60 Első, három évig tartó indiai utazása során Baktay Ervin Keleti Levelek címmel rendszeresen küldött tudósításokat, útibeszámolókat a magyar napilapok számára, mert ott tartózkodását részben az ebből kapott honoráriumokra, részben festői kvalitásai kamatoztatására kívánta alapozni.

Baktay Ervin Indiában. Siváról készült festménye. In: Tolnai Világlapja, 26. évf., 40. sz. (1926. szeptember 29.), 9. – Törzsgyűjtemény

Először a Magyarságban, majd a Századunkban, a Pesti Hírlapban és az Újságban jelentek meg a cikkei és képes beszámolói.

Indiai képek, Delhi kövei. In: A Magyarság Képes Melléklete, 30. sz. (1927. december 1.), 11. – Törzsgyűjtemény

Egy-egy tudósítását erdélyi napilapok is közölték. A Simlában, India igazi fővárosában című cikkét, amely a Magyarságban jelent meg (1926. szeptember 19., 6.), a Brassói Lapok két részletben adta közre (1926. október 10. 11; október 24., 11–12.). 1927-ben a sepsiszentgyörgyi Székely Népben jelent meg A dhóbi, avagy az indiai háziasszonyok öröme című írása (1927. március 10., 1–2.). Gandhinál tett látogatásáról Baktay 1928-ban a Pesti Hírlapban írt részletesen (Látogatás Mahátma Gándhinál. In: Pesti Hírlap, 1928. július, 29., 48.), pár nappal később a cikk egy részlete az Aradi Közlönyben is napvilágot látott (Az első magyar tudós látogatása Gandhinál. In: Aradi Közlöny, 1928. augusztus 2., 8.). Nyugat-tibeti útjáról is megjelent egy rövid tudósítás, ahová minden támogatás nélkül, saját költségén felszerelt expedíciójával indult el.

Ugyanezt a hírt átvette a kolozsvári Ellenzék is (Tudományos expedíció Kőrösi Csoma Sándor nyomában. 1928. december 2., 5.). 1929 februárjában pedig a kolozsvári Ellenőrben a Pesti Hírlap cikke alapján közölték Baktay Kőrösi Csoma nyomában című cikkét is (Keleti levél. Kőrösi Csoma Sándor nyomában, 1929. február 3., 21–23.). Justh Zsigmondról írt beszámolója 1928. december 30-án jelent meg a Pesti Hírlapban, de pár nap késéssel az Aradi Közlöny és a Temesvári Hírlap olvasóihoz is eljutott a hír. (Egy ismeretlen részlet Justh Zsigmond életéből. In: Aradi Közlöny, 1929. január 4., 5.; Keleti levelek. Magyar író Indiában. Egy angol tábornok följegyzései Justh Zsigmondról. In: Temesvári Hírlap, 1929. január 5., 6.) 
Baktay 1929-ben tért vissza Indiából. 

Baktay Ervin Indiából hozott műkincsei között. In: Képes Pesti Hírlap, 1929. október 5. [2.] – Törzsgyűjtemény

Hazaérkezése után két évvel, 1931-ben a Brassói Lapokban és a Bukaresti Lapokban kezdték el közölni Keleti levelek címmel sorozatát, de itt egy szóval sem utaltak a korábbi, Indiából küldött, Budapesten ugyanezzel a címmel megjelent tudósításaira. A Bukaresti Lapok legtöbb anyagát a Brassói Lapokból vette át, bár kezdetben külön szerkesztőséggel dolgoztak, később azonban Bukarestben már csak egy fiókszerkesztőség maradt, mert a lapot valójában Brassóban készítették. Ezért az önálló anyagok száma egyre csökkent, s végül már csak a fejlécet cserélték rajta.
A Keleti levelek sorozat beharangozóját A modern Kőrösi Csoma Sándor mesél Indiáról a B. L. olvasóinak címmel vezették be.

