Az erdők nemzetközi napja alkalmából a Kispöfögők című gyermeknek szóló ismeretterjesztő könyvsorozatot mutatjuk be.

A Kispöfögők sorozat első két részének témája a Lillafüredi Állami Erdei Vasút és a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút. A kép forrása: A Kispöfögők sorozat részeinek felhasználásával a szerző által készített montázs

Az erdész szakma egyik „Bibliájának” számító, Magyar erdők című művében a 20. század második felének emblematikus erdész-akadémikusa, a többek között a jóléti erdőgazdálkodás és az erdőesztétika kérdéskörének tudományos igényű tanulmányairól is ismertté vált Keresztesi Béla az alábbiakat írta 1968-ban:

Hogy az ő tudományos tevékenységének korszakalkotó mivolta miatt változott az erdőt kizárólag faanyagraktárnak tekintő erdőgazdálkodási szemlélet, vagy mert már amúgy is küszöbön állt ezen elképzelések szülte erdőhasznosítási szemlélet leváltása? Laikusként ezt megítélni nem tudom. Az tény, hogy a Turista magazin 1969. májusi száma már kitörő lelkesedéssel ír Keresztesi akkor megjelent könyvéről és annak szemléletmódjáról:

Bizony az erdőért, a természetért való rajongás „rámutatott a jövő útjára”. Ma már természetes a többcélú erdőgazdálkodás, melynek részét képezik a természetvédelmi és turisztikai szempontok is. Ha megnézzük, a Remetei Kőváry János Vadásznaptára  által inspirált, 1988 és 1989 között Rácz Gábor rendezésében készült, nagy sikerű Tizenkét hónap az erdőn című természetfilm-sorozatot, akkor bizony észre kell vennünk, hogy a benne bemutatott vadászati és erdészeti szemléletmód egyáltalán nem a „lőjünk ki minél több vadat!” és „vágjuk ki a legtöbb fát, amit tudunk!” kategóriába sorolható. A Mécs Károly színművész markáns orgánumával narrált varázslatosan gyönyörű képvilág láttán szinte a fotelben ülve is az erdőben érezhette magát a néző. A film – egyik, nem titkolt – szándékát, pedig a záró, tizenkettedik (július hónapot bemutató) részében hallhattuk is: „Sikerünknek azt tekintenők, ha netán kedvet szítottunk valódi kirándulásra.”

Az erdei túrák kihagyhatatlan részét képezik a kisvasutak. A kép forrása: A Digitális Képarchívum képeinek felhasználásával a szerző által készített montázs

Ha egy ilyen nagyszerű és ikonikus filmsorozat fontos szempontnak találja az erdei túrázást, vagy kirándulást, akkor hadd adózzak én is az erdők nemzetközi napján az ERDŐNEK egy, az erdei túrákhoz/kirándulásokhoz – véleményem szerint szimbióta módon – kapcsolódó témával. Vagy hogy egészen pontos legyek, a témával kapcsolatban megjelent – végtelenül bájos és kedves – gyerekkönyv-sorozat bemutatásával. De előbb hadd magyarázzam meg, mit értek azon a bizonyos, a túrázással szimbióta módon összekapcsolódó témán! Gyermekkoromban a szüleimnek megvolt az a jó szokása, hogy sokszor vittek ki a természetbe, az erdőbe túrázni. Iskolai szünetekben lehetőség volt hosszabb időre és távolabbi vidékekre is elutazni. Ha nem vízpartra utaztunk, akkor a helyszín kiválasztásában fontos szerepet játszott, hogy a környezetben legyen turistaösvényekkel behálózott erdő. Így nem csoda, hogy a „Füred” helységnév számomra elsősorban nem a Balaton északi partjának „fővárosát” jelentette, hanem azt a két hegyvidéki nyaralóhelyet, ahonnét a „bordó mozdony” és a „sárgacsíkos piros” mozdony által vontatott kisvonat indult az erdőben kanyargó útjára. A mozdonyok mellett az előbbinél a három-négy összekötött vagon külső peremén egyensúlyozó kalauzok, az utóbbinál az – általam akkor nagyon kedvelt és az út elejétől a végéig használt – nyitott kocsiperonok szolgáltak „örök életre bevésődött” emlékekkel. De – vidéken felnőtt ember lévén – örök életre bevésődött emlékek voltak a „Pestre menetelek” is. Annak idején ugyanis csak így hívtuk fővárosunkat, mit sem tudva arról, hogy ezzel több százezer önérzetes budai polgár lelki világába gázolunk bele. Pedig „pesti utunk” egyik – a Fővárosi Állat- és Növénykerttel azonos értékű – kihagyhatatlan stációja pont a Budai-hegyekben kanyargó úttörővasút volt, melynek mai elnevezése, a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút, ugyanúgy „joggal sértheti” a János-hegy, vagy a Hárs-hegy körül lakók „önérzetét”. Ez utóbbiakét már csak azért is, mert ezen vasúti pálya távjának mintegy harmada a Makovecz Imre- és a Kaán Károly-kilátókkal megkoronázott Hárs-hegy körül tekereg. Gyakorlatilag gyerekfejjel személyesen átéltem azt, amit a Szilvási Éva és Kovách László által írt Kisvasutakkal Magyarországon című gyűjteményes ismeretterjesztő könyvecske mottójaként is olvashatunk a könyv előszavában:

