Nadrág vagy pantalló? – Az Ős-Fausttól a Faustig

2023. április 24. 06:00 - nemzetikonyvtar

110 éve született Jékely Zoltán

„Itt bölcs bánattal a Faustból citáltunk:
»Szerelemre túl vén a vérem« – mára már
tegnapi jelenünk megnőtt s csodás mult.”

Jékely Zoltán: Barátság. 1945. In: Jékely Zoltán összegyűjtött versei, Budapest, Szépirodalmi, 1988 – Digitális Irodalmi Akadémia

Jékely Zoltán, 1941 körül. Fotó: Laub Juci – Színháztörténeti és Zeneműtár

Míg Jékely Zoltán hihetetlen gyorsasággal, szűk egy hónap alatt lefordította Goethe művét, az Ős-Faustot, édesapja, Jékely Lajos, vagyis közismert költői nevén Áprily Lajos Ibsen Peer Gynt című drámai költeményét fordította le, mindketten a Nemzeti Színház, azaz Németh Antal megbízásából. A Peer Gynt nagy sikert aratott a Nemzetiben, bemutatója 1941. május 10-én volt Németh Antal rendezésében, parádés szereposztással. Ez a mű még ebben az évben megjelent nyomtatásban, míg az Urfaust, vagyis az Ős-Faust csak 1942-ben, Kolozsvárott.
A kötet előszavában olvassuk:

„Őserő van ebben az Ős-Faustban. Ezért maradt a későbbi Faust-kidolgozásokban is meg mindez éltető magként, központi sugárkéveként, honnan mind a többi szépség fényt és éltető meleget merít. Ezért is hálás vállalkozás magyar fordítása és ennek kiadása annak ellenére, hogy Goethe későbbi, teljes Faustjának sok régebbi fordítása van: Nagy, Komáromy, Szabó, Váradi, Dóczi, Palágyi, Kozma neve álljon csak itt. A fordító példás munkát végzett, mert szívvel-lélekkel bele tudott merülni éppen ennek az Ős-Faustnak külön szépségeibe és híven próbálta visszaadni minden sajátosságát. Ezért nincs igaza egyik bírálójának, ki előadását hallva kifogásolta egyes helyek nyelvének durvább voltát. Hiszen éppen erre volt itt szükség. Goethe szövegének meghamisítása lett volna itt önkényes szépítéseket végezni! Igaza volt Németh Antalnak, mikor ebben a fordításban hozta színre ezt a becses német drámai emléket.”

Koszó János előszava. In: J. W. Goethe: Ős-Faust. (Urfaust). Fordította Jékely Zoltán, Kolozsvár, Jakab, 1942. 13. – Törzsgyűjtemény

Jékely Zoltán ekkor már a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban dolgozott, s itt, Erdélyben ismerkedett meg a fiatal és gyönyörű színésznővel, előadóművésszel Jancsó Adrienne-nel, aki hamarosan a (második) felesége lett.

Jancsó Adrienne. In: Színház és Mozi. A magyar művészeti felügyelőség lapja. Kolozsvár, 1946. júl. 6–12., 12. Címlap Jancsó Adrienn kézírásával – Színháztörténeti és Zeneműtár

Az erdélyi származású, 1913. április 24-én Nagyenyeden született Jékely Zoltán Észak-Erdély visszatértekor helyeztette át magát a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárba. 1935 decemberétől 1941 januárjáig dolgozott az Országos Széchényi Könyvtárban. Majd 1946. november közepétől ismét az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárának munkatársa volt egészen 1953-ig. Egy anekdota szerint Jékely Zsoli egyik reggel így szólt valamelyik kollégájához: – Megyek, mert hamarosan jönnek a kis betegeim.” De ekkor már néhányan ültek a Hírlaptár olvasótermében, s ezt ők is hallották. – Hogy ezen jót derültek-e, ki tudja…
1953 után részben fordításaiból, írásaiból élt.
Az Ős-Faust ősbemutatójára Frankfurt am Mainban került sor 1941 májusában, 20-án és 21-én, a Szabó Lőrinc által lerövidített és átdolgozott Csongor és Tündével.

Az ősbemutató színlapja. Städtische Bühnen. Frankfurt am Main, Schauspielhaus Gastspiele des Ungarischen Nationaltheaters Budapest 20. und 21. Mai 1941. Urfaust von J. W. Goethe – Csongor u. Tünde von M. Vörösmarty. Künstlerische Gesamtleitung und Bühnengesteltung: Direktor Antal Németh. Bühnenbilder und Kostüme: János Horváth und Álmos Jaschik. Musik: Ferenc Farkas – Színháztörténeti és Zeneműtár

Ahogy a rendező, igazgató, Németh Antal írta az 1942-es ifjúsági előadás szórólapján:

„Az Ős-Faust-ot a Nemzeti Színház társulata 1941. évi vendégjátékán, Frankfurt a/Mainban és Berlinben játszotta nagy sikerrel. Magyarországon a Faust ebben a befejezetlen formájában nem került színre eddig. A befejezett Faust I. részét 1887-ben adták elő a Nemzeti Színházban először. A Faust II. része az első résszel egy estén, 1927 évben került színre.
A mű I. részének legutóbbi felújítása 1937. évben történt.”

Goethe: Ős-Faust. Németh Antal ismertetője a Nemzeti Színház 1942. március 14-i, 21-i és 28-i ifjúsági előadásainak szórólapján – Magyar Nemzeti Digitális Archívum

Itt közbe kell vetni, hogy épp ekkor vált el Szeleczky Zita és Németh Antal útja, azaz Szeleczky Szörényi Éva helyett nem vállalta az általa korábban már játszott Mirigy szerepe helyett Tünde szerepét, így nem is utazott ki Németországba, fegyelmi eljárás indult ellene, melynek következtében Szeleczky megvált a Nemzetitől.

Urfaust. Frankfurt am Main, 1941. május 20. Színpadkép. Színpadterv: Horváth János. Faust: Uray Tivadar, Liesgen: Olty Magda – Színháztörténeti és Zeneműtár. K Urfaust 414/1/1970

Közben Áprily Schiller Wallensteinjét is lefordította a Nemzeti Színháznak, amelyet két részben be is mutattak 1941. november 29-én, illetve 30-án. Németh Antal kapcsolata a frankfurti színházzal régebbre datálható. Így történhetett az is, hogy a Wallenstein feldolgozója és rendezője Hans Meissner, a frankfurti városi színházak főintendánsa volt.
Jékely pedig ez idő tájt saját színdarabbal is jelentkezett, de ahogy azt Németh Antal egyik – 1942. február 12-én kelt – levelében is megírta, a megküldött „címnélküli” darabja bár igen remek, sajnos erős pacifista mondanivalója miatt a „háború alatt előadhatatlan.”
Ugyanakkor fordította le szintén a Nemzeti Színháznak Li-Hsing-Tao kínai író művét, a Krétakört, amelynek bemutatója 1941. május 17-én volt.
Tehát Szabó Lőrinc, ahogy maga Németh Antal hívta, a kor legnagyobb költője, a proteusi Szabó Lőrinc mellett az akkori Nemzeti Színház házi fordítója volt a két Jékely, azaz Jékely és Áprily. Míg Szabó Lőrinc jó néhány Shakespeare-drámát fordított le, Áprily Julius Caesarját is sikerrel játszották.
Jékely Zoltán és Németh Antal kapcsolatáról az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, valamint a Színháztörténeti és Zeneműtárban őrzött több levél és feljegyzés is tanúskodik. Ezek is bizonyítják, hogy Goethe Faustja révén, vagyis az Ős-Fausttól a Faustig milyen szoros munkakapcsolatban álltak, nemcsak a korai kezdemény, hanem a Faust I. részének új fordítása is Németh Antal felkérésére készült el. – Az más kérdés, hogy a megváltozott politikai helyzetben a pozíciójától méltatlanul megfosztott Németh Antal – az eredetileg a Nemzeti Színház általa történő igazgatásának tizedik évfordulója helyett – csak 1960-ben válthatta be ígéretét, hogy bemutatja a Faustot az ő fordításában. De ekkorra már egy újabb fordítás is elkészült, Franyó Zoltáné, ez azonban ma is kevésbé ismert.
Végül Jékely Zoltán fordításában a Faust I. részét Németh Antal rendezésében, oratorikus előadásban a pécsi városi művelődési ház nagytermében, először 1960. november 21-én, majd a nagy sikerre való tekintettel 1961. május 29-én is bemutatták.

Goethe: Faust. I. rész. A drámai költeményt fordította: Jékely Zoltán. A drámai költeményt betanította: Dr. Németh Antal. Pécs, 1960. november 21. Színlap – Színháztörténeti és Zeneműtár

Németh Antal ezt jegyezte fel Jékely Zoltán Faust-fordításáról:

„Miután Jékely Zoltán a Nemzeti Színház németországi vendégjátéka céljára és alkalmából készített »Urfaust«-fordítása remekbe sikerült, őt kértem fel a teljes »Faust« fordítására is, mert igazgatásom 10. évére akkor még egy drámai-költemény-ciklus inszcenálását terveztem. Ez volt Jékely Faust-fordításának első formája, amelyet legépeltetve megkezdtem rendezéseim előkészítését. Ahol a szöveg megjobbítását kívántam, ott a magyar textus szélére írtam az eredeti goethei sorokat, a baloldali lapokra a rendezői instrukciókhoz felhasználható kommentárokat, jegyzeteket egy német disszertációból.
1944 után tervezett Faust-rendezésem illuzoriussá [! illuzórikussá] válván, ez a munka abbamaradt.
Amikor a pécsi Művelődési Házban a mű oratórikus előadására készültem, a múlt tanulságainak értékesítése céljából e példányon átvezettem Wüstenhagen húzásait, amelyeket azonban csak kis részben követtem. Az előadás pedig az időközben nyomtatásban is megjelent átdolgozott fordítás alapján történt.

Bp. 1967. május 30-án

Németh Antal

Németh Antal sajátkezű bejegyzése. In: Goethe: Faust. I. rész. Fordította Jékely Zoltán. Szövegkönyv, gépirat, Németh Antal bejegyzéseivel – Színháztörténeti és Zeneműtár, MM 7274

A fordítás első változatának egyetlen hiteles másolata egy gépirat. Németh Antal gondosságára vall, hogy még ma is megvan ez az értékes kézirat! A húzások Karl Wüstenhagen hamburgi intendáns 1937-es nemzeti színházi rendezésének húzásaira alapulnak. Jékely tíz évvel utóbb alaposan átdolgozta fordítását.

Jékely Zoltán, vagyis ahogy becézték, s magát is hívatta, Jékely Zsoli a kiadás előtt izgatottan kéri egyik levelében Németh Antalt, akihez szokása szerint most is „Kedves Maestro!” megszólítással fordult:

„[…] Most nagy szívességre – esetleg csodatételre – kell megkérnelek: a Faust I. fordítását, ha volna Nálad egy példány belőle, vagy ha valakinél tudnál egy másikat, küldd, vagy küldesd el nekem postafordultával, s ritkaságára való tekintettel, ajánlva!
A Magvető ugyanis felajánlotta kiadását, hogy a Csorba Győző féle Faust II-nek legyen eleje. Én annakidején, amikor jótékony buzdításodra 3 példányban legépeltettem (Országház-utca 14, ha jól emlékszem, a másolás helye…) csak két példányt kaptam kézhez, az egyik, ha emlékezetem nem csal, Nálad maradt. Egy példányt még akkor Szücs Lacinak adtam oda, akinek tervei voltak vele valamelyik, tán miskolci, színházban. A harmadik példány talán Turóczi-Trostler Józsefhez került (1954-ben), aki az Akadémián olvasott fel belőle részleteket… Persze, én most e két búvóhelyre is írok, nem csak Téged zaklatlak e kéréssel.

Ugye megbocsátasz? […]”

Jékely Zoltán Németh Antalhoz, é. n. 1954, 1958 körül – Kézirattár, Fond 63/1531

A Faust első része Jékely fordításában a Magyar Helikonnál 1959-ben jelent meg. A tragédia második részét Csorba Győző fordította. Itt jegyezzük meg, hogy a Faust második részét Kálnoky László is lefordította.
Az első résznek több korábbi fordítása is van, a kortárs Franyó Zoltán is lefordította.
A Faustot a Vígszínház 1961. április 22-én Kazán István rendezésében Franyó Zoltán és Kálnoky László fordításában mutatta be.
A levélben említett Szücs László István (1901–1976) 1935-tól 1949-ig a Nemzeti Színház fődramaturgja, 1951-tól 1954-ig a Miskolci Nemzeti Színház dramaturgja. 1945 után az Országos Művészeti Tanács tagja, 1951-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára volt. Gáspár Margit írónő férje.
Jékely egy jóval korábban kelt másik, szintén Németh Antalhoz írt egész levele erről szól, vagyis feltételezhetően a Faust fordításának kéziratáról:

„Magyar Nemzeti Múzeum
Országos Széchényi Könyvtár
Budapest VIII. Múzeum-körút 14-16.
…………/………….szám.
[Eredeti fejléces papír, az intézmény áthúzva tintával.]

Kedves Jó Tóni!

Most már majdnem kétségbeesve fordulok Hozzád: a kéziratot sehol sem találom! Arra kérlek, nézz körül alaposan, hátha mégis-mégis Nálad lappang valahol. N. b. Szücs László is azzal eresztette el Adriennet, hogy a Nemzeti példányát saját kezűleg adta volt át nekem, még 1947 elején – valószínűleg álmában, mert én sohasem kértem tőle a kéziratot!
Micsoda átok lehet ezen a fordításon, hogy sem előadás, sem könyv nem lehet belőle…
Ha netalán rábukkannál holmijaid közt, szíveskedj értesíteni, hogy átvehessem. Talán a hiányzó részeket kiegészíthetem.

Kérlek, próbálj megérteni és megbocsátani.
Ölel igaz híved és barátod

J. Zsoli

Budapest,
1848. XII. 18.”

Jékely Zoltán Németh Antalhoz. Budapest, 1948. december 18. – Kézirattár, Fond 63/1531

Az Ős-Faust sikerén felbuzdulva a Faust I. részének lefordítására tehát Németh Antal még 1943-ban kérte fel Jékely Zoltánt.
Ennek legfőbb bizonyítéka Jékely hozzá írt levele, melyben elvállalja a munkát:

„[…] Hálásan köszönöm az Igazgató úrnak, hogy nekem adta ezt a hatalmas munkát. Ahogy egy hónapocska alatt le tudtam fordítani annakidején az Úr-Faustot, úgy le kell tudjam fordítani augmentált mását is, a rendelkezésemre álló jó félesztendő alatt. Továbbá köszönöm, hogy méltányos honorárium-előleggel lehetővé kívánja tenni munkámnak aránylagos zavartalanságát. A megbízatást tehát elfogadom és ígérem, hogy igyekszem majd a kitűzött határidőre, június 30-ra befejezni.

Hálás tisztelettel üdvözli készséges híve

Kolozsvár, 1943. nov. 23.

Jékely Zoltán

Jékely Zoltán Németh Antalhoz, Kolozsvár, 1943. november 23. [Gépirat, sajátkezű aláírással] – Kézirattár, Fond 63/1531

Jékely Zoltán. 1941 körül. Fotó: Laub Juci – Színháztörténeti és Zeneműtár

Magáról az eredeti Urfaust- vagyis Ős-Faust-fordításra vonatkozó felkérésről pedig a következőt írta:

„Mélyen tisztelt Igazgató Úr!

Válaszképpen 1941. évi március 31-én kelt levelére, tisztelettel közlöm, hogy a rámbízott munkát elvállalom. S noha a rámbízott anyag terjedelme a rendelkezésemre álló idővel fordítottan arányos, remélem hogy a kitűzött határidőre mégis el tudom készíteni. Nagybecsű levelének a munka honorálására vonatkozó részét a legnagyobb megelégedéssel és köszönettel vettem tudomásul.

Hálás tisztelettel gondol az Igazgató úrra, készséges híve:

Budapest, 1941. IV. 3.

Jékely Zoltán”

Jékely Zoltán Németh Antalhoz. Budapest, 1941. április 3. [Gépirat, saját kezű aláírással.] – Kézirattár, Fond 63/1531

Jékely Zoltán Németh Antalhoz. Budapest, 1941. április 3. – Kézirattár, Fond 63/1531

S Németh Antal már-már aggályoskodónak mondható gondosságának egy érdekes bizonyítéka Jékely hozzá írt válaszlevele, már szinte a frankfurti ősbemutató „előestéjén”:

„Mélyen tisztelt Igazgató Úr!

Utánanéztem a tegnap felmerült dolognak;
a kérdéses sor így hangzik:

„Und mess ihm Hosen an!”

