450 éve ezen a napon érkezett meg I. Szulejmán szultán Szigetvár alá és zárult be a török ostromgyűrű a vár körül, amelynek védelmét Zrínyi Miklós irányította. Az ezt követően 34 napig tartó hősies várvédelem, amely a kapitány és katonái önfeláldozó kirohanásával, illetve Szigetvár elestével ért véget, mélyen bevésődött a magyarok és a horvátok történeti tudatába: szimbólummá, művészeti toposszá vált. Mielőtt néhány zenei példával szemléltetjük, hogy Zrínyi mitikussá vált alakja – az ismertebb irodalmi és képzőművészeti alkotások mellett – zeneművek egész sorát inspirálta századokon keresztül, idézzük fel röviden magát a történelmi eseményt.
Johann Sibmacher: Szigetvár 1566-ban (1620). Rézkarc – Régi Nyomtatványok Tára, App. H. 2653.
A török 1566. évi magyarországi hadjárata összefüggésben állt a Miksa császár és János Zsigmond között kiújult fegyveres harccal, amelybe I. Szulejmán erdélyi vazallusa oldalán avatkozott be. Az a tény azonban, hogy a 72 éves, beteg szultán hatalmas, negyvenezer katonánál is többet számláló reguláris haderő mellett még legalább ilyen létszámú tatár, moldvai és havasalföldi segédcsapatokat mozgósított, és az év nyarán egyszerre támadt rá Gyulára, valamint egy másik, személyesen vezetett sereggel a dél-dunántúli végvárvonal erősségére, Szigetvárra, távolabbi tervekre utal: vélhetőleg ismét az „aranyalma”, vagyis Bécs megszerzése volt a végső cél.
Johann Sibmacher: I. (Nagy) Szulejmán mellképe (1620). Rézkarc – Régi Nyomtatványok Tára, App. H. 2617. – Magyar Digitális Képkönyvtár
Szigetvár tíz évvel korábban – Horváth Stancsics Márk kapitánysága idején – már kiállt egy török ostromot, ám az 1556-os sikeres várvédelem csupán Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós felmentő akciójának volt köszönhető. A királyi tulajdonban álló földvárat ezután a legkorszerűbb várépítészeti elvek figyelembevételével fülesbástyákkal látták el az Udvari Haditanács döntése alapján. Szigeti kapitányként Zrínyi a vár védelmi rendszerét megerősítette, katonai ellátását minden eszközzel igyekezett biztosítani. Fegyverekkel és élelmiszerrel sikerült viszonylag jól felszerelnie a várat, azonban az őrség létszámának korábban elrendelt csökkentése következtében nem tudott elegendő katonát toborozni: mindössze kb. 2300 (20 %-ban horvát) fegyveres és ugyenennyi civil hozzátartozó állt rendelkezésére. Erőt adott ugyanakkor a védők elszántsága, illetve parancsnokuk sziklaszilárd, a végső áldozatra is kész kötelességtudata, amely Zrínyi alábbi soraiból is kitűnik:
„[...] úgy határoztunk, hogy a hatalmas Isten nevében mindenképpen e várba zárkózunk be, mert az a kívánságunk, hogy mindenekelőtt a jóságos Istennek, azután ő szent császári és királyi felségének, valamint a kereszténységnek, s ennek az édes, végső pusztulásba taszított hazának hűségesen, állhatatosan és derűs arccal szolgáljunk vérünk hullásával, s ha a sors úgy hozná, akár saját fejünk veszélyeztetésével is.”
Zrínyi Miklós levele Nádasdy Tamás özvegyéhez, Kanizsay Orsolyához. Csáktornya, 1566. április 19.
