„Pákh írói pályája nincs arányban kitűnő tehetségével, az ellentmondást a magánember szerencsétlensége fejti meg…”

2023. március 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

200 éve született Pákh Albert humorista, újságíró, szerkesztő

Többek között a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság rendes tagja, Petőfi Sándor és Madách Imre kortársa. A magyar irodalomtörténet Pákh Albertet mint humoristát, újságírót, szerkesztőt tartja számon, aki kora legnagyobb íróival és költőivel dolgozott együtt. 1845 júliusában, amikor Csengery Antal átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, maga mellé vette Pákh Albertet tárcaírónak, aki így szatirikus és humoros gondolatait osztotta meg a kiadvány hasábjain, névtelenül vagy Kaján Ábel álnéven.

Pákh Albert portréja. In: Vasárnapi Ujság, 1867. 7. sz., 73. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Pákh Albert 1823. március 11-én született Rozsnyón, az akkori Gömör és Kishont vármegyében, Pákh Mihály evangélikus lelkész és Reményik Mária fiaként. Tanulmányait szülőhelyén, valamint Miskolcon, Iglón és Lőcsén folytatta, később pedig bölcseletet és teológiát hallgatott Sopronban. Petőfi Sándorral köttetett életre szóló barátsága is Sopronban kezdődött, és élete végéig töretlenül fennállt 1839-től 1842-ig. 1842–1843-ban Debrecenben végezte jogi pályáját. Ezt követően 1844-ben Pestre költözött és a Karlowsky ügyvédi irodában dolgozott 1846. február közepéig. Szintén 1846-ban tevékenyen részt vett Petőfi körének, a Tizek Társaságának munkájában. Petőfi Sándoron és Pákh Alberten kívül a társaság soraiba tartozott Jókai Mór, Tompa Mihály és Kerényi Frigyes is.

Pákh Albert fiatalkori arcképe Pákh Albert fiatalkori arcképe. In: Vasárnapi Ujság, 1904. 10. sz., 152. – Elektronikus Periodika Archívum

1845 júliusában, amikor Csengery Antal átvette a Pesti Hírlap szerkesztését, maga mellé vette Pákh Albertet tárcaírónak, aki így szatirikus és humoros gondolatait osztotta meg a kiadvány hasábjain, névtelenül vagy Kaján Ábel álnéven. Ezen az álnéven publikálta első humoros képét is Egy estve a debreceni színházban címmel 1844-ben, az Életképek című lapban (Kötetben: Pákh Albert humoros életképei, Pest, Kisfaludy-Társaság, 1870, 1–12.)
Sajnos hiába kezdődött szépen írói és közéleti pályája, 1847-től kezdve egy nem megfelelően kezelt betegség sújtotta, amellyel 20 éven át, egészen haláláig küzdött. A Laab-féle vízgyógyintézetbe ment Bécs mellé, ahol az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején is tartózkodott. A szabadságharcban apja, Pákh Mihály szónokként vett rész, míg bátyja fegyverrel hadakozott. 1850-ben visszatért Pestre, de sajnos egészségi állapota nem javult, ami kihatott az írói pályájára is. Igyekezett továbbra is helyt állni a magyar irodalom jeles alakjai között, de már nem tartotta magát írónak, így elsősorban szerkesztőként dolgozott, hogy továbbra is szolgálja nemzetét. 1850-től egészen 1855-ig Újabb kori ismeretek tára című hatkötetes munka szerkesztésével foglalatoskodott, amely a tudományos és társas élet enciklopédiájaként hivatott a magyar nemzetet segíteni. Mindeközben a Pesti Casino könyvtárnokaként dolgozott, valamint 1852-ben megjelentette a Kalauz a Nemzeti Casino könyvtárához című katalógusát.
1853 januárjától júniusáig a Szépirodalmi Lapok szerkesztésével töltötte idejét, Gyulai Pállal közreműködve. A hetente kétszer megjelenő irodalmi lap sajnos csak fél évig jelenhetett meg. Elhatározása szerint olyan időszaki kiadványt szeretett volna létrehozni, amely elősegíti egy erős magyar művelt olvasóközönség kialakulását. Ennek nyomán alapította meg 1854-ben a Vasárnapi Ujságot, amelyet 12 évig szerkesztett, illetve ennek a Politikai Ujdonságok című melléklapját. Utóbbinál a hírlap olvasói körében a politikai ismeretek átadását tűzte ki céljául.
1863-ban, amikor a Vasárnapi Ujság 10 éves jubileumát ünnepelték, Tompa Mihály verssel tisztelgett Pákh Albert munkássága előtt.
Tompa Mihály Újévi Üdvözlet című versét idézve:

