Jaschik Álmos díszlettervező és grafikus, a „tervező-iparművész tanár” (1885–1950) készítette el az 1938. évi, Budapesten megrendezett Eucharisztikus Kongresszus, illetve az azzal egybekötött Szent István Év alkalmából a történelmi felvonulás csodálatos színes és a tőle megszokott aprólékossággal és pontossággal kidolgozott tervét. Ennek vázlatos formában, és külön részletesen is kidolgozott terve, és az ahhoz kapcsolódó eredeti, Jaschik által készített pontos leírása az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárának – eredeti őrzőhelyét tekintve a Színháztörténeti Tár – féltve őrzött, különleges dokumentuma.
„A Szent István-év megnyitó történelmi felvonulását Szent István királyunk országépítő elgondolásának apotheozisaként fogtam fel. A felvonulás – történelmi időrendben egymást követő – 20 jelképes csoportból állana. Az egyes csoportok nem konkrét történelmi személyeket, vagy velük kapcsolatos jeleneteket ábrázolnának, hanem csupán jelképeznék az egyes koroknak a szentistváni gondolatból fakadt életszemléletét. Minden jelképes csoport ennek a gondolatnak egy-egy stílusváltozata lenne.”
Jaschik Álmos: A Szent István-év megnyitó ünnepi felvonulásának vázlata. Budapest, 1937. június 30. A szöveg csaknem szóról-szóra megegyezik: Németh Antal dr. előterjesztése az Eucharisztikus világkongresszus és a Szent István Jubileumi Ünnepségek Megnyitása kapcsán kapott feladatok tárgyában. Budapest, 1937. július 4-én. Gépirat, sokszorosított. A történelmi felvonulás 14–17. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény. Németh Antal-hagyaték, Németh Antal iratai, 10. doboz és KT. Fond 63/54
Jaschik Álmos: A Szent István-év megnyitó ünnepi felvonulásának rajza, Budapest, 1937. 1 tekercs, akvarell, tempera, ezüst, arany, toll, színes és grafit ceruza, 340x10668 mm. Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény. Limbus Jaschik Álmos 24 (7. rész – részlet)
Hamarosan ezt a különleges dokumentumegyüttest – a felvonulás vázlatos és teljesen kidolgozott tekercsét,és kézzel írt kísérőszövegét – a kedves olvasó is megtekintheti könyvtárunk felületén, digitális szolgáltatásként.
Jaschik Álmos: A Szent István-év megnyitó ünnepi felvonulásának rajza, Budapest, 1937. 1 tekercs, akvarell, tempera, ezüst, arany, toll, színes és grafit ceruza, 340x10668 mm. Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény. Limbus Jaschik Álmos 24 (11. rész)
Németh Antal, a Nemzeti Színház rendezője, illetve 1935–1944-ig igazgatója kapott megbízást a Budapesten megrendezésre kerülő eucharisztikus világkongresszus képi megfogalmazására. Ennek részeként egy történelmi, korhű kosztümökbe öltöztetett nagyszabású történelmi körmenet kidolgozása is az ő feladata volt, melyre a vele a Nemzeti Színházban is együtt dolgozó szcenikust, a kor kiemelkedő, iskolateremtő alkotóját, Jaschik Álmost kérte föl.
Jaschik Álmos tervezői munkássága
Jaschik Álmos ismeretsége, barátsága Németh Antallal 1925-re nyúlik vissza. Ekkor kérte fel Jaschik Álmos Németh Antalt, hogy magániskolájában tartson rendszeres előadásokat a színpadformák és díszlet fejlődéséről, a „szcenírozásról”, a dráma és színpadkép kapcsolatáról.
Kettejük barátságának egyik kapcsolódási pontja továbbá a bábok és a bábjátszás iránti érdeklődés volt. Németh Antal élete végéig gyarapította, rendezte a bábjátékra vonatkozó – a Színháztörténeti Tárban ma is meglévő – hatalmas anyaggyűjtését.
Később, amikor Németh Antal a Szegedi Városi Színház rendezője lett, 1929-ben, első rendezéséhez, Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez őt kérte fel díszlet- és jelmeztervezőnek. Ez volt Jaschik első díszlettervezése. Maguk a Jaschik-iskola növendékei is közreműködtek mintegy 20 szabadon választott repertoárdarab látványának képi megfogalmazásában, s ezeket a díszlet- és kosztümterveket a szegedi Kultúrpalotában mutatták be. Ez volt az első színpadművészeti kiállítás Magyarországon.
1932-ben, Goethe halálának századik évfordulója alkalmából Jaschik és tanítványai elkészítették Goethe nyolc legjelentősebb drámája szcenikai megoldásainak kidolgozását. Így született meg az először Münchenben kiállított „magyar Goethe-ciklus” („Ein ungarischer Goethe-Cyklus”) díszlet- és jelmezterveinek és makettjeinek sorozata.
Goethe: Faust. 1. rész, 1, 3, 4. kép. Faust dolgozószobája. Díszlet, jelmez és színpadi alaprajz. Ernst Múzeum, München, Berlin, Köln. Színpadművészeti kiállítás. A külföldi kiállításokon „Ein ungarischer Goethe-Cyklus” címen szerepelt. Jaschik Álmos, Benedek Kata, 1932. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény KE 4236
Itt kell megjegyezni, hogy Jaschik Álmos vezette be Magyarországon a „plasztikus színházmodell”, vagyis a színházi makettkészítés tanítását.
Ugyanebben az évben, 1932-ben Jaschik terveket készített Az ember tragédiájához, méghozzá a müncheni Prinzregenten-Theater számára. Színháztechnikai érdekessége is van a tervnek, Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon (Budapest Főváros kiadása, Bp. 1933.) többször is említi, a nyitó kép a címlappal szemben is az egyik tervet ábrázolja, majd a Kepler-színt, VIII. Prága, külön is bemutatja. – Sajnos a terv csak terv maradt, nem valósult meg.
Madách Imre: Az ember tragédiája. II. szín: Paradicsom. A Németh Antal-hagyatékban lévő eredeti terv – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény „A müncheni bemutató terve, 1932.” Az ember tragédiája, I/4. doboz. 501/1969. Díszletterv. Jaschik Álmos, 1932.
A Madách drámai költeményének 1938-as lemezkiadásához (melynek Németh Antal volt a rendezője) mellékelt kísérőfüzetben az egyes színeket röviden összefoglaló szövegek előtt álló kis „könyvdíszeit” és a lemezborító címlapját is Jaschik Álmos tervezte.
Madách Imre: Az ember tragédiája hanglemezeken. Odeon. Madách Imre drámai költeménye 14 hangképben. Rádiószínpadra alkalmazta és rendezte: Németh Antal dr. Társrendezők: Kiszely Gyula, Both Béla és Barsi Ödön. Az előadás zenéjét szerezte és vezényli Farkas Ferenc. Közreműködik a Budapesti Hangverseny Zenekar, a Budapesti Opera- és Hangversenykórus Káldy László karigazgató vezényletével. Főszereplők: Ádám – Abonyi Géza; Éva – N. Tasnádi Ilona; Lucifer – Uray Tivadar. – Díszdoboz – Színháztörténeti és Zeneműtár, zeneműtár gyűjteménye HN 49.196/1-30. A díszdobot borítója. Jaschik Álmos, 1938.
1935-ben, mikor Németh Antal lett a Nemzeti Színház igazgatója, Jaschik Álmos és felesége, Müller Mária lett a színház szcenikai tervezője.
Ebből az 1935–1944-ig terjedő időszabból is kiemelkedik Kállay Miklós A Roninok kincse és Vörösmarty Csongor és Tündéjének új feldolgozása, új színpadképe és jelmezei.
Több magyar és nemzetközi kiállításon szerepeltek ezeknek a feldolgozásoknak a színpadi elképzelést jól tükröző makettjei is. Ezek sorába illeszkedik Szánthó György Sátoros király című darabja is.
Szánthó György: Sátoros király. Nemzeti Színház, 1936. szeptember 18. Kun László. Jelmezterv, Jaschik Álmos, 1936. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény KD 1770
Az 1936. április 24-én bemutatott dráma, A Roninok kincse, ennek a japán szamurájtörténetnek díszletei és jelmezei pedig oly szakértelemmel és művészi ízléssel készültek, hogy még a Kelet-szakértők és a japán színházi emberek is a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla.
