A repülő ember

2017. január 27. 14:34 - nemzetikonyvtar

400 éve (a hagyomány szerint a mai napon, újabb kutatások szerint január 20-án) hunyt el Verancsics Faustus (horvátul Faust Vrančić, latinul Faustus Verantius, olaszul Fausto Veranzio, 1551–1617) horvát humanista polihisztor, akit tevékenysége életének jelentős részében Magyarországhoz kötött. Több fontos és praktikus találmány, többek között az ejtőernyő feltalálása is neki köszönhető. Találmányait feltehetőleg Leonardo da Vinci kéziratai inspirálták. Ő állította össze második legrégebbi szótárunkat, melyben a magyar mellett még további négy „tekintélyes európai nyelv” – a latin, az olasz, a német és a horvát (dalmát) – szerepelt.

Verancsics Faustus domborműves emléktáblája a veszprémi vár bejáratánál – Köztérkép

A dalmáciai Sebenicóban (Šibenik) született, családja a nemességet Nagy Lajos királytól kapta. Az éles eszű fiú nevelését apja – nehogy a „szülőföldjén elvaduljon” – Verancsics Antal (1504–1573), a nagybácsi gondjaira bízta, aki magas rangú személyiség, a későbbi esztergomi érsek és korának egyik legnagyobb formátumú gondolkodója volt. Így került a tízéves fiúcska Pozsonyba, majd a padovai egyetemre, ahonnan 1571-ben tért vissza Magyarországra. Újabb háromévi külföldi tartózkodás (Velence, Šibenik) után Pozsonyban telepedett le. Megírta nagybátyja életrajzát (Vita Antonii Verantii, 1575). 1578-ban megnősült. Maria Zarensissel kötött házasságából két gyermeke született. 1579-ben veszprémi várkapitány és a püspökség birtokainak kormányzója, majd 1582-től II. Rudolf udvari titkára és udvari tanácsosa lett a király prágai udvarában. Diplomata volt Pozsonyban, Nagyszombatban, Bécsben. Felesége halála után, 1594-ben azonban megvált tisztségeitől. Nagybátyjának kéziratos hagyatékát gondozta (Memoria rerum, 1504–1566).

Verancsics Faustus: Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmatiae et Ungaricae, Venetia [Venezia], Morettus, 1595. – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 567 (Apponyi-gyűjtemény). A szótár címlapja és egy belső oldalpárja

Többnyelvűségének szintézise ötnyelvű (latin, olasz, német, horvát, magyar), 5400 szót tartalmazó szótára (Velence, 1595), mely a második legrégebbi magyar nyomtatott szótár. (Pesti Gábor 1538-ban megjelent hatnyelvű, latin-olasz-francia-cseh-magyar-német szótára az első magyar szótár.)
Verancsics szótárát a latin szavak kezdőbetűje szerint rendezte ábécébe. A mű érdekessége, hogy függelékében 400 szópárt közöl, melyek alakja a horvát és a magyar nyelvben hasonló, így ez az első magyar kezdeményezés egy etimológiai szótár létrehozására.

Antal unokaöccse, a szintén jeles humanista Verancsics Faustus ötnyelvű szótárához utólag írt függeléke a magyar nyelv szláv (horvát) jövevényszavairól igen sajátos munka: címében arra utal, hogy ezeket a szavakat a magyarok bitorolják (Vocabula dalmatica quae Hungari sibi usurparunt), de a valóban szláv szavak mellett számos, a horvátba magyarból bekerült szót is horvát eredetűnek minősít, így például a horvátban egyértelműen magyar jövevényszónak tekinthető várost és országot (varoš, rusag). E szócsatának persze Verancsics korában még nem volt nagy jelentősége, annál inkább a 19. század magyar-szláv politikai-kulturális küzdelmeiben.

Sokcsevits Dénes: A horvát humanizmus magyarságképe a 16. században. In. Janus Pannonius és a humanista irodalmi hagyomány, szerk. Jankovits László, Kecskeméti Gábor, Pécs, JPTE, 1998 – Magyar Elektronikus Könyvtár

1598-tól csanádi püspök, főpapi hivatását azonban nem tölthette be, mivel egyházmegyéjét a török megszállás alatt tartotta. Diplomataként többször járt követségben a Szentszéknél, a lengyel királynál, a párizsi, londoni, bécsi udvarban. 1606-tól Rómában élt, olasz nyelvű emlékiratokban tájékoztatta a pápát a magyarországi állapotokról. Levelezésben állt többek között Pázmány Péterrel is. Több ízben (1606, 1612) nyújtott be reformjavaslatokat a kúriához, melyben a katolikus egyház belső megújulását siettette. 1608-ban II. Mátyás megfosztotta birtokaitól. Visszavonult a világi élettől és 1609-ben Rómában belépett a paulánus (barnabita) szerzetesrendbe. Ettől kezdve csak tudományos kutatásaival foglalkozott.

Verancsics Faustus: Machinae novae Fausti Verantii Siceni, [Venezia], [s. n.], 1616. Címlap – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 679 (Apponyi-gyűjtemény)

A Machinae novae (Új gépek, Velence, 1616) című híres művében az újszerű találmányok ismertetésén kívül az emberi munkaerő jobb kihasználását, a gyakorlati hasznosságot helyezte előtérbe. Verancsics már a veszprémi püspökség birtokainak kormányzójaként számos technikai kérdéssel szembesült, s az ezekre való megoldások keresésére csak ösztönzően hathatott a prágai évek alatt a szintén polihisztor feltalálóval, Jacopo de Stradával (1507–1588) kötött barátsága is.
Verancsics könyvében saját találmányán kívül egy sor általa látott és megvizsgált instrumentum leírását és ábrázolását is közölte: összesen 56 gép leírását 49 rézmetszeten, köztük vannak a szélturbina őse, az ár-apály vízimalom, a vízfolyással szemben haladó hajó, sajtoló és zúzógép, hadi gépezetek, kotrógépek, szivattyúk, kettős fűrészek, markoló, kötélsodrógép, nyomdahenger, vízemelő gép, szőlő- és olajbogyó prés, búzarosta és a lánchíd első változatai.
A kerek tornyú malom találmány újdonsága abban rejlik, hogy a malomkövet a függőleges irányú forgástengelyen helyezték el, és azt szélturbina hajtotta meg. Az ő nevéhez köthető a szélturbina felfedezése.

Verancsics Faustus: Machinae novae Fausti Verantii Siceni, [Venezia], [s. n.], 1616. A kerek tornyú malom; Csigaszerkezetű kötélhíd; – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 679 (Apponyi-gyűjtemény)

A kocsik kényelmét vasrugó bevezetésével javasolta fokozni. (Az ő korában még kötelekre, vasláncokra vagy kettős bőrpántokra függesztették fel a rázkódás elkerülése végett a kocsikat.) Méltán tartjuk őt az ejtőernyő feltalálójának.

Verancsics Faustus: Machinae novae Fausti Verantii Siceni, [Venezia], [s. n.], 1616. Homo volans (A repülő ember); Vasrugózású kocsi – Régi Nyomtatványok Tára. Jelzet: App. H. 679 (Apponyi-gyűjtemény)

Természettudományos tevékenysége mellett a humán téren kifejtett munkássága egyaránt jelentős: történeti és szépirodalmi munkák szerzője is volt.
Bölcseleti ismereteinek összegzése a Logica nova (Velence, 1616), amely föltehetően korábbi, Justus Veratius álnéven megjelentetett értekezésének új kiadása. A mű függelékeként jelent meg az Ethica Christiana (Keresztény erkölcstan) és a Politica decem praecepta (Politikai tízparancsolat) a keresztény uralkodó számára.

Az Országos Széchényi Könyvtár Kéziratárában Verancsics Antal és Verancsics Mihály (Faustus édesapja) autográfjai mellett Verancsics Faustus néhány kéziratát is őrizzük.

Verancsics Faustus 1596. június 30-án keltezésű autográfja. (Quietantia Fausti Verantii secretarii aulici. Posonii 30. Jun. 1596.) – Kézirattár. Jelzet: Fol.lat. 4006 II/30 f. 30.

Verancsics Faustus 1617. január 20-án halt meg Velencében. Végakarata szerint a Könyörülő Szűz Mária-templomban helyezték örök nyugalomra a dalmáciai szülővárosa melletti Prvić-szigeten, ahol gyermekéveit is töltötte.

„… némelykor felkeresem a veszprémi várkapitányt, Verancsics Fausztuszt, ámbár őt egy adriai szigeten hantolták el, mégpedig egy reneszánsz templom kriptájában, szemben Sibenikkel. Azon a szigeten éltem volna, ha Isten vagy Allah vagy Jahve születésem pillanata előtt, mint akit megillet a döntés lehetősége, felajánlja számomra a választást, vagy a Murteren, máshol semmiképpen.”

Géczi János: Szélbe burkolt város, Veszprém, Művészetek Háza, 2014. (Vár ucca műhely könyvek, 31.) – Magyar Elektronikus Könyvtár

További olvasnivaló Verancsics Faustus munkásságáról a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

Katus Elvira: Antonima, szinonima, homonima a frazeológiában (Magyar–bolgár–horvát példaanyag alapján). In. Lexikológiai és lexikográfiai látkép. Problémák, paradigmák, perspektívák, [szerk.] Tóth Szergej, Földes Csaba, Fóris Ágota, Szeged, Generalia, 2004, (Fasciculi linguistici. Series lexicographica, 3.), 50–53.
Sulyok Hedvig: Utak a szótárhoz, utak a Verancsics-szótárhoz (és tovább). In. Lexikológiai és lexikográfiai látkép. Problémák, paradigmák, perspektívák, [szerk.] Tóth Szergej, Földes Csaba, Fóris Ágota, Szeged, Generalia, 2004, (Fasciculi linguistici. Series lexicographica, 3.), 178–185.
Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók a közlekedés történetében, Dunaszerdahely, Nap K., 2005, 35–39.
Tusor Péter: Verancsics Faustus emlékiratai? Nunciatúrai tervezetek a trienti katolicizmus hazai bevezetésére. In. Mindennapi választások. Tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára, szerk. Erdélyi Gabriella, Tusor Péter, Budapest, MTA Történettudományi Intézete, 2007., 433–454.

Valamint: