Az agyag mestere

2023. április 19. 06:00 - nemzetikonyvtar

195 évvel ezelőtt született Zsolnay Vilmos keramikusművész, nagyiparos, a pécsi Zsolnay porcelángyár felfejlesztője

Zsolnay Vilmos. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 13. sz. (1900. április 1.), 193. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása. Digitális Képarchívum

Család

Zsolnay Vilmos, vagy, ahogy az utókor emlékezetében él, az ’agyag mestere’ régi kereskedő családból származik. 1828. április 19-én született Pécsett egy jómódú vegyeskereskedő öt fia közül másodikként. Az apai akarat messze viszi őt vágyaitól, hiszen álma, hogy festőművész legyen, nem teljesül. A család akaratát, kívánságát követve a bécsi Politechnikum kereskedelmi tagozatára iratkozik be és ezzel megpecsételődik sorsa. 1855-ben magánéletében jelentős változás következik be, feleségül veszi Bell Terézt; frigyükből három gyermek születik, Miklós, Júlia, Teréz. A visszaemlékezések szerint a családja rendkívül fontos számára.

„Ez a családja iránti imádat volt. A családi tűzhely tiszta fénye mellett még nagyobb lelkesedéssel szentelte magát mesterségének, melyért valósággal rajongott. (…) Nemcsak fiát nevelte méltó utódjává, hanem leányait is munkatársaivá tette.”

Gelléri Mór: Zsolnay Vilmos emlékezete, Budapest, Európa Ny, 1907, 15–16. – Törzsgyűjtemény

A gondos nevelésnek köszönhetően a későbbiekben gyermekei biztos támaszt nyújtanak a vállalkozás irányításában.

Morelli Gusztáv: Zsolnay Vilmos és családja a pécsi telep parkjában. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 13. sz. (1900. április 1.), 200. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Munkássága

1853-ban átveszi a családi kereskedést, kereskedőházat alapít, örökségét jól kamatoztatja. A korszak egyik legsikeresebb vállalkozója Pécsett. 1865-ben átvállalja Ignác testvérétől a csőd szélén álló keménycserép-manufaktúrát, s ezáltal egycsapásra megváltozik az élete. Az Első Pécsi Czement, Chamotte és Tűzbiztos Agyagáruk Gyára tűzálló tégla, épületdíszítő terrakotta termékek és mázas edényáruk készítésével foglalkozik. Zsolnay Vilmos külföldről szerződtet szakembereket, tőlük tanulja a szakma rejtelmeit, magánúton kémiát tanul. 1872-től már ő vezeti egyedül a gyárat. Komolyan vizsgálja a környékbeli agyagfajtákat és szorgalmasan kísérletezik. 1878-ban a párizsi világkiállításon egy eddig nem ismert művészi termékkel megnyeri az aranyérmet és megkapja a Becsületrendet is. Az eljárás lényege: porózus cserépre magas hőmérsékleten olvadó ólommentes mázat visznek fel, a díszítéshez pedig alacsonyabb olvadáspontú, színezett mázat alkalmaznak, amely az égetés során egy kissé beolvad az alapmázba; ez a többrétegű anyag az úgynevezett porcelánfajansz. Évről-évre újabb és újabb díszitő elemet kísérleteznek ki. 1884-ben megkezdik a kályhacsempegyártást.
Nagy sikert arat a vásárlók körében a fagyálló, samotthoz hasonlítható, jól faragható épületkerámia, a pirogránit. Az 1890-es években Wartha Vince műegyetemi vegyészprofesszorral közösen dolgozzák ki a különleges eozinnak nevezett fémfényű mázat, különféle színekben, amely a későbbiekben a gyár védjegyévé válik. Európában Zsolnay gyára volt az első, amely ezzel a titokzatos anyaggal dolgozott. Az eozin különlegességét nem az anyaga, hanem a rajta megtörő fény adja. A Zsolnay gyár nemcsak hazánkban, hanem külföldön is számos megrendelővel büszkélkedhet. Európában és a tengerentúlon is ismertté válik neve, ennek hatására a gyárat folyamatosan bővítik, az 1870-es években már 20 munkást foglalkoztat, ennek száma fokozatosan növekszik. Megbecsüli és tiszteli a manufaktúrában dolgozó szakembereket.

„Érdekes és följegyzésre méltó e szempontból Zsolnaynak az a kijelentése, hogy nézete szerint az a legboldogabb ember a világon, a ki minél több embernek tud állandóan kenyeret adni. Ebből a boldogságból még életében kijutott neki.”

Gelléri Mór: Zsolnay Vilmos emlékezete, Budapest, Európa Ny, 1907, 15. – Törzsgyűjtemény

Zsolnay Vilmos gyára számos építkezésre szállított díszítőkerámiát. Manufaktúraalkotásai megtalálhatóak a Földtani Intézet, a Fővárosi Állatkert Elefántháza épületein, illetve a pécsi Postapalota címerében egyaránt. Az eozinnal bevont kaposvári szökőkutat Zsolnay-kútnak nevezik el. A számos nemzetközi elismerésben részesülő mester 1900. március 23-án fejezte be földi pályafutását.

Morelli Gusztáv: Zsolnay gyár – majolikatárgyak színezése. In: Vasárnapi Ujság, 47. évf. 13. sz. (1900. április 1.), 200. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Emlékezete

Sírja Pécsett található, a város díszpolgára is volt. Halála után a gyár irányítását fia, Miklós veszi át, de a töretlen fejlődést megtöri a politikai helyzet: 1945-ben a gyár állami tulajdonba kerül. A pécsi gyár 1974 óta viseli a Zsolnay nevet. A manufaktúrában készülő termékek mind a mai napig ismertek. Emlékét többek között a pécsi Zsolnay-negyed őrzi.