„Szerencsés voltam, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy az ISDS-t szolgáljam.”

2020. június 21. 09:00 - nemzetikonyvtar

Életútinterjú Szilvássy Judithtal 2015 márciusában

Amint arról korábban beszámoltunk, 2020. február 25-én életének kilencvenedik évében elhunyt Szilvássy Zoltánné, Judith, az Országos Széchényi Könyvtár egykori munkatársa (1958–1991), az Időszaki Kiadványok Adatait Nyilvántartó Nemzetközi Rendszer (International Serials Data System – ISDS) magyarországi központjának létrehozója, az ISSN rendszer Igazgató Tanácsának tagja (1976–1992), 1987-ben a párizsi ISDS (ma: ISSN) Nemzetközi Központ igazgatója.

szne_judit.jpg

Szilvássy Zoltánné a 2010-es évek elején

Blogbejegyzésünkben elsőként adjuk közre magyarul a Szilvássy Zoltánnéval készített életútinterjút, amelyet az ISSN rendszer létrejöttének 40. évfordulója kapcsán, 2015-ben, a párizsi ISSN Nemzetközi Központ igazgatója, Gaëlle Béquet telefonon keresztül készített vele mint egykori elődjével. Judith akkor már visszavonultan, de szakterülete iránti töretlen érdeklődéssel rendszerezte hagyatékát. Az interjú a Ciência da informação tematikus különszámában – a brazil ISSN központot fenntartó IBICT (Instituto Brasileiro de Informação em Ciência e Tecnologia) folyóiratában – jelent meg (44. évf. 1. sz., 2015, „ISSN 40th anniversary”): Interview with Judith Szilvássy by Gaëlle Béquet.

Magyar szöveg: Gazdag Tiborné – Zimányi Katalin

Gaëlle Béquet: Mesélne nekem egy kicsit magáról?

Szilvássy Judith: 1948-ban kezdtem el tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem könyvtár szakán, és 1953-ban végeztem. Diplomamunkámat a bibliográfiai számbavételről írtam.
Apám orvos volt, a magyar polgári elit tagja. A második világháború utolsó éveiben egy budapesti magánszanatórium főigazgatójaként tevékenykedett. 1945-ben, nem sokkal a szovjet hadsereg bevonulása után letartóztatta őt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) elődje. Nagyon sokáig nem tudtunk róla semmit, azt sem, hogy hol tartják fogva. Csak 1948-ban szabadult a börtönből. Attól fogva engem osztályidegenként tartottak nyilván, mivel nem voltam munkásszármazású.
1951 és 1957 között a Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtárában dolgoztam Budapesten. 1956-ban, a magyar forradalom leverését követően tisztogatás kezdődött a közigazgatásban. Könyvtárunk igazgatóját menesztették, mire a könyvtár tizennégy munkatársa – beleértve engem is – úgy döntött, hogy feláll és távozik, így tiltakozva a tisztogatás ellen.
1958-ban állásajánlatot kaptam az Országos Széchényi Könyvtártól. Az ajánlatot elfogadtam, és a Gyarapítási Osztályon kezdtem el dolgozni könyvtárosként a külföldi kiadványok beszerzése terén. Idegennyelv-tudásomnak jó hasznát vettem ebben a beosztásban (folyékonyan beszélek angolul, franciául és németül). Később kineveztek a Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusának osztályvezetőjévé.
Ezzel párhuzamosan folyamatosan részt vettem különböző nemzetközi kulturális projektekben. A nyolcvanas években felvettek az UNESCO szaktanácsadói névjegyzékébe, és 1983-ban felkértek arra, hogy legyek egy laoszi projekt vezetője. 1983 és 1988 között öt alkalommal jártam Laoszban, és minden alkalommal körülbelül négy hónapot töltöttem az országban. Feladatul kaptam, hogy hozzak létre egy nemzeti tudományos, műszaki információs és dokumentációs központot a fővárosban, Vientiánban.
1987 különleges év volt számomra; az ISDS Nemzetközi Központ alapító igazgatója, Mary Rosenbaum hirtelen halálát követően felkértek, hogy vegyem át az ISDS Nemzetközi Központ igazgatói tisztét. 1988-ban folytattam munkámat az Országos Széchényi Könyvtárban, ahol a Nemzetközi és Kulturális Kapcsolatok Osztályát (NKKO) vezettem egészen 1991-ig. 1990-ben, amikor Magyarország az Európa Tanács tagja lett, felkérést kaptam az Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központjának kialakítására és működtetésére Budapesten. 1991-től 1998-ig ott dolgoztam.

vvsit_budapest_2015okt10_nemzetikonyvtar_1.jpg

Gaëlle Béquet és Szilvássy Zoltánné, Judit budapesti találkozása 2015-ben

GB: Hogyan került kapcsolatba az ISSN-nel, mielőtt hivatalba lépett volna az ISDS Nemzetközi Központban?

SzJ: Valójában három szakaszról beszélhetünk. Az első szakasz 1972-ben kezdődött. Ebben az évben az UNESCO UNISIST Közgyűlést rendezett Párizsban, ahol először merült fel az ISDS mint globális rendszer létrehozásának gondolata. Ugyanebben az évben Budapesten rendezték meg az IFLA Konferenciát, ahol Marie Rosenbaum előadást tartott az időszaki kiadványok azonosításáról és az ISDS-ről. Úgy ismerkedtem meg vele, hogy én voltam Budapesten a tolmácsa.
1972 őszén egy hónapos ösztöndíjjal tanulmányozhattam Párizsban a Bibliothèque Nationale Külföldi Folyóiratainak Központi Katalógusát. Ez a katalógus szolgált modellként a Nemzeti Periodika Adatbázis (NPA) nyomtatott formájához.
1972-ben volt egy moszkvai utam is. Kiderült, hogy a Szovjetunióban egy párhuzamos időszaki kiadvány regisztrációs rendszert alakítottak ki, amely a MARSI nevet kapta (Meždunarodnaâ avtomatizirovannaâ registracionnaâ sistema periodičeskih izdanij = Időszaki Kiadványok Nemzetközi Automatizált Regisztrációs Rendszere, IKARR). Nemzetközi automatizált regisztrációs rendszert szándékoztak létrehozni. Az oroszok meghívták a szocialista országok könyvtárosait egy prezentációra, ahol bemutatták a MARSI rendszerét. Én is benne voltam a háromfős magyar delegációban. A megbeszélések során határozottan jeleztük, hogy a MARSI-t össze kell kapcsolni az ISDS-sel, az egyetlen globális nemzetközi rendszerrel.
A mai napig élénken emlékszem, hogyan szervezte meg a szovjet fél a találkozót: a jegyzőkönyv már jóval a tárgyalások előtt elkészült, és kiosztották nekünk, amikor megérkeztünk a repülőtérre. Ha valaki később észrevételeket akart tenni, akkor megjegyzést fűztek a jegyzőkönyvhöz. Az elkövetkező években ezt az eljárást alkalmaztuk a magyar álláspont közvetítésére.
A második szakasz az 1975 és 1976 közötti időszak. 1975-ben az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója megkérdezte tőlem, érdekelne-e a nemzetközi bibliográfiai projektekben való részvétel. Ebben az időszakban átdolgozás előtt állt az ISBD(S) szabvány. A párizsi IFLA Konferencián való részvétel előfeltétele egy, a témával kapcsolatos előadás szövegének benyújtása volt. Elfogadták az előadásomat, és az IFLA Konferencián Dorothy Anderson (UBCIM, Universal Bibliographic Control and International MARC), a párizsi konferencia elnöke felkért arra, hogy legyek az ISBD(S) munkacsoport elnöke. Dorothy mindenben sokat segített, és azt mondta, hogy az előadás, amelyet beküldtem, az általa valaha olvasott legjobb prezentáció volt.
Bár elfogadtam az ajánlatát, komoly aggályaim voltak a tekintetben, hogy el tudom-e látni majd a feladatomat, figyelembe véve Magyarország akkori pénzügyi és politikai helyzetét. Ezért Dorothy Anderson levelet írt a magyar nemzeti könyvtár igazgatójának, amelyben arra kérte őt, támogassa a munkámat. Az igazgató abszolút pozitívan állt a dologhoz, annak ellenére, hogy a felettes szervek kijelentették, soha nem fizetnek semmilyen támogatást az utazásaimért. Ettől fogva csak a külső partnerek meghívásának köszönhetően tudtam részt venni a nemzetközi konferenciákon.
Az ISBD(S) végül is 1988-ban jelent meg, miután áttekintettük a rengeteg hozzáfűzött észrevételt. Mindösszesen 400 oldalnyi megjegyzés érkezett be hozzám! Meg kell jegyeznem, hogy az ISSN kötelező adatelemként szerepelt az időszaki kiadványok bibliográfiai leírásában.
1976-ban, az első ISDS Közgyűlésen Löhner úr, az UNESCO képviselője engem javasolt az újonnan létrejövő ISDS Igazgatótanács Elnöksége elnökhelyettesének. 1992-ig tevékenykedtem az Igazgatótanácsban, mint elnök, leköszönő elnök és tiszteletbeli elnök.
A harmadik szakasz 1986-ban kezdődött, amikor az ISDS Nemzeti Központok Igazgatóinak Ülését első ízben rendezték meg egy szocialista országban, jelesül Budapesten. Európa minden országából nagy számban érkeztek résztvevők. Először tudtunk online kapcsolatot teremteni a párizsi ISDS nemzetközi adatbázis és a magyar időszaki kiadványok budapesti adatbázisa között.

