„szép ami tetszik, ami vágyunknak jól esik”
Madách Imre
Madách Imre. Fotó: Simonyi, Pest, 1861. Jelzet: KA 4271/2 – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
„Madách a lángelmü költő, kinek magas
Eszményvilága fennen szárnyalt mint a sas,
S ki alkotott merész tollal tragoediát,
Mely ember! végzeted árnyát borítja rád;
Itt nyugszik, itt pihen nagy fáradalmitól,
Mikről egy küzdelemben gazdag pálya szól:
S ki tegnap örömünk volt még és vigaszunk:
Ma néma hantinál zokogva gyászolunk.
[…]
De nem, nem halt meg ő! nem hal meg a nemes
Ki e dicső nevet viselni érdemes;
A szellem él s örök! csak a test porlatag,
Melynek pihenni jó a csendes föld alatt;
Ő élni fog míg él a hű emlékezet;
S nevére fényt a hír örök sugára vet.”
Csalomjai [Pajor István]: Madách Imre ravatalánál. 1864. Idézi Abafi Lajos: Pajor István viszonya Szemere Miklóshoz és Madách Imréhez. In: Figyelő, 1889. 26. kötet, 354–355. – Törzsgyűjtemény
„Elszállt a sas! ... villámgyors szárnyai
A végtelenben fönn hullámzanak; – –
Elszállt a sas. ... mert ah, hideg vala
Forró szívének e bús földi nap;
E földi nap, mit pára s köd borit, ...
Föl a magasba vágyott szelleme. –
Oda, hol elmúló csillag helyett
A mindenségre árasztván hevet,
Örök világgal ég az Úr szeme!
[…]
Költő volt – akinek látnok szeme
E föld ködén túl szebb hazát keres”
Csalomjai [Pajor István]: Egy anya keserve. Idézi Abafi Lajos: Pajor István viszonya Szemere Miklóshoz és Madách Imréhez. In: Figyelő, 1889. 26. kötet, 355, 358. – Törzsgyűjtemény
Madách írja Pajor Istvánnak, Alsósztregován, 1864. február 11-én kelt levelében, melyben barátja neki küldött „szellemdús verseit” méltatja – Kant után szabadon:
„aesthetikai elvem igen egyszerű s rövid, mivel egyebet nem ismerek: »szép ami tetszik, ami vágyunknak jól esik«…”
Abafi Lajos: Pajor István viszonya Szemere Miklóshoz és Madách Imréhez. In: Figyelő, 1889. 26. kötet, 353. – Törzsgyűjtemény
Madách nagy műve, „mely ember! végzeted árnyát borítja rád;”, vagyis Az ember tragédiája ma is a magyar s a világirodalom egyik kiemelkedő alkotása.
A „hű emlékezet” elsősorban ennek révén tartja számon. S a felejthetetlen olvasási élményen túl 1883. szeptember 21-e óta a teátrumok is rendszeresen tűzik műsorukra színpadi változatát, újra- és újraértelmezve a mű mondanivalóját.
Paulay Ede, a Nemzeti Szinház rendezője és igazgatója vette a bátorságot, A Csongor és Tünde sikeres átdolgozásán felbuzdulva, hogy ezt az eredetileg semmiképp sem valódi színpadra íródott „drámai költeményt” színpadra alkalmazza. Bontás és újraépítkezés – vagyis az eredeti mű alapos átalakítására, egyes részek elhagyására, olykor máshova betoldására volt szükség, hogy valamiképp elő lehessen adni, s be lehessen fogadni a színházlátogató közönségnek. Ennek a hősies munkának egyik legjobb példája a londoni, vagyis a tizenegyedik szín.
A tavalyi Madách-évforduló, születése kétszázadik évfordulója alkalmából az Országos Széchényi Könyvtár kiállítással, konferenciával és külön előadással emlékezett meg Az ember tragédiájáról, külön kiemelve a színpadi megvalósulásokat, s ennek révén Paulay Ede eredeti, sajátkezűleg írt rendezőpéldányát is digitalizálták, az érdeklődők így a kiállítás alatt könnyedén belelapozhattak az eredeti szövegkönyvbe, láthatták, hogyan illesztett össze Paulay egyes részeket, hogy fel se tűnjön nagyon egy-egy hosszabb-rövidebb kihagyott, vagy áthelyezett szövegrész.
Ennek a színpadi értelmezésnek – a kezdeti fanyalgás után – oly kirobbanó sikere volt, hogy hosszú ideig érdemben nem is mertek hozzányúlni, változtatni a szövegkönyvön és az egész felfogáson. Csak a XIX. század elején, vagy inkább az első harmadában történt változás. Az első újító a Nemzeti Színház új igazgatója, Hevesi Sándor volt 1923-ban, majd 1926-ban ismét megrendezte a Tragédiát.
