Fadrusz János önarcképe. Az Országos Széchényi Könyvtár bejárati lépcsőházának jobb oldalán lévő Atlasz. Fotó: Kis Domokos Dániel
Ötgyermekes szegény pozsonyi szőlőműves első fiaként született. Először lakatosinas lett, majd fafaragó, kerámiafestő, végül – a kedvező körülményeknek köszönhetően, a tehetségét felismerő pártfogók révén – Bécsben vált szobrászművésszé.
Első igazán kiemelkedő alkotása a pozsonyi Mária Terézia-lovasszobor, s szinte ezzel párhuzamosan készült a Kolozsvár városa által megrendelt Mátyás-szobor, igaz, ezt csak 1902-ben avatták föl, de a gipszminta már 1900-ban a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Kiemelkedő alkotása még, több más munkája mellett, a zilahi Wesselényi-szobor, vagy a kisbéri Wenckheim Béla-lovasszobor. Könyvtárunk szempontjából pedig a legfontosabb a két ősamagyar Atlasz a főbejárat lépcsőfeljáratának két oldalán.
Ezek mellett kiemelkedik még a budai vár udvarának nevét is adó négy kapuőrző hatalmas oroszlán, 1902-ből.
Alkotásai jelentős része az Ybl Miklós tervezte Várkert Bazár egyik boltíve alatt készült, mely helyiségeket a kor híres szobrászainak adták bérbe, jelképes 1 aranykorona összegért. Márványszobrait – levelei tanúsága szerint is – Carrarában faragta, mint például a Mária Terézia-szoborcsoportot, melyet sajnos 1921-ben megsemmisítettek...
A siker csúcsán álló művész végre a budai Naphegyen saját műtermet és hozzá kétszintes villát építtetett magának, Pákey Lajos kolozsvári építésszel. A villa 1896 januárjára készült el, ahová feleségével, a képzőművész Deréky Annával költözött be.
Fadrusz-villa. I. kerület, Lisznyay utca 5. A Fenyő és a Lisznyay utca által határolt területen. Fénykép, 1930-as évek. Nagyítás az eredeti [törött] üvegnegatívról – Magántulajdon
Sajnos ez az impozáns eklektikus palota ma már az enyészeté. Miután utolsó tulajdonosától, dr. Mikler Gusztávtól egy vállalkozó megvette a 40-es években, már akkor arra számított, hogy majd a telken bérházat építtet. A háború után az épületet romos voltára hivatkozva 1947-ben lebontották, majd két ma is álló bérházat építettek a helyére. (Mikler Gusztávról részletesebben lásd korábbi blogbejegyzésünket: „Naphegyre éjvölgyből”. Százötven éve, 1873. május 4-én született a Nyugat legöregebb költője, Telekes Béla 1873–1960.)
Krisztus a keresztfán című alkotása 1891-ben országosan ismertté tette Fadrusz nevét. Elnyerte vele a Bécsi Akadémia első díját, majd a Műcsarnok téli kiállításán a Képzőművészeti Társulat ezerforintos nagydíját. A mű eredetije a Szépművészeti Múzeumban van, és a Kerepesi temetőben, azaz a Fiumei Úti Sírkertben ez áll sírja felett.
Fadrusz János síremléke. Fiumei Úti Sírkert, 28-díszsor-30. Fotó: Kis Domokos Dániel
Talán máig leghíresebb szobrát a Vasárnapi Ujság is bemutatja, még a műteremben.
Mátyás király szobra mintájának egyik részlete Fadrusz János műtermében. Paur Géza fényképe. In: Vasárnapi Újság, 45. évf. 5. sz. (1898. január 30.), 79. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum
A szobrász és a szoborkészítés műhelytitkába is bepillantást enged a korabeli tudósítás:
„Fadrusz János jeles szobrászunk pár héttel ezelőtt fejezte be a Naphegyen lévő műtermében Mátyás király szobrának nagy mintáját. A hatalmas nagyságú szobor Kolozsvár város főterére, a nagytemplom mellé van szánva. A teljesen kész minta két és fél életnagyságú arányban ábrázolja Mátyást, az igazságost, lóháton ülve. Alig egy évvel ezelőtt készíttette el Fadrusz a minta vasvázát. Erre rakták aztán a lovag és ló idomait természetes alakká kidomborító agyagot. A helyes arányokban megmintázott kis szoborcsoport méreteit kellőleg megsokszorozva, úgy készítették a vasvázat, mintha a hatalmas lónak csontvázát alkották volna meg, összes bordáival együtt. Az így fölállított váz kovácsoltvasból maga nyolc métermázsát nyomott. E mérnöki pontosságú munka után kezdődött a formálható puha agyagnak a vasgerincre való fölrakása. A mai állapotban készen levő ló a rajta ülő lovas alak mintegy 65 métermázsát nyomhat. A kitűnően sikerült nagy minta főalakjához, Mátyáshoz, Fadrusz összeszedte a Mátyásról bárhol található arcképeket és szoborműveket; ezek alapján mintázta meg a kora szerinti páncélos fegyverzetben ülő alakot. A lóhoz Fadrusz külön tanulmányokat tett a mezőhegyesi állami ménestelepen, ahol e célból három hónapig tartózkodott.
A nagyszabású szobor fő alakja immár öntés alá került a múlt héten. Mostani képünkön a ló agyagban áll a huszonegy méter magas műteremben, egy könnyen forgatható tengelyű állványon. Mátyás király fejét gipszbe takarva már levették az alakról, minthogy az arc kibontása a reá rakott gipsz-negatívból különös gondot kivan. Magára a testre már szintén föl van rakva a vastag gipsz-réteg, melyet könnyebb önthetés céljából gondos számítással, a még pépszerű gipszanyag reá öntésénél külön darabokra választanak széjjel a gipszöntő munkások. Az ilyen részeket egy-egy bádogszalag köti össze. Az egyes darabokat azután könnyebben szétszedhetik külön választva a tulajdonképpeni agyagmintától, nyervén egy úgynevezett negatív vázat, melyből a benne maradt agyagot kimossák. E negatív vázat gondosan összeállítva újból kiöntik gipszből és ezután kapják a tulajdonképpeni kész mintát, amelyről a végleges bronzöntvényt készíti az ércöntő.
A lovas szobornak igen sikerült agyagmintáját képben is bemutatjuk lapunk mai számában. A minta után ítélve, Fadrusznak e munkája is méltó társa lesz eddigi jeles alkotásainak, sőt azokat tán még felül is fogja haladni. A szoborcsoport mellékalakjait e főalak teljes gipszbe öntése után készíti el Fadrusz. Megkezdett mintájuk váza képünk hátterében már látható is, mig a nagy minta mellett szerényen, alig észrevehetően húzódik meg a művész első kis mintája.”
A Mátyás-szobor mintája Fadrusz műtermében. In: Vasárnapi Ujság, 45. évf. 5. sz. (1898. január 30.), 78–79. – Elektronikus Periodika Archívum
Az 1902. október 12-én felavatott szoborcsoport egyes alakjait az ünnepi lakomán a Fadruszt felköszöntő szónok, Szádeczky Lajos – 1914-től Szádeczky-Kardoss Lajos – kolozsvári egyetemi tanár nevezte meg: a jobb oldalon lévő első alak Báthory István erdélyi vajda, melyet a szobrász önmagáról mintázott, ezt maga a művész mondotta a díszebéden Szádeczkynek, s a szoborhoz hasonló beállásban le is fényképeztette magát.
Több alkotása is önarckép, de ez a művészek közt nem ritka, gondoljunk csak Dürerre, vagy akár Leonardóra… s például Strobl Alajos némely nőalakját a saját feleségéről mintázta.
A Mátyás-kultuszhoz tartozik, hogy ugyanekkor nyílt meg az Erdélyi Kárpát Egyesület néprajzi múzeuma Mátyás szülőházában.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület, E. K. E. Múzeuma. Képeslap. „Keszey Albert könyv- és papírkereskedése, Kolozsvár, Mátyás király-tér 5.”, 1910 körül – Magántulajdon.
A szoborcsoport felállítása alkalmából Sárga János kolozsvári ékszerész és órás – 1911-től Budapesten, a Kígyó téren is működött mint „ékszerész cs. és kir. udv. szállító”, a Magyar iparművészeti Társulat tagja – ízléses brosst is készített Fadrusz Mátyás-fejével, hátoldalán az avatás dátumával.
Az immár Kolozsvár jelképének is számító szoborcsoport ábrázolásával botdísz is készült.
Botdísz. 1902 körül – Magántulajdon
Hogy az érzékeny lelkű művész lelki alkatába is bepillantást nyerjünk, s művészi hitvallását is megismerjük, Jászai Marihoz írt egyik levelét közöljük:
„Édes lelkes művésztársam
Azt írja nékem, hogy ezen megszólítással megszégyenítettem, és hogy azt a képet el fogja rejteni, amelyen ez az ajánlás van.
Márpedig azt ne rejtse el, mert sem Jászay nem szorul rá, hogy bárki is hízelegjen neki, sem pedig én, hogy bárkinek is hízelegjek.
Szívünkben egy és ugyanaz a láng teszi forróvá művészetünket, lelkünkben ugyanaz az eszménykép ég: fajunk, hazánk dicsősége. Ezt szolgálja számtalan magyar szív, nem csak a művészettel; bárki a maga terén, ki hogy ereje és képessége bírja.
Mikor én önt először hallottam Medeában vagy 8-10 év előtt, egy görög témájú darab, a leggyászosabb Metternich korszakban szülemlett munka, erős, de lenyűgzött, és osztrák költőtől; amikor önt hallottam abban az idegen lelkű darabban, úgy éreztem, mint ha egy rég elfelejtett ősmagyar mítosz támadna föl előttem, és mint ha az volna az a soha nem hallott édes magyar anyanyelv, az a magyar hang; hát ilyen, ilyen gyönyörű a mi édes, hatalmas, zengzetes vitéz nyelvünk, és csak hallgattam szavait és hangját, mint egy új megnyilatkozást, és akárhogy szorítottam össze fogaimat, a könnyeim csak peregtek le orcámon, forrón és édesen a boldogságtól, és ezt az érzést soha életemben nem fogom elfelejteni.”
Fadrusz János Jászai Marihoz é. n. – Kézirattár, Levelestár, 1. levél
Franz Grillparzer Medea című tragédiáját nálunk először 1887. november 4-én mutatta be a budapesti Nemzeti Színház, Jászai Mari főszerepével.
Jászai Mari mint Medea Franz Grillparzer Medea című tragédiájában. Fotó: Strelisky, 1898. – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény [NSZ] KB J 131
Fadrusz levelét így folytatja:
„Ön a múltkor azt mondta, hogy Mátyást fiatalon gondolta.
Édes szép kollegám, ön, aki annyit fáradozik és lelkesül Mátyásért, hogy szintén számot tarthat arra, hogy hát miért csináltam Mátyást meglett férfi korában, önnek elmondom.
Kétségtelen az, hogy a népmondák hőse, a diákruhákban bujkáló, a nagyurak leckéztető, igazságot tevő Mátyás, csak fiatalon képzelhető.
De amilyen kedves énnékem a nagy királyunk ebben a korban és alakban, ha arról van szó, hogy szoborban legyen életre támasztva, akkor csak úgy látom, amint őt a legenda és a történelem egyesítve mutatja:
Mátyás az uralkodó, az erős, a hatalmas, a győzedelmes királyt; aki már nem kénytelen kunyerálni a rendektől, hogy segítsék, aki már nem kénytelen a nemzet hatalmas és hazafiatlan pártütő oligarcháival küszködni, hanem az a Mátyás, akinek hódol a világ, akihez a hatalmak követjei járulnak mély alázattal, akinek a kedvéért a külföld követei megtanultak magyarul végül, és mindenekfölött aki legyőzte a hatalmas német császárt, és hogy egy szóban mindent kimondjak, aki Bécsben uralkodott!!
Ez az egy, ez a fényes nagy dolog: az a magyar király, aki Bécsben uralkodott, hogy mit jelent ez az én szívemnek, azt ki sem mondhatom.
Ez a történelmi paritás, hogy egy nemzeti királyunk Bécsben uralkodott, teszi elviselhetővé, hogy Bécsből választottunk királyokat, és most azt hiszem, hogyha így nézi a dolgot, ön sem fogja már fiatalon képzelni azt a Mátyást, akit a derék Kolozsváriak életre támasztottak halandó kezeim által.
