Gábor Miklós Kossuth-díjas színművész, rendező, író, érdemes és kiváló művész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja Zalaegerszegen született (1919. április 7-én). Édesapja, Gábor Béla mozitulajdonos volt a városban, s amikor a család 1926-ban Székesfehérvárra költözött, ő továbbra is üzemeltette a zalaegerszegi mozit. (Gábor Béla 1948 körül az USA-ba emigrált.)
Gábor Miklós 1940-ban végezte el a Színiakadémiát és a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett, azonban a rá is vonatkozó numerus clausus miatt egy hónap után el kellett mennie a színháztól. 1941-ben gróf Károlyi István frissen alapított Madách Színháza szerződtette (amely a Madách téren állt). Mivel a színház első direktora, Földessy Géza egy évad után megbukott, Pünkösti Andor kritikus, író, rendező indította el baloldali kísérletező művészszínházát. Ennek a társulatnak lett tagja a fiatal Gábor Miklós – kollégái voltak például Greguss Zoltán, Mádi Szabó Gábor, Sennyei Vera, Szemere Vera, Várkonyi Zoltán. Föllépett velük a korszak sztárjai közül Sulyok Mária vagy Szeleczky Zita is. A vizualitásért elsősorban a nemzeti nagyszínházakból ismert Fülöp Zoltán, Jaschik Álmos, Márk Tivadar vagy Nagyajtay P. Teréz volt felelős. A magas színvonalú, irodalmi alapú műsorpolitikáért Pünkösti mellett Staud Géza dramaturg, a későbbi színháztudós felelt. A Madách Színház a német megszállásig, 1944. március 19-éig működhetett.
Szalma Tamás, Gábor Miklós és Fekete Gizi Az ember tragédiájában. Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház, 1983. Rendezte Ruszt József. Ilovszky Béla felvétele
Akár Budapesten, akár vidéken játszott vagy lépett föl, az egész ország ismerte, tisztelte és szerette, hiszen számos film-, televíziós, rádiós és szinkronszerepben láthatta-hallhatta Gábor Miklóst a közönség. Elkötelezett volt a minőség, a professzionalizmus mellett, lett légyen szó a színházról, az irodalomról, a költészetről vagy a közélet kérdéseiről. Szerepeiben és saját személyiségével is az értékeket képviselte, nem engedett a könnyű sikernek, de a „művészkedők” homályos érthetetlenségét is kritizálta. Tragédiáktól komédiákig, versektől a zenés-táncos műfajokig számos országra szóló sikert aratott. Volt a Mágnás Miska címszereplője az 1948-as filmben, és ugyanekkor a Valahol Európában kamaszvezére, Hosszú. Jól emlékszünk rá mint Szabó István Apa (1966) című filmjének címszereplőjére, de a Shakespeare-hősök mellett megformált kesernyés vígjátéki figurákra is G. B. Shaw vagy Molnár Ferenc darabjaiban. Játszott klasszikusan a nagy klasszikusokban (a görögöktől Beaumarchais-n át Molière-ig, Schillerig és a nagy romantikusokig, És játszott „modernül” Higgins professzort a My Fair Ladyben, Schnitzlert és Gorkijt, Williams, O’Neill amerikai alakjait, volt Lukács György Eörsi István Az interjú című darabjában és a Nyolcadik esküdt a Tizenkét dühös emberben (Reginald Rose).
Hitelességre törekedett a színpadon és a filmvásznon, amint az életben is. Gábor Miklós rendkívül intelligens és intellektuális színész volt, művelt, több nyelvet bíró olvasott ember, sokat utazott, külföldi színész- és rendezőkollégáival is kapcsolatot tartott, de ösztönösen alakított egyszerű, kevéssé gondolatgazdag figurákat is (mint például Trigorin Csehov Sirályában vagy Plata-Ettingen herceg Molnár Ferenc Olympiájában). Rendezései is széles skálán mozogtak – Szophoklésztől Goethén és Füst Milánon keresztül Georges Feydeau Osztrigás Micijéig.
Családi életét szintén a színház határozta meg, mindhárom szerelme-felesége színésznő volt. Először Rákosi Mária, azután Ruttkai Éva, majd Vass Éva volt Gábor Miklós társa. Ruttkai Évával kötött házasságából született Julianna nevű lánya.
Gábor Miklós a családjával közölt végakarata szerint naplójegyzeteit, kéziratait 50 évre kívánta elzárni a kutatók és olvasók elől, mivel minden, 1947-től írt őszinte szavát bizalmasnak ítélte, nem kívánva a még élő szereplők lelkébe, az elhunytak emlékébe gázolni szubjektív reakcióival. Az általa (illetve utolsó kötete esetében Vass Éva segítségével) sajtó alá igazított följegyzésekben gyakran látunk-érzékelünk kihagyásokat épp ez okból. A teljes kéziratos hagyatékot Gábor Júlia két részletben (2018-ban, majd Vass Éva halálát követően 2019-ben) adta át az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti gyűjteményének, azonban a kutatóknak, érdeklődőknek 2048-ig kell várni, hogy hozzáférhessenek Gábor Miklósnak az állományvédelmi föltételek biztosítása mellett őrzött írásaihoz.
Dr. Sirató Ildikó (Színháztörténeti és Zeneműtár)