A Kispöfögők sorozat varázslatos képvilága szinte predesztinálja kis és nagy olvasóit egyaránt az erdő szeretetére. A Kispöfögők sorozat részeinek felhasználásával a szerző által készített montázs

Szóval abban, hogy az erdő szeretete kialakult bennem, nagy szerepet játszottak azok a „Kispöfögők”, amelyek az általam bemutatni kívánt könyvsorozat címét és témáit adták és remélhetőleg adják még a jövőben megjelenő újabb kiadványokban is. És remélhetőleg sikerült megmagyaráznom azt is, hogy az erdei kisvasutak üzemeltetése miért képez (vélhetőleg nemcsak) lelkem mélyén szimbióta együttélést az erdőkkel. De ha volna még olyan olvasó, aki váltig úgy gondolja, hogy az erdő és a kisvasút semmi esetre sem férnek meg egymással, annak javaslom Pete Gábornak a 310. számú vonal, a Gemenci Erdei Vasút Lassi és Vadmegfigyelő közötti szakaszának a mozdonyvezető szemszögéből bemutatott videóját. Ha valaki felülvén egy ilyen, sűrű, dús lombozatú fák között kanyargó kisvasútra és az átélt élmények hatása sem szeretetti meg vele az erdőt, akkor komoly kérdésként merül fel, hogy létezik-e bármi egyáltalán, ami képes lenne erre. Számomra mindenesetre az erdei légkör vonzó hatása az erdei kisvasutazások során kezdődött el. Szinte a mai napig él bennem az a képzet, hogy egy valamirevaló erdő elképzelhetetlen kisvasút nélkül. És hogy igazoljam magam, hogy talán mégsem vetettem el teljesen a sulykot ezzel a képzettel, hadd idézzem Zámbó Péter erdőkért felelős államtitkár úrnak az ikonikus lillafüredi kisvasút felújítása kapcsán elhangzott szavait: „Az ország kisvasútjain évente több mint egymillióan utaznak, így az erdők az aktív turizmus fontos helyszínei.”
De hogy kerültek az erdőbe a kisvasutak? És mit nevezünk egyáltalán kisvasútnak? A vasutas szakzsargon egészen pontosan keskeny nyomközű vagy keskeny nyomtávolságú vasútnak hívja ezt az üzemmódot. Az Urbán Lajos szerkesztette Vasúti lexikonban a következőket olvashatjuk erről:

