„…ki most tétlenségben marad, nincs jövője”. 175 éves a Szent István Társulat – 2. rész

2023. december 15. 06:00 - nemzetikonyvtar

A Szent István Társulat története: alapítás (szabadságharc és abszolutizmus)

2023. november 13-án a nemzeti könyvtárban nyílt meg a Szent István Társulat és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása Magyarország legrégebb óta működő kiadójának történetéről. Sorozatunkban a tárlat főbb történelmi, művelődés- és kultúrtörténeti szempontjai szerint mutatjuk be a társulat százhetvenöt éves működését.

A 19. század első felében a polgári életforma terjedésével szélesedett az olvasóközönség, nőttek a könyvkiadási példányszámok. A könyvek növekvő részét már a szakosodott vállalkozások jelentették meg. A kiadás és kereskedés kezdett elválni a nyomdászattól. A reformkorban sorra alakultak a kaszinók, az olvasó- és társalkodóegyesületek. Az 1830-as években megerősödött a magyar sajtó is: 1831-ben a rendszeres sajtótermékek száma 27, míg 1847-ben 33 magyar, illetve összesen 59 különböző típusú lap jelent meg. Az 1840-es évek élénk sajtóélete következtében pedig kivirágzott a politikai sajtó.
A magyar katolikus egyházban felismerték, hogy új típusú, dinamikus pasztorációra van szükség. Fogarasy Mihály nagyváradi kanonok a Religio és Nevelés című katolikus folyóirat 1844. évi decemberi számában Eszmék egy nevelési, épületes és fölvilágosító könyvek terjesztésére alakítandó társulat szerkezetéhez címmel tanulmányt tett közzé. E szerint egy olyan társulatot kell létrehozni Magyarországon, amely olcsó és jó könyvekkel látja el a katolikusokat, amelyek erősítik hitüket, valamint egyházhűségüket.
A Fogarasy köré szerveződő lelkes csoport 1847 februárjában tartott gyűlésén kimondta, hogy meg kell alakítani a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulatot. Elkészítették az alapszabályokat, a programot, valamint széles körben terjesztették az országban a jelentkezési íveket. 1847 májusában megtartották az alakuló ülést a pesti Központi Papnevelő Intézet könyvtártermében. Igazgatónak Fogarasyt, aligazgatónak Somogyi Károlyt, a Religio és Nevelés szerkesztőjét választották meg. Kopácsy József hercegprímás elvállalta a fővédői tisztséget. Noha kérvényezték az állami működési engedélyt, annak megérkezése nélkül jelent meg 1847 novemberében első kötetük, az 1848. évre szóló Keresztény Naptár, 5000 példányban. A második (1849. évi) már 30 000 példányban került az olvasók elé, megjelent németül és szlovákul is. A társulat egy évtizeden keresztül, 1858-ig jelentette meg, majd 1862-től új címen adták ki.
1848-ban a tavaszi események következtében már nem volt szükség az engedélyre: az április első felében szentesített 1848: XVIII. törvénycikk, a sajtótörvény eltörölte a cenzúrát, valamint általános sajtószabadságot hirdetett. Ezt követően az 1848. május 1-én közreadott alapszabályzat pontosan kijelölte a Jó és Olcsó Könyvkiadó Társulat tevékenységének céljait, kereteit, tartalmát, távlatait – máig tartó hatással. „Annak, ki most tétlenségben marad, nincs jövője” – nyilatkozta Fogarasy József: a társulat a papságra és a világiak támogatására, munkájára egyaránt számított.
Júliusban jelent meg a társulat első folyóirata, a Katholikus Néplap első száma, továbbá az alapszabályokban meghatározott háromirányú könyvkiadási program, amelyet a „nép számára”, az „iskolai ifjúság számára”, a „műveltebbek számára” terveztek.