A lap szerint Baktay nem szorult részletes bemutatásra, hiszen a világszerte ismert orientalista és India-kutató, „a modern, a rádió és repülőgép korabeli Körösi Csoma Sándor”, „a magyar Sven Hedin” rádióban tartott lebilincselően izgalmas előadásairól mindenki hallott. Ezt a meglehetősen túlzó, figyelemfelkeltésnek szánt leírást még meg is toldották a következő szavakkal: „A világ tetején Kőrösi Csoma Sándor nyomában cím alatt megjelent hatalmas útleíró műve olyan feltűnést keltett világszerte, hogy rögtön kiadták angolul és több más nyelven is.” A kötet csak magyarul jelent meg, igaz három kiadást is megért. Minden bizonnyal a lap közönsége e hangzatosra sikerült beköszöntőtől függetlenül is olvasta és követte volna a sorozatot, amelyet a rákövetkező vasárnaptól kezdve naponként közölt a lap.
A Brassói és a Bukaresti Lapokban megjelent Keleti Levelek sorozata nem követte a pesti lapok számára küldött indiai tudósítások sorrendjét, a cikkeket gyakran két részben, vagy nem teljesen azonos címmel adták közre. Az első közlemény 1931. június 7-én jelent meg Bombay címmel (Brassói Lapok, 1931. június 7., 8.), míg az utolsó, az Ahol Buddha megvilágosult s ahol meghalt címet viselő 77. számú levél szeptember 9-én (Brassói Lapok, 1931. szeptember 9., 8.). Találhatunk azonban olyan levelet is az erdélyi sorozatban, amelynek nincs előzménye a pesti lapokban. Ilyen a Brassói Lapok Keleti levelek sorozatának kétrészes beszámolója Jézus állítólagos, Indiában található sírjáról (Keleti levelek 29., 30. „Jézus sírja” Indiában. In: Brassói Lapok, 1931. július 12., 10.; Brassói Lapok, 1931. július 13., 6.). A pesti lapokban nyugat-tibeti útjáról Baktay a Keleti levelek sorozatán belül önálló sorozatban számolt be, Kőrösi Csoma Sándor nyomában / nyomain címmel. Az önálló sorozat számozása azonban következetlen, nem pontosan követte Baktay útját, de az is lehet, hogy az egyes levelek késve érkeztek a Pesti Hírlaphoz és ezért cserélődött fel a sorrend. Mindenesetre ebben a lapban nem jelent meg cikke „Jézus sírjáról”.
A Brassói Lapokban közreadott Keleti Levelek sorozatában Baktay azt írta, hogy Nyugat-Tibetben járva nem mulaszthatta el, hogy az úgynevezett „Ismeretlen Evangélium” felől tudakozódjon.

Notovics szenzációs felfedezéséről, de leginkább annak cáfolatáról, a korabeli magyar lapok is hírt adtak. Műve eredetileg franciául jelent meg, de hamarosan németre is lefordították Die Lücke im Leben Jesu („Hézag Jézus életében”) címmel. Notovics állítása szerint azokra a hiányzó évekre talált magyarázatot a himiszi kolostorban általa felfedezett kéziratok alapján, amelyről az evangéliumok nem írtak, vagyis Jézus tizenkét és harminc éves kora közötti életéről, és kijelentette, hogy akkoriban minden kétséget kizárva Indiában élt. Miklós Géza szerint:

Notovics könyvéről Giesswein Sándor közölt kritikát a Budapesti Hírlapban melyet a következő szavakkal fejezett be:

Pekár Gyula azonban az Athenaeumban megjelent háromrészes (1897. 2. sz., 329–336.; 3. sz., 518–528.; 4. sz. 720–732.) írásában elismerően szólt Notovicsról, akit szerinte dicsőség illet csodálatos és érdekes fölfedezéséért. 

Balogh Elemér – vele ellentétben – inkább a filológusok „száraz”, de jogos érveire támaszkodott a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap hasábjain, amikor Notovics kijelentéseivel szemben Max Müller, Theodor Nöldeke, Julius Wellhausen és Edouard Schüré állításait sorakoztatta fel (1898. 11. sz., 166–168.; 12. sz., 182–184). 
Nem sokkal a felfedezés után, 1895-ben L. A. Douglas, az ágrai Government College professzora is elutazott Tibetbe, hogy utána járjon a dolognak, de kérdésére a lámakolostor apátja cáfolta, hogy Notovics bármiféle Jézusra vonatkozó kéziratot talált volna a kolostorban. A cáfolat ellenére a szenzációs felfedezés híre nem akart lankadni, időről időre újra szárnyra kapott. 1913-ban egy olasz tudós, F. de Filippi is foglalkozott a kérdéssel, és megállapította, hogy a mű nem egyéb irodalmi szélhámosságnál. Baktay így írt erről a Brassói Lapokban megjelent cikkében.

György János 1914-ben fordította le Notovics könyvét a francia kiadás alapján, a kötet Aradon jelent meg, címlapján a következő szöveggel:

Csak a kötet végén található hirdetésben olvasható a neve, mert a művet 2,50 koronáért tőle lehetett megvásárolni. A szerény szerzőt számos jelzővel tisztelték meg a lapok. A Világ a könyvéről A zsákhordó evangélista címmel közölt kritikát (1914. május 26., 16.). A Székely Népben az Ismeretlen evangéliumról szóló kritika címében a székely Tolsztojként említették György Jánost, aki:

1922-ben a „kolozsvári tolsztojánus” az Ellenzéknek nyilatkozva kifejtette, hogy „az eszmék tisztaságát nem akarja elhomályosítani nevének kiírásával (György János prófétizál. In: Ellenzék, 1922. február 4., 4.). György Jánost egy fényképen is megörökítették, amely Rabindranath Tagore 1926-os budapesti látogatása során készült, a képen másokkal együtt látható, amint a Költőt várja mezítláb ácsorogva az utcán.

György János mezítlábas apostol. In. Pesti Napló, 77. évf., 245. sz. (1926. október 28.), 9. – Törzsgyűjtemény

1926-ban újból írtak a lapok a Notovics-féle kézirat létezéséről. Ekkor Nicholas Roerich expedíciójával kapcsolatban merült fel a hír, aki 1924-ben Ladakhban is járt és állítólag látta a himiszi kolostorban a kéziratot.

Nicolas Roerich. In: Amerikai Magyar Népszava, 37. évf., 39. sz. (1936. február 8.), 1. – Törzsgyűjtemény

A szenzációs felfedezésről szóló hír az erdélyi lapokban is megjelent. Az Aradi Közlönyben Megtalálták Jézus Krisztus vándornaplóját címmel jelent meg tudósítás a három esztendeje Indiában tartózkodó angol Roerich professzor kutatásáról és az általa fellelt szövegek folyamatban lévő fordításáról, amelyek korát a Krisztus születése utáni első századra datálták (Aradi Közlöny, 1926. június 12., 2.). A Temesvári Hírlap Egy új Megváltó-legenda. Jézus Krisztus Indiában járt címmel adta közre, hogy „Roerich Miklós” archaeológus egy tibeti kolostorban páli nyelvű kéziratokra bukkant, amelyek megfejtésén fáradozik (Temesvári Hírlap, 1916. június 13., 4.). Nicholas Roerich, azaz Nyikolaj Konsztatinovics Rerih (1874–1947) nem angol tudós volt, ahogy a cikkekben említették, hanem orosz festőművész, aki 1923-ban indult Ázsiába több évig tartó expedíciójára, beutazta Kasmírt, Tibetet, utazása befejeztével pedig a himálajai Kullu völgyben telepedett le. Indiában behatóan kezdett foglalkozni az indiai és kínai filozófiai-vallási tanításokkal és csodálatos, színgazdag tájképeket festett. A Magyar Minervában magyarul is megjelent egy cikke Képek a lámák birodalmából címmel (Magyar Minerva, 1931, 313–315.) Korábban Párizsban jelmezterveket, szüzséket is készített, pl. a Gyagilev-társulat részére Igor Sztravinszkij Le Sacre du Printemps című művéhez, vagy Borogyin Igor herceg című operájához.
Baktay az „Ismeretlen Evangélium”-mal és Jézus állítólagos indiai sírjával a Brassói Lapokban megjelent cikkén kívül két kötetében is foglalkozott. A világ tetején: Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetbe című művének XVII. fejezetében ejtett szót erről (A világ tetején: Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetbe, Budapest, Lampel, [1930] (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára). A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban címmel megjelent kötetében pedig nemcsak írt róla, hanem egy fényképet is közölt a sírról:

Jézus sírja Indiában. In: Baktay Ervin: A boldog völgy országa: barangolások Kasmírban, Budapest, Franklin (A Magyar Földrajzi Társaság könyvtára), [1934], 131. – Törzsgyűjtemény

Ahogy A világ tetején című művében említette, nyugat-tibeti utazása során betegsége és az idő hiánya miatt nem sikerült eljutnia a himiszi kolostorba. De Lehben utánajárt az „Ismeretlen Evangélium”-ra vonatkozó adatoknak. Sikerült megismerkednie egy leh-i főtisztviselővel, Gulám Mohameddel, aki egy elég hihetetlen történetet adott elő neki. A Brassói Lapokban erről a következőket írta:

De ha a könyv valóban elveszett 1910-ben, akkor Nicholas Roerich sem láthatta ott azt 1924-ben. Baktaynak végül sikerült megoldania a rejtélyt, hogy mi lehetett az ismeretlen evangélium körüli hit alapja. Gulám Mohameden keresztül megismerkedett azzal a szektával, amelynek ő is a tagja volt.

A cikk folytatásában, a második részben a szekta alapításáról és elterjedéséről írt bővebben Baktay. A szektát 1891-ban alapította Kadianban egy Mirza Gulám-i-Ahmed nevű muzulmán, aki magát, mint Jézus földi helytartója proklamálta:

A himiszi kolostorba nem jutott el Baktay, de Srínagarban járva nem mulasztotta el felkeresni Jézus állítólagos sírját, amelyet a kadiani szekta hívei nagy tiszteletben tartottak, erről nemcsak a friss virágok, hanem az ablakrácsokra kötözött színes szalagok, fogadalmi emlékek is tanúskodtak.

Baktay könyveiről az erdélyi folyóiratok is közöltek kritikát. 1930-ban A világ tetején című kötetéről Tulogdy János számolt be a Pásztortűz hasábjain:

Baktay Kőrösi Csoma nyomában tett expedíciójáról pedig azt írta, hogy „tette a legszebb emlék, amit magyar ember állíthatott e férfiú haló porai fölé.” Erdélyben Baktay nevét szorosan összekapcsolták Kőrösi Csoma Sándoréval, hiszen, ahogy a Keleti Levelekben is írta, ő volt az első magyar, aki először járt Csoma nyomdokain.

Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor a tibeti lámák közt. In: Pásztortűz, 16. évf., 21. sz. (1930. január 19.), 479. – Törzsgyűjtemény

Így érthető, hogy Baktayt kérték fel Csoma születésének 150. évfordulóján a Keleti Ujság ünnepi cikkének megírására. (Százötven évvel ezelőtt született Kőrösi Csoma Sándor. Baktay Ervin, aki néhány évvel ezelőtt megismételte a Kőrösi Csoma útját Ázsiában, írta a Keleti Újság ünnepi cikkét. In: Keleti Ujság, 1934. április 4., 5–6.). 1938-ban is büszkén említette ezt a tényt a Keleti Ujságban Szefeddin Sefket Beynek:

1942-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kőrösi Csoma Sándor-emlékkiállítást rendezett, amelynek kurátora a kolozsvári egyetem professzora, Felvinczi Takáts Zoltán volt. A kiállításhoz kapcsolódóan Baktay vetítettképes előadást tartott nyugat-tibeti expedíciójáról, melyet a következő szavakkal ajánlották a Keleti Ujság olvasói figyelmébe:

A lelkes közönség a helyszíni beszámoló szerint az előadást tapsorkánnal köszönte meg.

Pap Ágnes (Olvasószolgálati és Tájékoztatási Főosztály)