A Magyarországon üzemelő keskeny nyomközű vasutakról szól a Kispöfögők című gyermekeknek szóló ismeretterjesztő könyvsorozat. A vasútbarátok előtt nem ismeretlen a Wilbert Awdry anglikán lelkész The Railway Series című könyvsorozata alapján készült Thomas a gőzmozdony című, 1984 és 2020 között vetített angol televíziós tárgymozgatásos animációs, később 3D-s számítógépes animációs sorozat. A megszemélyesített beszélő mozdonyok ötlete alapján készült a Kispöfögők sorozat is, hiszen egy-egy mozdony szemszögéből kaphat betekintést a jövő vasutas-, erdész-, vadász- vagy csak egyszerűen természetbarát generációja a hazai keskeny nyomtávú vasutak világa mellett az azokba a természeti és kulturális értékekbe, melyekben hazánk oly szépen bővelkedik. Azonban, amíg a Thomas-sorozat mozdonyai csupán fantáziaszülte, fiktív szereplők (ahogy a helyszínül szolgáló „Sodor-sziget” is), addig ezzel szemben a kispöfögők a valóságban is létező erőgépekről lettek mintázva. Ahogy a valóságban léteznek az általuk bemutatott tájegységek is.
A mozdonyvezetőknek megvan az a jó szokása, hogy az általuk irányított erőgépeknek szeretnek nevet adni. Így szinte minden mozdonytípusnak van valamilyen beceneve. A pont száz éve üzembe helyezett 424-es gőzmozdony például a „Bivaly” és – az egykori finn futóbajnok után – a „Nurmi” nevet viselte. De egy vérbeli vasutasnak vagy egy vasútbarátnak lelki szemei előtt nagy valószínűséggel egy-egy mozdonytípus képe jelenik meg, például a „Szergej”, a „Púpos”, a „Csörgő”, a „Bobo”, a „Szili”, a „Gigant” vagy a „Szöcske” nevek hallatán is. De senki ne gondolja, hogy csak az egyes típusok kaptak nevet üzemeltetőiktől. Sokszor réztábla vagy cirkalmas betűkkel történt festés hirdeti egy-egy mozdony oldalán, hogy bizony ezt a gépet a pályaszámon kívül másként is azonosítják. Így nem véletlen, hogy a bemutatott sorozat címeiben két Mk48-as és egy Mk45-ös dízelmozdony, valamint egy 490-es gőzmozdony neve szerepel. Mint mondottam, a Kispöfögők sorozatban szereplők a valóságban is létező és üzemben tartott mozdonyok. Nevüket a könyvek címe is tartalmazza és egyúttal utal rá, hol közlekednek:

Az első könyv megszemélyesített mozdonya, Miki a könyv lapjain és a valóságban. A kép forrása: A Kispöfögők sorozat részeinek és a Digitális Képarchívum képeinek felhasználásával a szerző által készítettmontázs

Miki a Lillafüreden üzemben lévő remotorizált Mk 48-as dízel-villamos „hibrid”, „aki” külsejében már jelentősen eltér a balatonfenyvesi berkeket járó „normál” társától, az eredeti dízel-hidraulikus meghajtású Bercitől. Ez a két név ugyan csak írói fantázia szüleménye, de a másik kettő „hivatalosan” is ismert az üzemeltetők körében. A Rideg Sándor Indul a bakterház című regényének főszereplőjéről elnevezett Bendegúz a Széchényi-hegy – János-hegy – Hárs-hegy képezte – szó szerinti értelemben vett – „hullámvasút” Mk45-ös erős erőgépe, Rezét pedig egy, az utasait a Gemenci-erdő látványával elkápráztató 490-es gőzös. A sorozat eddig megjelent négy részében ezek a megszemélyesített kismozdonyok igyekeznek megszerettetni az általuk rendszeresen keresztül-kasul rótt tájegységet kis olvasóikkal. A könyvek belső borítójában mind a gyermekszemek számára „jól emészthető”, mind a vizuális esztétikai élményre vágyó felnőtt olvasók számára szemet gyönyörködtető vonaltérkép mutatja be az adott vasúti pályát és környezetét. A hátsó belső borító Tudtad róluk? címszó alatt interaktív természetfürkészésre hívja kis olvasóit. A magyarországi tájegységek jellegzetes flórájának és faunájának rövid bemutatása, azt hiszem, nagyon jól példázza azt a bizonyos szimbiózist, ami a kisvasutak és az erdő között fennáll.
Az első könyv címe: Miki és a lillafüredi kisvasút. A mesés ismeretterjesztő könyv hátteréről azt kell tudni, hogy a Lillafüredi Állami Erdei Vasút 1919 után jött létre, mikor fokozódott a Bükkben fakitermelés, és sorban nyíltak a mészkőbányák. Eredeti funkciója az erdei termékek teherszállítása volt, létrehozásában nagy szerepet játszott a Magyarország számára tragikus Trianoni béke területcsonkításaival járó nyersanyaglelőhelyek megszűnése. 1919 és 1922 között épült meg látványos vonalvezetésű, eredeti nevén Szinva-völgyi kisvasút (A Lillafüredi Állami Erdei Vasút elnevezést 1929 óta használják) Ezen keskenynyomtávú (750 mm-es) vasút bravúros műszaki megoldások alkalmazásával épült fel, olyan objektumok megépítésével, mint a Mély-völgyi viadukt; a Lillafürednél lévő két alagút vagy a Hámori-tó melletti ívhíd. A turisták által kedvelt, legnépszerűbb szakaszát (ma 330. sz vasútvonal) a Miskolc – Fáskert – Papírgyár – Lillafüred – Garadna vonalat 1921. május 17-én nyitották meg, először a teherszállítás számára, hiszen kellett a faanyag a papírgyár és a dolomit a vasgyár számára. A személyforgalom ezen a vonalon 1923. augusztus 18-tól létezik. Nem véletlen, hogy sokan a Lillafüredi Állami Erdei Vasútat (LÁEV) tartják az ország legszebb kisvasútvonalának. Az utazó turista a vonatból nemcsak a sejtelmes és sűrű bükkerdő látványában gyönyörködhet, hiszen ahogy a nemrég felújított vonal üzemigazgatója, Pintyili Gergely is nyilatkozta a TV Híradónak:

És akkor még híres lovagkirályunk, I. (Nagy) Lajos diósgyőri lovagvárát meg sem említette. De említi a Kispöfögők a várárokban talált középkori kulccsal együtt. És hogy mit nyitott ez a kulcs? Hát a könyvből ezt is megtudhatják a gyerekek és a nekik felolvasó kíváncsi felnőttek egyaránt. Ahogy betekintést nyerhetnek a Bükk-hegység négy évszakának arculatába, dús erdei élővilágába és kiderülhet számukra, hogy az Ottó bácsi nevű mozdony a híres polihisztor, a környéken is madarak után kutató Herman Ottó nevét viseli. A vasútbarátoknak külön kuriózum lehet a vasúttársaság féltve őrzött kincse, az időnként ünnepélyes keretek között üzembe állított, az ország egyetlen megmaradt 447-es sorozatú, 401 pályaszámú szerkocsis gőzmozdonya, amely stílszerűen a Lilla nevet viseli.
Egyébként a Miskolc Dorottya utca – Garadna között húzódó 330-as vasútvonalnak, a mozdonyvezető szemszögéből bemutatott, a valóságos menetidőhöz képest felgyorsított felvételét az oda- és visszaútról szintén megtekinthetjük a világhálón.

„Bendegúz a film főszereplőjeként egy rakoncátlan fiatal főszereplő volt a maga kis bájával, azt hiszem hogy ez erre a mozdonyra is igaz A kép forrása: A Kispöfögők sorozat részeinek és a Digitális Képarchívum képeinek felhasználásával a szerző által készített montázs

„Bendegúz a[z Indul a bakterház című] film főszereplőjeként egy rakoncátlan fiatal főszereplő volt a maga kis bájával, azt hiszem, hogy ez erre a mozdonyra is igaz” – állítja Besztercán Kornél, a gyermekvasút vezetője a Vasparipák filmsorozat Bendegúz című részében. Ezért nem meglepő, hogy Bendegúz és a Gyermekvasút címmel jelent meg a második kötet. Ha valamely kisvasút eséllyel versenyezhet a Lillafüred–Garadna vonallal az „Ország legszebb kisvasútvonala” címért, akkor az, azt hiszem, a – vasutas zsargonnal élve – 7. számú vonal, közismerten a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút lehet. Mindkét vonal paradoxjellegű érdekessége, hogy „otthonuk”, Budapest és Miskolc egy szmoggal szennyezett levegőjű, nagyforgalmú, zajjal terhelt, ipari létesítményekkel telezsúfolt városként él a köztudatban. Ennek ellenére mindkettő rendelkezik gyönyörű erdőkkel. Amelyek természetesen árnyas fák között, meredek sziklafalak mentén húzódó kisvasútvonalat rejtenek magukban.
„Annak idején ilyen szocialista eszmények alapján próbálták ezt működtetni, de hát nem ez volt a lényege, hanem hogy megszerettessék a vasútat, meg megtanulják a gyerekek azt, hogy mi a kötelesség, a biztonság, meg a munka” mondotta a legendás magyar villanymozdony, a V63-as Gigant egyik formatervezője, Budavári István a Bendegúz nevű Mk 45-ös sorozatú keskeny nyomközű mozdonytípust és a Széchenyi-hegyi Gyermekvasutat bemutató Vasparipák epizódban. Az egykori Úttörővasút első szakasza 1948-ban készült el, teljes hosszában, a Széchenyi-hegytől Hűvösvölgyig 1950. augusztus 20-tól üzemel. Ezen vonal létrehozásával az eredeti cél – a jövő vasutas nemzedék kinevelése mellett – kifejezetten a turisztika kiszolgálása volt. Tehát itt nem bonyolítottak le teherforgalmat, mint Lillafüreden, Gemencen, Balatonfenyvesen és az ország számtalan más helyén. A maga 11,2 kilométeres szakaszával ez a világ leghosszabb, gyerekek által üzemeltett vasútvonala, aminek köszönhetően 2015-ben bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. Természetesen ez a vonal is fel tud mutatni jelentősebb megcsodálni való műtárgyakat, úgymint a Budakeszi út felett átívelő híd, a Hárs-hegy gyomrán átvezető alagút, és a Nagykovácsi út feletti viadukt. A vonat útja során 238 méter szintkülönbséget megtéve négyszer kapaszkodik fel a hegyre és négyszer ereszkedik le onnan. Ez egy kisvasúti forgalom mércéjével mérve iszonyatosan nagy terhelés. Ezért nem véletlen, hogy ezen a vonalon a máshol megszokott, Győri Rába Vagon- és Gépgyár futószalagjairól lekerült (100 kW teljesítményű) Mk 48-asok helyett – a nosztalgiajáratok kivételével – a bukaresti Augusztus 23 Gépgyárban gyártott L45H típusjelzésű, de a magyar vasúti forgalomban Mk45-ösként ismert, 331 kW (kb.500 lóerős) névleges teljesítményű dízelek teljesítenek szolgálatot. Bendegúz is ezek közé a mozdonyok közé tartozik, bár – ahogy Mikit – őt is remotorizálták már, így nem az eredeti típusnak felel meg. Egyébként a pálya mozdonyokra gyakorolt igénybevételét nagyon jól érzékelteti Pete Gábor videója, melyet a felfele kapaszkodó mozdonyból készített. A néző szinte együtt erőlködik Bendegúz társával, az Mk45,2005-ös pályaszámú erőgéppel. A dízelek mellett gőzmozdony a Budai-hegységben is pöfög, de ennek a fűtőháznak az igazi kuriozitása mégis egy dízel. Ugyanis a könyvben Piroska névre hallgató Mk49-es sorozatú dízelmozdonyból mindössze egy maradt meg az egész világon. De a vonalat környező táj is tele van kuriozitásokkal. Hűvösvölgytől a Szépjuhászné állomásig a Hárs-hegy körül tekereg véleményem szerint a legszebb pályaszakasz az alagúttal. A két csodálatos panorámájú kilátóval ellátott csúccsal is rendelkező hegy gyomrában rejtőzik a rejtelmes Bátori-barlang, melynek névadója az a Bátori László pálos szerzetes, aki először fordította le magyar nyelvre a Bibliát. A Szépjuhászné-állomásnál, még megvannak a pálos kolostor romjai, A János-hegyi Erzsébet-kilátóból pedig belátni egész Budapestet. A Széchenyi-hegytől a pálya melletti turista utat – érintve a túrázók kedvelt Normafáját, vagy kitérve egy kicsit Csillebércnél – még gyalog is érdemes bejárni. Ha pedig netán a csudamozdony Bendegúz, az egyedi festésű Bandi, vagy a csühögő-pöfögő-fújtató Panni és társaik vontatta vonattal utazunk, az már egy olyan „non plus ultra” élmény, amit nehéz felülmúlni.

