Idén ünnepeljük Kormos István († Bp., 1977. október 6.) költő, műfordító, a „lompos, loncsos és bozontos, piszén pisze kölyökmackó” Vackor halhatatlan alakja megteremtőjének 90. születésnapját. Népi költőként indult, és a Válasz című folyóirat köréhez tartozott. Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. Első könyve, Az égigérő fa (1946) verses meséket tartalmazott, első verseskönyve, a Dülöngélünk 1947-ben jelent meg. Ezen kívül életében még csak két verseskötete jelent meg: a Szegény Yorick (1971) című második verseskötete az év irodalmi szenzációja volt. Harmadik kötete az N. N. bolyongásai (1975). Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Az ötvenes évektől két évtizeden át szinte csak verses gyermekmeséivel (Vackor-mesék, 1956–, A repülő kastély, 1957; A muzsikás kismalac, 1960; Két bors ökröcske, 1960, Bohóc rókák és egyéb mókák, 1971; Zöldbajusz Marci királysága 1972; A zsiráfnyakú cica, Pincérfrakk utcai cicák, 1976) és műfordításaival volt jelen a költészetben; önálló verseskötettel hosszú ideig nem jelentkezett.
Jelentős műfordítói tevékenysége is: elsősorban angol – Geoffrey Chaucer (Canterbury mesék); Robert Burns, William Blake –, francia – Molière, Max Jacob, André Frénaud –, valamint orosz – Puskin és népköltészet (Ékes, fejér hattyú, 1962, második feleségével, Rab Zsuzsával) – nyelvű műveket ültetett át magyarra.
Kormos István. Fotó. (Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve, Budapest, Magyar Helikon, Móra, 1981.) In: A Dunánál: magyarok a 20. században (1918–2000) CD-ROM, Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001, hálózati változat – Magyar Elektronikus Könyvtár
„Kormos családnevem
anyámtól örököltem
keresztelésben Istvánt
mint ama vértanú
sok néven szólitottak
Pistika Piska Pista
utóbbi főleg lónév
volt amig lovak voltak
Cicelle Cormieux
végül csak Yorick voltam
azaz szegény Yorick”
Kormos István: Szegény Yorick (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. –Törzsgyűjtemény
Kormos István örökzöld Vackor-történetein több generáció nőtt fel, a csetlő-botló kismackót hamar a szívükbe fogadták a gyerekek (Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, 1956; Vackor világot lát, 1961; Vackor az első bében, 1978).
„Hol
volt,
hol nem,
messze, messze,
volt egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
Vackor nevű
kicsi medve,
nem is medve,
csak egy apró,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kölyökmackó.”
Kormos István: Megismerünk egy pisze kölyökmackót, aki mindig elcsavargott az erdőn (részlet). In. Uő.: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról, Budapest, Osiris, 2005. - Törzsgyűjtemény
Az Európai Postaüzemeltetők Egyesülete (PostEurop) „Gyermekkönyvek” témájú 2010-es versenyén a Magyar Posta által kibocsátott és Reich Károly Kossuth-díjas grafikusművész Kormos István örökzöld Vackor történeteihez készült rajzait bemutató bélyeg nyerte el az első díjat.
„Áll a sarkon egy
rendőr – odamegy,
meghajol előtte mélyen,
s kérdi tőle:
– Kérem szépen,
ha elúnja a járkálást,
hol talál éjjelre szállást,
hol talál egy kismackó?
Figyelj csak ide,
te piszén pisze:
Málna utca huszonhétben
van egy ismerősöm nékem,
Jolán néni a neve.
Van egy csöpp lányunokája,
meg egy fekete macskája,
meg egy kiadó szobája,
hol egy boglyos,
lompos,
loncsos
és bozontos,
piszén pisze kismackónak
lehet még csak jó helye!”
Kormos István: Vackor szállást keres és talál. In. Uő.: Vackor az első bében – Vackor világot lát, Budapest, Osiris, 2001. – Törzsgyűjtemény
–––
„– Nem emlékszem, hogy gyerekkoromban úgynevezett gyerekköltészetet olvastam volna; a János vitéz és a Toldi voltak kedvenc olvasmányaim, Petőfi és Arany ezeket nem gyerekeknek írta. Később persze megtudtam, hogy a magyar költészet nem fogadja be az úgynevezett gyerekverset, alacsonyabb színvonala miatt. Az elmúlt húsz-harminc évben azért valamiféle jó fordulat következett be, hiszen jelentős nagy költőink írnak gyerekeknek.
– Önnek van konkrét mércéje a magyar lírában?
– Azt hiszem, hogy amit én gyerekköltészet címén műveltem az elmúlt húsz évben, az az Arany Lacinak című Petőfi-versből indult ki. Versben írom a meséimet, de gyerekverset alig írtam, és a legismertebb könyvem, a Vackor is az Arany Laci formajegyeit viseli. Ha én ma gyerekköltészetről hallok, természetesen Weöres Sándor jut az eszembe. Nem tudják a mai gyerekek, milyen szerencséjük van… Ő nemcsak költője, de zeneszerzője, térképírója, s egyáltalán mindenese a magyar irodalomnak.”
Kormos István: Lélekben hatéves szeretnék lenni. 1973-as interjú Kormos Istvánnal Készítette: Ónody Éva (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. – Törzsgyűjtemény
–
„Se házam székem asztalom
Surabajában vásált gyöngyöm
foszlott magasnyakú pullóver
fekszem könyéken puszta földön
de semmi vész gyerekeim
sajnálnotok fölösleges
világokat varázsolok
amikor akarom
szemem húnyom s belső faláról
elém nyüzsög Nakonxipán
orrom előtt datolya kókusz
zeppelinforma marcipán
ez az én úszó szigetem
forog gyöngyöző tengeren
halért csigáért osztrigáért
csak lenyúlok s kiemelem”
Kormos István: Nakonxipánban hull a hó (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. – Törzsgyűjtemény
Gulácsy Lajos: Nakonxipánban hull a hó. Festmény (1910 körül). In. Gulácsy Lajos: Varázslat (A varázsló kertje). A Száz szép kép című összeállítás a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Szerkesztő: Laskay Gabriella.
„Gyöngyös vízen Nakonxipánba tart az utolsó szelíd bálna,
miért ítéltél pusztulásra
minden élőt egy zuhanással?
Árva bátyám a nagy mesében
vacog utánad semmiségem,
sárkányod itt csücsül a széken,
s nem tudom verssé varázsolni.”
Bertók László: Kormos István (részlet). In. Uő.: Platón benéz az ablakon. Versek, 1954–2004, Budapest, Magvető, 2005. – Törzsgyűjtemény
–––
„amikor muzsikába kezdtem röptében a holló megállt
csengős nyakát bolondul rázva térdreesett a kiscsikó
a vizek hozzám kezesedtek nap hold örvendve hozzám futtak
ikrás gyöngyöt sírt gyönyörében az elhagyatott fügefa
valahol dühös istenek hallgattak keresztbefont karral
lábuknál Eurydike lökdösték röhögve utánam
fülem sírással volt teli szívem vasszeggel volt teli
szemem sós könnyel volt teli öklöm rángását letagadtam
nem fordultam meg! nem igaz! szétrúgott muzsikámra mondom!”
Kormos István: Orpheus panasza (részlet). In. Uő.: Kormos István művei. Szöveggondozás, utószó jegyzetek: Nagy Gáspár, Budapest, Osiris-Századvég Kiadó, 1995. – Törzsgyűjtemény
MJ
