Harry Hill Bandholtz emlékére
Szerző: Szőts Zoltán Oszkár, történész, tartalmi feltáró
Harry Hill Bandholtz az antant budapesti katonai missziójának amerikai vezetőjeként megakadályozta, hogy 1919-ben a megszálló román hadsereg a Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár Erdélyre vonatkozó anyagait elszállítsa. Ma az 1919. október 6-ai eseményekkel folytatjuk naplóját.
Harry Hill Bandholtz – Stetka Gyula 1920-as festménye (forrás: wikipedia.org)
„A ma reggeli ülésről Mombelli tábornok sajnálatos módon távolmaradt, mivel elment Bécsbe, hogy találkozzék a feleségével, jómagam azonban előadtam kollégáimnak múlt esti élményemet és megkérdeztem: jóváhagyja-e a Misszió, avagy sem.
Előre tudtam, hogy Gorton tábornok mellettem áll. Mivel a válasz némileg késlekedett, kijelentettem, hogy amennyiben a Misszió nem így tesz, személyesen vállalok magamra minden felelősséget és kijelentettem, hogy mindazt, amit tettem, amerikai képviselőként tettem. Erre Graziani tábornok nagyon gálánsán és rögvest szólásra emelkedett és kijelentette: „Nem, én a kollégám mellett állok" - s ezzel az ügy le volt rendezve. Ezt követően elküldtem Párizsba az amerikai bizottságnak egy nyilatkozatot arról, ami történt, s ezt a következő mondattal fejeztem be:
„Időközben az ajtók le vannak pecsételve, mi pedig várjuk a további fejleményeket."
Ma kaptunk még egy levelet a szerb képviselőtől, aki a szövetségesei, a románok által vele szemben alkalmazott bánásmódra panaszkodott, amire azt a választ kapta, hogy panaszát terjessze be közvetlenül a románok elé, és amennyiben utóbbiak nem tesznek megfelelő lépéseket, terjessze mielénk, mi pedig megpróbálunk nyomatékot adni az ügynek.
Panaszok érkeztek arra vonatkozóan is, hogy a románok magyar foglyokat bántalmaztak, így olyan döntés született, hogy megbízzuk Hadseregszervezési Bizottságunkat vizsgálja ki és számoljon be ezekről a bántalmakról. Levelet kaptunk a magyar kormánytól, amelyben az állt: engedélyt kértek a románoktól, hogy újra megnyithassák a postákat, amire olyan választ kaptak Mardarescu tábornoktól, hogy semmi kifogása ellene, feltéve, hogy a magyarok hajlandók fizetni negyven román cenzorért. Ez annyira nevetséges volt, hogy úgy döntöttünk, elküldjük a levél másolatát a Legfelsőbb Tanácsnak. Mivel a románok elárasztanak bennünket olyan kijelentésekkel, hogy leállítottak minden rekvirálást, felhívjuk figyelmüket a jelentősebb jelentett esetekre, megkérve őket, hogy azonnal hagyjanak fel velük és szolgáltassák vissza az elvitt tárgyakat. Ma reggel tudomást szereztünk egy kb. 3 millió korona értékű tokaji bormennyiség konkrét esetéről. Épp be akartuk rekeszteni az ülést, amikor negyediki keltezésű levél érkezett a románoktól, amelyben igazolják, a Misszió elsejei keltezésű levelének átvételét, s amely a Nemzeti Múzeum erdélyi származású tárgyaira vonatkozott, kijelentve, hogy ezeket a tárgyakat lefoglalják, s hogy alulírottak, Mardarescu és Diamandi, felelősséget vállalnak azért az akcióért. S ahogy az lenni szokott, ezek után nekik kell viselniük a felelősséget a Misszió pecsétjének feltöréséért, ha meg akarják kaparintani a tárgyakat.
Nagylelkűségi rohamukban a románok kijelentették, hogy azonnal adnak a rendőrségnek ezer puskát, majd átküldték egy ezredest annak közlésére, hogy az ezer puska között 12-14 különféle gyártmány volt található, s hogy gyakorlatilag egyikük sem használható, s vissza kell vinni őket Szegedre és másokat beszerezni. Mindez természetesen a végtelenségig fog így menni, s végülis, mint ahogy ez a románokkal szokás, semmit sem fogunk kapni.
A múzeumi tárgyakkal kapcsolatban levelet kaptunk Esztergom érsekétől, Magyarország prímásától, amelyben kijelentette, hogy ezeket a tárgyakat akarat alapján az ő gondjára bízták azzal, hogy azok az esztergomi vagy a budapesti Keresztény Múzeum szerves részét képezik, s tiltakozik bárki ellen, aki beleártja magát a Római Katolikus Egyháznak a gyűjteménnyel kapcsolatos jogaiba.”
Román megszállás Magyarországon : napló nem diplomata módra / írta Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy (USA), részlet
Holnapi, záró bejegyzésünkben a vezérőrnagy naplójának a román kivonulásig a Múzeumra vonatkozó részeit tekintjük át.
