass Albert: Voltam és más önéletrajzi írások, Pomáz, Kráter, 2006. – Törzsgyűjtemény

----

„Egy sarokablakban ülök. A tér elcsöndesedett, megtért magába s a múlt fényébe. Vasszürke felhők érkeztek Kolozsvárra, két nap óta kemény őszt hoznak. Kavarom a teát, ez az ebédem. A kávéházi páholy egy kimeríthetetlen látványra nyílik. A Szent Mihály templomra. […] Közben két szobor közt jár a tekintetem. Az egyik Mátyásé, a másik csak emlékemben él. A Fő-tér egyik sarkán állt a háborús fahonvéd. Televerték vasszöggel, s a szögek árából folytatták a háborút. Egy téli nap én is vertem néhány szöget a subájába. Jól ismertem az eleven mását. Éjjel-nappal jöttek a kórházvonatok a sebesültekkel. Kolozsvár kórházváros volt…”

Cs. Szabó László: Erdélyben, Bp. Nyugat, 1940. – Törzsgyűjtemény

A szobor más jelentéssel ugyan, de feléledt poraiból. 2002-ben avatták fel Szilvásváradon a Szalajka-völgyben Horváth-Béres János alkotását, a Kárpátok Őrének másolatát. 2010-ben pedig a Nemzeti Összetartozás napján, Budakalászon leplezték le az újabb másolatot.

A Kárpátok Őre, Budakalász 2010

Elbe István