Folytatódnak a gyermekek nyári könyvtári kalandjai

Szóval, úgy kezdődött az egész, hogy néhány éve pár kollégával kitaláltuk. Mert hátha működhet, és mert jó a gyerkőcöknek, és mert segítség a szülőknek, és mert csak. Elsőre nem jött össze. Aztán tavaly már igen. És a visszajelzéseket hallva sima ügy volt, hogy idén is megpróbáljuk. Megpróbáltuk. És összejött. Három nap alatt betelt mindkét turnus. Újakkal és visszatérőkkel. Néhány tavalyi program frissítésével és teljesen új foglalkozásokkal. Nem volt könnyű, de túléltük. Remélem, mindenki. 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész

II. turnus 1. nap 

Elérkezett a rekreáció ideje. Újult erővel, frissen s változatlanul üdén, s egyéb csodás közhelyek. A hétvégi eldőlést megzavarta az újabb hőségriadó bejelentése. Ez a programot is kényszerűen átvariálja. Vasárnap este ugrás a netre, hátha akad társ az idegbajban. Gyorsan írok pár sort Mág Katának – aki nincs is bejelölve –, s reménykedem, hogy megkapja az üzenetet. Visszaír. Ő se normális. Igen, tudja, hogy forróság van, és nem kéne aszalni a mazsolákat, cseréljük meg a hétfőt a csütörtökkel. Csak az a baj, hogy Erika dolgozta ki a múzped órát. Bátorítom: semmi vész, jó pár perce van még reggelig, hogy magáévá tegye az anyagot. Ne itt cseverésszen, menjen melózni! Egy hajcsár veszett el bennem…

Váltó- és felügyelő társ a héten Sudi. Mielőtt megjelennének az első fecskék, megegyezünk az ismerkedős játékokban. Kissé kókadtnak érzem magam, megkérem, vegye magához az irányítást délelőtt. Nem nehéz, mivel ő tud rajzolni, ami nyerőnek ígérkezik ennél a garnitúránál (is).

A korán jövők már benépesítik a falakat s a padlót komplett állatkertekkel, olyan minden jószág szeret minden jószágot típusúakkal.

Van aki olvas, van aki játszik. S folyamatosan érkeznek az ismerős arcok: ki tavalyról, ki múlt hétről, és persze az újak.

A régi cimbik rögtön egymásra találnak, az újak gyanúsan méregetik egymást. De csak a bemutatkozásig. Érdekes egy társaság. El is felejthetjük a rendes nevüket. Itt van pl. múlt hétről Botix, akit mától BotixHU-nak kell szólítani. Vagy az ő – két perce már – országos cimborája, Vinyó, aki tavaly még Vince volt. És a lányok közül Anna, aki valójában a Violettára hallgat. Meg is kérdezzük, az meg kicsoda?! Lesújtó tekintet a válasz, szégyenlem magam tudatlanságomért, de nem merem tovább firtatni a dolgot.

Közben már mindenki ismer mindenkit, mindenki le is rajzolt mindenkit meg véleményét a világról.

Az összegubancolódós játék nagy siker. Mi meg rögtön levesszük belőle, hogy a 15 emberke pillanatokon belül egymásra hangolódott.

Pihenésképpen megrohanják a bábos kosarat és komplett mesékkel örvendeztetnek meg bennünket. Márk – aki legutóbb is Márk volt – villámgyorsan lecsap a vasútmodellre, és összefüggő pályarendszert épít ki, megdöntve ezzel tavalyi részidejét.

Julcsi és Lilla ott folytatják, ahol egy éve abbahagyták: ugyanazon a húron pendülnek. Bár kicsit aggódom: múltkor le sem lehetett lőni őket, most pedig csendesek ☹ Nem ehhez vagyunk mi szokva! Hova lett a rendreutasítás, meg az irányítás, meg a hasonlók?! Biztos ők azok, vagy valakik belebújtak a bőrükbe?! Én a régi lányokat akarom!

Ebéd után a mátyásos program, kissé megvariálva, hogy az újrázók ne unatkozzanak.

