Visszakerült a lopott könyv a könyvtárba – MALVÁZIA – FRISSÍTVE!!!

2013. október 29. 14:28 - nemzetikonyvtar

Tíz évvel ezelőtt, 2003 október végén egy tévés vetélkedőben szegezték nekem a kérdést: mit iszik az, aki szereti a malváziát? A likőr, a sör, a kecsketej között ott lapult a helyes válasz, de mivel a tét olyan félmillió forint lehetett, hát felhívtam öreg barátomat a stúdióból, hogy segítsen. Később fel is rótta nekem egy másik barátom, hát nem olvastam Gerald Durell legendás könyvét, hogy miképpen bújt el a csintalan szerző a malváziás hordóba Korfu szigetén?

Farkas Gábor Farkas, a Régi Nyomtatványok Tárának vezetője megírta a különleges csillagászati kincs történetét. Hogyan került a könyv a lorettomi szervitáktól a budai váron át Cambridge-be és vissza az Egyetemi Könyvtárba. A könyvritkaság jövő tavaszig látható az ELTE-n.

A ma (2013. 10. 29.) nyíló csillagászattörténeti kiállítás két fő része között önálló díszhelyen látható az ELTE Egyetemi Könyvtár állományából az 1960-as években eltulajdonított Cornelio Malvasia, Ephemerides […] (1662) című csillagászati nyomtatvány, melynek visszavásárlását a Nemzeti Kulturális Alap egy 2012-ben megnyert pályázata tette lehetővé. A visszavásárolt kötet szerzőjeként a katona és politikus Cornelio Malvasia márkit (1603–1664) tartják számon. Malvasia a csillagászat története egyik legkiemelkedőbb amatőrének számít.
A kiállítás megtekinthető: 2013. október 29. és 2014. március 28. között a könyvtár nyitvatartási idejében. Budapest. V. ker. Ferenciek tere 6.

Untitled12.pngOwen Gingerich, Harvard University 

Mindenesetre a boroshordó, tartalmával együtt eltűnt egy kis időre, míg 2010 februárjában egy e-mailt kaptam Owen Gingerich harvardi professzortól – kivel a ravaszdi Shakespeare és az 1572-es szupernóva ürügyén ismerkedtünk össze virtuálisan –, hogy egy régi nyomtatvány kapcsán szeretné megkérdezni a véleményemet.

Untitled11.pngEphemerides novissimae motuum coelestium... 

A nyomtatvány Cornelio Malvasia (1603–1664) itáliai arisztokrata 1662-ben sajtó alá rendezett munkája volt, mely a Nap, a Hold és a bolygók jövőbeli mozgását mutatta be táblázatok (efemeridák) segítségével. Korabeli csillagászok (később bolond asztrológusok) kezébe illő segédlet volt.

Untitled10.pngHoldfogyatkozás Malvasia könyvében 

A könyv Gingerich-hez került, s az éles szemű csillagász-tudománytörténész régi állománybélyegzőket fedezett fel a kötet lapozása közben. Az egyik pecsét különösen felkeltette az érdeklődését, mivel hasonlatosnak vélte ahhoz, amit 1971-ben a budapesti Egyetemi Könyvtárban látott Kopernikusz híres munkájának első kiadásában. Ez a Kopernikusz-példány egykoron Mossóczi Zakariás (1542–1587) nyitrai püspök tulajdonában volt, majd a pozsonyi jezsuitákhoz került, míg az 1777-es rendfeloszlatás után a Magyar Királyi Egyetem könyvtárában (először a budai várban, majd a Ferenciek terén) landolt.

Untitled9.pngMossóczi Zakariás Kopernikusz-kötetének címlapja (ELTE EK, Ant. 3802)

Az amerikai csillagász 1971-ben még az elején járt kutatói programjának. A közel négy évtizedes, öt kontinensre kiterjedő „Kopernikusz-vadászat” lényegében roppant egyszerű ötleten alapult: összegyűjteni, s feltárni kézírásos bejegyzéseket a Kopernikusz-nyomtatvány összes példányában, melynek megjelenését (Johann Petreius nürnbergi nyomdász sajtója alól került ki 1543-ban) sokan tartják az európai tudományos gondolkozás mérföldkövének. Gingerich monumentális munkája – a Brill kiadó jóvoltából – újraírta a 16. század tudománytörténetének leglényegesebb fejezetét 2004-ben. Ami érdekes, hogy ennyi év távlatából emlékezett a jellegzetes pecsétre, s megkérdezte a véleményemet, mivel – ahogyan ő fogalmazott – „a könyv tulajdonosa igencsak aggódik, hogy lopott könyvet vásárolt meg egy londoni antikváriumban”.

Untitled7.pngDörre Tivadar (1858-1932) festő rézkarca az Egyetemi Könyvtárról (1893)

Hazafelé menet az Egyetemi Könyvtár régi alapkatalógusa – melynek tokjaiból dacosan állt ki a nemzeti színű szalag, hogy könnyen kihúzhassa a felhasználó – megadta a választ: igen, valóban volt egy Malvasia-kötete a könyvtárnak, aminek impresszumadatai meg is egyeznek a szóban forgó kötetével, de a volt kollégák (17 évig magam is a Ferenciek terén rakosgattam a régi könyveket az egyik sarokból a másikba) úgy tájékoztattak, hogy sajnos a példány hiányzik a polcról. Ami biztos, hogy egykori jelzete – az úgynevezett régi szakjelzete – Eb 2r 44. volt. Eb jelen esetben a csillagászattörténetet, a 2r pedig az ívméretet jelölte. Nem volt mit tenni, kértem az amerikai csillagászt, hogy ha lehetséges, küldjön képeket a címlapról, a kötéstábláról és az esetleges bejegyzésekről.