A Hosen-nak magyarban csak nadrág és pantalló megfelelője van, mivel a székely nyelvjárásban használatos „harisnya” félreértésre adhat okot. Az én fordításomba a pantalló-szó zeneisége miatt került be, mert szem előtt tartottam, hogy dalolni fogják. A nadrágot-szó dallamtalanabb, de nem anachronismus, tehát erre tessék kijavíttatni a „pantallót”.

tisztelettel köszönti
készséges híve

Bp. 1941. V. 14.

Jékely Zoltán”

Jékely Zoltán Németh Antalhoz 1941. május 14. – Színháztörténeti és Zeneműtár

A levélben szereplő idézethez tartozó jelenet az Auerbach pincéjében játszódik, Lipcsében…
A német eredeti szöveg mellett Jékely fordítását is bemutatjuk, mind az Ős-Faustban mind a Faust első részében:

„Urfaust:

Da mess dem Juncker Kleider
Und mess ihm Hosen an!«

Ős-Faust:

„S hej egyszer egy királynak
egy szép bolhája volt,
fogadta őt fiának,
s mindent rátékozolt.
Szabójának kiáltott,
s a jó szabó futott,
az úrfinak kabátot
és pantallót szabott!

Faust, első rész:

„Auerbachskeller in Leipzig

MEPHISTOPHELES (singt):
Es war einmal ein König
Der hatt einen großen Floh,
Den liebt, er gar nicht wenig,
Als wie seinen eignen Sohn.
Da rief er seinen Schneider,
Der Schneider kam heran:
Da, miß dem Junker Kleider
Und miß ihm Hosen an!

Faust:
MEFISZTÓ (énekel)

Hej egyszer egy királynak
egy nagy-nagy bolhája volt,
fogadta őt fiának,
s mindent rátékozolt.
Szabójának kiáltott,
s a jó szabó futott,
az úrfinak kabátot
és pantallót szabott.”

A Faustban az Ős-Fausthoz képest ez a rész kibővül:

„BRANDER:
Vergeßt nur nicht, dem Schneider einzuschärfen,
Daß er mir aufs genauste mißt,
Und daß, so lieb sein Kopf ihm ist,
Die Hosen keine Falten werfen!

BRANDER
De óva intsd a kecskét, az ebadtát,
pontos mértéket vegyem ám,
s, ha kobakja kedves a nyakán,
ráncot ne vessen az a nadrág!”

Talán Jékely levele megnyugtatta Németh Antalt, s belátta, hogy jó a pantalló… – legalábbis a rendezőpéldányban nincs javítva, sem a súgópéldányban, s Mefisztóéban, azaz Timár József példányában sem.

Végezetül szóljon magáról az Ős-Faust frankfurti előadásáról, a másik költő résztvevő, aki Jékelyvel ellentétben személyesen is részt vett a németországi turnén, Szabó Lőrinc, ahogy maga fogalmazott, erről a „rettenetes emberi erejű és gazdag tragédiáról”:

„Napközben Schauspielhausban a próbák, titkos és nyílt izgalom, díszletpróbák, világítási próbák. játékpróbák. Részlet a rádiónak. Este előadás. Az első! Magyar nagyon kevés lehet a nézőtéren. A ház mégis egyenesen zsúfoltnak mondható. »Ezek mind németek, s eljönnek egy idegennyelvű előadásra?« »Hogyne! Nálunk óriási az érdeklődés minden iránt, ami színház, s a közönség hálás, áhítatos!« Indult az Ős-Faust, Jékely fordításán átsüt Goethe zsenije. A közönség egy szót sem ért, de talán minden sorát ismeri a szövegnek s a játék igen kifejező. Meglepetés volt T. [Timár József] erős, nagyúri, rámenős Mefisztója. A felfogás helyessége tekintetében voltak viták, maga az alakítás csak tetszhetett. Ez is egyike a lehetséges Mefisztóknak. Margit szépsége és fiatalsága hódít. G. [Gobbi Hilda] tökéletes Márta asszony. A tragikus játék lenyűgöz. Már én is úgy nézem az egészet, mintha mondjuk egy bolgár nyelvű előadáson volnék. Már nem tudnám itthagyni. A börtönjelenet után tomboló taps. tizenötször is szétmegy a függöny.

Szabó Lőrinc: Frankfurtban a Nemzeti Színházzal. In: Magyarország, 1941. május 29. 5. Törzsgyűjtemény