Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.

Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről. 

Arany János Családi Nap

Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.

Petőfi rajza Arany Jánosról (1847) – Kézirattár 

Arany János Emlények című háromrészes költeményének első két részét 1851-ben, míg a harmadik részt csak 1855 júniusában írta meg. Az „emlény” nyelvújítás kori szó, melynek jelentése emléktárgy, emléklap. A „Korán elhunyt barátom” sor természetesen Petőfi Sándorra vonatkozik, akinek a nevét ki sem kellett mondani, mert mindenki tudta, az Emlények című költemény róla szól, Arany hozzá írta emlékversét.

Kosztolányi az „elillant-visszacsillant” rímpárban a „t” toldalék kétféleségére figyelmeztet: az „elillant” igében a „t” a múlt idő jele, míg a „visszacsillant” igében műveltető képző.

Petőfi és Arany 1847 télutóján kezdődő barátságának első dokumentuma Petőfi 1847. február 4-i keltezésű levele, amely kitörő és őszinte örömmel köszöntötte a Toldi szerzőjét. Arany válaszát további levelek és verses episztolák követték, majd 1847 nyarán barátságuk tovább erősödött, amikor Petőfi személyesen is meglátogatta Szalontán barátját, és tíz napig nála, családja körében vendégeskedett. Ekkor rajzolta le Petőfi a szalontai Csonka-tornyot, és Aranyról is ekkor készítette portréját.

A szabadságharc leverését követően Arany több verset is szentelt barátja emlékének, akinek alakja megjelenik többek között A lantos (1849), a Névnapi gondolatok (1849 karácsonya) és a Letészem a lantot (1950) című verseiben is. Hogy barátja elvesztését Arany egy életen át siratta, mutatja egy kései, 1879-ben keletkezett verse, a Harminc év múlva. Szendrey Júlia egy évvel Petőfi halála után ismét férjhez ment – 1850. július 21-én megesküdött Horvát Árpád történésszel. Arany augusztusban e hír hallatára írta meg A honvéd özvegye című versét, és bár ennek közlésére életében nem adott engedélyt, a kéziratban terjedő verset a közfelháborodás mégis országosan ismertté tette. A honvéd özvegyével szemben az Emlények valódi remekmű. A vers a felejtéssel szemben az emlékezést örökíti meg. A testvére holttestét az élete árán is eltemető Antigoné példáján keresztül mutat rá, hogy a méltó emlékezésnek a jelölt sírhely és a végtisztesség megadása az előfeltételei.

A harmadik rész jambikus lejtésű sorai Petőfi Egy gondolat bánt engemet című versének utolsó soraihoz hasonlóan az elmélyült gyászt mutatják:

A vers utolsó strófáiban pedig a holt barát élőként jelenik meg, aki nemcsak az emlékezésben, hanem öntörvényűen, saját létmódjánál fogva is jelen van és hat. A „szellem” azonban itt a romantikus megjelenítés ellenére sem a „kísértet”-et jelenti, hanem a „szellemiséget”, az „alkotóerő”-t. Ez indokolja a feltámadás, a halál felett aratott diadal felismeréséből fakadó boldog felkiáltást: „Övé! kiáltom, itt, ez itt övé: / A szín erős, nem illik együvé.”

Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához

Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41

A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)