Arany János születésének 200. évfordulója tiszteletére könyvtárunk, valamint a Magyartanárok Egyesülete és a Magyar Olvasástársaság „Te aranyok Aranya!” – Arany János-szavalóversenyt hirdet magyarországi és határon túli magyar felső tagozatos (algimnázium) és középiskolás (főgimnázium és szakiskolák) diákok számára.
Az iskolák által nevezett diákok területi döntőkön mérkőznek meg egymással – várhatóan 2017. október 14. és november 17. között. A területi döntőkből 3-3 diák kerülhet az országos döntőbe, melyet 2017. november 25-én tartunk az Országos Széchényi Könyvtár dísztermében Budán, a Várban. A verseny fővédnöke Kányádi Sándor költő. További részletek a versenyről.
Sorozatunkban két és fél héten keresztül a középiskolai korosztály számára megadott kötelezően választható versekkel – A lejtőn, A tölgyek alatt, A vigasztaló, A világ, Emlények, Kozmopolita költészet, Névnapi gondolatok, Tamburás öregúr, Válasz Petőfinek, Visszatekintés – foglalkozunk.
A Tamburás öregúr [Tamburás öreg úr] kézirata a Kapcsos könyvben. Őszikék, virtuális kiállítás – Magyar Elektronikus Könyvtár
A Tamburás öregúr című versét Arany 1877. július 12-én írta. A verset a Kapcsos könyvbe is bejegyezte.
Arany a költészet mellett jártas volt a zenében is. Önéletrajzában írja, milyen nagy hatást tettek rá életének első éveiben a zsoltárok. Gyerekkorában énekelt a szalontai iskola énekkarában, azt is tudjuk, hogy felnőttként bariton hangja volt. A nemzeti versidomról szóló értekezésében sok zenei példát említ. A Szemere Pálnak címzett egyik 1860-as levelében írta, hogy némely versének, balladájának zenéjét előbb hallotta, mint szavakba öntötte volna. Még debreceni diák korában megtanult gitározni, a versben említett tambura is valószínűleg inkább a gitárra utal, mint a Magyarországon délszláv hatásra elterjedt lantszerű, pengetős hangszerre, a tamburicára.
S mikor az ihlet s unalom megszállja,
Veszi a rozzant, kopogó eszközt
S múlatja magát vele négy fala közt.
Nem figyel arra deli hallgatóság,
Nem olyan szerszám, divata is óság:
Az öregúr (félsüket és félvak),
Maga számára és lopva zenél csak.
Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,
S mit összelopott mai zeneköltő,
Öregúrnak egyről sincs tudomása;
Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.
Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)
A 70-es évek elején, miután névnapján baráti körben megemlítette gitártudását, Salamon Ferenc történész meg is ajándékozta őt egy „tamburával”. Ezen hallás után gyakran játszott magyar népdalokat, sokakat ezek közül le is jegyzett (a Rákóczi kesergőjét pl. az ő és Kodály gyűjtéséből ismerjük), és saját maga is komponált szám szerint 26 melódiát. Bartalus István a költő halála után jelentette meg a fennmaradt 19 dallamot (Arany János dalai, Petőfi, Amadé és saját költeményeire, Budapest, Révai, 1884.), Kodály Zoltán pedig az 50-es évek elején Arany népdalgyűjtését tette közzé benne a költő saját szerzésű dallamaival (Arany János népdalgyűjteménye, közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost, Budapest, Akadémiai, 1952 [!1953]. Hasonmás kiadása).
Váltva kemény, lágy, – s magyar a némettel; –
Hegyes-éles jajja úti betyárnak,
Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.
Nyers, vad riadás...mire a leglágyabb
Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,
Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...
Hol végzi, ki tudná? Nincs az a mester.
Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő –
Tiszta remekké magába’ szülemlő –
Pendül, melyen a tánc tétova ringat,
Mint lombot a szél, ha ütemre ingat.
Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)
A vers persze nemcsak a zene élvezetének élményéről szól, hanem a költészetről, építve a költészet és a zene kapcsolatát hangsúlyozó, az antikvitásig visszavezethető hagyományra. Nem véletlen azonban, hogy Arany ezúttal nem a hagyomány szerint jár el, azaz nem a költői mesterség elterjedt jelképét, a lantot említi, és nem is a végső soron a görög kitharára visszavezethető gitárt, hanem ennek „földhözragadt” változatát, egy népi hangszert, annak is egy nem magyar eredetű változatát. Hasonlóan a tamburához, a Tamburás öregúr című versének keletkezése után egy hónappal írta Népdal című balladáját, ahol egy másik délszláv „egzotikus” hangszert említ, a guzlicát. (A guzlica felbukkant korábban a nagykőrösi évek idején született Szibinyányi Jank című balladájában is.)
A hitujítás kora szülte még azt:
Benne a tört szív, bűnt vallva, leverve,
Vagy erős hittel Istenhez emelve.
Mindezt öregúr, nem mintha kihozná
Kopogójábul – csak képzeli hozzá;
S ha nem sikerül kivitelben a dal:
A két öreg szerszám egymásra utal
De azért nem tűri rajta meg a port;
Emlékezetes neki minden akkord;
Egy hang: s feledett régi dalra émed –
Szövege cikornyás, dallama német.
Az öregúr így, dalai közt élve,
Emlékszik időre, helyre, személyre:
Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta
Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.
Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)
A vers alaphangulatát a kesernyés önirónia határozza meg. Az utolsó előtti versszakban az „Ő is »mindennap feled egy-egy nótát«” sorában Arany önmagát idézi, A világ című vers 16. sorát: „Minden nap egy nótát feled.”
S felejti legott, már ő le nem írja;
Később, ha megint eszébe ütődik:
Álmodta-e, vagy hallotta? – tünődik.
Sokra bizony már alig viszi dolgát:
Ő is „mindennap feled egy-egy nótát”;
Nem is a művész babérja hevíti,
Csak gémberedő ujját melegíti.
Gyakorold is, amit valaha tudtál;
Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;
Ha kiülsz, öregem! vele útfélre,
Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.
Arany János: Tamburás öregúr (Részlet)
Szómagyarázatok a vershez:
- törvényfa-madár: az akasztófán károgó varjú
- émed: éled
A Népdal című Arany-balladát feldolgozta többek között a Kaláka együttes. Meghallgatható itt a Vujicsics és Söndörgő együttesek előadásában.
Mann Jolán (szerk.)
Egy lépéssel közelebb az értékek megosztásához
Országos Széchényi Könyvtár
Adószám: 15309123-2-41
A személyi jövedelemadó 1%-áról való
rendelkezés határideje egységesen 2017. május 22.
Köszönjük szépen :)