Untitled8.pngA könyv gerince, a lorettomi szerviták raktárjelzetével

A következő e-mail még érdekesebb volt. Roger Gaskell, biokémikusból lett antikvárius – a neves londoni Quaritch cég munkatársaként szerelmesedett bele a régi könyvekbe – küldött néhány képet a Malvasia-kötetről.

Untitled5.pngRoger Gaskell Rare Books 

A tudománytörténeti (főként orvosi és csillagászati) szakkönyvekre szakosodott régikönyves kolléga is arra volt kíváncsi, hogy miképpen lehetne megállapítani a példány tulajdonosát. A kapott képek önmagukért beszéltek, hiszen számtalan hasonló könyv került már a kezünk ügyébe. Ugyanis a 2000-es évek elején az Egyetemi Könyvtár történeti gyűjteményét (1501–1800 közötti muzeális nyomtatványokat) leválogattuk a törzsállományból, s évszázadonkénti bontásban helyeztük el védett raktárakban. A gigantikus munka során néhány év alatt hozzávetőlegesen 60 000 kötet régi könyv került védett helyre, alapos tisztítás, fertőtlenítés és restaurálás után. Sajnos ez a Malvasia-kötet nem volt közöttük, jóval előbb nyoma veszhetett, talán az 1960-as években.

De térjünk vissza a képekre. Az első kép a könyv gerincét mutatta, s egyből beugrott, hogy ez a lorettomi szervita rend gyűjteményéből került az Egyetemi Könyvtárba még a 18. század végén.

Untitled4.pngA lorettomi szerviták tulajdonosi bejegyzése (18. század)

A második kép ezt meg is erősítette, mert tökéletesen olvasható volt a korabeli tulajdonosi bejegyzés: „Conventus Lauretani in Ungaria Ord(in)is Serv(orum) B(eat)ae V(irgin)is M(a)r(i)ae”. E latin szöveg is a lorettomi szervita rendház tulajdonát bizonyította. A harmadik képen az Egyetemi Könyvtár – szemünknek oly kedves – régi pecsétje volt látható, középen az Egyetem címerével.

Untitled3.pngAz Egyetemi Könyvtár régi pecsétje (1876 után)

Ezek a pecsétek 1876 és 1945 között kerültek bele a könyvekbe. Végezetül a negyedik képen jól kivehető volt a 18. századvégi Pray-féle könyvtárrendezés nyoma, illetve a már említett müncheni szakjelzet: Eb 2r 44.

Untitled2.pngA Pray György-féle könyvtárrendezés nyoma (xx.b.) és a müncheni szakjelzet (Eb 2r 44)

Amikor a lorettomi szerviták tulajdonában lévő könyvet vettünk a kezünkbe – a hideg, poros, sötét raktárakban eltöltött időszak egyetlenegy kiváltsága, a gombás fertőzések mellett, hogy a legbizalmasabb viszonyban voltunk éveken keresztül a régi nyomtatványokkal –, rögvest arra gyanakodtunk, hogy ez a kötet Nádasdy Ferenc (1623–1671) országbíró nevezetes bibliotékájából való.

Untitled1.pngNádasdy Ferenc és Esterházy Anna derékképe, 1659 után - a háttérben a lorettomi templom (OSZK, RNYT, App. M. 73.)

A Wesselényi-összeesküvés szomorú záróakkordjaként kivégzett nagy műveltségű főúr könyvtára már a 17. században híres volt, talán ez lehetett az első olyan magyar gyűjtemény, melynek kialakításában nemcsak az olvasás és a használat játszott szerepet, hanem a kincsképzés is.

Untitled6.pngZrínyi Péter, Nádasdy Ferenc és Frangepán Ferenc mellképe és kivégzése 1671-ben (OSZK, RNYT, App. M. 666.)

2013-ben a Nemzeti Kulturális Alapnak köszönhetően a Malvasia-kötet viszatérhetett a Ferenciek terére

FRISSÍTVE: 2013.10.30.

A tegnapi kiállítás megnyitóján néhány mozaikdarab a helyére került, s néhány információmorzsa közölhetővé vált:
A Malvasia-kötet Simon Mitton csillagásztól (Cambridge, St Edmund College) került vissza az Egyetemi Könyvtárba. Mitton egy meg nem nevezett budapesti könyvgyűjtőtől vásárolta a kötetet 2009-ben.
Miután kiderült, hogy valamikor az ELTE Egyetemi Könyvtár volt a jogos tulajdonosa, s lopás útján kerülhetett ki az őrzőhelyéről, úgy döntött, hogy visszaadja a régi nyomtatványt. Egy feltételt szabott: a költségeit - a példányért kifizetett összeget - térítsék meg. Ebben segített a Nemzeti Kulturális Alap.

A történet boldog véggel zárult, de a könyvtárosban egy utolsó kérdés felvetül: az illetékeseknek nem ártana kikérdezni azt a pesti bibliofilt, akitől Mitton vette a kötetet. Ugyanis, aki egy kicsit is belemerítkezett a régi könyvek világába, az rögtön láthatta, hogy ez a könyv lopott holmi, benne tulajdoni bélyegzővel, raktári jelzettel. Legfőképpen egy pesti könyvgyűjtőnek lett volna morális kötelessége bekopogni - hóna alatt a Malvasiával - a Ferenciek terén álló épület hatalmas fakapuján és megkérdezni, hogy nem hiányzik-e valahonnan? Használt kocsit sem veszünk eredetvizsgálat nélkül, a pesti gyűjtőnek is tudnia kellett, hogy honnan van ez a példány.

Farkas Gábor Farkas

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr95604317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása