Gróf Apponyi Sándor (1844–1925) bibliofil és könyvgyűjtő 1924-ben írt végrendeletében könyvtárát az akkor még a Magyar Nemzeti Múzeumban működő Országos Széchényi Könyvtárra hagyta. Apponyi Hungarica-gyűjteménye, amely a külföldön, idegen nyelven megjelentetett, de magyar vonatkozású műveket tartalmazza, a Régi Nyomtatványok Tárának egyik igen értékes gyűjteményrészét képezi.
A gróf egyik legnagyobb tudományos teljesítménye a gyűjteményhez készített katalógusa, amelynek első két kötete még életében megjelent német és magyar nyelven, az első 1900-ban, a második 1902-ben. Érdekessége, hogy kereskedelmi forgalomba nem került, a magyar nyelvű kiadványt is mindössze 125–125 példányban nyomtattatta ki. A köteteket barátainak és különböző intézményeknek adományozta.

Könyvtárunk Régi Nyomtatványok Tárában megtalálható a fenti két kötet, méghozzá a könyvtár másik legjelentősebb adományozójának, Todoreszku Gyulának a hagyatékából. A kiadványt Apponyi a Franklin-Társulat nyomdájában nyomtatta ki, amelyről a címlap hátoldala is tudósít.

Todoreszku Gyula tulajdonbélyegzője, alatta a nyomda neve. Apponyi Sándor: Hungarica: Magyar vonatkozású külföldi nyomtatványok, Budapest: Franklin Ny., 1900–1902. – Törzsgyűjtemény

De nem ez az egyetlen utalás a Társulatra. Ha kötet papírjait fény felé tartjuk, az utánzott merített papír főbordáira körülbelül 120°-os szögben keresztben egy éles átnézetű FRANKLIN-TÁRSULAT feliratvízjel tűnik fel.

A ránézeti tulajdonságok alapján egy mesterséges, préselt vízjelről van szó, vagyis nem a papírgyártás során került a papírba a felirat, hanem a nyomdában, a könyv készítése során préselték az ívekre. Az ívek vágása során a felirat elvált egymástól, így nem lehet a teljes vízjelről fotót készíteni. Különlegessége, hogy eddig ez a vízjel nincs sehol regisztrálva, ezért pontos lemérésére, kirajzolására hamarosan sor kerül, hogy ezzel is gyarapodjon a Magyar Vízjel Adatbank (MVA), majd pedig a Digitális Magyar Vízjel Adatbank (DMVA) felületén mindenki számára könnyen hozzáférhető legyen.
A jövőben fontos feladat lesz a Franklin-Társulat kiadványaiban utánanéznem annak, hogy használták-e, és ha igen, milyen gyakran ezt a feliratvízjelet, vagy csupán egyedi esetről van szó. Amennyiben tényleg elvétve alkalmazták, akkor egy különösen ritka préselt vízjelre bukkantam.

Szebelédi Zsolt (Régi Nyomtatványok Tára)