Hevesi Sándor. Fotó: Az Est – Színháztörténeti Tár: NSZ KB II 80
Bölcsészeti és jogi tanulmányai elvégzése után a fővárosi lapokba és folyóiratokba írt színikritikáival és színházelméleti cikkeivel tűnt fel. 1892 és 1906 között a Magyar Szemle belső munkatársa volt. 1901-ben Beöthy László rendezőnek szerződtette a Nemzeti Színházhoz, ahol 1903-ban rendezett először.
1904 és 1908 között a Thália Társaság művészeti vezetője és rendezője volt. 1907-től 1908-ig főrendező a Népszínház-Vígoperában, majd visszatért a Nemzeti Színházhoz. 1912-től az Operaház főrendezője, majd 1914-ben visszaszerződött a Nemzeti Színházba, amelynek 1922-től főrendezője, 1923 és 1932 között igazgatója volt.
Ezt követően a Magyar Színház főrendezője lett. 1927 és 1932 között a Színművészeti Akadémián a színpadi rendezés tanára, 1929–30-ban külön rendezői tanfolyamot vezetett. 1923-tól a Nemzeti Színház örökös tagja.
Híresek voltak a Shakespeare- és Molière-drámákat színre vivő rendezői ciklusai.
Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare és egyéb kérdések, Budapest, Táltos, 1919. [1920]. Címlap – Színháztörténeti Tár
Lefordította Andersen meséit, Beaumarchais (A sevillai borbély), továbbá Charles Dickens (Copperfield Dávid, A Pickwick Klub), Alexandre Dumas (A fekete tulipán) Anatole France (Komédiás-történet), Gerhart Hauptmann (Bernd Róza), Conrad Ferdinand Meyer (Egy fiú szenvedése) műveit. Ő fordította és vezette be a magyar színpadra Oscar Wilde és G. B. Shaw műveit. Több drámát írt és fordított, továbbá dramatizálta számos magyar klasszikus alkotást (pl. Jókai több regényét).
Tanulmányai és könyvei a színésznevelés, a dramaturgia, a dráma- és színháztörténet, a színházelmélet, a színház gazdasági és szervezeti kérdéseit tárgyalják. A Nemzeti Színház igazgatói székében valódi reformot hajt végre a műsor, a társulat, a színjáték összes alkotóelemének gyökeres megváltoztatásával. Rendezéseit gondos tanulmányok előzték meg. A lélektani realizmusra törekedett, és színpadi elgondolásainak középpontjában mindig az író és a színész állt.
„Színdarabjaiban gazdag dramaturgiai és színpadi ismeretét igyekszik érvényesíteni, de a drámaelmélet, a dramaturgiai szerkesztés tudósa sokszor megnehezítette az író munkáját. A dramaturg mérlegelő módszere szimplifikálta a vonalvezetést, s Hevesi különben sem rendelkezett igazi írói tehetséggel. A művelt, jótollú, tudós színházi szakember közepes színműveket írt. Első drámái: Az apja fia, A szent szűz rózsája, A hadifogoly (Nemzeti Színház, 1914) a hatásos színpadi jeleneteknek s némi szentimentalizmusának köszönhetik sikerüket. Legismertebb színműve a Császár és komédiás (Nemzeti Színház, 1919) különös pályát futott be. Néhány héttel a proletárdiktatúra győzelme előtt mutatták be, a Tanácsköztársaság ideje alatt levették a műsorról, mert a kereszténység, a vallásos fanatizmus dicsőítését látták benne. A forradalom után többször felújították, évekig játszották, s a Hevesit ért jobboldali támadások idején került le a műsorról. Genesius, a mártír színész alakja, aki Krisztust gyalázó darabot írt Diocletianus császár parancsára, de megtér kereszténynek s a vértanúk boldogságával vállalja a kínpadot, Ribadeneira legendájától, Rotrou véres-borzalmas rémdrámájától Lope de Vegáig bejárja az európai irodalmat. Hevesit két okból is izgatta a téma. A megtérés csodájának drámája és a színészlélek problémája – ez a Császár és komédiás drámai problémája. »Az én darabomban a világ ura és a színész állanak egymással szemben« – írja Hevesi, de a darabnak nem Diocletianus császár és Genesius a két főalakja. Osvát Ernő szerint az a dráma fő hibája, hogy az író nem szándékozott konfliktust vinni a színpadra. A dráma lényege a második felvonásban, a keresztény rabszolgává lett antiochiai helytartó, Crispus és Genesius nagy dialógusában van elrejtve; a dráma legérdekesebb részei azok, ahol Hevesi a színészi játék és a színészi lélek dilemmáit ábrázolja.”
Nevét Budapest VII. kerületében tér, Egerben utca, Nagykanizsán utca és általános iskola, Zalaegerszegen színház őrzi.
Hevesi Sándor sírja a Kerepesi temetőben. Fotó: Varga József – Digitális Képarchívum, DKA-019823
Források:
- Hevesi Sándor-szócikk. In. Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk.: Székely György, Budapest, Akadémiai, 1994.
- Osváth Béla: Hevesi Sándor. In. A magyar irodalom története. V. kötet (1905-től 1919-ig). Szerk.: Szabolcsi Miklós, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965, 472–473.
- Czenner Mihály: Hevesi Sándor. In. Új Magyar Irodalmi Lexikon. II. kötet. Főszerk.: Péter László, Budapest, Akadémiai. 1994.
Művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:
- Az előadás művészete, Budapest, Stampfel, 1908.
- A színjátszás művészete, Budapest, Stampfel, 1908.
- Császár és komédiás. Dráma négy felvonásban, Budapest, Athenaeum, 1919.
- Shaw-breviárium. Az író, az ember és a művek: adatok, jellemzések, szemelvények, Budapest, Rózsavölgyi, [1924].
- A színház, Budapest, Singer–Wolfner, 1938.
- Amit Shakespeare álmodott, vál. és szerk. József Gábor, Budapest, Magvető, 1964.
- Az ismeretlen közönség. Hevesi Sándor színházi műhelytanulmányai, [Szerkesztette Czenner Mihály], [Budapest], NPI, 1976.
Hevesi Sándor alkotói oldala a nemzeti könyvtár Nyugat 100 című tartalomszolgáltatásában
M. J. (szerk.)
