Szeptember 30-ig látható a „Nincs talán még elfeledve a dal” – című kiállításunk, melyet Tompa Mihály születésének 200. évfordulója alkalmából rendeztünk. Nem terveztünk kiállítást lezáró rendezvényt, mégis méltóképpen zárjuk a tárlatot a Kutatók Éjszakáján, szeptember 29-én. Négy szakértővel vitatjuk meg a méltatlanul háttérbe szorult költő életművét és hatását 18 órától.
Résztvevők: Takáts József irodalomtörténész (Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar), Vaderna Gábor irodalomtörténész (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar) és természetesen a kiálíltás kurátorai: Patonai Anikó Ágnes irodalomtörténész, valamint Szűts-Novák Rita irodalomtörténész (Országos Széchényi Könyvtár)
A kurátorokkal beszélgettünk.
Patonai Anikó Ágnes és Szűts Novák Rita. Fotó: Dobóczi Zsolt
Milyen dokumentumokkal találkozhattak a látogatók először, találtatok-e a Kézirattárában eddig nem annyira ismert Tompa-anyagot?
Szűts-Novák Rita: A kiállításon több eddig publikálatlan, eredeti fénykép szerepel a költőről és kortársairól. Némelyik olyannyira ritkaságszámba megy, hogy még egy híres, mai Lisznyay-kutatót is sikerült meglepnünk a költőről kiállított fényképpel, hiszen még soha nem találkozott a fotóval ezelőtt. A PIM-ből kapott Tompát ábrázoló festmények szintén kevésbé ismertek a nagyközönség számára.
Tompa sokat levelezett kortársaival, volt-e esetleg a klasszikus Arany-Petőfi levelzéshez mérhető üzenetváltása?
Szűts-Novák Rita: A levelezés gyönyörűen kontúrozott korrajzot eredményez. Természetesen elsősorban a 19. század közepe az érintett időszak, így a szabadságharc körüli események, az akkori intellektuális elit életébe tekinthetünk be Tompa levelezésén keresztül. Vannak komoly témájú levelek, és kevésbé komolyak, az én egyik preferáltam egy pletykát tartalmaz, ami Petőfivel kapcsolatos.
De gasztroutalást is találunk egy barátjának írt levélben. A tény, hogy Tompa költőként, és református lelkészként is aktív volt, az nyilván tágítja is a spektrumot. Hiszen például nemcsak Aranynak és Jókainak írt levelei ismertek, hanem az egyházi vonatkozású egyéb dokumentumok is, mint például egy általa kiállított halotti anyakönyvi kivonat a hanvai református egyházközség pecsétjével.
A Virágregék díszkiadását éppen a kiállításra sikerült restaurálni. Ez tudatos volt?
Szűts-Novák Rita: A Virágregék gyönyörű, selyemkötéses díszalbuma több szempontból is említésre méltó.
Egyrészt először és utoljára láthatja kiállításon a látogató, hiszen a kötészeti osztályon dolgozó kollégák a kiállítást megelőzően három hónapig dolgoztak a dokumentum restaurálásán, és még így is egy borzasztóan sérülékeny albumot kaptunk. Ez esetben a könyvtár megőrzési feladata lesz hangsúlyos, és a kiállítás után a könyvnek egy hű másolata tehermentesíti majd az eredetit.
A Virágregék nekem személyes kedvencem a keletkezési körülményei és a témája miatt is. Tompa ezzel a műfajjal irodalmi szempontból egyedülállót teremtett. A megszemélyesített virágok emberként élnek a műben, éppúgy szenvednek, szerelmesek és esendők, mint mi. A költő sok éven át írta lelkészi munkája mellett a virágregéket, amik Bején, Keleméren és Hanván születtek. A mű élete legboldogabb időszakában jelent meg, és nagy népszerűsége miatt számos kiadást megélt.
Patonai Anikó Ágnes. Fotó: Dobóczi Zsolt
Patonai Anikó Ágnes: A Virágregék önmagában is érdekes kötet, egyrészt Tompa nagyon sokáig dolgozott rajta, és amikor az 1848-as szerepvállalása miatt (tábori lelkészként szolgált) Kassára idézték a haditörvényszék elé, többek között ennek a majdnem kész kéziratát is elkobozták tőle. Szerencsére többszöri vizsgálati fogság után felmentették, és a Virágregék kéziratát is visszakapta, amely az egyik legnépszerűbb munkája lett: a kiállításon látható díszalbum a kötet nyolcadik kiadása.
