Az Ezer Székely Leány Napja Csíksomlyón

2022. július 02. 06:00 - nemzetikonyvtar

Az Ezer Székely Leány Napját 1931-ben rendezték meg először Csíksomlyón, amely azóta az ugyanott tartott, több évszázados hagyománnyal bíró pünkösdi búcsú után a legfontosabb székely közösségi eseményé lett. A programot rendszerint július első szombatjára időzítik, és a székely népviselet, néptánc, illetve népzene rangos seregszemléje.
Az egyre népszerűbbé váló rendezvényt a román hatóságok az 1935 utáni években betiltották, a kommunizmus alatt sem lehetett megszervezni. Az 1940-ben kezdődő rövid „magyar világ” után 1990-ben éledt újjá, és azóta is töretlen az iránta való érdeklődés. Ahhoz, hogy megértsük az Ezer Székely Leány Napja lényegét, érdemes visszatekintenünk a kialakulása körüli időkre és körülményekre.
A később mozgalommá fejlődött rendezvény ötletgazdája, egyik szervezője Domokos Pál Péter (1901–1992) Csíkszeredában élő, dolgozó tanár, népzenekutató és -gyűjtő volt. Domokos 1926-ban tért haza Budapestről, ahol pedagógia tanulmányokat folytatott, és a csíkszeredai tanítóképző tanára lett. Csíkban, hat évvel Trianon után a fiatal tanár megérezte, hogy az idegen hatalom és elnyomás idején fokozottan kell figyelni a saját nemzeti önazonosságra és hagyományokra. Kájoni Jánost idézve „édes hazáját”, nemzetét akarta szolgálni már fiatalkori eszmélése, olvasmányélményei után. Domokos Pál Péter oktatói, majd később népzenegyűjtői tevékenysége mellett a székely népviselet népszerűsítését is fontosnak tartotta, hiszen az jelképesen és láthatólag is a nemzeti önazonosság kifejezője volt. Ahogy 1986-ban egy róla készült portréfilmben elmondja, maga kezdett el székely harisnyában járni, jó példát mutatva diákjainak, tanártársainak és minden ismerősének.

Domokos Pál Péter a róla készült portréfilmben mesél az Ezer Székely Leány rendezvény ötletéről. „…édes hazámnak akartam szolgálni” – Domokos Pál Péter-portré, 1986, szerkesztő: Bokor Péter, rendező: Hanák Gábor, beszélgetőtárs: Pálfy István. In: Youtube

