2023. november 13-án a nemzeti könyvtárban nyílt meg a Szent István Társulat és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása Magyarország legrégebb óta működő kiadójának történetéről. Sorozatunkban a tárlat főbb történelmi, művelődés- és kultúrtörténeti szempontjai szerint mutatjuk be a társulat százhetvenöt éves működését.

Nihil obstat

Nihil obstat. In: Blaskó Mária: Imádságos képeskönyvem. Iskolás koron alúli és I‒II. osztályos kisgyermekek számára. Rajzolta Györfi György, Budapest, Szent István Társulat, [1936], 2. – Törzsgyűjtemény

A társulat számos kiadványában olvasható az első oldalak egyikén a nihil obstat kifejezés. De vajon mit takar ez a két – elsőre talán rejtélyesnek tűnő – latin szó, amelynek magyar jelentése: semmi akadálya?
A katolikus egyház a hívek hitének védelmére a 16. században, a reformáció jelentkezése után dolgozta ki a könyvek felügyeletének egységes rendszerét. 1564-ben állították össze elsőként a hit és erkölcs szempontjából veszedelmes tévtanok terjedésének megakadályozására a tiltott könyvek hivatalos jegyzékét (index librorum prohibitorum), amelyek a hivatalos megítélés szerint ellentétben álltak az egyház tanításával, és amelyeket ezért a hívek csak püspöki engedély birtokában olvashattak. Az index egészen 1966-ig érvényben volt, megszüntetésekor mintegy négyezer könyv szerepelt rajta.
A nyomtatásra szánt kéziratok tartalmának hittani ellenőrzésére az egyházmegye által kijelölt cenzorok voltak illetékesek, akik szakértői véleményt készítettek a szövegekről. Ha úgy ítélték meg, hogy a mű tartalma összhangban áll a katolikus egyház tanításával, akkor aláírásukkal ellátva megadták neki a nihil obstat minősítést. Ez jelezte, hogy teológiai szempontból nincs akadálya a kiadásnak. A kedvező szakvélemény ismeretében az egyházmegyét vezető ordinárius adta meg a kiadónak a nyomtatási engedélyt, az imprimaturt. A nihil obstat kifejezést pedig a cenzor aláírásával együtt rányomtatták a kiadványok egyik első oldalára, mintegy jelezve az olvasóknak, hogy hittani szempontból megbízható kötettel van dolguk, amelyet nyugodtan forgathatnak.

Nyelvekről nyelvekre
 Aloys Roder [….]: Biblische Geschichte. Fűr Kinder. Dritte Auflage, Pest, 1853. – Törzsgyűjtemény

„Bölcsen belátván a választmány, miszerint a honunkban létező közel 8 milliónyi katolikusok egyik tetemes részét szláv s oláh ajkú hitfeleink képeznék; nehogy ezek a társulat jótéteményeiből egészen kizárassanak, sőt inkább a jó elvekkel telt könyvek áldásaiban ők is részesülhessenek, határozta: a társulat gondoskodni fog arról is, hogy a magyar nyelven megjelenendő könyvek tót s oláh nyelvre is lefordíttassanak” – döntötte el 1848 tavaszán a társulat. Ezt az idegen nyelvű kiadványokra vonatkozó célkitűzését mindig is szem előtt tartotta.
A magyar mellett német, szlovák, rutén nyelven jelentetett meg katolikus néplapot, illetve román nyelvű folyóirat kiadását is tervezte. Népiratkák füzetsorozatában volt szlovák, román és horvát kiadás is. Imakönyvek jelentek meg magyarul, németül, szlovákul, horvátul, lengyelül.
A tankönyveket természetesen szintén kiadták a nemzetiségek nyelvén is. A népiskoláknak szánt katekizmusok között megtalálható a német, a szlovák, a horvát, a szlovén, a bunyevác, sőt az olasz változat is. Adott ki továbbá szlovák, vend-szlovén, sokác-bunyevác, horvát népiskolai ábécéskönyveket, olvasókönyveket.
Külföldi művek ‒ például enciklikák, tudományos vagy szépirodalmi alkotások ‒ magyar nyelvű fordításának kiadását szintén vállalta a társulat. Szerzői között szerepel ‒ mások mellett ‒ az olasz romantika főalakja, Alessandro Manzoni, az irodalmi Nobel-díjas lengyel Henryk Sienkiewicz, az ugyancsak Nobel-díjas ír George Bernard Shaw, a természettudós és teológus francia Pierre Teilhard de Chardin vagy a lelkiségi író, költő amerikai Thomas Merton is.

A társulat kalendáriumai

A Szent István Társulat naptára 1862. Címlap – Törzsgyűjtemény

A 19. század legnépszerűbb, tömegesen terjesztett népi olvasnivalói a kalendáriumok voltak, amelyek elsősorban naptárként szolgáltak, de szórakoztató és tanító célú olvasmányokat is tartalmaztak. Nem véletlen, hogy a társulat első, hivatalosan még nem engedélyezett kiadványa egy kalendárium volt: az 1847 novemberében ötezer példányban megjelentetett Keresztény naptár a’ magyarhoni katholikusok használatára. 1848. szökő-évre című kiadvány. Első felében csillagászati adatok és többféle naptár található, az irodalmi részben pedig főleg magyar egyháztörténeti témájú ismeretterjesztő írások, elbeszélések, „mulattató apróságok” és versek kaptak helyet. Ezek után részletes egyházi és polgári névtár következett, majd a fontosabb vásárok időpontjai, végül a katolikus egyházmegyékről szóló statisztikai adatok zárták az összeállítást.
A társulat az 1850-es években is kiadta a Keresztény Naptárat magyarul húszezer, németül és szlovákul tíz-tízezer példányban. A vállalkozás azonban anyagilag veszteségesnek bizonyult, ezért 1858-ban befejeződött a kiadása. 1862-től viszont új kalendáriumsorozat indult a Szent István Társulat Naptára címmel, amely egészen 1895-ig megjelent, igaz, ekkor már csak magyar nyelven. Rövid szünet után, 1904-ben ismét újraindult a kiadása, és ezután a kalendáriumok már állandó helyet élveztek a kiadói repertoárban. Ebben az a szerencsés tényező is komoly szerepet kapott, hogy a társulat 1912-ben megvásárolta a Rózsa Kálmán és Neje Könyvnyomdai és Irodalmi Részvénytársaságot, amely a magyar ponyvairodalom egyik legjelentősebb kiadójának számított, és komoly tapasztalattal bírt a kalendáriumok és a népies füzetek vonatkozásában.

A Szent István Társulat naptára az 1914. évre. Címlap – Törzsgyűjtemény

A társulat a következő évtizedekben rendkívül színes termékpalettát kínált ezen a területen. 1923-ban például a következő kiadványokat jelentette meg: Családi Naptár, Gazdasági Népnaptár, Honvédnaptár, Katholikus Naptár, Képes Tündérnaptár, Keresztény Képes Naptár, Kisgazdák Képes Naptára, Kossuth Lajos Nagy Naptára, Lurdi Szűz Mária Naptára, Mátyás Király Naptára, Nagy Képes Naptár, Páduai Szent Antal Naptár, Petőfi Naptár, Regélő Naptár, Szent Család Naptára, Új Nagy Mesenaptár, Grosser Bilder Kalender, Ofner Schreibkalender, Krestanský obrázkový kalendár, Vel’ký obrázkový kalendár.
A hagyomány erejét és a kiadványtípus népszerűségét jelzi, hogy a társulat legutolsó kalendáriuma 1946-ban jelent meg.