Isten áldja meg édes lelkes művésztársam, és tartson ezentúl is jóindulatában
maradok kezeit csókolva lelkes híve
Fadrusz János”
Fadrusz János Jászai Marihoz é. n. – Kézirattár, Levelestár, 1. levél
Másik levelében meg a még a műtermében épen álló Mátyás szobor megtekintésére invitálja:
„Szeretve tisztelt
nagyságos asszonyom!
Mátyásom kész, szét fogják fűrészelni, ugye megnézi még előbb a mi lovasunkat és királyunkat?
Ha csak lehet, jöjjön el holnap délelőtt, akkor legjobb a világítás.
Feleségem szívélyesen üdvözli, én még csókolom szép hatalmas kezeit
hálás híve
Fadrusz”
Fadrusz János Jászai Marihoz é. n. – Kézirattár, Levelestár, 2. levél.
Fadrusz műtermébe vezet a következő két, Balogh Rudolf által készített érdekes felvétel.
A bal oldali képen Mátyás pályaterve látható, kis méretben, a jobbra lévőn a gróf Wenckheim Bélát ábrázoló szép lovasszobor látható, mely ma is áll Kisbéren, előtte a Mátyás-szobor fejrésze, a háttérben pedig a Mátyás-szoborcsoport egyik mellékalakja, aki, ahogy az a kolozsvári avatáskor kiderült, nem más, mint Kinizsi Pál.
Fadrusz műterméből. Balogh Rudolf fényképei. In: Vasárnapi Ujság, 50. évf. 44 sz. (1903. november 1.), 730. – Elektronikus Periodika Archívum
Egy másik levél pedig jól kiegészíti a szobor keletkezéstörténetét:
„Igen tisztelt uram!
Ma tudtam meg a beküldött „Ellenzék” cikkéből, hogy nálam járt, de nem talált otthon.
Nagyon sajnálom, hogy nem lehetett szerencsém, mert én minden erdélyi embert mint hozzám tartozónak érzem.
Valószínűleg még Kisbéren voltam, ahol még b. Wenkheim [Wenckheim] Béla lovasszobrát befejeztem, mindenesetre ha még egyszer útba veszi Budát, akkor kérem, tudassa velem egy pár sorral, nehogy esetleg ismét elkerüljük egymást, nehogy esetleg ismét elkerüljük egymást, mert most a párisi kiállítás előkészítésénél sok dolgom van kifelé. A Mátyásból már két alak van bronzba öntve készen, a harmadikat jövő héten kezdik. A lovas alakból pedig a kormány készített egy gipszöntvényt a szépművészeti múzeum számára.
Viszontlátásig igaz tisztelője
Fadrusz János”
Fadrusz János Ismeretlenhez – Kézirattár, Levelestár
A hajdani díszes Budavári Palotában lévő Mátyás teremben is állt egy kisebb másolata a Mátyás-szobornak.
Hauszmann Alajos: A magyar királyi vár, Budapest, Hornyánszky Nyomda, 1912. – Hungaricana Közgyűjteményi Portál
De a Jászaival való ismeretségen kívül van még egy másik színháztörténeti vonatkozása is Fadrusznak. Zilah egyik különlegessége a Tuhutum-emlék, rovásírásos felirataival, melynek kapcsán ismét feléledt a heves rovásírásvita, a város leghíresebb emlékműve mégis a Wesselényi-szobor, melynek jobbágyát Fadrusz kora kedvelt kolozsvári színészének, Szentgyörgyi Istvánnak Tiborc-alakításáról mintázta. Az itt közölt nagyméretű fényképen olvashatjuk magának a művésznek jellegzetes kalligrafikus aláírását, s a kép hátoldalán pedig a feljegyzést, miszerint azt gróf Esterházy Kálmánné, Bethlen Paulina ajándékozta a Nemzeti Színház Múzeumának, s bár a növedéki napló szerint 1929-ben vették leltárba, a kép nyilván 1925-ös keltezésű, hiszen ekkor alakult meg a budapesti Nemzeti Színház Múzeuma, s ebben az évben hunyt el az adományozó is. Gróf Esterházy Kálmán pedig – még a XIX. század második felében – előbb a kolozsvári Nemzeti Színház választmányi tagja, majd intendánsa volt.
Az Országos Széchényi Könyvtárban látható két hatalmas atlaszszoborról is említést tesz a művész, barátjához, a költő, művészettörténész Lippich Elekhez írt egyik levelében, aki ez idő tájt a vallás- és közoktatási minisztérium művészeti ügyosztályán működött.
„Két nagy márványalakom van itt a királyi vár számára, egy pár óriás meztelen szittyát csináltam, de nem bőrrel, párducokkal, amilyenek lehettek a magyarok Ázsiában.”
Fadrusz János Lippich Elekhez. Carrara (Itália), 1898. [?] december 10. [Részlet] – Kézirattár Levelestár
Ma is hatalmas a könyvtárat védő két ősmagyar, de „lógnak a levegőben”… Az eredeti helyükön jobban érvényesültek mint Atlaszok, csodálatos környezetükben…
A palotaőrző négy oroszlán is kiemelkedő alkotása, jól tükrözi művészi módszerét, nem szolgaian másolta le azt, amit ábrázolni kívánt, s bár ekkor is, mint Mátyás lovánál a mezőhegyesi állami ménestelepen a lovakat, most is hosszasan tanulmányozta az oroszlánokat a budapesti állatkertben, mégis egyéni módon, elsődlegesen a viselkedésüket megragadva ábrázolta a két feszülten figyelő, és a két dühös oroszlánt.
Az udvar külső részén álló, szemből nézve a jobb oldalon lévő szelíden figyelő állat jobb oldalán még ma is olvasható a művész neve, s a készítés dátuma: Fadrusz János, 1902.
A művész „aláírása” a bal oldalon álló ősmagyar talpazatán, hatalmas lábfeje s a párduc mancsa fölött is jól kivehető.
Az Országos Széchényi Könyvtár lépcsőfeljáratának bal oldalán álló ősmagyar Atlasz talapzata. Fotó: Kis Domokos Dániel
Maguk a párducok is remekművek, bár mindkettőnek van valami kis sérülése, de ettől nem veszítenek ma sem a szépségükből.
Fadrusz itt is, az Udvar oroszlánjaihoz hasonlóan, a szelíden figyelő és a dühös párducot is megjeleníti. A marcona szittya lábánál a szelíd vadállat, a lágy vonásokkal ábrázolt önarckép-magyar mellett pedig a vicsorgó párduc vigyázza gazdája lépteit.
Ugyanakkor a szakállas, szigorú tekintetű szittya fejét és hátát párducbőr fedi, a kidolgozott prém fejrésze is jól látszik.
Az Országos Széchényi Könyvtár lépcsőfeljáratának bal oldalán álló ősmagyar Atlasz. Részlet. Fotó: Kis Domokos Dániel
A másik oldalon pedig a szobrász arcvonásait idéző magyart védelmező hűséges vadállat.
Fadrusz János 1903. október 25-én hunyt el. Emlékét fennmaradt szobrai mellett egy róla készült mellszobor is őrzi, az alkotásai egy részének színhelyéül is szolgáló műterem villájára is emlékezve a Naphegyen, a Naphegy utca és a Lisznyay utca kereszteződésénél, egy kis park előtt. Marton László Kossuth-díjas szobrászművész alkotása, avatása 2010. szeptember 2-án volt.
Fadrusz János mellszobra. Marton László alkotása. 2010. Fotó: Kis Domokos Dániel
A szobrot tartó gránit oszlop talapzatán ez a felirat olvasható:
A KÖZELBEN ÁLLOTT
FADRUSZ JÁNOS
MŰTERME, AHOL A
KOLOZSVÁROTT
FELÁLLÍTOTT
MÁTYÁS KIRÁLY
SZOBROT ALKOTTA
MARTON LÁSZLÓ SZOBRÁSZMŰVÉSZ AJÁNDÉKA
ÁLLÍTTATTA A BUDAVÁRI ÖNKORMÁNYZAT
2010
Marton László a szobor hátoldalán lévő szignó szerint még 2008-ban, azaz Fadrusz János születésének 150. évfordulóján készítette el az eredeti gipszmintát.
Kis Domokos Dániel (Színháztörténeti és Zeneműtár)