S valóban, Jaschik Álmos feleségével, Müller Máriával együtt előzőleg tanulmányozta a Keletázsiai Múzeum anyagát.
Még ugyanebben az évadban, 1936. június 12-én Jaschik másodszor is elkészítette a János vitéz terveit, ezek most vetített díszletek voltak, „egyszerre reálisak és anyagtalanok, egyszóval: költőiek” – fogalmazott Németh Antal A díszlet- és kosztümtervező Jaschik Álmos című emlékező írásában (Művészet, 1965. 9. szám).
Kacsóh Pongrác: János vitéz. III/3. Templom a faluban. Nemzeti Színház, 1936. június 12. Díszletterv. Jaschik Álmos, 1936. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény KG 29
De ezzel nem ért véget Jaschik japán sikere…
„János vitéz Japánban! Úgy hangzik, mint egy mese-cím. Mintha Petőfi halhatatlan mesekölteményéhez hozzátoldottak volna egy új éneket. Mégsem mese, hanem valóság. János vitéz elindult Japánba. Nagy az út, amelyet Kukorica Jancsi, a népmesék dal hőse, Petőfi Sándor képzeletétől megtett betűk szárnyán, színpadon, zenén, hetedhét-országon keresztül a krizantémes Japánig. Tokióban mostanában alakul meg a Japán–Magyar Társaság, hogy a magyar kultúrát terjessze a fölkelő nap országának krizantémes szigetén. A társaság magyar kiállítással akarja megkezdeni működését es ezen a kiállításon részt vesz Jaschik Almos, a kiváló mesekép-rajzoló is. Petőfi népmesei elemekből alkotott, gyönyörű mese-költeményének mozzanatait tizenkét képben festette meg. A finommívű, tussal és aquarellel festett képek formát igyekeznek közelvinni a japán néplélekhez Petőfi népmesei remekét. Jaschik Almos, aki a Nemzeti Színház japán-tárgyú színművének, a „Roninok kincsének” díszleteit is tervezte, kitűnően oldotta meg a magyar népmesének japán képzelethez alakítását. Valóban örömteljes jelenség, hogy a magyar nép lelkét, jellemét, képzeletvilágát kifejező költemény most a színek és vonalak szárnyán Japánban is megelevenedik az olvasók képzeletében.”
A Pesti Hírlap Képes Vasárnapja, 59.13. sz. 81937. március 289, 441. – Törzsgyűjtemény
1938 áprilisában pedig Jaschik Álmost a Japán Petőfi Társaság tagjává választották.
Petőfi Sándor: János vitéz. Jaschik Álmos illusztrációja (a japán kiadáshoz?) 1936. Pausz. Jaschik Álmos, 1936. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény KE 4342
A Nemzeti Színházban 1937. február 5-én mutatták be a Csongor és Tündét. Ez Jaschik – a szegedi, 1929-es bemutató után – már második Csongor és Tünde-feldolgozása volt.
Több sikeres alkotása, mint Shakespeare a Szentivánéji álom című műve mellett kiemelkedik Arisztophanész Madarak című vígjátéka. Bemutatója 1938. november 25-én volt.
„Lehetetlen meghatottság nélkül tanulmányozni azt a végtelen odaadást, amivel az egyes madár-„alakok” megvalósítandó formáját kialakítja az ornitológiai alapból kiindulva a kész színpadi kosztümökig. Ugyanígy „játszik” az emberi és félisteni alakokkal […]”
Németh Antal: A díszlet- és kosztümtervező Jaschik Álmos. Művészet, 1. 9. sz. (1965), 443. – Törzsgyűjtemény
Az írás eredeti kézirata is megvan könyvtárunk Színháztörténeti és Zeneműtára színháztörténeti részlegében őrzött Németh Antal-hagyatékban. A megjelent írásból kimaradt a Csongor és Tünde 1941-es németországi bemutatója.
A vígjátékok sorát Kállay Miklós Rontó Pálja folytja, amelyet 1939. december 5-én mutattak be.