Eközben Sebestyén Géza, szintén 1926-ban a Városi Színházban vitte színre.
Madách Imre: Az ember tragédiája. Egyiptomi szín. Díszletterv: Baja Benedek. Jelzet: KD 2647 – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
Majd következett Németh Antal korszaka, ki 1935-ben még egy rádiójátékot is készített, majd 1937-ben, 1939-ben és 1941-be is bemutatta, mindannyiszor egészen új megvilágításban.
Közben, 1934-be a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében is bemutatták, óriási apparátussal, s először alkalmazva sikerrel vetített háttérképeket.
Máig sok vita folyik a helyes értelmezésről, a mondanivaló minél tökéletesebb közvetítéséről, s mivel ezt a monumentális színpadi alkotást talán teljesen tökéletesen sohasem sikerül bemutatni, a mindenkori rendező ennek a kihívásnak nehezen tud ellenállni, mindig újra és újra megpróbálkozik vele, így a közönség is szükségét érzi, hogy időközönként ismét megnézze, közben pedig újraolvassa.
Ez a szándék, hogy Madách gondolatai a szélesebb közönséghez is eljussanak, vezérelte Németh Antalt, a Nemzeti Színház igazgatóját is; három rendezése közben 1938-ban arra vállalkozott, hogy az egész művet lemezre felvetesse. A lemezfelvétel 30 lemezen ma is megvan, s bár azóta több változatban is megörökítették, ez év első felében egy teljesen épen megőrzött lemezalbum került elő. Ez a teljes, igen jó minőségű felvétel – Solymosi Ákos hangmérnök kollégánk jóvoltából – digitalizálva várja, hogy végre a szélesebb közönség is hallja, Farkas Ferenc kísérőzenéjével és magának Németh Antalnak a bevezetőjével, természetesen parádés szereposztással.
Madách Imre: Az ember tragédiája hanglemezeken. Odeon. Madách Imre drámai költeménye 14 hangképben. Rádiószínpadra alkalmazta és rendezi: Németh Antal dr. Társrendezők: Kiszely Gyula, Both Béla és Barsi Ödön. Az előadás zenéjét szerezte és vezényli: Farkas Ferenc. Közreműködik a Budapesti Hangverseny Zenekar, a Budapesti Opera- és Hangversenykórus Káldy László karigazgató vezényletével. Főszereplők: Ádám: Abonyi Géza; Éva: N. Tasnádi Ilona; Lucifer: Uray Tivadar. Díszdoboz. Jelzet: HN 49.196/1-30. – Színháztörténeti és Zeneműtár, Zenetörténeti gyűjtemény
Madách Imre többi, valóban színpadi művének – a Mózes, A civilizátor „Komédia Arisztophanész modorában”, és a Csák végnapjai – története már nem volt ilyen sikeres.
Reményeink szerint hamarosan elkészül a Mózes kritikai kiadása. Ezzel azonban még nem jutottunk sokkal közelebb a színpadhoz. De ez a vállalkozás, a Mózes színházi bemutatója már messzire tekint vissza. Ősbemutatója 1888. február 20-án volt, Kolozsvárott, majd 1925-ben a pesti Nemzeti Színházban. Igazi sikert nem aratott. Végül a veszprémi színház megbízásából Keresztury Dezső „restaurálta” a darabot. A Turián György rendezésében Veszprémben 1966. március 4-én bemutatott Mózest Marton Endre is átvette a budapesti Nemzeti Színházban.
Madách Imre: Mózes. Drámai költemény 2 részben. Élő színpadra alkalmazta: Keresztury Dezső. Nemzeti Színház, 1967. október 27. Színlap. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény, színlapgyűjtemény
A Mózes, majd Csák végnapjai – tehát e két Madách színmű „ügyes” átdolgozása is – Keresztury Dezső munkája.
Keresztury Dezső színházi, mondhatni dramaturgiai tevékenységéről, Madách Mózeséről ekképp vallott:
„Az élményt nem viszi el a szél. Számomra pedig hozott ez a munka egy nagy eredményt, azt, hogy meg tudtam csinálni a Magyar Irodalom Képeskönyvét. Énnekem ez egyik legkedvesebb könyvem. Nahát ehhez csatlakozik voltaképpen a magyar drámák körül való ... hogy is mondjam csak – ügyeskedésem, vagy ügybuzgalmam. Mert a magyar drámairodalom klasszikus repertoárja igen szegény klasszikus értékekben: jóformán marad a Csongor és Tünde, a Bánk bán és Az ember tragédiája. Evvel nem lehet egy nemzeti repertoárt fölépíteni. Ezért próbáltam meg, – akit különben is nagyon, különösképpen kedvelek – Madáchot ébreszteni, Madáchcsal egy kicsit jobban foglalkozni. Megvallom őszintén, barátaim löktek bele a színházi vállalkozásba, és csak azután kíséreltem meg komolyan; és én voltam legjobban meglepve, mikor a Mózesnek ilyen félelmetes sikere lett.”