Hogyan mutatja meg a tárlat a "triumvirátus", Petőfi, Arany és Tompa viszonyát?
Szűts-Novák Rita: A tárlat elsősorban Tompára fókuszált, de különösen a 48-as tematikájú tárlókban helyett kapott a három költő rapszodikus viszonya is. Gondolok itt elsősorban Tompa és Petőfi kapcsolatára. A köztük lévő konfliktus alapja nem is igazán szakmai, hanem személyis tényezőkön alapult, de meglehetősen összetett volt. No de erről mesélünk majd részletesen szeptember 29-én a Kutatók éjszakáján!
Patonai Anikó Ágnes: A kiállítás összeállításánál fontos szempontunk volt, hogy Tompa Mihályt elsősorban saját alkotásai jogán és önálló szerzőként, a 19. század közepének meghatározó és jellegzetes alakjaként mutassuk be, ne csak Petőfihez és/vagy Aranyhoz képest. Természetesen nem lehetett és nem is volt szándékunk kihagyni őket, de külön pozítivum, hogy a tárlat így kapcsolódik az Arany Jánosról szóló kiállításunkhoz is.
Milyen állomásai voltak Tompa irodalmi fellépésének és minek köszönhette a nészerűségét?
Patonai Anikó Ágnes: Diákkorában a Sárospataki Református Főiskola önképzőkörében kezdett tevékenykedni, az első igazi megjelenései pedig a kor egyik legjelentősebb, legszínvonalasabb lapjában, az Athenaeumban voltak. Az igazi népszerűséget pedig a Népregék, népmondák című gyűjteménye hozta meg, amellyel nagyon jól eltalálta az akkori közönség igényeit, a téma és a megvalósítási forma szempontjából is.
Szűts Novák Rita. Fotó: Dobóczi Zsolt
Sárbogárdól is érkezett a kiálltásra Tompa-anyag, honnan kaptunk még dokumentumokat?
Szűts-Novák Rita: Az OSZK anyagán belül a törzsanyagon kívül, majdnem az összes különgyűjteményünkből (Kézirattár, Zeneműtár, Térképtár, Plakát- és Kisnyomtatványtár) találtunk vonatkozó anyagot. Érdekességként említenék egy Jászai Mari által lemásolt Tompa-verset, a Három a daru-t, illetve a Magyar Dalbokréta című gyűjteményt, ami 19. századi költők (köztük Petőfi és Tompa) megzenésített dalait tartalmazza Ábrányi Kornél és Simonffy Kálmán 1854-es feldolgozásában. Kiállításunkra kaptunk anyagot a Petőfi Irodalmi Múzeumtól, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárától, és a Sárbogárdi Református egyházközségtől.
Patonai Anikó Ágnes: A PIM-ből többek között a kiállítást színesítő festményeket és illusztrációkat, az MTA Könyvtárának Kézirattárából egy igen fontos és érdekes, Tompáéknál majdnem családi perpatvart okozó kéziratot, Sárbogárdról pedig Tompa segédtanítóskodásának emlékeit mutatjuk meg.
Patonai Anikó Ágnes és Szűts Novák Rita. Fotó: Dobóczi Zsolt
Tompa Mihály református lelkészként az egyházi irodalom számára is jelentős műveket alkotott. Mit láthatunk ebből szeptember 29-én?
Patonai Anikó Ágnes: A jelentősebb személyek felett mondott búcsúbeszédei, és a korban divatos, kimondottan nők számára írt vallásos elmélkedéseket és imádságokat tartalmazó kötetek sorába illeszkedő, díszes kiállítású Olajág című munkája mellett egyéb publikációi is láthatóak a tárlaton, de megtudhatjuk például azt is, hogyan búcsúztatott egy, a schwechati csatában elesett huszárt.
Kutatók Éjszakája a Budai várban
Corvina-termek 16:00-22:00 A magyar hangosfilm plakátjai 1931-1944 (kiállítás) 20:00-21:00 Kabos Gyula, Karády Katalin, Jávor Pál és kortársaik korabeli...