Sorozatok

A Magyar Katolikus Lexikon szerint – a tankönyveket is beleszámítva – a Szent István Társulat csaknem félszáz sorozatot adott ki története során, húsz pedig 1980-ban indult (újra). A kiadványok nemcsak terjedelmük és megjelenési idejük, hanem célközönségük tekintetében is változatosak.
Több sorozat is viseli a társulat névadójának nevét. Az első ezek között az 1923-ban induló és másfél évtizedes fennállása alatt száz kötetet számláló Szent István Könyvek című művelődéstörténeti és ismeretterjesztő széria (néhány mű több részben jelent meg, így mintegy százharminc számból áll). A zsebkönyv méretű kiadványok a legkülönbözőbb tudományágak eredményeit mutatják be „minden művelt egyén” számára érthető stílusban. A sorozat 1999-ben újraindult. Szintén ekkori kezdte meg a társulat a Szent István Téka és egy évvel később, 2000-ben pedig a Szent István Kézikönyvek kiadását.

• 
• 
• 

Sikeres volt az egyszerű borítójú Családi Regénytár is, amely 1899-től csaknem két évtizedig jelent meg, és szintén száz kötetet számlál. Bár a szerzői közül sokan ma már ismeretlenek a szélesebb közönség előtt, néhány ma is olvasott író neve is felfedezhető a címlapokon. Szintén a szépirodalom népszerűsítését célozta a Sík Sándor szerkesztette, 1947-ben induló és mindössze négy kötetet megérő Katolikus Szépírók sorozat.
Amint már a címe is jelzi, elsősorban az ifjúságnak szánták az 1887-ben megjelenő, Az Ifjúság Öröme című sorozatot és az 1927-ben induló, a tanulók év végi jutalmazására szánt Magyar Ifjúság Könyvtárát.

• 
• 

A társulat egyik legtöbb kiadványt számláló, népszerű sorozata, az 1887 és 1919 között megjelent Népiratkák elsősorban a parasztságnak kívánt megfelelő olvasmányokat nyújtani a legkülönfélébb témákban. Hasonlóan ismeretterjesztő és szórakoztató céllal, de díszesebb kiadásban indult meg 1895-ben a Magyar Nép Könyvtára, amely 1903-ban abbamaradt, majd 1927 és 1929 között ugyanezen a címen ismeretterjesztő sorozat jelent meg.
A második világháború előtti időszakból érdemes még megemlíteni a Keresztény Kis Könyvtár vallásos tematikájú (füzet)sorozatot, a szentek életét és tetteit ismertető Szentek Országát, valamint a tizenhat kötetet számláló, 1944-ben induló Keresztény Remekírókat. A későbbi évtizedekből a teljesség igénye nélkül említhető az 1980-ban induló Ókeresztény Írók és az 1999-ben indított Középkori Keresztény Írók, valamint a Katekéták Kiskönyvtára, a Haza a magasban  és a Pásztorok.

Szent Bonaventura: Szent Ferenc élete. Legenda maior. Ford. és tan.: Berhidai Piusz, Budapest, Szent István Társulat (Középkori keresztény írók 7.), 2015. – Törzsgyűjtemény

Három reprezentatív szerzői összkiadás a Horthy-korszakból

Prohászka Ottokár összegyűjtött munkái I., Budapest, Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1928. – Törzsgyűjtemény

Prohászka Ottokár (1858–1927) a magyar katolikus megújulás legjelentősebb alakja, ünnepelt író és hitszónok, a hazai keresztényszocializmus szellemi vezetője volt, 1905-től Székesfehérvár püspökeként szolgált. A társulat egy esztendővel a halála után határozta el műveinek gyűjteményes kiadását. A szerkesztői munkára a neves teológust, piarista szerzetest, Schütz Antal egyetemi tanárt kérték fel. 1929-re megjelent az eredetileg tervezett tizenhat kötet, amely mintegy nyolcezer példányban fogyott el. A társulat közgyűlésén elhangzó alelnöki jelentés szerint „a Prohászka-művek alig remélhetett elterjedése örvendetesen mutatják, hogy Prohászka püspök munkái mindig lelki szükségletei lesznek a magyar intelligenciának”. A sajtó alá rendezés munkája a hagyatékban lévő szövegekkel folytatódott, így az összkiadás végül huszonöt kötetre rúgott, és 1930-ra jelent meg.

