Balázs Béla (1884. augusztus 4. – 1949. május 17.) Kossuth-díjas író, költő, drámaíró, filmesztéta, kritikus, forgatókönyvíró, filmrendező, tanár, a 20. század első felének egyik legsokoldalúbb, legjelentősebb magyar (időnként szecessziós, esetenként avantgárd vagy éppen szürrealista/misztikus) alkotója és elméletírója.

Balázs Béla. Levelezőlap. Jelzet: KA 6844/1 – Színháztörténeti és Zeneműtár

Művei és gondolatai nagy hatással voltak munkatársaira és tanítványaira – azokban az időszakokban, amikor lehettek, máskor azonban feledésre volt ítélve. Az, hogy az elmúlt néhány évtizedben mégis és újra ismertté váltak írásai, azt is jelzi, hogy mennyire fontos úttörője volt a modern magyar (és európai) művészet(ek)nek. Ma ismét, és egyre szélesebb körben hozzáférhetők művészi és tudományos művei, így azok olvastán halála után háromnegyed évszázaddal is megismerhetjük a szerzőt.
Balázs Béla (Bauer Herbert Béla néven) Szegeden született, 1949. május 17-én pedig Budapesten halt meg, de élete során a Szeged–Budapest távolságnál sokszorosan tágabb teret járt be mind fizikai, mind szellemi értelemben. Földi, halandó élete 65 esztendeje több stiláris és szellemtörténeti korszakon ível át.
Két „katalógussal” lehet körbe írni Balázs Béla munkásságát: az egyik a különböző művészeti ágakban létrehozott alkotásainak és művészettudományos munkáinak sora, a másik pedig azoknak a kultúrafordító embereknek a listája, akikkel együtt dolgozott, alkotott itthon és külföldön. Mindkét sor nagyon impozáns és sokatmondó.
Balázs Béla legismertebb, legnagyobb hatású művei közt mindenképpen említést érdemel például az 1908-ban (először) kiadott Halálesztétika, drámaművei között az első, a Doktor Szélpál Margit (1909) volt az első magyar színmű, melynek címszereplője egy értelmiségi nő.

• 
• 
• 
• 
• 

Számos egyfelvonásosa és bábjátéka újra-fölfedezésre vár, de a legtöbbször színre került szövege minden bizonnyal A kékszakállú herceg vára (1918). Bartók számára A fából faragott királyfi (1917) című táncjáték librettóját is ő írta.

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 

A kékszakállú herceg vára szecessziós ballada a férfilélek titokzatos és sebezhető mélységeiről, a jelentősége a Bartók-zene nélkül is meghatározó irodalmunkban.
Színpadra szánt szövegei, versei és novellái, műfordításai (később regényei, meséi) mellett első alkotói korszakában (1919-ig) főképp a dráma és a színház elméletével foglalkozott (Dramaturgia. Előadások a szellemtudományok köréből, 1918). Tagja volt az első magyar művész-színházat létrehozó, nagyon fiatalokból (17-21 éves művészekből) összeállt csoportnak, a Thália Társaságnak (1904–1908).

• 
• 
• 
• 

A „nagy háborúban” szerzett tapasztalatairól naplófeljegyzéseit is megjelentette (Lélek a háborúban. Napló, 1916).

Divéky József (1887–1951): Illusztráció Balázs Béla A másik tábor című novellájához (1917). Rosner Károly: Divéky József. In: Magyar Grafika, 11. évf. 5–6. sz. (1930. május–június), 168. – Elektronikus Periodika Archívum. A kép forrása: Digitális Képarchívum

Miután 1919 végén (politikai) emigrációba kényszerült, előbb Bécsben, majd Berlinben a színház után a film művészi lehetőségeinek szentelte figyelmét (A színjáték elmélete, Wien, 1922; Der sichtbare Mensch, oder Die Kultur des Films, Wien–Leipzig, 1924). A Bauhaus körében, majd később Moszkvában is nemcsak kritikusként és szellemtudósként, de filmkészítőként is bekapcsolódott a modernista (art deco, egzisztencialista) áramlatokba. A második háború után hazatérve dolgozott Radványi Géza Valahol Európában című emlékezetes filmjének forgatókönyvén is.

