A „müncheni gyűjtemény” rekatalogizálása
Régi, a megvalósítás tekintetében immáron évtizedek óta húzódó tervünk, hogy a törzsgyűjteményünkbe 1926 előtt bekerült, jelenleg kézírásos katalóguslapokon nyilvántartott kiadványokat elektronikusan feltárjuk és a könyvtár nyilvánosan elérhető online katalógusában visszakereshetővé tegyük, azaz rekatalogizáljuk.
Nyomasztó adósságról van szó már csupán azért is, mert e – több mint 150 ezer dokumentumot számláló – gyűjteményrészben nagy számban találhatók olyan nyomtatványok, amelyek a könyvtáralapító Széchényi Ferenc gyűjteményéből származnak, vagy más, jeles magángyűjtők - Jankovich Miklós Horvát István Illésházy István, Kölcsey Ferenc, Sándor Móric stb. - könyvtárából kerültek hozzánk, valamint gyakorta bukkannak fel e kiadványok között olyan, ez ideig lappangó magyar vonatkozású művek, amelyeket nemzeti bibliográfiánk mindeddig nem tartott számon. Ennek az adósságnak a valamiképpeni törlesztését jelentette, hogy az ötvenes évek végén a kézírásos cédulák mintegy felét lefotózták és beosztották a könyvtár olvasói betűrendes katalógusába. Az átmenetinek szánt megoldás nem szolgálta hatékonyan a dokumentumok visszakeresését.
A főigazgatói kezdeményezésre 2010-ben elinduló rekatalogizálás által érintett kiadványok az eredetileg a müncheni Hof- und Staatsbibliothek számára kidolgozott szakrendszer, pontosabban annak a helyi viszonyokhoz alakított, átdolgozott változata alapján kerültek a raktárakban elhelyezésre. Emiatt szokás erre az állományrészre – némileg pontatlanul – úgy hivatkozni, mint „müncheni gyűjteményre”.
A müncheni gyűjtemény feldolgozása tehát nem volt lehetséges a sokszor nehezen olvasható, illetve az alapos bibliográfiai feltáráshoz szükséges információk tekintetében hiányosnak vagy pontatlannak bizonyuló kézírásos cédulák alapján, ezért szükségessé vált, hogy a könyveket a raktárból felkérve, egyenként kézbe véve – könyvtáros szakszóval: „autopsziával” – katalogizáljuk újra. A kiadványok nyelvi sokszínűsége, differenciált tipológiai összetétele, sokszor igen rossz állapota miatt a feldolgozás megszervezéséhez, a munkafolyamatok rögzítéséhez széleskörű együttműködés kialakítására volt szükség. Indokolta továbbá ezt az a nem elhanyagolható tény is, hogy a gyűjteményben a barokk korból ugyanúgy találunk kiadványokat, mint a 20. század első szakaszából. Az érintett osztályok (és itt szinte az összes szervezeti egységet felsorolhatnánk) ismereteik, szaktudásuk átadásával, konkrét ötletekkel támogatták a müncheni gyűjtemény rekatalogizálásának régen várt megvalósulását. A feldolgozás tehát, amelynek megtervezése során a magángyűjtemények későbbi virtuális rekonstrukciójára is gondoltunk, a könyvtörténeti kutatásokat is szem előtt tartó alapossággal, a nemzeti könyvtár dolgozóinak összehangolt munkájaként indult el, és mára meghozta az OSZK elektronikus katalógusának több ezernyi rekorddal történő bővülésében megmutatkozó, jól látható eredményeit.
Kézírásos katalóguscédulák
Tapasztalatainkat a későbbiek során konferencia-előadások, workshopok formájában kívánjuk megosztani , megvitatni a szakma képviselővel, valamint a szélesebb publikummal. Terveink szerint a gyűjtemény értékesebb darabjait, a jeles személyiségek kézírásos bejegyzéseit tartalmazó könyveket, avagy a kiadványok lapjai közé becsúsztatva talált, régmúlt idők üzeneteit őrző cédulákat, jegyzeteket stb. kiállításokon tárjuk majd az érdeklődő közönség elé.
A rekatalogizálás a müncheni szakrendszerű gyűjteményrészen kívül további állományrészeket is érint majd, így például – többek között – a könyvtár maga nemében egyedülálló I. világháborús gyűjteményét.
Dancs Szabolcs - projektvezető