150 éve született Todoreszku Gyula (1866−1919), a nemzeti könyvtár harmadik legnagyobb adományozója, akinek munkásságát nyolcrészes sorozatban mutatjuk be. 2. rész

Bár Todoreszkut általában a nyilvánosságtól való visszahúzódás jellemezte, mégsem mondható, hogy tudományos munkássága teljes elszigeteltségben zajlott volna. Amikor 1911-ben egy budapesti antikváriustól megvásárolta a következő művet: Diodori Siculi scriptoris graeci libri duo … (Viennae Pannoniae, 1516.), s ennek marhabőrből készült kötéstáblájából nyolc 16. századi nyomtatvány töredékeit áztatta ki. Ezek közül egy addig példányból ismeretlen régi magyar mű pontos könyvészeti leírásával ő maga állt a nyilvánosság elé a Magyar Könyvszemlében.

Todoreszku közleménye. In. Magyar Könyvszemle 1911. 4. sz. (Magyar Könyvesház rovat), 353. o. − Elektronikus Periodika Archívum

Szintén ennek a „leletnek” része az ún. Todoreszku-töredék, vagyis egy román nyelvű énekeskönyv négy lapból álló B íve, amely magyar református és unitárius egyházi énekek román nyelvű, de latin betűs fordítását tartalmazza. 1911 márciusában és áprilisában ezt tárgyalták nagy érdeklődéssel a magyar és román hírlapok. Todoreszkunál a filológusi pontosság bibliográfusi tájékozottsággal párosult. Segédkönyvtárában ott volt kora friss szakirodalma: Sztripszky Adalékokja, Dézsi Lajos publikációi, az Akadémiai Értesítő, az Erdélyi Múzeum, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Könyvszemle, a Tudományos Gyűjtemények és egyéb szakfolyóiratok. Kapcsolatban állt Sztripszky Hiadorral, Szabó Károly művének folytatójával, aki már 1912-ben leírja, hogy Todoreszku gyűjteményének darabjai „a közel jövőben szintén közkinccsé fognak válni.”.

Todoreszku 1913-ban (ugyancsak a Magyar Könyvszemlében) közölte Johann Heinrich Alsted Rudimenta Lingvae Latinae című műve addig ismeretlen 1647-es kiadásának leírását is a birtokában lévő töredék alapján.

A gyűjtő zárkózottsága ellenére végigkalauzolta könyvtárán a Könyvtári Szemle munkatársát, aki 1914-ben két „könyvtári séta” keretében mutatta be a gyűjteményt az olvasóknak. Todoreszku itt nyilatkozott a gyűjtő hivatásáról, hogy példájával buzdítsa a többi bibliofilt szerzeményeik igényes köntösbe öltöztetésére.

Könyvgyűjtő tevékenységét Todoreszku az első világháború alatt egyre nehezebben tudta folytatni, ezért hozzálátott a régi magyarországi nyomtatványok papírvízjegyeinek nyilvántartásba vételéhez, s ezekből mintegy ezer darabot le is másoltatott.

Vízjelek

Tervbe vette a 16. századi magyar nyomdászat történetének megírását is, de ebben megakadályozta korai halála. E művéhez élete utolsó percéig legkedvesebb munkatársával, nejével gyűjtötte az anyagot.

A könyvdíszítés kutatása közben Todoreszku arra a meggyőződésre jutott, hogy Hess András budai nyomdájában készült Galeotto De Homine című műve is. „Valahányszor a megboldogult e tudományos eredményeit […] előadta meleg hangján, szelíd tekintetén mindig megéreztem a büszkeséget, mely az előadást áthatotta.” − emlékszik Melich János.

Varga Bernadett

Kamaratárlatunk Dr. Todoreszku Gyuláról 2016. december 16-ig látható a Kézirattár folyosóján. 

Országos Széchényi Könyvtár - Gyorsképek a Todoreszku-kiállítás megnyitójáról. A...