A Katholikus Néplap első száma – Törzsgyűjtemény

A néplap hasábjain közzétették többek között Tárkányi Béla a Jertek, keresztény lelkek című egyházi népének dallamára énekelhető, lelkesítő költeményét, Egri nemzetőrség tábori éneke címmel. 1848 őszétől a szabadságharc megnehezítette a rendszeres működést, a társulatnál így kisebb munkák, a szentképes imalapok kiadása mellett döntöttek.
Négy hónap szünet után, 1849 februárjában jelent meg ismét a Katholikus Néplap. Noha politikai eseményekről, a szabadságharc fejleményeiről ekkor már nem esett szó benne, mégis közölte a püspöki kar 1849 januárjában kiadott körlevelét, amelyben a főpásztorok törvényes uralkodónak ismerték el Ferenc Józsefet.
Nem sokkal megindulása után a Katholikus Néplap (1848‒1872) fejlécében illusztrációként egy egyszerű kereszt jelent meg, amely a következő években először kissé módosult, majd 1853-ban kiegészült az Eucharisztia ábrázolásával. 1855 júliusától kezdve pedig gyors egymásutánban négy metszet váltotta egymást a lappéldányok fejlécén, hogy végül az utolsó 1860 januárjától véglegessé váljon. A Szűzanyát, Magyarország Védasszonyát ábrázoló illusztráció azonban nemcsak a Katholikus Néplapnál állandósult, hanem megszűnése után annak folytatása, a Katholikus Hetilap (1873‒1886) fejlécén is ugyanez az ábrázolás tűnt fel, így is jelezve a folytonosságot.

Az első kiadványok között volt Szabó Imre Tanácsadó a falusi nép számára című munkája is, amelyben a szerző a márciusi forradalom nyomán bekövetkezett társadalmi változások lényegét igyekezett összefoglalni.
A szerző harmincoldalas füzetében egyszerű és világos stílusban összefoglalta a március‒áprilisi politikai eseményeket követő változások lényegét. Néhány fejezetcímet érdemes kiemelni: Az uj kormány, vagyis a’ ministerium. Szabadság. Egyenlőség, testvériség. Népképviselet. Közteherviselés. Nemzeti őrsereg. Megszünt a’ robot és dézsma. Szabó Imre Isten mindnyájunkkal! című bevezetőjében kiemeli, hogy:

„[t]udatlanságból sok bűn származik. Ollyant, a’ki nem tudja mit kell cselekednie, a’ rossz akaratu bujtogató könnyen tévutra vezethet”, éppen ezért (közös) olvasásra buzdítja a vidék népét. „Ha máskor nem, legalább is vasárnap a’ délesti isteni szolgálat [= litánia] után ráértek ezt olvasgatni; és ajánlom, olvassátok is. Üljetek össze hát vagy szobátokban, vagy mi most nyáron még szebb, egy fának hüs árnyékában és olvasgassátok e’ kis tanácsadót.”

Szabó Imre: Tanácsadó. A’ falusi nép’ számára. A’ Jó ’s Olcsó Könyv-kiadó Társulat, Pest, 1848 – Törzsgyűjtemény

A szabadságharcot követően a társulat alapszabályait hatósági felszólításra újra kellett szerkeszteni. 1852-ben került sor az első közgyűlésre, amelyen bejelentették, hogy a társulat felveszi Szent István nevét. A társulat a sajtókiadványokon túl az „élőszóval” (tudományos, ismeretterjesztő, népszerűsítő előadások), valamint karitatív jellegű feladatokkal (például gyűjtések, szociális munkák) is kívánta tágítani feladatkörét. Az 1857. évi alapszabályzat végül azonban eltekintett ezektől. A társulat néplapot adott ki magyar, német, szlovák és rutén nyelven, valamint az 1850-es években jelentette meg a Családi Lapok című tudományos és szépirodalmi folyóiratát.
A lap 1852-ben, kétheti rendszerességgel indult meg, és 1860-ig adta ki a társulat. A szerzők közül érdemes említeni (a teljesség igénye nélkül) Lisznyai Kálmán, Lonkay Antal, Nagy Miklós, Szász Károly, Tóth Kálmán, Danielik József, Győry Vilmos, Ipolyi Arnold, Vajda János nevét.