Ha erdei kisvasutakról beszélünk, akkor szinte magunk előtt látjuk a szakadékokat átívelő viaduktokon keresztülhaladó, mély hegygyomrokban lévő sötét alagutakat átszelő, meredek sziklafalak mentén haladó pályákat. Mindezeket a 7-es és a 330-as vonalakon mind megtaláljuk. De létezhet-e erdei kisvasút és erdei kisvasúti élmény olyan helyen, ahol sem hegyek, sem viaduktok, sem alagutak, sem meredek sziklafalak nincsenek? Egyáltalán, létezhet valamirevaló erdő hegycsúcsok, meredek sziklafalak, mélyre nyúló sötét barlangok nélkül? Hát Magyarországnak van egy erdeje, amely geológiai értelemben véve olyan sík helyen terül el, mint egy papírlap. Ráadásul ez az erdő nem is akármilyen erdő. Talán ez Magyarország leghíresebb erdeje! Csak fák és rengeteg vízmosta sziget. Ez jellemzi ezt a Duna vize által mosott Gemenci ártéri erdőt gyöngyvirágtól lombhullásig. Ki ne ismerné a természetbarátok közül Homoki-Nagy Istvánnak, a Gemenci erdő világát bemutató, 1952-ben készült ikonikus, a Velencei Filmfesztiválon Ezüst Oroszlán díjat nyert filmjét? Nem tudom, más hogyan van vele, de engem személy szerint hetven év távlatából is teljesen el tud varázsolni ez a Sinkovits Imre ifjúkori hangjával narrált, sok helyütt még a felújítása után is fakó vagy túl sötét színvilágú filmköltemény. És vajon létezhet ez a varázslatos táj kisvasút nélkül? Azt hiszem, a Kispöfögők harmadik része megadja a választ erre a kérdésre is. Ugyanis a Rezét gőzös és a Gemenci kisvasút című könyv témája nem más, mint a címben szereplő 310-es számú vasútvonal, hivatalos nevén a Gemenci Erdei Vasút.

2000-ben érkezett meg a Kispöfögők harmadik részének főhőse, a Duna egyik mellékágáról elnevezett Rezét gőzös. A kép forrása: A Kispöfögők sorozat részeinek és a Digitális Képarchívum képeinek felhasználásával a szerző által készített montázs

Azt hiszem, az alábbi idézet nagyon jól megmagyarázza, hogy mi segített túlélni harmadik könyvünk kisvasútüzemének mind a Duna és mellékágai, mind a „racionális” szemléletű – nagy- és kisvasút-vonalfelszámoló – időknek a hömpölygő, rengeteg pusztulást maga után hozó áradatát. Az ártéri, nehézkes közlekedés szülte vasútvonal első szakaszát 1910-ben Mohács alatt, Izabellaföldön adták át. A fővonalról ideiglenes, ún. repülő vágányok ágaztak ki. Ez a vonal a ’60-as évekig az erdőből kitermelt faanyag szállítása mellett a környező települések utasforgalmát is bonyolította. A jelenlegi pálya építése, a könyv belső borítóján is látható Pörböly – Keselyűs (310. sz.) vonal 1963-66 között épült ki 24 km hosszúságban. Az 1990-es évektől a pálya nagy részét újjáépítették és a Gemenc Duna-part állomást is bekapcsolták a forgalomba. A meglévő C-50-es, kis dízelmozdonyokat korszerűsítették és 2000-ben érkezett meg történetünk főhőse, a Duna egyik mellékágáról elnevezett Rezét, a 490,2003-as pályaszámú gőzmozdony. Rezét mozdonytípusának, a 490-es sorozatnak az érdekessége, hogy noha eredetileg 1905 és 1950 közötti magyar gyártmányú mozdonyról van szó, ez mégis Borszékről, Erdélyből érkezett. Azt kell tudni ugyanis, hogy a román állam – amellett, hogy Trianon után is birtokába került a típusból – lemásolva ezeket, elkezdte gyártani és még az 1980-as években is került le belőlük a futószalagról. Később az erdei vasutak sorozatos felszámolásával mozdonyaikat eladták, így került belőlük a Gemenci mellett több Magyarországi vonalhoz (Csömödér, Gyöngyös, Debrecen, Királyrét). Ezek a mozdonyok szén helyet fatüzelésűek, ahogy a könyvecske elején láthatunk is erről egy rövid, gyerekléptékű ismertetőt. A könyv történeti szála a Duna és a víz mint élőhely mellett Gemenc legszebb évszakára, az őszre és a hóborította télre koncentrál. Nem maradhat el az erdő élővilágának bemutatása megszemélyesített állatok segítségével, így megtudjuk, hogy a hazánkban nagy számban élő gímszarvas, a vaddisznó vagy a róka mellett olyan, korábban megritkult, vagy eltűnt állatok is lakói az erdőnek, mint a rétisas, vagy az aranysakál. Egy aranyos történet keretein belül pedig azt is megtudhatjuk, milyen kedves Mikulás-napi szokás dívik a Gemenci-erdőben.
A negyedik rész a Berci és a Balatonfenyvesi kisvasút címet viseli. Ha nagyon szigorúan értelmeznénk a mai nap üzenetét, akkor azt mondhatnánk, hogy ez a rész mintha „kilógna a sorból”. Hiszen például Thorday Zoltán könyvében az „Erdei vasutak” helyett a „Gazdasági vasutak” közé van besorolva a 39. és 39B. számú vasútvonal, közismert nevén a Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút. Szóval itt nem egy sűrű erdő rengetegében kanyarognak a „Kispöfögők” mögé kapcsolt kocsik, itt nemhogy alagutakat és meredek sziklafalakat nem találunk, de még tömött sorokban egymás mellett álló, sudár törzsű, árnyas lombozatú fák sokaságát sem. Azonban ez a táj, mégis hihetetlenül fantasztikus természeti kincseket rejt magában. A már említett Homoki-Nagy István egy másik bájos természetfilmje a Cimborák nádi szélben (ez nem keverendő össze a folytatásával, a Hegyen-völgyön című epizóddal), melyben a főszereplő három „állatcimbora” a Kis-Balatonnál köt ki, ahonnét rengeteg kaland közepette megpróbálnak hazajutni. Ezt a tájat talán még jobban ismerhetjük a Fekete István írta, kétszer is megfilmesített Tüskevár című filmsorozatból. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, ez a táj felér egy lombos, sziklameredélyekkel tarkított hegyi erdő szépségével. Ahogy az esetleges utasok is gyarapodhatnak olyan élményekkel, mintha alagutakkal átfúrt sziklákon keresztül és magas szakadékokat átívelő viaduktokon átkelve csodálhatnák a mesékben lévőkhöz hasonlatos sejtelmes erdők sokaságát. Bár ezt inkább rábízom az Olvasóra – egyúttal potenciális utasra – ítélje meg saját maga. Hiszen Berci, a Balatonfenyvesi Kisvasút Mk48-as erőgépe, ha nem is pontosan itt, de a Kis-Balaton környéki tájon furikázik utasaival.