gaelle-bequet-issn.jpg

Gaëlle Béquet a párizsi ISSN Nemzetközi Központ Igazgatója és Káldos János általános főigazgató-helyettes 2015-ben az OSZK főigazgatói irodájában (fotó: Karasz Lajos)

GB: Mennyi ideig dolgozott az ISDS Nemzetközi Központban?

SzJ: Marie Rosenbaum 1986 decemberében bekövetkezett váratlan halálát követően az ISDS Igazgatótanács Elnöksége felkért arra, hogy 1987 januárjától egy évre vegyem át az ISDS Nemzetközi Központ irányítását. Olyan személyt kerestek, aki megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkezik, ugyanakkor megfelel a földrajzi lefedettség egyensúlyi követelményeinek is, ami elengedhetetlen egy világméretű hálózat irányításához. Azzal a feltétellel fogadtam el az ajánlatot, hogy a magyar nemzeti könyvtár igazgatója támogasson engem, és hogy szerezzék meg a magyar felettes szervek hozzájárulását. Végül, miután megkaptam a szükséges engedélyeket, 1987. április elsején elfoglaltam hivatalomat az ISDS Nemzetközi Központjának igazgatói posztján, 1987 decemberében pedig leköszöntem a tisztségről.
Utódom, Christine Deschamps 1988 januárjában lépett hivatalba. Meg kell említenem, hogy amikor ugyanezen év decemberében Deschamps távozott, másodszor is felajánlották nekem az igazgatói posztot. Nemet mondtam az ajánlatra, hiszen nyilvánvaló volt, hogy csak átmeneti időszakról lett volna szó. A Nemzetközi Központ alapokmánya előírja, hogy két követelménynek kell megfelelni az igazgatói tisztség betöltéséhez: a pozíciót francia állampolgár és francia köztisztviselő töltheti be.

GB: Miért jelentkezett erre az ISDS tisztségre? Milyen feladatai voltak?

SzJ: Ami azt illeti, soha semmilyen tisztségre nem jelentkeztem az ISDS-nél, akkortájt ilyesmi elképzelhetetlen is lett volna a vasfüggöny mögött.

talalkozas_liza_srbarbara.jpg

Káldos János általános főigazgató-helyettes, Gaëlle Béquet a párizsi ISSN Nemzetközi Központ Igazgatója, Simon-Reitzi Barbara, a Tudományos Titkárság, valamint Gazdag Tiborné, a Kötelespéldány és Kiadványazonosító-kezelő Osztály munkatársa az OSZK főigazgatói irodájában 2015-ben (fotó: Karasz Lajos)

GB: Milyen feladatai voltak az ISDS igazgatójaként?

SzJ: Két fő feladatom volt: a hálózat bővítése és megerősítése, illetve hogy biztosítsam a jó szakmai kapcsolatot az ISDS (Párizs) és a MARSI (Moszkva) között.
Az első feladat részeként arra kellett ösztönöznöm az egyes országokat, hogy hozzanak létre saját ISDS központokat. Az ISDS hálózathoz való csatlakozás első lépése, hogy az adott ország elfogadja az ISDS Nemzetközi Központ alapokmányát, a második lépés pedig, hogy tagdíjat fizessen. Sokat utaztam, és sorra látogattam a potenciális partnereket, hogy meggyőzzem őket az ISDS rendszer és az ISSN szám használatának fontosságáról. Szakmai workshopokat szerveztem azoknak a központoknak, ahol elkelt a segítség. Jártam Brazíliában, Ausztriában, Svájcban és Thaiföldön, ahol az egyetlen regionális központ, a Délkelet-ázsiai ISDS Központ működött. Öt délkelet-ázsiai ország tartozott ide: Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld.
Azután ott volt feladatként az ISDS adatbázishoz használt számítógépes rendszer korszerűsítése is. Tárgyalásokat folytattam Slawek Rozenfelddel, az ISDS Nemzetközi Központ informatikai vezetőjével, aminek eredményeképpen hatékonyabb operációs rendszert telepítettek, és ez lehetővé tette, hogy online munkakapcsolatot alakítsunk ki az egyes központokkal.
Elméleti szinten szükség volt a hálózaton belül, illetve az ISDS Regiszter rekordjaiban alkalmazott bibliográfiai gyakorlatok (olyan szabványok, mint az ISBD(S), az AACR és a MARC formátum) összehangolására.
Ami a másik fő feladatot illeti, 1972-ben Moszkvában egy párhuzamos időszaki kiadvány regisztrációs rendszert alakítottak ki, amely a MARSI nevet kapta (amint említettem). Teljes neve: Időszaki Kiadványok Nemzetközi Automatizált Regisztrációs Rendszere / Tudományos és Műszaki Információs és Dokumentációs Központ. A MARSI központot 1973-ban Regionális ISDS Központtá nyilvánították, amely felhatalmazást kapott a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) tagországok képviseletére az ISDS hálózaton belül. A képviselet magában foglalta a nemzeti ISSN blokkok kezelését a régión belül, valamennyi nemzeti rekord beküldését Párizsba, a mágnesszalagok előállítását stb. Ennek következtében ezeknek az országoknak a moszkvai Regionális Központhoz kellett fordulniuk, és nem állhattak közvetlen kapcsolatban a párizsi székhelyű ISDS Nemzetközi Központtal. Az évek során világossá vált, hogy a regionális központ nem teljesítette kötelezettségeit. Két [bibliográfiai rekordokat tartalmazó] tesztszalag elkészítésén kívül egyetlen más feladat sem valósult meg.
Feladatomnak tekintettem, hogy elősegítsem a KGST tagországok/központok függetlenségét, hogy saját rekordjaikat közvetlenül elküldhessék Párizsba, és hogy kezelhessék saját ISSN számblokkjaikat.
Elméleti szinten, a szabványosítás vonatkozásában a fő szempont az volt, hogy elkerüljük további kódrendszerek és adatelemek alkalmazását, amelyek a latin betűk helyett cirill betűs írást használtak volna a nemzeti ISDS nyilvántartásokban.
Összegezve, minden nehézség, probléma és félelem ellenére küldetésem sikeresnek bizonyult.
1990 áprilisában Magyarország megszakította az együttműködést a MARSI rendszerrel; amely 1990. július 1-jén lépett hatályba. Mi voltunk az első nemzeti központ, amelyik meglépte ezt, minket követett Lengyelország.

 marsi-1b.jpg

MARSI [Időszaki Kiadványok Nemzetközi Automatizált Regisztrációs Rendszere], emlékzászló

GB: Miután 1987-ben leköszönt az ISDS Nemzetközi Központban betöltött tisztségéről, továbbra is foglalkozott ISSN ügyekkel, szabványokkal, vagy bármilyen más könyvtári kérdéssel?

SzJ: Soha nem hagytam el az ISSN ügyét, sem a Nemzetközi Központot. Lélekben, vonzalmammal és gondolataimban még mindig az ISSN-nel vagyok! A szakma különféle területein folytattam tevékenységemet. Az IFLA Időszaki Kiadványok Szekció állandó bizottsági tagja voltam, és részt vettem a The Serial Librarian című folyóirat szerkesztőbizottságának munkájában is.
Ami a szabványosítást illeti, az ISBD(S) Munkacsoport elnökeként részt vettem az ISBD(S) javított kiadásának munkálataiban, amely 1988-ban jelent meg, ahogyan már említettem. 2001-ben felkértek, hogy vizsgáljam felül az ISBD (CR) szabvány tervezetét. 36 oldalnyi észrevételt írtunk meg a Magyar ISSN Nemzeti Központ (ISSN Hungary) vezetőjével, Gazdag Tibornéval. Nemzeti szinten is aktív maradtam: több magyar nyelvű nemzeti szabvány összeállítását, fordítását és felülvizsgálatát végeztem el.
Két könyvem jelent meg: The Basic Serials Management Handbook (Az időszaki kiadványok kezelésének kézikönyve) az IFLA égisze alatt 1996-ban, és Az időszaki kiadványok – és egyéb folytatódó források – könyvtári kezelése, amelyet az Országos Széchényi Könyvtáron belül működő Könyvtári Intézet adott ki 2006-ban.

judit_konyve.jpg

Az időszaki kiadványok – és egyéb folytatódó források – könyvtári kezelése, Budapest, Könyvtári Intézet, 2006. – Törzsgyűjtemény

1983-tól egészen 1988-ig az UNESCO-nál dolgoztam projektigazgatóként, ekkor Vientiánban (Laosz) vezettem egy projektet. Tudományos, műszaki információs és dokumentációs nemzeti központ felállítására és megszervezésére volt szükség az ország fővárosában. Képzéseket is kellett tartanom, ugyanakkor nagyon gyakorlati kérdésekkel is foglalkoznom kellett. Például speciális, laoszi karakterekkel ellátott írógépeket kellett megrendelnem, valójában Olaszországból, az akkor elérhető egyetlen forrásból! Végül 1988-ban megnyílt a központ, és a laoszi televízió külön műsort szentelt az eseménynek.
A tevékenységi listám végén meg kell említenem, hogy 1991-ben az UNESCO felkért egy egyhetes ISDS workshop szervezésére a dél-koreai Szöulban, ahol én tartottam a vitaindító előadást.

GB: Hogyan érintette az ISSN használatát a Szovjetunió összeomlása? Hogyan reagáltak a kiadók és a könyvtárak?

SzJ: 1990 júniusában volt az utolsó MARSI munkaülés Budapesten, ahol mindössze négy ország (Bulgária, Kuba, Magyarország és a Szovjetunió) képviseltette magát. A Regionális Központ ekkor már nem működött. Tudomásunk szerint a szocialista országok többsége nem élt a Párizzsal való közvetlen kapcsolattartás lehetőségével. Magyarország esetében ez egy kicsit másképpen alakult. 1973-tól kezdődően párhuzamosan küldtük az adatlapokat Párizsnak és Moszkvának. Mi voltunk az elsők, akik közvetlen kapcsolatot építettünk ki Párizzsal. Az évek során az adatrögzítés tekintetében modern hordozókra váltottunk: mágnesszalagokat, floppy lemezeket, e-mailhez csatolt állományokat használtunk, majd eljutottunk a kliens-szerver kapcsolaton keresztül történő online adatátvitelig. A Szovjetunió összeomlása nem érintette az ISSN magyarországi használatát: a kiadók, a könyvtárak, a postai szolgáltatások és valamennyi érdekelt fél fontos promóciós eszközként tekintett az ISSN-re. Ma is ugyanilyen a hozzáállás, és az észszerű munkakapcsolatok segítenek az együttműködésben.

img_4211.jpg

Szilvássy Judith – Az International Who’s Who üzletasszonyok és női szakemberek kategóriájának 1999-es kitüntetettje. A jelentős eredményekért és a társadalmi hozzájárulásért

GB: Mi lett a Magyar ISSN Nemzeti Központtal? Hogyan fejlődött tovább?

SzJ: 1991 végén váltam el a Magyar ISSN Nemzeti Központtól (ISSN Hungary), amikor kineveztek a budapesti Európa Tanács Információs és Dokumentációs Központ igazgatójává. Még távozásom előtt, nemzetközi környezetben bemutattam utódomat, Gazdag Tibornét: az ISDS közösség az OSIRIS tesztelése kapcsán ismerkedett meg vele 1990-ben, az ISDS Nemzeti Központok Igazgatóinak 16. Ülésén, Lisszabonban, majd egy évvel később Párizsban, amikor elköszöntem régi kollégáimtól az ISDS Nemzeti Központok Igazgatóinak 17. ülésén.
A kezdetektől fogva részt vettünk tesztelési feladatokban. 1990-ben és 1991-ben az írországi központtal párhuzamosan ellenőriztük az OSIRIS (Online Serials Information Registration and Inquiry System) program funkcióinak működését, aztán 1994–1995-ben a Magyar ISSN Nemzeti Központ tesztelte az ISSN-OSIRIS hálózati verzióját, majd később, 2001-ben a WinOSIRIS munkacsoporthoz csatlakoztunk. Folyamatos kapcsolatban álltunk a Nemzetközi Központ Számítástechnikai Osztályával, beszámolókat készítettünk a teszteredményekről számukra, és az ISDS Nemzeti Központok Igazgatóinak Üléseire. Az OSIRIS Felhasználói Kézikönyv elkészítésében is részt vettünk.
Amint lehetőség nyílt rá, a Magyar ISSN Nemzeti Központ (ISSN Hungary) jelentkezett az első Virtua felhasználói tanfolyamra, melyet az ISSN Nemzetközi Központ rendezett Párizsban, 2004 júliusában, majd ezután a hazai ISSN központ telepítette a Virtua klienst, amit (néhány verziófrissítést közbeiktatva) a mai napig használ.
Folytatódott a szabványosítási munka is: a központ igazgatója csatlakozott különböző munkacsoportokhoz és szerkesztőbizottságokhoz. Szerencsés vagyok, hogy ilyen utódom van. 1997-ben megszervezte az ISDS Nemzeti Központok Igazgatóinak 22. Ülését is; ez volt a második olyan Igazgatói Ülés, amelyet Budapesten rendeztek meg.
Összességében nagyon büszke vagyok a Magyar ISSN Nemzeti Központra.

Utószó – Szilvássy Judith, 2015 áprilisa

Engedjék meg, hogy néhány zárószót fűzzek az interjúhoz.

judith.jpg

Szilássy Zoltánné, Judit 2015-ben

Az ISDS első 14 éve vitathatatlanul Marie Rosenbaum legendás személyiségéhez kötődik. Tevékenyégének védjegye volt a magasszintű diplomácia, az abszolút minőségi munka és a kitartás, mindvégig. Feladata és kiváltsága volt az ISDS alapjainak lerakása – abban a 14 évben, amely az 1972-es budapesti IFLA Kongresszus és 1986 októbere között eltelt, amikor a Magyar ISDS Nemzeti Központ Budapesten megszervezte az ISDS Nemzeti Központok Igazgatóinak Ülését és az ISDS Igazgatótanács Elnökségének Ülését. Ekkor találkoztam utoljára Marie-val, akivel az évek során közeli barátokká váltunk.
Kedves Kollégáim, ez az a pont, ahol meg kell osztanom veletek a kettőnk titkát, melyet a mai napig emlékezetemben őrzök. Azon a délutánon, amikor békésen üldögéltünk egy napos, a Dunára néző szállodateraszon, Marie elmondta nekem, hogy problémái vannak a szívével, amiről korábban soha nem beszélt. Marie azt mondta, azt szeretné, ha én venném át a helyét az ISDS élén, ha netán történne vele valami. Még a gondolatát sem engedtem közel magamhoz, hogy végzetes kimenetele lehet a műtétjének, és amennyire csak tudtam, biztattam őt. Egyúttal azt is elmondtam neki, hogy országaink akkori politikai helyzetében az általa preferált megoldásnak nincs esélye.
De a sors másképp döntött…
Szerencsés voltam, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy az ISDS-t szolgáljam. A legjobb tudásom szerint és erős elkötelezettséggel igyekeztem ellátni feladatomat, ami nem kevesebb volt, mint a konszolidáció időszakának végigvitele. Ez volt a feladatom és a küldetésem, amelyhez folyamatosan aktív hátteret biztosítottak. A mai napig hálás vagyok sok-sok barátomnak, kollégámnak és a döntéshozóknak a jóakaratukért, bátorításukért és támogatásukért. Első helyen hadd említsem Pierre Trincal urat a francia kormány részéről, Wolfgang Löhnert, az UNESCO képviselőjét, az akkori ISDS Igazgatótanácsok és Elnökségek valamennyi elnökét és tagját, köztük Mary Price-t, Albert Mullist és Ross Bourne-t. Külön köszönettel tartozom az ISDS Nemzetközi Központ elkötelezett munkatársainak, valamint a nemzeti/regionális központok együttműködő igazgatóinak.
Végezetül hadd fejezzem ki nagyrabecsülésemet Gaëlle Béquet asszonynak a régmúlt évek eseményei iránti érdeklődéséért, és hogy személyes beszélgetést kezdeményezett egy feledésbe merült témáról. Nemcsak az interjúért tartozom neki köszönettel, hanem azért is, amiért olyan kedvesen hívott meg az ISSN hálózat 40. évfordulója tiszteletére rendezett koktélpartira [amit a párizsi Szajnán tartottak, egy hajón]. Legnagyobb sajnálatomra, jelenlegi egészségi állapotom nem teszi lehetővé, hogy együtt ünnepeljünk.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/api/trackback/id/tr7815903052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.