„Munkálkodol csendben s láthatlanúl,
Szolgálod a müveltség szent ügyét,
Terjesztve: ami szép, hasznos, nemes,
Mi szívet, elmét von, javít, emel;
Kezedből a mag nem sziklára hull,
De jó földben, gazdag termést mutat.
... Látunk sokat, ki zuhatag gyanánt
Zajongva és dagályosan rohan,
Elnyomja a szót, mely lágy s emberibb;
S szétloccsanván az ugró szirtein:
Por- és köddé oszlatja fel magát.
Te zajtalan futsz, mint a mély folyam,
Mely csendesen tágitja a medert,
S virágba, zöldbe vonja a mezőt;

Ösmeréd-é, szerény, jutalmadat!?
Az nem csinált s olcsó kitüntetés,
De, mellyel e széles Magyarhaza
Derék polgárinál találkozol:
A közbecsülés ... nagy szó! s díjad ez.
Haladj, haladj tovább is útadon!
Ez út igaz, nyilt; – férfinak való,
Ki cselfogást, mesterkedést kerűl,
S nem szórja el, mikép az itató
Jákób tevé, tarkázott vesszejét,
Hogy a juhok reá csudáljanak. –
– Mint volt, legyen jelszód: valódiság!”

Tompa Mihály: Újévi Üdvözlet. In: Tompa Mihály összes versei: Verstár, Arcanum, 1998. (Tompa Mihály összes művei, Budapest, Franklin Társulat, 1942. kiadás alapján) – Magyar Elektronikus Könyvtár

Szintén 1863-tól a Magyar Sajtó című folyóirat és a A magyar ember könyvtára című sorozat szerkesztésével foglalkozott.
Munkáját számos elismeréssel jutalmazták, például a Nagykállói Casino arany tollat adományozott Pákh Albertnek, 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Egy évvel később a Kisfaludy Társaság tagjainak sorába emelték.

Pákh Albert fényképe. In: Vasárnapi Ujság, 1904. 10. sz., 149. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Gyulai Pál emlékbeszédében így írta le Pákh Albert rendületlenül viselt, hosszan tartó betegségét:

„Valóban Pákh írói pályája nincs arányban kitűnő tehetségével; az ellenmondást a magánember szerencsétlensége fejti meg. Egy szenvedésben gazdag élet tárul föl előttünk. Húsz évig hordozni egy rosszul gyógyított betegség bal következményeit, s mégis teljesíteni, a mennyire lehetséges, minden kötelességet, melyet a hazafiság, fiúi, testvéri szeretet és barátság élőnkbe szab; remények és siker közt lépni az írói pályára, s egy pár év múlva eltemetve minden magasb becsvágyat, a betegágy szenvedései, s a szerkesztői asztal gépies foglalkozásai között tölteni el az ifjú- és férfikor legszebb éveit; lemondani az élet örömeiről, de nyugodtan hordani súlyát, s a közélet munkása, a szülői ház vigasza, a baráti körök dísze, felderítője lenni: íme Pákh Albert élete, a szenvedés és türelem, a lemondás és áldozatkészség pályája, melyre egy érző, de törhetetlen lélek humoros derűje árasztá fényét. Nem szemlélhetni e pályát megindulás, a fájdalom és tisztelet megindulása nélkül, s midőn emlékét megújítom, úgy hiszem, nemcsak a kegyelet, hanem egyszersmind az igazság sugalatát követem, ha az író munkássága mellé oda rajzolom az ember küzdelmét is, a ki egy eljátszott élet romjain még fölemelkedni képes, s ha nem lehet azzá, a mire hivatva volt, véglehelletéig nem szűnik meg híven és sikerrel szolgálni a nemzeti műveltség ügyét.”

Gyulai Pál: Emlékbeszédek. I. kötet, Budapest, Franklin Társulat, 1914., 34–35. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Pákh Albertet hosszú évek óta húzódó betegsége végül 1867. február 10-én ragadta el a földi életből. Kortársai szeretettel és megbecsüléssel adóztak emlékének. A Magyar Tudományos Akadémián Gyulai Pál tartott róla emlékbeszédet, Greguss Ágost gyászbeszédet mondott Pákh sírjánál, 1870-ben pedig síremléket állítottak neki a Vasárnapi Ujság olvasói.
Gyulai Pál emlékbeszédében így jellemezte Pákh Albertet:

„Élénk érzéke volt az emberi gyöngeségek, úgy a magáéi, mint másokéi iránt. Egyetlen éles pillantással észrevette az egyén vagy helyzet nevetséges, de egyszersmind jellemző oldalát. Jól tudta utánozni mások gondolkodás-, beszéd- és írásmódját, s egy-egy találó vonással, vagy csak puszta elnevezéssel, egész torzképet rajzolt. De a gúny ez erős ösztönét szint’oly erős emberszeretet mérsékelte. A kettő összeolvadt benne, mint álnevében a Kaján és Ábel név, mint arczán a kék szemek szelíd fénye s az ajkak gúnymosolya.”

Gyulai Pál: Emlékbeszédek. I. kötet, Budapest, Franklin Társulat, 1914, 36. – Magyar Elektronikus Könyvtár