Radványi Géza: Valahol Európában. Jelenetfotó a filmből. In: A Dunánál. Magyarok a 20. században (1918–2000), Budapest, Enciklopédia Humana Egyesület, 2001 (Encyclopaedia Humana Hungarica 9.) – Magyar Elektronikus Könyvtár.  A kép eredeti megjelenési helye: Nemeskürty István – Szántó Tibor: A magyar filmművészet képeskönyve, Budapest, Helikon, 1985, 99.

Legfontosabb összefoglaló filmesztétikai műve 1930-ban jelent meg első ízben (Der Geist des Films, Halle), amit azután számos nyelvre fordítottak, s maga Balázs is többször átdolgozta-bővítette, míg azután 1947-ben magyarul is megjelent: Filmkultúra. A film művészetfilozófiája címmel. Az első (1925) Látható embertől a Film szellemén át a teljes mélységben kidolgozott filmesztétikáig-filmelméletig ívelő gondolatai máig alapműnek számítanak a kilencedik művészet teóriai szakirodalmában.
A Balázs Béla barátait, alkotótársait fölsorakoztató (nyilvánvalóan nem teljes) névsor puszta olvasása során is belekerülünk a 20. század teljes kultúrhistóriájának sodrába. Lássuk csak: Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lukács György, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly, Babits Mihály, Kaffka Margit, Schilling Oszkár, Lesznai Anna, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Hevesi Sándor, Gyömrői Edit, Bánffy Miklós, Berény Róbert, Kozma Lajos, Erwin Piscator, Georg Wilhelm Pabst, Korda Sándor, Leni Riefenstahl, Radványi Géza, Gábor Andor… Ha térképre rajzoljuk Balázs Béla életútját, szegedi kezdőponttal indulhatunk előbb Lőcsére, majd vissza Szegedre. Utána Budapest következik. Innen egy népdalgyűjtő út kanyarog (1905), azután Berlinbe vitte ösztöndíja, 1907-ben Párizsba utazott, majd visszatért tanárként Budapestre. 1911–12-ben Olaszországban, ismét Párizsban és Berlinben töltött hosszabb időt. 1914-ben önkéntesként került a frontra, ahol meg is sebesült. A Tanácsköztársaság négy hónapnyi ideje alatt végzett tevékenysége miatt (mert tagja volt a Forradalmi Írók Direktóriumának és vezetője a Közoktatásügyi Népbiztosság Irodalmi és Művészeti Ügyosztályának, s egyúttal a budapesti Nemzeti Színház és Operaház kormánybiztosa) emigrációba indult Bécsbe, második feleségével Reichenauban telepedett le. 1926 és 1930 között élt Berlinben. 1930-ban algériai utazáson vett részt (és filmezett), majd Moszkvába ment. A második háború éveiben ott élt feleségével, majd 1941-ben Alma-Atába evakuálták őket. 1945 után tért haza Budapestre, vendégoktatóként működött Prágában és Rómában is. Szellemi útját az Eötvös Collegium, a Holnap antológia, a Nyugat, a Vasárnapi Kör szegélyezte, 1919 vége után külföldön folytatta újságírói pályáját (pl. a Bécsi Magyar Újság, majd a Der Tag szerkesztőségében).

• 
• 

Emlékezetét az 1958-ban alapított és 1960-ban először átadott Balázs Béla-díj és a Balázs Béla Stúdió (1959) őrzi. Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak műveinek kiadásai és a róla szóló művek, elemzések, adattárak. Így egyre pontosabb képet tudunk kialakítani munkásságának jelentőségéről.
Balázs Béla művei, mind a szerzői, mind a tudományos alkotásai máig (és holnapig) tartó hatással vannak a magyar és az európai irodalomra, színházra, filmre és filmtudományra. Újraolvasása nagy élményt jelent a 21. századi közönségnek is, legsikeresebb színpadi és filmművei (A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára, a Valahol Európában) posztmodern korunk kulturális háló(zat/j)ának meghatározó szemei. Emlékezzünk Balázs Bélára és forgassuk írásait!

Dr. Sirató Ildikó irodalom- és színháztörténész, tudományos kutató (Digitalizáló Osztály)