Keresztury Dezső születésének 120. évfordulója alkalmából A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár (MNMKK OSZK) és az Eötvös Collegium 2024. szeptember 5-én rendezte meg a Keresztury 120 konferenciát. Az alábbiakban a Keresztury Dezső, a poeta doctus az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárában című előadásom részletét adom közre.
A Színháztörténeti Osztály és a Bibliográfiai Osztály Várba költözés előtti, Múzeum utcai helyiségeit jelző tábla. Eredetileg a Nemzeti Színház próbatáblája volt. Fotó: Kis Domokos Dániel – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
Mivel Keresztury Dezső hosszabb ideig annak a gyűjteménynek volt a vezetője, mely az idén ünnepli létrejöttének 75. évfordulóját, így a Színháztörténeti Osztály első éveiről is röviden említést teszünk.
Keresztury Dezső hivatali szobájában, a ma is meglévő íróasztalnál és könyvespolcok előtt, mely garnitúrát stílusosan magától Hóman Bálinttól „örökölte”. Fotó: Katkó István fotóriporter. Jelzet: KA 8144 – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
A Színháztörténeti Osztályt – hosszú előkészítés után – csak 1949-ben hozzák létre. Ez az államosítások, így a színházak államosítása miatt is aktuálissá vált, ekkor érkeztek be a színházaktól nagy mennyiségben az anyagok.
A Színháztörténeti Osztály vezetője viszont 1949-ben – később pedig 1952-ben – nem épp az akkori politikai elitből került ki.
A Színháztörténeti Osztály osztályvezetőjének 1949 júniusában Dénes Tibort, a már akkor ismert színháztörténészt, írót, irodalmárt nevezte ki az akkori főigazgató, Varjas Béla, aki 1949 és 1956 között volt az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója.
Az Osztály megszervezése után azonban hamarosan, kényszerűen távoznia kellett, mint utóbb kiderült, elvitték, azaz 1951 második felében koholt vádak alapján letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték.
A Jászai Mari születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás megnyitóján. Balról jobbra: Dubois Sarolta[?], Dénes Tibor, Gobbi Hilda és Varjas Béla, 1950. Jelzet: KB XII. 308 – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
Ezt követően mégis egy szintén konzervatív irodalmár lett a vezető, Keresztury Dezső, a poeta doctus, aki hosszú éveken át vezette, költöztette, fejlesztette és védte meg az Osztályt.
Egy komor kor, az 1950-es évek sajátosságai rányomták bélyegét ennek az osztálynak a működésére is, mégis, ahogy maga az Országos Széchényi Könyvtár, azilumot nyújtott több kiváló kutatónak, s minden nehézség ellenére a gyűjtemény gyorsan fejlődött, és nem egy ma is haszonnal forgatható alapmű is keletkezett. Korábban már Dénes Tibor kezdeményezésére, majd Keresztury közreműködésével több régi, idősebb színházi szakember bevonása is megvalósulhatott. Ezek egyike volt később, Hajdu Algernon László és Jónás Alfréd után a Nemzeti Színház két világháború közti kiváló igazgatójának, Németh Antalnak az alkalmazása.
A Színházi Osztályt először, 1949-ben a Sándor utcáról átkeresztelt Bródy Sándor utcában, a volt Törley palotában helyezték el, majd a Pollack Mihály téren álló Festetics palotában. 1952-ben pedig egy tágasabb helyre, a belvárosban lévő Sas utcába költözött, az 1-es számú bérház II. emeletére, vagyis az akkori nevén a Guszev utcába, melyet 1951-ben egy nem létező, 1849-ben a magyar szabadságharccal szimpatizáló szerencsétlen orosz tisztről, akit valójában Illés Béla talált ki – Guszev kapitányról – neveztek el. Ezt még egy emléktábla is megörökítette.
A Színháztörténeti Osztály a Guszev utcában. Jelzet: KB 1953/4806 – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
Később pedig a Színháztörténeti Osztály / Tár a Múzeum utca 3. számú házban működött. Innen költözött később a mai helyére, a Budavári Palotába.
Tehát 1952 januárjától Keresztury Dezső lett a Színháztörténeti Osztály vezetője. Az akkori állapotokat az Osztály szíve-lelke, egyik első munkatársa, később vezetője, Berczeliné Monori Erzsébet így foglalta össze:
„A Guszev utcai tágasabb helyen történt elrendeződés után következő feladat az osztály gyűjtőkörének, munkájának, feladatainak, a nemzeti könyvtár egészébe való szerves beilleszkedésének pontos megfogalmazása volt. Ekkor tisztázódott a könyvtár többi osztályaihoz való viszonya is.”
Pukánszkyné Kádár Jolán – Berczeliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1965–1966, Budapest, OSZK, 1967, 236. – Elektronikus Periodika Archívum
Az ehhez fűzött lábjegyzet szerint:
„Az osztályok közötti profilírozás kérdését az 1952. február 23-i osztályvezetői értekezlet döntötte el.”
Pukánszkyné Kádár Jolán – Berczeliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. [83. lábjegyzet]. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1965–1966, Budapest, OSZK, 1967, 245. – Elektronikus Periodika Archívum
Egy jóval korábbi összegzés szerint pedig:
„A Színháztörténeti osztály, mely évekig tartó előkészületek után csak 1949-ben jött létre, ma már gazdag anyagával és dolgozóinak jó szakmai felkészültségével komoly segítséget jelent a színház-, film- és tánctörténeti kutatóknak; de nem kevésbé jelentős az a segítség sem, melyet a ma gyakorlati színházi embereinek: dramaturgoknak, rendezőknek nyújt; nem egy színházi rendezés és nem egy forgatókönyv születésénél ott bábáskodtak, a tár gazdag anyagával segítséget adva, munkatársaink (Fáklyaláng, Erkel film stb.).”
V. Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1957, Budapest, OSZK, 1858, 37. – Elektronikus Periodika Archívum
Kereszturyra és munkatársaira hárult a Guszev utcába való átköltözés nehéz feladata is 1952 második felében.
A Színháztörténeti Osztály a Guszev utcában. 1953. Jelzet: KA 2021/27/1 – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény
Majd 1954 januárjában egy feljegyzésben is összegezi az Osztály nehézségeit: helyhiány, raktározási és szerzeményezési nehézségek.
„Az osztály nem folytathat tervszerű szerzeményezési politikát, mert erre nincs pénze. […] Ílymódon rendkívül fontos színháztörténeti emlékek mennek veszendőbe a kallódnak el öreg, sorban elhaló színészek s özvegyek kezén.”
1954. január 14. Keresztury Dezső: Feljegyzés az O. SZ. K. Színháztörténeti Osztálynak nehézségeiről. Irattár, 1954.
Majd ismét szóvá teszi a korábban már elutasított kérést, hogy:
„az illetékes főosztály rendelje el, hogy a Színháztörténeti Osztály minden színházi produkció megtekintésére kapjon jegyeket. A színházi eseményeket ugyanis, mint a filmélet eseményeit, szakmai értekezletken szoktuk megbeszélni.”
1954. január 14. Keresztury Dezső: Feljegyzés az O. SZ. K. Színháztörténeti Osztálynak nehézségeiről. Irattár, 1954.
Végül egy fontos, azóta is többször felmerülő kérdést vet föl Keresztury, vagyis a külső munkatársak bevonását:
„Van a színházi életnek néhány érdemes, megöregedett, de munkaképes és a színháztörténet iránt érdeklődő régi munkatársa. Ezek közül többet igen értékesen be tudnánk vonni munkánkba. Az O. Sz. K. költségvetése ezeknek a külön munkáknak díjazását nem teszi lehetővé. Igen nagy segítségünkre lenne, ha ilyen munkák – emlékek összegyűjtése, feljegyzése, színháztörténeti adatgyűjtés, színházi irattárak rendezése stb. – díjazására valamilyen fedezetet kaphatnánk.”
1954. január 14. Keresztury Dezső: Feljegyzés az O. SZ. K. Színháztörténeti Osztálynak nehézségeiről. Irattár, 1954.
A Keresztury részvételével készült nagyszabású rendezvények közül kimagaslik az Országos Széchényi Könyvtár fennállásának százötven éves jubileuma alkalmából megnyílt első általános jelentőségű és a maga nemében úttörő magyar könyv- és könyvtártörténeti kiállítás Mátyás király könyvtárától a 3000-ik népkönyvtárig címmel. Ezt követte a Jókai-kiállítás, az író halálának 50. évfordulója alkalmából, 1954-ben.
A Színháztörténeti Osztály 1955. június végén a Shakespeare Szentivánéji álom bemutatójának 360. évfordulója alkalmából is kamarakiállítást rendezett. Mivel Arany János legjobban dédelgetett fordítása volt ez, nem csoda, hogy az Arany-kutató Kereszturynak is kedves témája volt. Az egyik tárlóról készült fénykép is fennmaradt, hátoldalán Keresztury Dezső kézírásával.
Keresztury Dezső, sok más, irodalomszervezői, irodalomtörténeti és filológiai munkája mellett mint Madách darabjainak átdolgozója is jeleskedett. Nevéhez fűződik a Mózes, majd a Csák végnapjai átdolgozása, mai színpadra alkalmazása, s megszületett egy önálló drámája Zrínyiről, a költő és hadvezérről, ez volt a Nehéz méltóság…
Keresztury Dezső: Nehéz méltóság. Történelmi dráma. Ősbemutató: Gyulai Várszínház, 1976. július 2. – Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény, színlapgyűjtemény.
Az általa átélt nehéz időkre emlékezve hangzik el a poeta doctus hálafohásza is:
„Sokszor éreztem: vége van,
megölnek, elvesztem magam,
s mindig túléltem;
sokszor éreztem: eltűnök,
s a nap mindújra kisütött,
valaki lenyúlt értem;
mindig úr lett a vadakon
valami nagyobb hatalom,
s elfértem tenyerében.”
Keresztury Dezső: Valaki tenyerében. 4. versszak. In: Valaki tenyerén. Keresztury Dezső istenes versei, [vál. Monostory Klára], [Budapest], Magyar Bibliofil Társsaság, [1994]. – Törzsgyűjtemény
Kis Domokos Dániel
(Színháztörténeti és Zeneműtár,
színháztörténeti gyűjtemény)
Szakirodalom:
- Pukánszkyné Kádár Jolán – Berczeliné Monori Erzsébet: Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tára. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1965–1966, Budapest, OSZK, 1967, 214–246.
- Waldapfel Eszter: Az Országos Széchényi Könyvtár a felszabadulás óta. In: Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1957. Budapest, OSZK, 1858, 7–75.
- Valaki tenyerén. Keresztury Dezső istenes versei, [vál. Monostory Klára]; [a ... rajzokat Szántó Erika kész.], [Budapest], Magyar Bibliofil Társaság, [1994].