A Családi Lapok (megjelent: 1852–1860) díszes címoldala 1852-ből – Törzsgyűjtemény

Az 1850-es évek elején többféle iskoláskönyv jelent meg a társulat gondozásában ‒ egyes kiadványok magyar, német és szlovák nyelven is. Emellett a „nép számára”, valamint a „műveltebb” közönségnek is szolgált kiadványokkal, továbbá imakönyvet adott ki Pázmány Péter imáiból, illetve megjelentette Alessandro Manzoni A jegyesek című regényét.
1853 és 1857 között a legnagyobb példányszámban kiadott termékei a népiskolai tankönyvek voltak, de kínálatában szerepeltek katekizmusok, imakönyvek, teológiai művek, történelmi és irodalmi témájú kötetek is. E kiadványok javarészt a papságot, illetve a műveltebb társadalmi rétegeket célozták meg. Ezen évek sajtótermését Danielik János igazgatói irányvonala határozta meg, aki úgy vélte, elsősorban a művelt réteg, az értelmiség, az arisztokrácia körében kell hatni. Kezdeményezésére adták ki az olasz történész, Cesare Cantù Világtörténelem című sorozatát, illetve az Egyetemes Magyar Encyclopaediát.
A társulat kiemelt feladatának tekintette a művelt olvasóközönség igényeinek kiszolgálását a korszerű alapműveltséget összefoglaló tudástárak megjelentetésével. Az 1850-es közgyűlésen felmerült egy „egyházi ismeretek tára”, vagyis lexikon kiadása. 1858-ban a választmány hivatalosan is magává tette „egy közhasznú s minden ismereteket magában foglaló s fölvilágosító” enciklopédia megjelentetésének tervét, majd báró Eötvös József vezetésével bizottság alakult a munkaprogram összeállítására. Az elképzelésnek azonban sok belső ellenzője akadt, aki kételkedett abban, hogy a társulat anyagi lehetőségei arányban állnak a feladattal, míg mások amiatt nehezteltek, hogy a szerzők között nem katolikusok is helyet kaptak. A vállalkozás végül mégis megvalósult. Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia, amelynek Török János, a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt a főszerkesztője, 13 kötetet tartalmazott, az első 1859-ben, az utolsó 1876-ban került ki a nyomdából. A sorozat egyedülállónak számított a hazai könyvpiacon, hiszen elsőként került magyar nyelven „a nemzeti művelődés és közhasznú ismeretek tárháza” az olvasók kezébe.

Török János, Pollák Nep. János, Laubhaimer Ferenc szerk.: Egyetemes magyar encyclopaedia. Pest, Szent István Társulat, 1859‒1876, 1. kötet – Törzsgyűjtemény

1857-ben megjelent a társulat első verseskötete Tárkányi Béla költeményeivel. Ugyanebben az évben látott napvilágot a Szent Erzsébet-díszalbum is.
Amint az 1857-ben kiadott album latin nyelvű címlapja tudtul adja, a kötet Erzsébet császárné első magyarországi látogatása alkalmából, neki ajánlva jelent meg mindössze 160 példányban. A díszes kiállítású, reprezentatív kiadvány Árpád-házi Szent Erzsébet életét mutatja be a Karthauzi Névtelen magyar nyelvű kódexéből (ismertebb nevén Érdy-kódex), amelyet Toldy Ferenc irodalomtörténész rendezett sajtó alá. A szöveg először archaizáló kódexírással, színes rajzokkal, iniciálékkal, fonat díszítésekkel gazdagítva olvasható (a kötet ezen részét Regensburgban nyomtatták), majd ugyanaz a részlet következik „hagyományos” nyomtatásban, szintén Toldy jegyzeteivel. A kötetet Danielik János Szent Erzsébet-életrajza zárja.

1861-ben a Szent István Társulat megalapította a határon túli magyarságot segítő Szent László Társulatot, továbbá 8564 fővel elérte történetének eddigi legmagasabb taglétszámát. Az 1850-es, 1860-as években társulati tag volt például báró Eötvös József, Liszt Ferenc és Deák Ferenc is. 1858 és 1869 között folytatódott a teológiai, etikai, filozófiai, történelmi művek kiadása, de a termékpalettán megjelentek a népies füzetek, szórakoztató útleírások, lektűrök is. Új témaként előtérbe került az egyházpolitika, illetve 1865-ben jelent meg a hagyományos Káldi György-féle Szentírás-fordítás Tárkányi Béla által korszerűsített változata.

Az Új Szövetség szent könyvei a Vulgata szerint Káldi György ford. nyomán rövid jegyzetekkel átdolgozva. 1865. – Törzsgyűjtemény