Berci Balatonfenyvesi Mk 48-as dízelmozdony. A kép forrása: A Kispöfögők sorozat részeinek és a Digitális Képarchívum képeinek felhasználásával a szerző által készített montázs

Erről a vonalról azt kell tudni, hogy a MÁV utolsónak épült keskeny nyomtávolságú gazdasági vasútja. Építésére a Balatonfenyvesi Állami Gazdaság létrejöttét követően került sor 1950-ben, mintegy 5800 hektárt lefedő területen. A vasút mezőgazdasági terményeket, illetve tőzeget és lápi mésziszapot szállított a Balatonfenyvesen lévő, a nagyvasúti üzem mellé telepített állomásra. Emellett ellátta a majorok, állattenyésztő telepek belső anyagmozgatási feladatait is. A gőzvontatást 1953-tól dízelmozdonyokkal váltották fel. 1956 júliusától menetrend szerinti személyszállítás is üzemel a vonalon. Ma két pályaszakaszon utazhat az oda látogató, a 39. számú vonal Balatonfenyvesről Csisztafürdőre; a 39. B. számú pedig Somogyszentpálra szállítja a természetet ily módon megismerni vágyókat oda és vissza. 
A vonatból látható táj szépségének megítélésében talán segítségére lehet még egy újabb videó, mely ezt a szakaszt mutatja be a mozdonyvezető szemszögéből, de egy rövidke MÁV-reklámfilm is jól tükrözi, mire is számíthat az, aki ezen a vasúton adja utazásra a fejét.
Eddig ezeket a kisvasutakat és vidéküket ismerhettük meg a Kispöfögők sorozatból. Ahogy említettem már, a történetekben szereplő mozdonyok közül kettő, a Széchenyi-hegyi gyermekvasút Mk 45 2003-as pályaszámú mozdonya és a Gemenci Erdei Vasút 490,2003-as pályaszámú gőzöse hivatalosan is viseli a Bendegúz és a Rezét nevet. Bár létező mozdonyról mintázták, de a hibrid dízel-elektromos Mk48 2021 pályaszámú mozdonynak csak az írói fantázia adta a Miki nevet, Berciről pedig nem derül ki, hogy a három balatonfenyvesi Mk 48-as (2003; 2008; 2023 psz.) melyike lehet. Néhány (mellék)szereplő mozdonynak szintén „hivatalos” a könyvben viselt neve, például a 447, 401 pályaszámú gőzmozdony szerkocsijára a valóságban is rá van festve a „Lilla” felirat, vagy a „különc”, egyébként MÁV színekben pompázó MK 45, 2006 pályaszámú erőgépén ott díszeleg a „Bandi” feliratú réztábla. Így a valóságban is találkozhatnak vele a könyv kis olvasói. Személy szerint izgatottan várom a sorozat folytatását, hiszen az ország számos vonalán pöfögnek még felfedezni váró kis vasparipák. Remélhetőleg minél előbb olvashatunk a Debreceni Nagyerdő lakójáról, Zsuzsiról, a Mátrában túrázó Gyöngyiről; Csömödér dombjainak Ábeljéről vagy a vadregényes Börzsönyben pöfögő Morgóról, és még folytathatnám a sort sok egyéb mozdonnyal és pályájával. És remélhetőleg cikkemmel is sikerült felkeltenem mind egy nagyszerű gyermekkönyvsorozat, mind a sok ember szívéhez közel álló kisvasutaknak, azokon keresztül pedig a mai nap „ünnepeltjeinek”, az erdőknek a szeretetét. Zárszóként hadd idézzem Révész Máriusz aktív Magyarországért felelős államtitkár úr szavait, mellyel ismételten igazolni szeretném azon az elgondolásom tényszerűségét, hogy a kisvasutak és az erdők szimbiózisban állnak egymással.

