Lipthay Endre: A Petőfi-ereklyetár létrejötte a nemzeti könyvtárban és összetételének irodalomtörténeti vonatkozásai

Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából különösen aktuális téma az egyik legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor OSZK-ban őrzött hagyatékának szemrevétele. Az önmagukban is érdekes dokumentumok fondba rendezett együttese messze túlmutat a leegyszerűsödött „szabadságharc költője” szerepkörön és Petőfi Sándor széles körű alkotói tevékenységéről, költői, műfordítói, irodalomkritikusi munkásságáról, illetve társadalmi kapcsolatairól tanúskodik. Ezért nemcsak a klasszikus értelemben vett irodalomtudomány számára elsőrendű forrás, hanem a társadalomtudományok modern kori megközelítései számára is kincsesbányát jelentenek. Emellett a dokumentumok feldolgozási metódusa hűen tükrözi nemzeti könyvtárunk történetének tudományos fejlődési irányait és egyben felvillantja jövőbeli, innovatív lehetőségeit.

Zichy Mihály és Radványi Orsolya: A lengyeli Apponyi-kastély és a benne őrzött műkincsek története

Az előadás a lengyeli Apponyi-kastély és az Apponyi család történetét mutatja be vázlatosan a 19. századi második és a 20. század első felében Apponyi Sándorné Esterházy Alexandra visszaemlékezései és a fellelhető családtörténeti források alapján, továbbá írott és vizuális források alapján rekonstruálja a lengyeli Apponyi-kastély egykori berendezését.

Samu Botond: Térkép és propaganda. Válogatás az Országos Széchényi Könyvtár egykori első világháborús gyűjteményéből

 Az Országos Széchényi Könyvtár már 1914-ben megkezdte egy olyan gyűjtemény kialakítását, amely az első világháború nyomtatványait, tárgyi emlékeit őrzi meg az utókor számára. A könyvek, folyóiratok, plakátok, aprónyomtatványok, fényképek, kéziratok mellett térképekkel is gazdagodott a gyűjtemény, ezek később a Térkép- Plakát- és Kisnyomtatványtárba kerültek. A korabeli háborús propaganda az élet minden részére kiterjedt, az újságokon, falragaszokon kívül használati tárgyakon, filmeken, zeneművekben is megjelent. Nem volt kivétel ez alól a térkép sem, amely igen fontos információs forrássá vált ebben az időszakban. Segítségével tudtak eligazodni a különböző frontokon, találhatták meg a hadiesemények színhelyeit, de a hadifogolytáborokat is. Az előadás célja betekintést nyújtani a különböző technikákba, amelyekkel a szélesebb néptömegek véleményalkotását próbálták befolyásolni, mindezt az egykori világháborús gyűjtemény térképein, atlaszain keresztül. Emellett ízelítőt kaphatunk abból is, hogyan állt össze a kollekció, mit vásároltak, kik, mikor és honnan küldtek be kartográfiai dokumentumokat. A nézőpontot szélesíti, hogy az ellenséges táborok térképeit párhuzamba állítjuk, így kiderül az is, hogyan vélekedtek ugyanarról a kérdésről, miként használták fel egymás ellen a saját kiadványaikat, miben tértek el vagy épp egyeztek meg módszereik, üzeneteik.

Kis Domokos Dániel: A Színháztörténeti Tár/Osztály korai időszaka – Dénes Tibor és Keresztury Dezső

A Színháztörténeti Osztályt – hosszú előkészítés után – csak 1949-ben hozzák létre. Ez az államosítások, így a színházak államosítása miatt is aktuálissá vált, ekkor érkeztek be a színházaktól nagy mennyiségben az anyagok. A Színháztörténeti Osztály vezetői viszont 1949-ben – később pedig 1952-ben – nem a politikai elitből kerültek ki. 1949 júniusában Dénes Tibort, a már akkor ismert színháztörténészt, írót, irodalmárt nevezte ki erre a posztra a könyvtár akkori főigazgatója, Varjas Béla, aki 1949 és 1956 között töltötte be ezt a tisztséget. Dénes Tibornak azonban az Osztály megszervezése után hamarosan kényszerűen távoznia kellett, mint utóbb kiderült 1951 második felében koholt vádak alapján letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Utána Keresztury Dezső, a poeta doctus vezette, költöztette, fejlesztette és védte meg az Osztályt hosszú éveken át.
Az 1950-es évek komor kora nyomta rá bélyegét ennek az osztálynak a működésére is. Az Országos Széchényi Könyvtár mégis azilumot nyújtott több kiváló kutatónak, s minden nehézség ellenére a gyűjtemény gyorsan fejlődött, és nem egy ma is haszonnal forgatható alapmű is keletkezett abban az időben. Korábban már Dénes Tibor kezdeményezésére, majd Keresztury közreműködésével megvalósulhatott több idősebb színházi szakember munkába való bevonása is. Ezek egyike volt Hajdu Algernon László és Jónás Alfréd után a Nemzeti Színház két világháború közti kiváló igazgatója, Németh Antal is.