Monnó fenegyerekek

2024. október 11. 06:00 - nemzetikonyvtar

Jókai Mór levele Szilágyi Sándor történészhez

Balra: Szilágyi Sándor. Arckép. Ellinger Ede fényképe után. In: Vasárnapi Ujság, 42. évf. 36. sz. (1897. szeptember 8.), 584. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum.
Jobbra: Jókai Mór. Fotó: Prof. Koller és Borsos J. Jelzet: KA 5.292/7 – Színháztörténeti és Zeneműtár, színháztörténeti gyűjtemény

Előttünk áll egy tizenéves lelkes fiúcska, aki áhítattal tartja kezében s olvassa Jókai bácsi gömbölyű gyöngybetűkkel, lila tintával írt kis, különös, néhol majdnem érthetetlen levelét, melyet Sándor bácsihoz, vagyis Szilágyi Sándorhoz írt, a már rég elhunyt nagyapa keresztapjához…

„Szilágyi Sándornak.

Sándor Bácsi, héj, mikor Kendet még
„Sándorkámnak, öcsémnek” nevezték!
A mikor még Te is, én is nem voltunk
okos emberek; – hanem monnó fene gyerekek, –
s lőttünk bakokat; – de nagyokat. – Bak most is
bukkan elő, - de »lőni« – itt a bökkenő.

öreg apátok

Jókai Mór”

Bpest 1887

Jókai Mór Szilágyi Sándornak. Levelestár. Növedéki napló: Sz. 414/91/1982 – Kézirattár

Jókai Mór Szilágyi Sándornak, Budapest, 1887. március 18. Levelestár. Növedéki napló: Sz. 414/91/1982 – Kézirattár

Szádeczky Lajos (1914-től Szádeczky-Kardoss Lajos) történész, aki előbb kolozsvári, majd Trianon után szegedi egyetemi tanár, nemzetgyűlési képviselő, egyik mestere pedig – Salamon Ferenc mellett – a budapesti egyetemi könyvtár igazgatója, Szilágyi Sándor történész (Kolozsvár, 1827. augusztus 30. – Budapest, 1899. január 12.) volt. Később Szilágyi Sándor lett az 1886-ban született Lajos fia keresztapja is. Az egyetemi könyvtárban Szilágyi közvetlen munkatársai, barátai és tisztelői az 1880-as évektől Sándor napon ünnepséget szerveztek, s tréfás kiadványokkal is kedveskedtek az idősödő tudósnak. Egy ilyen alkalomra írta Jókai az imént említett kis köszöntő levelet, melyet ki is adtak, az akkori technikával facsimilében. Mivel Szádeczky volt a szerkesztő, a kiadás java részét, a köszöntő írások összegyűjtését is ő szervezte meg, így került hozzá ez a levél, majd vált valamiféle családi ereklyévé.

Szádeczky Lajos arcképe. Igazolványkép, sajátkezű aláírásával. Ferenczy és Társa, Kolozsvár. – Magántulajdon

A levél alján, melyet eredetiben, s a már említett hasonmásban is bemutatunk, ott szerepel a szerkesztő – Szádeczky – megjegyzése:

„egészen cirkografirozandó”.

Jókai Mór Szilágyi Sándorhoz, Budapest, 1887. március 18. – Kézirattár, Levelestár

A szerkesztő, Szádeczky Lajos megjegyzése a levél alsó részén. – Jókai Mór Szilágyi Sándorhoz. Budapest, 1887. március 18. – Kézirattár, Levelestár

A levél végül Vörös Károlyné Windisch Éva, a Kézirattár akkori osztályvezetője baráti rábeszélése révén került eladás útján a Kézirattárba még 1982-ben. Most ez a levél ott árválkodik a Jókai-fondtól külön, egyes-egyedül, a Levelestárban.
Szilágyi Sándor halálának 125. és Jókai Mór közelgő 200. születésnapján jó volt ismét kézbe venni ezt a kis köszöntő levelet. – S igaz ugyan, hogy már 1887-ben megjelent – érdekes, hogy az eredeti levélhez képest kicsit más elrendezésben –, majd 2008-ban Szilágyi Sándor történész körét bemutatva a Valóság című folyóirat hasábjain is, de így teljességében végre most mutatjuk be a nagyközönségnek.
További alkalmi füzetek jelentek meg az egyes névnapokra, ünnepségekre, tréfás tartalommal és szép illusztrációkkal. Az 1887. évi névnapra egy rendkívüli Magyar Történelmi Életrajzok füzetet szerkesztett Szádeczky, melynek belső címe így hangzott: Sándor-napi Napló, Ét- és Emlék-Lap, írták az olvasók, olvassák az írók. Jókai nyitotta a sort, kedves hangvételű levelével.