Kata először találkozik a csoporttal, de látom, felkészítették. Úgyhogy kezdésként ügyesen megakadályozza az 516-os nyikorgó székeinek koncertjét.

A srácok szeretik azt hinni, hogy valami rakétakilövőben, netán mini űrhajóban forgolódnak, így viszont olyan hangokat képesek kiadni, amihez a kréta táblán való csikorgása mesemaraton. Kata is almával meg mazsolával kenyerezi le őket, de most gyorsabb vagyok, mint múlt héten. Jutalmam négy (4) szem töpörödött izé.

Majd velük is kicaplatunk a Corvina-kiállításra. Illetve caplatnánk, csakhogy hétfő, zárva. A váratlan variálás közepette ez valahogy kiesett. Legbájosabb és -alázatosabb mosolyunkkal kisírjuk a biztonsági őrtől a kordonlevételt és a világítást. Roppant mód örülnek, de siker. (Ezért, és a gördülékeny ki-beengedésekért nagy-nagy köszönet Lukács Tibornak és csapatának!) Na, pont a múlt hetiek ellentettjei: mindent megnéznek, mindent megkérdeznek. És persze ők is ki akarják túrni a tárlókból a bennelévőket. Úgyhogy előadjuk a szokásos szentbeszédet: nem tapizzuk az üveget, nem heverünk rájuk, nem bizergáljuk a feliratokat. Hiába, első nap még lelkesek. Vagy még hat a szülői intelem. Akárhogy is van, mi csak profitálunk belőle. ☺

Meseírás helyett pedig bábkészítés.

És a rögtönzött darabok előadása. Amit csak akkor hajlandóak prezentálni, ha megvettük rá a belépőjegyeket. Így teszünk. Kénytelenek vagyunk.

Aztán ülünk, és várjuk, hogy felgördüljön a függöny. Hát szakadunk. Csak az a baj, hogy mire előtúrom a diktafont, a java szöveg lemegy. A hangulat elképzeléséhez csak annyit, hogy néha beröfög Mátyás udvarába egy-egy malac, akit kerget a gonosz medve meg a jó medve is, de malac helyett inkább a kacsákat akarják megenni, miközben mindezt megtekinti a királyné és összes udvarhölgye. Ja, és néha feltűnik pár vérróka (vagy mókus?)

A terem másik felében közben megalakul az eheti Gazember FC.

 
Néhány leányzó is csatlakozik hozzá, és valami félszemű asszonyt keresnek rajtam. Kérdem, milyen félszemű asszonyról hablatyolnak: nem vagyok képben… Egyértelmű a válasz: Aki tavaly még kétszemű volt. Tábor végére – gondolom – szemtelen lesz. (A próféta szólt belőlem. A mosógép meg tele leszakadt fülekkel, gombokkal és egyéb kötelező apróságokkal. – Gyűlölök varrni…) Mondom is nekik, ne hadonásszanak a hegyes cerkákkal, mert mi is úgy járunk, mint az emlegetett asszonyság. Viszont el kell ismerni: baromi ügyesek! Elég csak megnézni a komplett királyi udvart, hercegnőktől kezdve hírvivőkön át a legfőbb egyházi méltóságokig. Klassz!

Megígérjük, pénteken mindenki elviheti a sajátját, addig archiváljuk őket az örökkévalóságnak. Azért, biztos ami biztos, valaki még visszafordul az ajtóból: „De úgy legyen ám!”

Kötél Emőke

1. nap: „Miért nincs idén itt a bagoly? Amivel tavaly báboztunk? Meg a béka?” – Gyerektábor 2015
2. nap: „Pocok! Anyád azt mondta, hordanod kell a szemüveget!” – Gyerektábor 2015. 2. rész
3. nap: „Megölelgetjük a kapuőrző csontvázat, és elindulunk ebédelni” – Gyerektábor 2015. 3. rész
4. nap: „Na, gyerekek, ki milyennek látta Mátyás királyt?” Egyöntetű visítás: „Nagyorrúnak!” – Gyerektábor 2015. 4. rész
5. nap: „Marci és Máté megrendülten nézik az elébük táruló őrjöngést. Ma megint alacsonyan szállnak a párnák. ” – Gyerektábor 2015. 5. rész