Niccolo Nelli: Szigetvári Zrínyi Miklós portréja (1567). Rézmetszet – Régi Nyomtatványok Tára, App. M. 24. – Magyar Digitális Képkönyvtár
A horvát főnemesi családból származó Zrínyi Miklós grófot (1508 k.–1566) az atyai birtokokon szerzett tapasztalatai győzték meg arról, hogy az oszmán terjeszkedést egyedül a keresztény összefogás és a végsőkig folytatott harc állíthatja meg. Ifjú korától kezdve számos alkalommal kitüntette magát vitézségével a törökellenes harcokban, így például 1529-ben Bécs védelmében vagy 1542-ben, a Buda visszavívására indított német birodalmi hadműveletekben. Miután birtokait egyrészt Frangepán Katalinnal kötött első házassága, illetve királyi adományok (Muraköz Csáktornyával) útján, másrészt erőszakos eszközökkel jelentősen gyarapította, az 1550-es évekre Magyarország egyik legnagyobb birtokosává és a magyar belpolitika egyre aktívabb résztvevőjévé vált. Barátja, Nádasdy Tamás nádor mellett ő lett a legtekintélyesebb magyar főúr I. Ferdinánd király környezetében, aki 1542-ben horvát bánná, e méltóságról való lemondása után, 1557-ben tárnokmesterré, 1561-ben Szigetvár kapitányává, majd egyidejűleg dunántúli főkapitánnyá nevezte ki. Ferdinánd utódjának, I. Miksának (1564–1576) azonban – annak passzív török politikája miatt és személyes okokból – nem tartozott a belső köreibe, a vár védelmét annak ellenére vállalta el a török készülődésének hírére, hogy előzőleg minden tisztségéről lemondott az ellene elrendelt vizsgálat miatt.
Matthias Zündt: A díszruhás Zrínyi Miklós Szigetvár látképével (1566). Rézmetszet – Régi Nyomtatványok Tára, App. M. 26. – Magyar Digitális Képkönyvtár
A védőkön kívül az Almás-patak vizével elárasztott mocsaras terület és mesterséges tó védelmezte a várat az Óvárossal együtt, ám ezek vizét az ostromlóknak sikerült lecsapolnia. A legnehezebben védhető Újvárost augusztus 6-tól 9-éig, az Óvárost további tíz napig tartották hősiesen Zrínyi katonái, pótolhatatlan veszteségeket és késedelmet okozva az ellenségnek. A várvédők kitartása egyúttal a felmentő hadak megérkezésére is lehetőséget adott, azonban a Győrnél és Komáromnál összegyűlt, mintegy nyolcvanezres császári sereg – csupán Bécs védelmét tartva szem előtt – meg sem kísérelte a beavatkozást. A nyolcszáz főre apadt védősereg a várba szorult, melynek rendszeres ostroma augusztus 26-án vette kezdetét. Szeptember 5-én óriási robbanás következett be; az egész várat pusztító tűz hatására a megmaradt kétszáz harcos (valamint négyszáz jobbágy, nő és gyerek) a belső várba zárkózott, ahol helyzetük tarthatatlanná vált. A török végső rohamra készült, melyet Szulejmán szeptember 6-án bekövetkezett, eltitkolt halála sem tartóztathatott fel. Szeptember 8-án a vég már elkerülhetetlen volt. Zrínyi Miklós ekkor selyem díszruhájába öltözött, fejére arany hímzéses, kócsagtollas süveget, zsebébe a vár kulcsai mellé száz-száz aranyat tett, arany markolatú szablyával indult a végső csatába. Rövid, lelkes beszédet intézett vitézeihez, főkapitányi zászlaját Juranics Miklósnak adta, majd megnyittatta a kaput, és maroknyi csapata élén kitört a várból. Több halálos lövés érte, ám még életben volt, amikor a janicsárok agája elé vitték és lefejezték. Fejét a nagyvezír unokaöccse, Szokollu Mehmed budai pasa Eck zu Salmhoz küldte Komáromba, testét eltemettette. A Zrínyi-főt a győri nagytemplomban katonai tiszteletadással búcsúztatták, majd a Csáktornya melletti Szentilonán első felesége, Frangepán Katalin mellé temették a családi sírboltba.
Illyés Boglárka
