Mivel a nyári szünetet a legjobb aktív pihenéssel tölteni, összeállításunk harmadik részében a középiskolásoknak ajánlunk olvasnivalót könyvtárunk digitálisan elérhető állományából.
Serfőző Levente: Ostobák ne öljenek
Balkezes detektív, Dávid Morgan le akarja tartóztatni szomszédját, Myron Gardnert, egy befutott mérnököt, egy lelkiismeretlen tőzsdeügynök, John Ammerman meggyilkolásáért. Viszonzásképpen Myron zsarolással fenyegeti Dávidot, gyermekkori főellenségét. Myron állítja, hogy húsz évvel ezelőtt tanúja volt, hogy a detektív megölte feleségét, Katit, és eltüntette halott testet.
A regény egy blogportál néhány tagjának életét követi. A történet a blogokon, üzenőfalakra írt üzeneteken, msn-eken és skype-beszélgetéseken keresztül tárul fel. A résztvevők többnyire fiatalok, más-más társadalmi háttérrel rendelkeznek. A blogportál, a haBlog azonban szorosan összefűzi őket, és nagyobb befolyást gyakorol életükre, mint bármelyikük is sejtette volna. A szálak taurus kezében futnak össze, ő „keveri a kártyákat”. A sok váratlan fordulatot tartalmazó regényben egyre jobban összekuszálódik a blogozók élete, és egyre jobban feltárul előttünk gondolkodásmódjuk, érzésviláguk. A több szálon futó történet céltudatosan halad a vég felé, ahol a nagy leleplezéseken kívül újabb kérdésekkel zárul le a regény. Forrás: http://www.helikon.hu
Érezd, figyeld, hogyan válik szét a tudat az érzelemtől... Olyan, mint egy halk, tompa huppanás.... Kiráz a hideg, ha felidézed emlékeid. És tudatodba rögzíted... Egy mély gödör... hideg... fagyos... Nem találod az utat önmagad felé... Csupán a három pontnak van értelme az egészben... más semmi... Csak zuhanás lejjebb-lejjebb... És nincs vége az önmegismerésnek. Nincs kezdet, sem vég, csak az egyszerű semmi van, amely fájdalmas kínnal tölti ki a mindennapjaid. Fáj, amikor ébredsz ugyanazon a helyen, amelyen lefeküdtél... Fáj, hogy ugyanott kell lefeküdnöd, ahol felkeltél... Semmi, semmi sem lényeges igazán. Szürkék és üresek a napok, akár testedben a koporsó-lélek! És már hiába húzódsz közelebb és közelebb az ajtóhoz, mert úgysem hallasz kopogást... Hiába akarod hallani, hiába futsz hallucinációid után kinyitni az ajtót... ott senki, senki sem áll... üres minden.
Hanula Zsolt: A világ legbefolyásosabb emberei
Az egész valamikor 2002-ben kezdődött, 15 éve, belegondolni is rossz, milyen régen. Ültünk valahol Sashegyi „Sasa” Zsolttal, és megváltottuk a világot; ő akkor szerkesztő volt a PC Gurunál, én külsős cikkíró, a világmegváltás pedig abból állt, hogy kitaláljuk, hogyan legyen jobb az újság. Ehhez a magyar médiában akkor és azóta is előszeretettel használt módszert használtuk: megnéztük, mit csinálnak éppen tőlünk nyugatabbra, és megpróbáltuk lemásolni, a magyar viszonyokra igazítva. Éppen akkoriban volt egy nagy anyag a Gamespyon (a Gamespy akkor a legnagyobb gémer portálok közé tartozott, aztán beolvadt az IGN-be), az volt a címe, Most Influental People in Gaming, vagy valami hasonló, egy miniportré-gyűjtemény volt játékfejlesztő sztárokról. Ezt megcsinálhatnánk mi is, mondta Sasa; bízd csak ide, mondtam én.
Legyen inkább sorozat, havi egy oldal, úgy lesz hely rendesen bemutatni a fickókat, mondtam egy hét múlva. Még egy hét múlva leadtam az első epizódot, alig fért bele kettőbe. Én az Arcképcsarnok címet adtam neki, máig nem tudom, miért ragadt rajta végül a tükörfordított, és munkacímnek használt Legbefolyásosabb. Nem is nagyon stimmelt, mert a híres játékfejlesztők sztorijai általában pont arról szóltak, hogyan próbáltak boldogulni és kreatívak maradni a befolyásos kiadóvezérek és pénzemberek uralta, egyre nagyobbra növő videojáték-bizniszben.
Muraközy László: Már megint egy rendszerváltás
Az elmúlt években nem panaszkodhattunk arról, hogy Magyarországon a gazdaság, a társadalom, a politika eseménytelen, unalmas napokat adott volna az állampolgároknak és a szakembereknek. Ugyanakkor kivételesen érdekes időszak áll mögöttünk (és valószínűleg előttünk is). Napról napra új problémák, új kihívások merültek fel egy kitágult világban. A mindennapok, a hónapok, az évek, a választási ciklusok, válságok, fellendülések közepette az elemzések általában rövidtávon vizsgálták, vizsgálják a legtöbb kérdést.
Mintegy tizenöt év telt el a nyolcvanas évek végétől, a rendszerváltás kezdetétől. Tizenöt év hossza már akár arra is ösztönözhet minket, hogy egy pillanatra megállva végiggondoljuk mi is történt velünk, honnan jöttünk és hova tart Magyarország. Hogyan kapcsolódik ez az időszak a múlthoz, és ami talán még fontosabb mit tanulhattunk, és tanulhattunk volna, tanulhatunk a történelemből s a legutóbbi, mármár szintén történelmi léptékű korszakból. Ez a tanulmány – nyilván egyéni nézőpontból – erre tesz kísérletet.
Különösen időszerűvé teszi az ilyen visszatekintést, hogy míg ezen időszak elején 1989-ben még a szabad választások előkészületei folytak, addig 2004 májusától Magyarország egy nagyobb politikai-gazdasági egység, az Európai Unió tagjaként nemzeti történelmének új fejezetét kezdi meg. Hogy ez az új élet milyen lesz, s mennyire lesz valóban új, azt ma még igazából nem tudhatjuk, de érdemes elgondolkozni rajta.
Cabe Ferrant: A Mars szégyene és a könyv hangoskönyv-változata
Tudománytalan, fantasztikus történet! Ezzel jelzi az író, hogy semmi komoly szándéka nincs írásával a szórakoztatáson kívül! Ez viszont sikerült!