A többi tanár eleinte nem lelkesedett a népviseletért, mert számukra a műveltség jelképe az élére vasalt nadrág volt, de az ő példája ragadós volt, és egyre többen követték, főleg a diákok. Domokos azt is elmesélte, hogy egymaga nehezen boldogult volna, ezért szövetségeseket keresett. Tudta, hogy minden egyes személyt és csoportot egyenként nem győzhet meg, ezért inkább egy ismert, közkedvelt személyiséget nyert meg az ügynek, akit sokan már divatból is követtek. Megkérte Dr. Hirsch Hugónét, „a legfontosabb hölgyet Csík vármegyében”, hogy öltözzön népviseletbe, szőttes rokolyába. Hirschnét valóban sokan követték is, a divatból mozgalom lett, és a román idők ellenére 1931-ben, 1932-ben és 1933-ban, háromszor is létrejött a székely népviselet összejövetele, az Ezer Székely Leány Napja. Domokos Péter Pálnak, ahogy kiemelte, élete egyik nagy élménye volt a pünkösdi búcsú, és annak oldalhajtásaként, ugyanazon a helyszínen szervezte meg a népviseleti találkozót. Már az első évben, 1931-ben számos székelyföldi településről, a szomszéd megyékből is érkeztek fiatal, népviseletes leányok, legények, több mint 15600-an, akik felvonultak Csíkszereda fő utcáján, és a közeli Csíksomlyón szentmisét hallgattak, majd bemutatták egymásnak és a közönségnek a népi ének- és tánctudásukat.
Domokos segítői, a tényleges szervezők a Szociális Testvérek Társasága (szürke nővérek) és a Katolikus Nőszövetség, illetve az általuk alapított Kaláka mozgalom volt. Ez egyben ráirányítja a figyelmet az egyházi rendek és egyesületek közösségszervező erejére. 1945 előtt az államnál sokkal több közösségi feladatot láttak el a szerzetesrendek és egyesületek a katolikus, a protestáns többségű vidékeken pedig a többi egyházhoz köthető egyesületek. A kommunisták azért is üldözték olyan kegyetlenül az egyházakat, mert ki akarták venni a vallásos rendek és szervezetek kezéből az ifjúság és egyáltalán az emberek életének szervezését az oktatástól-neveléstől az egészségügyig. Romániában az egyházakat a nemzetiségi megoszlás miatt már a kommunizmus előtt és még élesebben támadták.
Tehát a székely-magyar népviselet és kultúra iránti vonzódás, annak reneszánsza érthetően a román uralom és elnyomás idején, az ellenállás jelképeként erősödött meg. Erre az időszakra esik a székelykeresztúri tanár, zeneszerző, karmester, népzenegyűjtő és közösségszervező, a Szittya előnevet tudatosan felvevő Horváth Lajos (1883–1960) munkásságának kibontakozása is. Teher alatt nő a pálma – mondja a közmondás. Horváth Lajos, aki gyakorlatilag a teljes székelyföldi népdalkincset összegyűjtötte, egy részét feldolgozta, illetve előadta, ebben az ellenszélben tevékenykedett. A sors fintora, hogy Horváthot Domokos nem értette, de ebben kettejükön kívüli más személyes és magánérdekek is közrejátszottak. Nem véletlen azonban, hogy mindketten hasonló nehézséggel küzdöttek, például mindkettejüket elbocsájtották tanári állásukból, mert diplomájukat nem Romániában szerezték. Horváth a székely, Domokos a csángó népdalkincs összegyűjtésében tette magát hasznossá.
Fontos még megemlíteni, hogy a Székely himnusz is a Trianon utáni széttagoltság és román uralom idején, 1921-ben keletkezett, ugyan nem Erdélyben, de más lehetőség híján az anyaországba menekült két székelynek, Csanády Györgynek és Mihalik Kálmánnak köszönhetően.
Visszatérve az Ezer Székely Leány Napjához, a mozgalmat 1990–ben élesztették újjá, László Pál, Csíkszereda első szabadon választott polgármesterének kezdeményezésére. A találkozó önálló életre kelvén több változáson is keresztülment. Velünk él a hagyomány, ahogy Barabás László, egy másik székely tájegységről, a Sóvidékről írt néprajzi monográfiái is igazolják. Például 2003-tól 2007-ig a találkozó „tömegrendezvény”-jellege erősödött, ezekben az években záróeseményként bemutattak egy-egy rockoperát a csíksomlyói „Nyereg”-ben vagy a Csíki Játékszínben. Később azonban megerősítve a találkozó alapítóinak eredeti szándékát, ismét a székely népi kultúrát és a települések helyi műkedvelő előadóit helyezték a középpontba. A szervezést 2010-től átvette Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány, valamint három további társszervező: Hargita és Kovászna Megye Önkormányzata és a Hargita Megyei Kulturális Központ. Megőrizték a találkozó helyi, népi (adatközlői) és vallási jellegét is. A résztvevők ugyanúgy felvonultak Csíkszeredában, mint hajdanán, és szentmisét hallgattak a csíksomlyói kegytemplomban, később pedig a búcsújáróhely szakrális helyén, a „Nyereg”-ben, ahová 2019 pünkösdjén a pápa is ellátogatott.

Fotó az első Ezer Székely Leány Napja rendezvényről, a csíkszeredai felvonulásról. In: Pásztortűz (Kolozsvár), 17. évf., 15. sz., 1931. július 26., 366. – Törzsgyűjtemény

Aki nem, vagy csupán futólag hallott a rendezvényről, először biztosan felkapja a fejét, hogy valóban összesereglik-e ezer székely leány évente Csíksomlyón, vagy csak a búcsúra mennek el ilyen és ennél nagyobb létszámban. A Székelyhon megírta, hogy a rendezvényen 2019-ben 1944 székely népviseletes leány és 1001 székely legény vett részt regisztráltan, de valójában ennél sokkal többen voltak. A 2019 előtti években még több fiatal és érdeklődő volt jelen. 2020-ban és 2021-ben a járványhelyzet miatt kevesebben jutottak el Csíkba, erre a jeles a találkozóra, de nem lenne meglepetés, ha idén és jövőre a létszám látványosan megemelkedne.

Deák-Sárosi László (Történeti Fénykép- és Videótár)

Források: