A keletkutatás nemzetközi viszonylatban is jegyzett magyar szakértőit látjuk vendégül az Orientalisták az OSZK-ban című rendezvénysorozat keretében. Október 11-én Hajnal István Sí’iták és aszaszinok című előadását hallhatja majd a közönség.

Az őszi évad első előadója dr. Maróth Miklós akadémikus, klasszika-filológus, orientalista volt, aki Filozófiai és vallási etika az iszlám világában címmel tartott előadást. Ennek kapcsán beszélgettünk vele.

1. rész

A Közel-Kelet és az ott zajló események aktuális témaként vannak jelen a közbeszédben. A téma elsősorban annak politikai színezete miatt kerül be az átlagember látóterébe. Az így kialakuló képet azonban érdemes árnyalni, és ebben a tudománynak jelentős szerepe lehet. Milyen eszközökkel rendelkezik egy orientalista, arabista, hogy a szélesebb közönségben valós képet alakítson ki a Közel-Keletről?

Maróth Miklós: Egy orientalistának a Közel-Kelettel kapcsolatban felmerülő minden kérdésre tudnia kell választ adni: nemcsak az évszázadokkal, évezredekkel korábbi időszakok történelmét, hanem a mai világ eseményeit és azok összefüggéseit is ismernie, értenie kell. A Közel-Kelet országainak társadalmát a konzervatív gondolkodás jellemzi, tekintettel arra, hogy az iszlám vallásának lényegi pontja Mohamed követésében és utánzásában rejlik. Mindez magával vonja az iszlám jelenlétét a politikai gondolkodásban és a magánéletben egyaránt. Egy politológus nehezen érti, illetve félreérti ezt a gondolkodásmódot. Ennek példája, hogy a kétezres években lezajlott konzervatív fordulatot Nyugaton „arab tavasznak” nevezték el: látni lehetett, hogy az arab országokban zajló lázadások kifutása a visszarendeződés és az iszlám megerősödése lesz, épp ezért érdekes volt szembesülni azzal, hogy ezt a nyugat tavaszként titulálta. Arabista ilyet sose mondana, sőt nem is gondolna. Ez az eset jól példázza, hogy a mai arab világot nem lehet megérteni az arab kultúra mélyebb ismerete nélkül. Az előadásomban azt mondtam, hogy számos haszontalan tudást birtoklunk. Ahogy a német mondja: Wissenschaft der nicht Wissenswertes (a haszontalan ismeretek tudománya – a szerk.).

Mi haszna van például a mai előadásomnak? Nem eredményezi a magyar gazdaság fellendülését vagy az életszínvonal rohamos növekedését. Amikor azonban olyan gazdasági, politikai események zajlanak, melyek a mi életünkre is hatást gyakorolnak, és szeretnénk megérteni az éppen zajló folyamatokat, akkor a humán tudományok adta ismeretekkel válhat teljessé és megalapozottá a meglátásunk. Hadd szemléltessem ezt egy példával: az iszlám előírja, hogy a nem muzulmán területeken csak indokolt esetben lakhatnak muzulmánok. Dolguk végeztével azonban haza kell menniük. Kizárólag abban az esetben tartózkodhatnak hosszabb ideig nem muzulmán területen, ha az iszlám törvényei szerint élnek és térítenek. Mindez kiegészítendő azzal, hogy akkor tudnak eredményesen élni, ha mind egy blokkban telepednek le. Az iszlám szemszögéből nézve ez vallási parancs. Ezt a gondolkodásmódot és életformát az európaiak azonban szociológiai problémaként értelmezik.

Az imént az előadása hasznosságát firtatta. Még ha iróniát vélek is felfedezni a megfogalmazásmódban, hadd ragadjam meg ezt a gondolatot: mi az, amit Ön fontosnak tart elmondani a szélesebb közönség számára egy előadás keretében? Milyen típusú információk által érthetjük meg jobban az iszlám működését?

Maróth Miklós: Heisenberg egy remek tanulmányában feszegeti azt a kérdést, hogy mi a különbség a keleti és a nyugati tudósok között. Egy szemléletes példával érzékelteti a kérdést: amikor az ókorban a tudósoknak meg kellett mérniük a piramisok magasságát, a keleti szakemberek mindenféle trükkel próbálkoztak. Egy nyugati tudós, Thalész azonban feltett egy elvi kérdést, amit elvi síkon oldott meg: adott egy ismeretlen magasság, egy ismert hosszúságú árnyék és egy szög, amit meg tudunk mérni. Az ismert adatok fényében meghatározható az ismeretlen magasság. Ez a tudás teljesen felesleges. Azonban ebből és az ehhez hasonló felesleges ismeretekből halmozódott fel az a tudomány, amely Európát hosszú időre a világ élvonalába emelte. Amikor tehát haszontalan tudományról beszélek, nem gondolom, hogy a szóban forgó ismeretek haszontalanok. Azt mondanám inkább, hogy közvetlenül haszontalanok, a tudomány részeként viszont hasznosak.

A mai előadásom tehát ebben az értelemben nyer létjogosultságot. Visszatérve az eredeti kérdésre: igyekeztem úgy beszélni az iszlámról, hogy a keresztény-muszlim viszonyokat helyeztem a középpontba, egyháztörténeti kérdéseket boncolgatva. Egy európai keresztény embernek, vagy az európai keresztény hagyományok hordozójának elengedhetetlen feladata tisztán látni a saját keresztény egyháza történetét. Bízom benne, hogy ültek olyanok a közönség soraiban, akik jóllehet nem teológusok, de nem idegen számukra a Krisztus természetével kapcsolatos problémakör. Ez a téma talán könnyebben kontextusba helyezhető, mint ha az iszlám teológiájáról beszéltem volna.

Azt hiszem, azok, akik nem voltak jelen az előadáson, de olvassák ezt az interjút, bővebb magyarázatra szorulnak a témát illetően.

Maróth Miklós: Az ókorban a vallások a híveik túlvilági boldogulására helyezték a hangsúlyt, egyedül a keresztény egyház foglalkozott követői evilági életével. Így karitatív szervezetként is működött, ez azonban az idők folyamán megváltozott. Ennek a mikéntjét most hosszadalmas lenne feltárni, ami azonban lényeges, hogy az egyház működése számos változáson esett át az évszázadok során, és félek tőle, hogy a kereszténység egy bizonyos értelemben eltért eredeti tanításától. Nem áll szándékomban értékítéletet megfogalmazni, egyszerűen azt a tényt írom le, hogy bizonyos filozófiai hátterű teológiai viták következtében egy olyan teológiai szintre csúszott mindez, ahol a lényeg, a karitatív tevékenység és az erények gyakorlása, elveszett. A kereszténység folyamatosan eretnekek után kutatva szétszaggatta önmagát. Ily módon az erkölcsi dimenzió irányából a filozófiai dimenzió felé tolódott működésének hangsúlya. Az iszlámban is számos teológiai iskola jött létre, olyan szintű széthúzás azonban, mint amit a kereszténységben látunk, nem volt. Meggyőződésem szerint emberi hiúságoknak áldozva taszítottuk ki a keresztények nagy részét, annak ellenére, hogy nem föltétlenül tanítottak a keresztény tanokkal ellentétes dogmákat. A vallástörténeti könyvekben az igaz hit győzelmeként ünnepeljük ezeket a – mondhatnám – gazemberségeket. Érzek tehát egy kis ellentmondást a tanítás és a gyakorlat között, hiszen a keresztény tanok szerint felebarátunk felé tett jótéteményeink alapján szerezhetjük meg a túlvilági boldogságot.

Azt mondja tehát, hogy elengedhetetlen a történelmünk ismerete – ebben a konkrét esetben a keresztény és muszlim vallás egymáshoz való viszonyának ismerete – ahhoz, hogy megértsük a jelenben zajló folyamatokat.

Maróth Miklós: Mindenkiben él egy kép arról, hogy mit jelent számára a kereszténység, legyen hívő vagy hitetlen, hiszen az az európai kultúra hordozója. Ennek a képnek az árnyalásához járul hozzá az egyéb vallásokkal közös múlt ismerete. Nevezhetjük ezt műveltségnek, hiszen a műveltségünk révén értelmezzük a világot és találjuk meg benne a helyünket. Nem a matematika vagy a fizika révén, hanem a humán műveltség által.

 Az interjú 2. része ITT olvasható..

Maróth Miklós klasszika-filológus, orientalista, egyetemi tanár Filozófiai és vallási etika az iszlám világában címmel 2017. szeptember 13-án tartotta meg az Orientalisták az OSZK-ban című sorozat első előadását.
A felvételt a Történeti Interjúk Tára munkatársai készítették.

Következő előadásunk:

Hajnal István: Sí'iták és aszaszinok

A tavaly útjára indított, a magyar keletkutatást, annak különböző szakterületeit és eredményeit bemutató Orientalisták az OSZK-ban című kultúrtörténeti...