Tóth Tihamér összegyűjtött munkái I., Budapest, Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1935. – Törzsgyűjtemény

Tóth Tihamér (1889–1939) egyetemi tanár a Horthy-korszak egyik legnépszerűbb egyházi írójának számított, és ő volt az első katolikus lelkész, akinek templomi szentbeszédét a Magyar Rádió közvetítette. Egyházi pályafutásának csúcsán, 1938-ban a veszprémi egyházmegye koadjutor püspöke lett. Nagy népszerűséget élveztek a serdülők és fiatalok lelki gondozását elősegítő írásai, például a Levelek diákjaimnak című sorozata és a szexuális nevelés kérdésével foglalkozó, Tiszta férfiúság című kötete. Műveit tizenhat idegen nyelvre fordították le. A társulat még a szerző életében, 1936-ban befejezte összegyűjtött munkáinak megjelentetését, ami húsz kötetet tett ki.

Bangha Béla S. J. összegyűjtött munkái I., Budapest, Szent István Társulat, az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, 1941. – Törzsgyűjtemény

Bangha Béla (1880–1940) jezsuita szerzetes a magyar katolikus sajtómozgalom vezetőjeként, a Központi Sajtóvállalat alapítójaként szerzett magának ismertséget. Rendkívül termékeny író volt, aki szerkesztői tevékenysége mellett sokféle műfajban kipróbálta magát: egyaránt írt teológiai szakmunkákat, szentbeszédeket, tudományos igényű tanulmányokat, sajtócikkeket, publicisztikákat, esszéket, útirajzokat, propagandisztikus szövegeket, népiratokat, sőt a szépirodalommal is kísérletezett, Szerafini Blanka álnéven regényeket, elbeszéléseket, színpadi darabokat is papírra vetett. Ő maga kezdte el előkészíteni műveinek összkiadását, ám halála után a munka befejezése egy fiatal klerikusra, Bíró Bertalanra maradt. A sorozatot 1942–1943-ban adta ki a társulat, az összkiadás harminc kötetet vett igénybe.

Tudástárak a társulat kiadásában

A második világháborút követő újrakezdés korszakában ismét felmerült egy korszerűsített tudástár megjelentetésének igénye: 1945 decemberében az igazgatóság távlati tervei között szerepelt egy 20-22 kötetesre tervezett, terjedelmes lexikon kiadása. A politikai változások azonban hamarosan ellehetetlenítették az elképzelést. Jó három évtizeddel később, a kádári enyhülés időszakában újra felmerült a gondolat: 1978-ban Lékai József prímás, a társulat fővédője azt javasolta, hogy állítsanak fel egy lexikonszerkesztő bizottságot, mert feltétlenül szükségesnek ítélt egy új, modern katolikus tudástárat.
A terv hosszú előkészítés után, már a rendszerváltást követően indult el a megvalósulás útján, és 1993 karácsonyán megjelent a Diós István főszerkesztése alatt készülő Magyar Katolikus Lexikon első kötete. Paskai László prímás előszava szerint „a II. Vatikáni Zsinat után különösen is nagy szükség van magyar nyelven olyan adattárra, amely nem értékel és nem sugall rangsort sajátos szempontok szerint, hanem tényeket közöl intézményekről, vallásokról, a világegyházról, eszmékről, személyekről, mindezzel elősegítve a pontos megismerést. Ezt az igényt elégíti ki a Szent István Társulat, amikor útjára bocsátja a Magyar Katolikus Lexikont”. A kiadvány 17 kötetet tartalmaz, az utolsó 2014-ben látott napvilágot, és online változata is elérhető.

Bárány Zsófia, Dede Franciska, Klestenitz Tibor
(Lipták Dorottya sajtótörténeti Kutatócsoport)

A felhasznált (válogatott) irodalmat lásd a blogsorozat végén.

A további részek: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész; 6. rész; 7. rész; 8. rész; 9. rész