Klára napja eredendően Assisi Szent Klára, a róla elnevezett klarissza rend alapítója halálának napja. Assisi Szent Klára 1193 körül született, 1253-ban halt meg, halála után két évvel szentté avatták. Ő Assisi városa védőszentje, sírja csodás gyógyulásokról híres. Klára Assisi Szent Ferencnek a megfeszített Krisztus radikális követéséről szóló prédikációja nyomán 1210-ben Ferenchez fordult, aki azt tanácsolta neki, hogy virágvasárnap ünnepi öltözékben menjen misére a székesegyházba, így jelezve, hogy maga is teljes egészében Krisztus követésének szenteli életét.

A püspök, akit értesítettek Klára tervéről, egy megszentelt pálmaágat adott Klárának, jelezve ezzel, hogy hozzájárul a lány kolostorba vonulásához. Klára tudta, hogy családja ellenezni fogja tervét, ezért megszökött. Letette minden ékességét, magára öltötte a bűnbánók szürke ruháját, fátylát, és derekára kötötte a bűnbánat kötelét. A rokonok azonban akár erőszakkal is vissza akarták vinni Klárát a városba. A meddő vitának Klára vetett véget: egyik kezével megragadta az oltárterítőt – ezzel menedékjogot kért a templomtól –, másik kezével lekapta fejéről a kendőt, hogy a rokonok láthassák kopaszra nyírt fejét, ezzel jelezve visszavonhatatlan szándékát. Hogy elkerülje rokonai további zaklatását, a San Agnelo-kolostorba menekült, ahova húga, Ágnes is követte. Ferenc úgy határozott, hogy az Assisi melletti San Damiano-kápolna mellett telepíti le őket. Itt alakult meg a ferences apácák első kolostora, melynek egészen haláláig Klára volt a vezetője. Amikor Klára 1253-ban meghalt, a pápa bíborosaival együtt eljött a temetésére.

„Mivel a szent evangélium szerint tökéletes élet választásával isteni sugallatra a nagy király, a mennyei Atya leányaivá és szolgálóivá szegődtetek, és eljegyeztétek magatokat a Szentlélekkel, akarom, s ezennel a magam és rendtársaim nevében ígérem is, hogy éppoly szeretettel fogok rólatok gondoskodni és éppoly odaadással törődök veletek, mint ővelük.”

A Szent Klára nővéreinek adott életforma – In. Isten rabjai. Assisi Szent Ferenc és Jacopone da Todi írásai és versei (Magyar Elektronikus Könyvtár) 

Szűz Szent Klára Asszon – Szent Klára a Karthauzi Névtelen által elbeszélt legendájának kezdete az Érdy-kódexben. A Q iniciálé helyét kihagyták, amely azonban nem készült el. (Érdy-kódex, 1526 körül, MNy 9, Kézirattár.) Az Érdy-kódexről a Magyar Nyelvemlékek című szolgáltatásunkban.

„Szüz Apáczák ékes fénye,
szüzesség illatos tömjénnye;
Szent Klára, korok reménye;
mindenik Szüznek Lelki nénnye.”

XII. avg. Szent Klararol, részlet – In. Katolikus egyházi énekek, Régi magyar költők tára XVII. század (Magyar Elektronikus Könyvtár)

A klarissza apácák Magyarországon Nagyszombatban telepedtek meg először 1239-ben. Ezt követően Pozsonyban, Óbudán, Nagyváradon, Sárospatakon, Kolozsváron, Budán, Pesten is alapítottak rendházat a középkorban. Fontos hivatásuk volt a szegények segélyezése és a leánynevelés. Magyar főurak leányai közül is sokan nevelkedek klarissza kolostorokban együtt a köznemesek, valamint az alsóbb rétegek leánygyermekeivel. A klarisszák között több, az Árpád-házból származó később szentté avatott nővért is találunk: Árpád-házi Kinga és Árpád-házi Boldog Jolán, valamint Prágai Szent Ágnes (III. Béla unokája) is klarissza apáca volt.

A teljes mértékben a hívek adományaiból élő, egyetlen középkori női szerzetesi közösséget, amely folyamatosan működött Magyarországon, II. József oszlatta föl (1782) – több más szerzetesrenddel együtt. Csak a rendszerváltás után telepedtek meg újra klarissza nővérek hazánkban. 1995-ben Szécsényben francia nővérek alapítottak klarissza monostort és remeteséget, 2000-ben pedig határainkon kívül, Csíksomlyón alapítottak új rendházat.

A hegykői Szent Mihály plébániatemplom 1958-ban készült ólomüvegablakainak egyike Assisi Szent Ferencet és Assisi Szent Klárát ábrázolja. Alkotójuk Árkayné Sztehló Lili. (Digitális Képarchívum)

„Én, a jelentéktelen Ferenc testvér, követni akarom a mi legfőbb Urunknak, Jézus Krisztusnak és az Ő szentséges Anyjának életét és szegénységét, s ebben a szándékomban végig ki akarok tartani. És kérlek benneteket, úrnőimet, s ezt tanácsolom nektek, hogy ti is mindig ebben a szentséges életmódban és szegénységben éljetek. És nagyon vigyázzatok, nehogy valakinek szavára, vagy tanácsára valaha is eltérjetek tőle.”

Szent Ferencnek Szent Klárához intézett végakarata – In. Isten rabjai. Assisi Szent Ferenc és Jacopone da Todi írásai és versei (Magyar Elektronikus Könyvtár)

–s–