A magyar fürdőkultúra napját minden év október második szombatján rendezik meg, hogy ráirányítsák a figyelmet a magyarországi fürdők történetére és egészségügyi szerepére. Magyarország híres termál- és gyógyvizeiről, amelyeket már az ókor óta használnak különböző kultúrák. A rómaiak és a törökök is hozzájárultak a magyar fürdőkultúra kialakításához, amely ma is fontos része az ország turizmusának és egészségmegőrző hagyományainak.
Törökfürdő a Rudasfürdőben. In: Gelléri Mór (szerk.): Budapest a kiállítás alatt. Fővárosi kalauz és tájékoztató ... az Országos kiállításról szóló függelékkel, Budapest, Dobrowsky – Franke, 1885. – Magyar Elektronikus Könyvtár. A kép forrása: Digitális Képarchívum
A rendezvény célja, hogy népszerűsítse a fürdők által nyújtott egészségügyi szolgáltatásokat, a természetes gyógyvizek jótékony hatásait, valamint a relaxáció és a wellness fontosságát. Ilyenkor sok fürdő speciális programokkal, hosszabbított nyitvatartással és kedvezményekkel várja a vendégeket. Ezen kívül különféle rendezvények és előadások is zajlanak a fürdők kultúrtörténetéről.
Uszodában. In: Borsszem Jankó, 26. évf. 1330. (28.) sz. (1893. július 9.), 6. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
Az esemény segít abban is, hogy a fiatalabb generáció is megismerje a fürdők pihentető és gyógyító erejét, valamint támogatja a belföldi turizmus fellendítését. A termálfürdők különösen kedveltek, mivel természetes gyógyvizeikkel enyhítik az izom- és ízületi fájdalmakat, javítják a vérkeringést, és stresszoldó hatásuk is közismert.
Történelem
„A magyar fürdőkultúra alapját mindenekelőtt az országnak hévizekben való gazdagsága képezi, de ezenkívül a fejlődést a római és a török fürdőhagyományok erősen befolyásolták. Fürdőkultúránk kialakításában Magyarország földrajzi helyzete és politikai történései elsősorban a latin, török és a nyugateurópai befolyásoknak kedveztek, de erősen érvényesültek ezenkívül a távolabb eső balti (finn-orosz) fürdőszokások is. Ezen különböző hatások alatt született meg a XX. század elején a modern magyar fürdő típusa, ahol a kádfürdőkön kívül thermál medencefürdők, gőzkamrák, száraz légszobák, massage, fedett és nyitott úszómedence állnak a fürdőzők rendelkezésére.
Amikor az orvostudomány legújabb korszaka ránk virradt és felismertük a természetes gyógytényezők jelentőségét, akkor fürdőszokásaink már nagyrészt rendelkezésre állottak ugyan, csak azokat szintetizálva céltudatosan be kellett állítani a gyógyítás és a megelőzés szolgálatába.”
Benárd Miklós: Magyar fürdőkultúra, [Budapest], [Franklin Ny.], 1943, 69–72. – Törzsgyűjtemény
Feszti Árpád: Műtárlat. In: Borsszem Jankó, 29. évf. 1493. (29.) sz. (1896. július 19.), 10. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
„A fürdőkultúra vizsgálatakor általában kivetítődnek a politikai, művészeti és orvostörténeti viszonyok, erkölcs, földrajzi helyzet stb., miáltal az egyetemes művelődés és a civilizáció fejlettségének keresztmetszetét kapjuk. A fürdőkultúra tehát komplex kultúrtényezők eredője.
Fürdőkultúráról mégis csak ott beszélhetünk, ahol a fürdőzést észszerűen, helyes módon és mértékben, a célnak megfelelően végzik, ahol a rendelkezésre álló természetes hőforrásokat vagy ásványvizeket a tudomány vagy a tapasztalat által előírt módon használják abból a célból, hogy az egészséget fenntartsák vagy helyreállítsák. Ebben az értelemben a fürdőzés tekintetében öt fürdőkultúrát különböztetünk meg: 1. régi római, 2. balti (finn-orosz), 3. török-arab, 4. japán, 5. modern európai.”
Benárd Miklós: Magyar fürdőkultúra a korszerű balneologia szempontjából, Budapest, [Franklin Ny.], 1943, 114–118. – Törzsgyűjtemény
Közfürdőterem a Rudasfürdőben Budán. In: Vasárnapi Ujság, 2. évf. 11. sz. (1855. március 18.), 85. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
A szabad uszodák, strandfürdők között átmenetet képeznek a fedett uszodák.
A városligeti új Széchenyi-fürdő. Balogh Rudolf fölvétele. A nagymedence a férfi-uszodában. In: Vasárnapi Ujság, 60. évf. 23. sz. (1913. június 8.), 448. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
A mai magyar fürdőkultúra a római, török és balti fürdőhagyományokon kialakult modern európai fürdőzés. A római fürdőkultusz a fényűzés és nem az egészségvédelem és gyógyítás szolgálatában állt. Eredménye ezért edzettség és gyógyulás helyett elpuhulás lett. A török fürdőkultúrát vallási motiváltság jellemzi. A finnek gőzfürdője a szauna, mivel gyógyvizek hiányában ebbe az irányba tudtak fejlődni.
A modern európai fürdőkultúrát a céltudatosság illeti. A tisztálkodás és a gyógyhatás mellett a testi erőt fenntartó és a szellemi frissességet megújító általános regenerálódást veszik igénybe.
Kultúrtörténeti szempontból a hatástorlódás az, ami fürdőkultúránkat jellemzi, éppen úgy gyógyászati szempontból az összetett ingerhatásokra való törekvés a magyar fürdőkultúra legjellegzetesebb tulajdonsága.
Nagy Béla (MNKK OSZK
Országos Idegennyelvű Könyvtár, Szolgáltatási Osztály)
Felhasznált irodalom:
- Benárd Miklós: Magyar fürdőkultúra, [Budapest], [Franklin Ny.], 1943.
- Benárd Miklós: Magyar fürdőkultúra a korszerű balneologia szempontjából, Budapest, [Franklin Ny.], 1943.
- Fürdőkultúra, balneotechnika és urbanizáció. Konferencia, Budapest, 1975. szeptember 22–27., [rend. a] Magyar Hidrológiai Társaság, Budapest, MTESZ Házi Ny., [1975].
- Wellness az ókorban. Fürdőkultúra Aquincumban. Időszaki kiállítás az Aquincumi Múzeumban, 2015. 11. 16 – 2016. 11. 16., [rend. és ... írta Fényes Gabriella], Budapest, BTM, 2016.
- Gelléri Mór (szerk.): Budapest a kiállítás alatt. Fővárosi kalauz és tájékoztató ... az Országos kiállításról szóló függelékkel, Budapest, Dobrowsky és Franke, 1885.