Beszélgetés Keresztury Dezsővel. Németh G. Béla televízió-interjúja. Televízió-interjú, portréfilm. In. Jelenkor, 18. évf. 1. sz. (1975. január), 16. – Törzsgyűjtemény
Halász Gábor: Keresztury Dezső Madách-átdolgozásának dokumentuma. In: Madách Imre: Mózes. Madách Imre összes művei. 1 kötet. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor, Budapest, Révai, 1942. – Törzsgyűjtemény
Keresztury saját kezű bejegyzése szerint:
„Madách Imre Mózes című drámájának szövegkönyve Keresztury Dezső kézjegyével és bejegyzéseivel. Élő színpadra alkalmazta Keresztury Dezső (ez az első, csak a szöveg javításaira szorítkozó változat)”
Madách Imre: Mózes. Madách Imre összes művei. 1–2. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor, Budapest, Révai, 1942. Jelzet: MM 12.245/1/e. Fol. 9. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
„Ebben igen nagy része van persze a színház embereinek, ebben az esetben főleg Sinkovits Imrének, aki óriásit alkotott; igaz, hogy színészi pályájának az ormára is lépett ezzel, de valami igen nagyot hozott létre. És ami ezután esetleg ilyen vonatkozásban következik, az mind ennek a szolgálatában áll: valamilyen módon a hiányzó nemzeti drámát megteremteni!”
Beszélgetés Keresztury Dezsővel. Németh G. Béla televízió-interjúja. Televízió-interjú, portréfilm. In: Jelenkor, 18. évf. 1. sz. (1975. január), 16–17. – Törzsgyűjtemény
„Ezért nemcsak egy ember érdekel engem – én nagyon szeretem Arany Jánost, az életem olyan része, mint a mindennapjaim, de nemcsak őt szeretem – és ezért tudtam újraéleszteni Madáchot, mert a magyar reformkornak jóformán minden rezdületét ismerem. Élmény; »véremmé tanultam«, ahogy Arany mondta.”
Beszélgetés Keresztury Dezsővel. Németh G. Béla televízió-interjúja. Televízió-interjú, portréfilm. In: Jelenkor, 18. évf. 1. sz. (1975. január), 16–17. – Törzsgyűjtemény
Ezzel a személyes vallomásával a Mózest és a Csák végnapjait is átdolgozó poeta doctusra, az Országos Széchényi Könyvtár 75. évfordulóját ünneplő Színháztörténeti Osztály/Tár Dénes Tibort követő második osztályvezetőjére is emlékezünk, születése 120. évfordulója alkalmából.
Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár,
színháztörténeti gyűjtemény)
Irodalom:
- Abafi Lajos [Aigner Lajos]: Pajor István viszonya Szemere Miklóshoz és Madách Imréhez. In: Figyelő, 1889. 26. köt. 351–358.
- Madách Imre: Mózes. Madách Imre összes művei. 1–2. Sajtó alá rendezte, bevezette és a jegyzeteket írta Halász Gábor, Budapest, Révai Irodalmi Intézet, 1942. 1. kötet, 701–815.
- Madách Imre: Mózes. Drámai költemény. Színpadra alkalmazta [és az utószót írta] Keresztury Dezső, [ill.] Kass János, Budapest, Magvető, 1966.
- Madách Imre: Csák végnapjai. Dráma három részben. Újraformálta [az utószót írta] Keresztury Dezső, Budapest, Magvető, 1969.
- Kis Domokos Dániel: Az ember tragédiája a színpadon. Színpadi újítások a tervezéstől a megvalósulásig. 1926, (1932), 1934, 1939. In: Windhager, Károly Ákos (szerk.): Cantus vitae. Tanulmányok Az ember tragédiájáról, Budapest, MMA Kiadó, 2023, 43–121.
- Kis Domokos Dániel: Keresztury Dezső, a poeta doctus az Országos Széchényi Könyvtárban. Elhangzott a Keresztury 120. konferencián 2024. szeptember 5-én. In: Az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár honlapja, augusztus 29.
- Kiss Gábor: Keresztury Dezső szerepe Madách Imre drámáinak színpadra állításában. Elhangzott a Keresztury 120. konferencián 2024. szeptember 5-én. In: Az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár honlapja, augusztus 29.
- Beszélgetés Keresztury Dezsővel. Németh G. Béla televízió-interjúja. Televízió-interjú, portréfilm. In: Jelenkor, 18. évf. 1. sz. (1975. január), 3–19.