Szilágyi Sándornak. Jókai 1887. március 18-án kelt levelének facsimile-kiadása. In: Magyar Történelmi Életrajzok. A Magyar Tudományos Akadémia Történelmi Bizottságának segélyezésével kiadja a Magyar Történelmi Társulat, most szerkesztik Szilágyi Sándor nevenapjára. 1887. márc. 18. 59. évf. Bp. 1887. 4. – Törzsgyűjtemény

S most lássuk a ritkaságszámba menő kiadvány néhány további oldalát is.

A levélben szerepel egy különös, régi magyar szó a monnó, amely először talán a Jókai-kódexben bukkan fel írott változatban. Jelentése mindkettő, mind a kettő. A levélben tehát mindketten; mind a ketten.
Jókai tudatosan kezdett régi magyar szavakat használni egyes regényeiben, ez a szó a Szabadság a hó alatt, vagy a zöld könyv (1879), majd A kiskirályok című regényben, (1886), és a Levente. Történelmi drámai költeményében (1897) is szerepel: (Jókai ez utóbbi műve 1898-ban jelent meg, e kiadás részletes utószava végén neve mellett 1897. Aratás hó [július] 18-át írt.)

„Monnóra egyformán süt a nap az égből.”

Jókai Mór: Levente. (1897). In. Uő: Drámák IV. (1897–1904). Sajtó alá rendezte Mályuszné Császár Edit, Budapest, Akadémiai (Jókai Mór összes művei), 1987, 25. – Törzsgyűjtemény

Jókainak a „monnóra” szóhoz fűzött lábjegyzete szerint:

„Mindkettő. Régi szó: »monno verembe esének«”.

Jókai Mór: Levente, Budapest, Révai, 1909 – Magyar Elektronikus Könyvtár

Jókai kiegészítő megjegyzése – példamondata – utalás a Müncheni kódex két helyére:

„monnaik az verembe esik”

Müncheni Kódex [1466]. A négy evangélium szövege és szótára. Décsy Gyula olvasat alapján a szöveget sajtó alá rendezte és a szótári részt készítette Szabó T. Ádám, Budapest, Európa, 1985, 58. – Magyar Elektronikus Könyvtár

„Nemde monnon az verembe esnek-e?”

Müncheni Kódex [1466]. A négy evangélium szövege és szótára. Décsy Gyula olvasata alapján a szöveget sajtó alá rendezte és a szótári részt készítette Szabó T. Ádám, Budapest, Európa, 1985, 193. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Vagy akár ezt is idézhette volna:

„új bort új tömlőkbe eresztnek és monno megtartatik.”

A Levente már előbb idézett példányában, vagyis az eredeti nyomdai kefelenyomaton Jókai sajátkezű javításai, bejegyzései olvashatók. Ez a példány egy teljesen szabályos Jókai-korrektúra, mely közben szövegkönyvvé vált. Előbb jellegzetes lila tintával, majd vörössel írt bele a korrektúrapéldányba. Mindjárt az elején, olvassuk:
Jókainak ezt a művét végül nem mutatták be.
A címlap margóján szintén Jókai megjegyzése olvasható: „Az egész első szakasz színpadi előadásra nem való. Jm” [Jókai Mór]

Jókai Mór: Levente. A Jókai Mór: Levente. Tündérjáték a honfoglalás köréből 4 képben. Zenéjét szerezte Sárosi Ferenc. Szövegkönyv. Címlap. Jelzet: NSz J 134/2. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

A piros tintával írt megjegyzések a második korrektúra jelzésére szolgálhattak, ahogy a nyomdai levonat végén maga Jókai írta rá:

„Még egy reviziós k[orrektura-(?)] / példányban a javítás[okkal]”

Jókai Mór: Levente. A Jókai Mór: Levente. Tündérjáték a honfoglalás köréből 4 képben. Zenéjét szerezte Sárosi Ferenc. Szövegkönyv. Címlap és belső hátlap [160.]. Jelzet: NSz J 134/2. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

Jókai Mór: Levente. A szövegkönyv címlapja. Jókai megjegyzésével a margón: „Az egész első szakasz színpadi előadásra nem való. Jm” [Jókai Mór]

A monnóra szó is megjegyzetelve, Jókai számozásával.