Az 1940-41-es évadban bemutatott Ibsen Peer Gyntjéhez készített tervek színpadművészetének egyik csúcsát jelentették. Ahogy maga a művész vallott erről Németh Antalnak írt levelében, régóta tervezte illusztrálni a művet, végre a hozzá gyűjtött adatokat is felhasználhatja mostani munkájában.
1941-ben immár harmadszor tervezi meg Jaschik a Csongor és Tündét. Már szeptember 5-én a Nemzeti Színházban bemutatták, majd ezzel szerepelt a Nemzeti Színház színtársulata – Goethe Ős Faustja mellett – Frankfurt am Mainban és Berlinben.
Erről a németországi vendégjátékról szóltunk a Jékely Zoltán születésének 110. évfordulója alkalmából megjelenő blogbejegyzésünkben.
Jaschik negyedszerre, 1943-ban a Kolozsvári Nemzeti Színház számára is megtervezi, jellegzetes székely népviseletbe öltöztetve Csongort és Tündét.
Jaschik Álmos és Németh Antal barátságának, szoros munkakapcsolatának egyik kedves bizonyítéka az a fénykép, amely a Nemzeti Színházban folyó művészi előkészítő munkát bemutató dokumentumfilm készítésekor készült, 1941-ben. Jaschik Álmos előtt épp a Csongor és Tünde Keresztutat ábrázoló díszletterve:
„A budapesti Nemzeti Színházban megkezdték annak a nagyszabású kultúrfilmnek forgatását, amely arról számol be, hogyan jut el egy darab az előadásig. A film szerzője Apáthy Imre, a címe „Premier a Nemzetiben”. Vörösmarty Mihály „Csongor és Tünde” című mesejátékát veszik filmre, természetesen nem az előadást, hanem attól kezdve, amikor Németh Antal dr. igazgató, a darab rendezője, első megbeszéléseit folytatja a szereplőkkel. A filmjelenetek sorozatosan haladnak a kibontakozó próbákon keresztül egészen ez előadásáig, Az érdekes film a legapróbb részletekig bemutatja egy darab „megszületését” a kellékesek és világosítok munkáján át egészen a főszereplők alakításáig. A színészek mellett főszerepet játszik a filmen Németh Antal dr. igazgató-főrendező is. A különleges film rövidesen el is készül és még a Nemzeti Színház kapunyitása előtt bemutatásra kerül a Híradó-mozikban”
Ellenzék, 62. 190. sz. (1941. augusztus 21), 6. – Hungaricana Közgyűjteményi Portál
Jaschik Álmosnak ezen a történelmi felvonuláshoz készült tervezeten kívül vallásos tárgyú alkotásai közül kiemelkedik Bibliaillusztráció-sorozata, újszövetségi „lélekrajzai” 1937-ből.
Jaschik Álmos a rajzfilm szerelmese is volt. Már tizenegy éves korában egy Ballagi-szótár margójára rajzfilmet készített. Az általa forgatott vaskos német–magyar, vagy magyar–német szótár kötetének margójára rajzolt figurák a lapok végigpörgetésével filmszerűen futottak le a becsapott szem és agy előtt. Később, úgy 1934 táján már egy János vitéz-rajzfilmen gondolkodott…
Baráth Ferencnek a Magyarország 1940. április 22-i számában A vasorrú bába és a ködmönös kis magyar megjelenik a rajzos filmen. Jaschik Álmos trükkfilmen megkezdte a magyar népmesék feldolgozását – 40.000 képből álló magyar mesefilm – Lesznek-e színes filmek? – című interjújából ismerhetjük meg a művész e tárgykörben tett személyes vallomását.
S bár a tervezett történelmi felvonulás hosszú, színes tekercse nem „rajzos film”, ha végignézzük a hosszú-hosszú menetet, szinte filmként pereg le szemünk előtt a korhű díszbe öltözött sokaság. Az Országos Széchényi Könyvtár gazdag gyűjteményéből merítve, az imént látottak alapján némi fogalmat nyerhetünk, hogyan is nézhetett volna ki az a kosztümös történelmi menet, melyet a nagy művész, Jaschik Álmos megálmodott…
Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)
