A Rákóczi-szabadságharc 300 éves, illetve Liszt Ferenc születésének 200 éves évfordulójára emlékezve a Zeneműtár olvasótermének folyosóján ma kamarakiállítás nyílt a Rákóczi-indulóról.
Mikusi Balázs a Zeneműtár vezetője elmondta, hogy II. Rákóczi Ferenc korában ugyan már énekelhették a "Hej Rákóczi, Bercsényi" kezdetű nótát, a szabadságharc vezetője azonban természetesen nem ismerhette a nóta hangszeres átdolgozásából a 19. század elején született Rákóczi-indulót.
A Rákóczi-nóta története legalább a 17. század közepéig nyúlik vissza: a Vietórisz-kéziratban és Kájoni Kódexben egyaránt felbukkannak a dallam változatai. Erkel Ferenc, aki az 1830-as években Magyarország egyik legkiválóbb zongoraművészeként vált ismertté, sokat tett a Rákóczi-dallam népszerűsítéséért, de az induló különösen Liszt Ferenc 1840 januárjában adott hangversenyei, majd Berlioz zenekari feldolgozásának sikere nyomán lett országszerte ismert. Az 1848-49-es szabadságharc bukása azonban egy csapásra véget vetett a nyilvános előadások sorozatának, hiszen a forradalmi dallam bármilyen formában való felidézése immár politikailag veszedelmessé vált.
A megnyitó folyamán a közönség részleteket hallhatott a Rákóczi-induló különféle feldolgozásaiból. A Múzemok Éjszakáján, június 24-én, látogatóink is 10 különböző változatban ismerkedhetnek majd meg a Rákóczi-indulóval a Zeneműtár stúdiójának lehallgatópultjainál.
A megnyitó végén a közönség több verzióban hallgatta meg a Rákóczi indulót.
A kamarakiállítás december 22-ig látható a Zeneműtár folyosóján.
A ma Rákóczi-indulóként ismert dallam az ún. Rákóczi-nótából származik. Utóbbi története legalább a 17. század közepéig nyúlik vissza: a Vietórisz- kéziratban, a Kájoni Kódexben és Náray György Lyra Coelestis című gyűjteményében (1695) egyaránt felbukkannak a később „Hej, Rákóczi, Bercsényi” szöveggel ismertté vált „nóta” változatai. A dallam használatban maradt egészen a 19. század kezdetéig, amikor Mátray (eredetileg: Róthkrepf) Gábor a Pannónia vagy: Válogatott Magyar Nóták Gyűjteménye harmadik kötetében egy sajátos variánsát adta közre. Ez a forma szövegtelen, a maga cikornyás díszítéseivel kifejezetten hangszeres ihletésű, formai szempontból pedig egy lassú és egy gyors szakaszt állít egymás mellé – s éppen ezen jellegzetességei folytán válhatott a ma ismert Rákóczi-induló modelljévé. A Rákóczi-nóta fenti változata nyomán írt induló szerzője nem azonosítható teljes bizonyossággal, de a legvalószínűbb feltevés szerint Nikolaus Scholl, a 32. számú császári és királyi gyalogezred Esterházy- szolgálatban álló karmestere alakíthatta ki a dallam ma ismert formáját a neves prímás, Bihari János előadásától ihletve. Az erre vonatkozó adatok többsége az 1860-as évek elején kirobbant sajtópolémia során került felszínre, amelyet az éppen 1860 augusztusában megindult Zenészeti Lapok hasábjain követhetünk a legrészletesebben. Ábrányi Kornél, akit kora zeneéletének legtermékenyebb krónikásaként tartunk számon, a lap szerkesztőjeként maga is többször állást foglalt a szerzőség kérdésében. Az Ábrányiék által folytatott vita valamelyest okafogyottnak tekinthető, hiszen az induló két legkorábbi zongoraváltozata, amelyek 1820-ban Bécsben jelentek meg egyaránt Schollt nevezi meg szerzőként. Ez a tudás azonban hamarosan feledésbe merült, s a negyvenes évek kiadványaiban – így Franz Jüllig Ungarische National Melodien gyűjteményében – már csupán mint Rákóczy-induló tűnik fel a mű a komponista nevének említése nélkül.