Alagutak és meredek sziklafalak nélkül is lehet izgalmas egy kisvasút, ahogy a Kispöfögők harmadik és negyedik részében is olvashatjuk. A kép forrása: A Kispöfögők sorozat részeinek felhasználásával a szerző által készített montázs

Köszönjük a Beszédírók Könyvkiadónak a képek rendelkezésre bocsátását és közlési engedélyét!

Felhasznált dokumentumok:

• Balatonfenyvesi kisvasút. In MÁV-Volán Csoport honlapja
• Csohány Domitilla – Győry Zsolt: Kispöfögők. Bendegúz és a gyermekvasút, Szada, Beszédírók, 2019.
• Csohány Domitilla – Győry Zsolt: Kispöfögők. Berci és a balatonfenyvesi kisvasút, Pécs, Beszédírók, 2022.
• Csohány Domitilla – Győry Zsolt: Kispöfögők. Miki és a lillafüredi kisvasút, Szada, Beszédírók, 2018.
• Csohány Domitilla – Győry Zsolt: Kispöfögők. Rezét gőzős és a gemenci kisvasút, Szada, Beszédírók, 2018.
• Gemenc Zrt. A természet szolgálatában. A Gemenc Zrt. honlapja
• Kisvasút honlap a Kisvasutak Baráti Köre gondozásában
• Keresztesi Béla: Magyar erdők. Jóléti erdőgazdálkodás, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1968. 
• Lillafüredi Állami Erdei Vasút. A Lillafüredi Kisvasútért Alapítvány honlapja
• Malatinszky Sándor: Magyarország gőzmozdonyai. A 490-es sorozat, Budapest, MÁV Zrt., 2009.
• MÁV 490-es sorozat. Wikipédia-szócikk
• A MÁV Széchenyi-hegyi Gyermekvasút honlapja
• Mesés tájakon a balatonfenyvesi kisvasúttal. MÁV-reklámfilm. In: MÁV YouTube-csatorna
• Mk 45. Wikipédia-szócikk
• Mk 48. Wikipédia-szócikk
• Mk 49. Wikipédia-szócikk
• Pete Gábor Youtube-videocsatornája
• Szilvási Éva – Kovách László: Kisvasutakkal Magyarországon, bővített kiadás, Budapest, Top Card, 2013.
• Thorday Zoltán: Kisvasutak Magyarországon, Budapest, MÁV, 1989.
• Urbán Lajos (szerk.): Vasúti lexikon, Budapest, Műszaki Könyvkiadó, 1984.
• Vasparipák. Bendegúz. Ismeretterjesztő film, rend. Csorba Miklós

Hamvai-Kovács Gábor (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)