A szövegkönyvben a monnóra szó. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény NSz J 134/2. 17.

Az egész szöveg végén pedig az utolsó, befejező rész Jókai sajátkezű betoldásával szerepel:

„Lehel: Magyarok Istene! Kit mindenütt látunk

Égben, földben, vizben, kezed munkáiban
Töltsd ki a te lelked erre a nemzetre
Századok sz [a többi rész hiányzik]”

Jókai Mór: Levente. A Jókai Mór: Levente. Tündérjáték a honfoglalás köréből 4 képben. Zenéjét szerezte Sárosi Ferenc. Jelzet: NSz J 134/2. – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény

Végül a nyomtatásban megjelent szöveg szerint:

„Árpád:

Magyarok Istene! Kit mindenütt látunk,
Égben, földben, vizben, kezed munkáiban,
Töltsd ki a te lelked erre a nemzetre!
Századok százada lássa virágzását,
A hányszor elbukik, annyiszor támaszd fel.
Védd meg ellenségtől, védd meg önmagától!
Takard be mennyeddel, földét gazdagítsd meg!
Árpád dicső törzsét örökítsd meg rajta.
Mig világ világ lesz, mig magyar magyar lesz,
Uralkodjék benne időtlen időkig.”

Jókai Mór: Levente. Hetedik szakasz, Budapest, Révai, 1909. – Magyar Elektronikus Könyvtár

E kis „nyelvészeti” – irodalomtörténeti – kalandozásból visszatérve, az iménti, 1887-ben kelt Jókai-levél után Szilágyi Sándor és Jókai barátságának emlékére álljon itt még egy Jókaitól Szilágyinak címzett talán utolsó levél, mely a bemutatott levél után tíz évvel később íródott:

„Kedves Sándorom

Fogadd legőszintébb üdvözletemet, a mai nagy
ünnepnapodhoz csatlakozva igaz jó kivánataim-
mal. A mi irodalmi pályánk annyi közös együtt-
működéssel vannak egymáshoz fűződve, hogy
mindig Rád kell emlékeznem, a messze multtol
kezdve, a mikor mi törtük az utat, a késő jelen-
korig, a mikor minket tör az út.

Tartsa meg az Isten még sokáig a Te
munkaképességedet: adjon Neked olyan jó lábakat,
mint a milyen jó fejet, olyan jó gyomrot,
mint a milyen jó szivet adott. Épitsd tovább
is multunk dicsőségét.

régi igaz barátod

Svábhegy Jun 21 1897 Dr. Jókai Mór”

Jókai Mór Szilágyi Sándorhoz. Svábhegy, 1897. június 21. Jelzet: Fond IX/293 Fol. 6. – Kézirattár

Jókai Mór Szilágyi Sándorhoz. Svábhegy, 1897. június 21. Jelzet: Fond IX/293 Fol. 6 – Kézirattár

A megint csak kedélyes hangvételű sorok abból az alkalomból íródtak, hogy Szilágyi Sándor 70. születésnapja alkalmából tisztelői bronz emlékplakettet készíttettek, melyet a Magyar Történelmi Társulat június 21-i gyűlésén ünnepélyesen nyújtottak át neki. A plakett Anton Scharff ismert osztrák éremszobrász alkotása volt.

AET. LXX. ALEXANDER SZILÁGYI, 1890. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2024. – Magántulajdon

Sajnos a magyarokat nem éppen mindig jó színben bemutató, bár máig elismert, nagy történettudós Alfred Ritter von Arneth emlékére is hasonló plakettet nyomtak Bécsben, talán az ötletet is innen vették. A plakett elülső oldalán bajuszos mellképe, hátlapján az általa kutatott történelmi személyek, Maria Terézia és mások láthatók.

Scharff Anton: Szilágyi Sándor-plakett. RERVM HVNGARICARVM AC TRANSSYLVANICARVM INDAGATORI INDEFESSO 1897. Fotó: Kis Domokos Dániel, 2024.

Jókai pedig az említett messze múltra visszatekintve így emlékezik meg Szilágyi Sándorról:

„Máig is megfoghatatlan tünemények közé tartozik, hogyan jöhetett ez a fiatal író arra a vakmerő gondolatra, hogy ő, amidőn a megtorló politika éppen szenvedélye tetőpontján naponként új áldozatokkal szaporította a nemzeti gyász lajstromait, egy rendes füzetekben megjelenő közlönyt indítson meg e cím alatt: „Forradalmi Emléklapok”.

És e füzetek valóban azok voltak, amiknek programjuk hirdeté. Majd költői rajongással, majd történészi hűséggel teleírt emléklapjai a nemzeti nagy erőfeszítés éveinek. Amit a magyar irodalom a legteljesebb sajtószabadság idején nem tett meg, azt a legfélelmesebb időkben teljesíté: egy darab históriának az eseménygazdag időkből megörökítését.

És ebben Szilágyinak igen sok érdeme volt. Ő nem érte be azzal, hogy a legelső tollforgató embert elfogja az utcán, s írasson vele, amiről az tud; hanem összeszedé az ország minden részébe szétfutott magyar írók legnevesebbjeit. Ha valamelyik azok közül jól el tudott rejtőzni a rendőrség keze elől, Szilágyi szemei megtalálták, Szilágyi kisajtolta belőle a poézist és históriát, ha némelyik aggodalmaskodott saját nevét hangzásba hozni, Szilágyi magára vállalta a felelősséget, s csinált neki álneveket, ő adta nekem is a Sajó álnevet (ami ugyan apám juhászkutyájának a neve volt valaha, de az is jó maszk volt akkor), s ha a bujdosó literátor szűkölködött, ő táplálta azt honoráriummal, mint Illés prófétát a holló a pusztában.
Így közöltek a Forradalmi Emléklapok buzdító költeményeket, nevezetes történeti leírásokat, hű életrajzokat, „A”, Imrefi, Cs. A., K. L., Orion, Sajó, Sz. K., T. stb. álnevekkel és betűjegyekkel, melyek alatt Arany, Vahot, Csengery, Kőváry, Bérczy, Jókai, Szász Károly, Tompa stb. rejtőztek, míg mások, mint Berecz, Dózsa, Gyulai, Mentovich, Obernyik, Tóth Endre és Tóth Kálmán, valamint maga a szerkesztő saját neveik alatt bocsátották közre műveiket.”

Jókai Mór: A sajtó és a cenzúra Magyarországon. (1866) In: A históriai tarokkparti. (Más hátrahagyott írásokkal). VI. rész. Jókai Mór összes művei. Szerk. Lukácsy Sándor, Budapest, Unikornis, 1996, 4–72. – Magyar Elektronikus Könyvtár

Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből. Szerkeszti Szilágyi Sándor. I. kötet. Pest, Landerer és Heckenest, 1850. Címlap – Törzsgyűjtemény

Az 1850-ben megjelent Magyar Emléklapok 1848. és 49-ből című kötet egyik hosszabb írását mindjárt Sajó, vagyis Jókai jegyzi A gyémántos minister. (Egy skizze a forradalomból) című írásával (5–35.)

A blogbejegyzés elejét olvasva ki gondolta volna, hogy egy apró levél, mely a Cliótól ihletett két jeles hazánkfiát, a történetírót és a regényírót köti össze, kik ifjan még „monnó fenegyerekek” voltak, valójában ennyi érdekes emléket idéz föl – 1848–49-től 1897-ig… s egészen napjainkig.

Jókai Mór. Fotó: Kurzweil, Budapest és B. Füred, Budapest, 1899. – A színész Csóka Sándornak dedikálva. Jelzet: KB 22.991 – Színháztörténeti és Zeneműtár színháztörténeti gyűjtemény